17.  JÉZUS KRISZTUS FŐPAPI SZOLGÁLATA

I. A mi nagy Főpapunk

1. Befejeződött-e az ember megváltásának munkája a Golgotán történt eseménnyel?

• A Biblia tanítása szerint az emberi család megváltása majd csak a Föld újjáteremtésével fog befejeződni.
• Amikor újra visszakapja azt a Földet, amit Isten az emberi családnak adott a teremtés befejezésekor, és olyan állapotban kapja vissza, ahogy Isten teremtő kezéből kikerült.
• A megváltás ilyenképpen való beteljesedésére utal a Jelenések könyvében található kijelentés, amely Isten királyiszékétől hangozva nyilatkoztatja ki, “Meglett”. Jel. 21,6.
• Ez a kijelentés több esemény beteljesedését, illetve megtörténtét hirdeti ki:
• A bűn által megrontott Föld újjátermetése történt meg, “Ímé mindent újjá teszek”. Jel. 21,5.
• Befejeződött az emberi család megváltásának hosszú küzdelme, az ember újra elfoglalhatja azt az otthont, amit Isten készített számára.
• Isten véglegesen igazolta magát teremtményei előtt Sátán vádjaival szemben, meggyőződtek arról, hogy valóban elmondható, hogy “az Isten szeretet”. I. Ján. 3,16.

2. Miért alakulhatott ki olyan sokféle nézet Isten megváltó munkájáról a keresztények között?

• A kereszténység sok mindent megismert az Úr Jézus életéből, de nem ismerik Őt eléggé mint Főpapot, aki saját vérének érdeme által szerez nekünk bünbocsánatot.
• Pál apostol szerint pedig a keresztény hit középpontjában Jézus Krisztus főpapi szolgálata áll. Zsid. 8,1. 6,18-20.
• Egy Sátán által meghamisított istenkép alakította ki azt az ismeretet, mely szerint a Golgota keresztjénél befejeződött a megváltás eseménye.
• Az ilyen módon gondolkodó emberek csak annyit ismernek Istenből, hogy Ő a szeretet, aki végtelenül kegyelmes és irgalmas a bűnössel szemben.
• Nem tudják viszont azt, hogy Őbenne nemcsak a szeretet teljessége ismerhető meg, hanem az igazságosság teljessége is. Róm. 3,24-26.
• Az igazságos Isten pedig nem tekinthet el a bűn büntetésétől.

3. Milyen alapvető tényt ismertet meg a Biblia, ami által egyértelművé válik, hogy a megváltás nem egy esemény, hanem egy folyamat?

• Isten igazságosságából fakad, hogy csak egy személyre szabott vizsgálati ítélet után menti fel a bűnöst végleg a bűn büntetése alól.
• Ennek érdekében mindenkinek meg kell állni Isten ítélőszéke előtt. II. Kor. 5,10.
• Ezt az ítéletet viszont nem tartja meg egyenként minden ember fölött Ádámtól fogva folyamatosan, hanem csak az emberiség történelmének egy adott időszakában.
• Ebben az ítéletben még olyan döntés is születhet, hogy a bűnös élete miatt méltatlanná lett ember nevét Isten kitörli az élet könyvéből, és a korábbi jócselekedeteiről senki sem fog megemlékezni a mennyben. Jel. 3,5. Ezék. 18,24.

4. Milyen módon segített Isten abban, hogy fogalmat tudjunk alkotni magunknak a megváltás eseményeiről?

• Már az Édentől kezdve elrendelte az áldozatbemutatás szertartását, ami többek között azt szemlélteti, hogy “vérontás nélkül nincsen bűnbocsánat”. Zsid. 9,22/b.
• Az igazságos Isten is csak akkor adhat kegyelmet a bűnösnek, ha Ő maga elviseli a bűnös helyett az igazságos büntetést.
• Az embernek vizuális alkatából adódóan is szüksége volt egy olyan gyakorlati segítségre, hogy az Istentől kapott evangélium üzenetét a tökéletesebb megértés céljából ilyen szemléltető és nagyon látványos módon élje át.
• "Amikor Ádám megölte ártatlan áldozatát, úgy tünt fel előtte, hogy saját kezével ontja ki Isten Fiának életét.Tudta, ha állhatatos maradt volna Istenhez, és hű maradt volna szent törvényéhez, akkor nem halt volna meg se ember, se állat. Mégis a bemutatott áldozatban, amely Isten Fiának nagy és tökéletes áldozatára utalt, a reménység csillaga tünt fel, hogy megvilágítsa a rettenetes, sötét jövőt, és megszabadítsa a végső reménytelenségtől és romlástól." (Megv.Tört: 27,1.)
• "Midőn a vérző áldozatra nézett, amely haláltusájában vonaglott, hitben előre kellett néznie Istennek Fiára, akit az áldozat előre ábrázolt, akinek meg kellett halnia áldozatúl az emberért." (Megv.Tört: 27,f.)
• Mennybemenetele után ezzel a Golgotán kiontott vérrel szerez bűnbocsánatot részünkre Jézus, mint Főpapunk. Zsid. 9,11-12.
• Ezzel a vérrel élő utat nyitott Krisztus számunkra a mennyei szentélybe, ahová hit által vetjük ki lelkünk rendíthetetlen horgonyát, a reménységünket. Zsid. 6,18-20.

5. Miért kellett minden évben újra és újra elvégezni ugyanazokat a cselekményeket a templomban?

• Ahhoz, hogy fogalmat alkothassunk a mennyei templomról és a benne folyó szolgálatról, ezért Isten itt a Földön is készíttetett egy másolatot. Zsid. 8,5.
• Ebben a földi templomban jelképes cselekmények által minden évben el kellett végezni azt az eseménysorozatot, ami a nagy valóságban történik a megváltás tervében.
• A földi templomban folyó szolgálat egy jelképekben kivetített árnyéka volt a megváltás hatalmas eseményének. Kol. 2,17.

6. A megváltás melyik részfeladatát kezdte el Jézus, miután visszament a Mennybe?

• A megváltás eseményei között az egyik leglényegesebb éppen az, amit Jézus most mint főpap végez a Mennyben.
• Ha valaki nem érti Jézus főpapi szolgálatát, akkor - a golgotai események után - Pál apostol szerint a legfőbb dolgot nem érti Zsid. 8,1-2.
• Csak Jézus főpapi szolgálatának ismeretében lehet megérteni azt, hogy miként lehet Isten igazságos akkor, amikor a bűnöst is igaz embernek tekinti. Róm. 3,24-26.
• Ez a szolgálata azért is rendkívüli részünkre, mert Ő mint az emberi család képviselője végzi ezt a szolgálatot értünk. I. Ján. 2,1.
• “A testté lett Ige emberi természetében és alakjában tért vissza a Mennybe. A világmindenség trónján, ahol öröktől Isten trónolt, most egy Isten-ember ül.” (Alfred Vausher: Az üdvösség története 181. old.)

7. Hol végzi Jézus a főpapi szolgálatát a Mennyben?

• Ezt a szolgálatát abban a mennyei templomban végzi, amelyet mintaként szemlélhetett Mózes a Hóreben. II. Móz. 25,8-9. 40. Zsid. 9,24.
• Pál apostol ezt a különböző variációban elkészített templomot egyszerűen csak mint az első templomot említi, vagyis mint az első szövetségnek templomát. Zsid. 9,1-2. 8.
• A mózesi sátor-templom - a salamoni templom - a babiloni fogság után épített templom - a Heródes által újjáépített templom.
• Az újszövetség Főpapja azonban egy másik templomba helyezte át szolgálatát, egy olyan templomba, “amelyet az Úr és nem ember épített”. Zsid. 8,2. 7. 9,11.

II. A templomi szolgálat évenkénti rendje

1. Hány fő részre választhatjuk szét a földi templomban végzett évenkénti szolgálatot?

• Évenkénti körforgásában két fő részre választhatjuk szét: a naponként végzett szolgálatokra, és az évenkénti szolgálatokra.

2. Mi volt a jelentősége a naponként végzett szolgálatnak a bűnös szempontjából?

• A naponkénti szolgálat eszközölte azt, hogy a bűnös megszabaduljon bűneinek terhétől, és feltételes kegyelmet nyerjen.
• A bűnért való áldozat bemutatásával nem lett eltörölve a megvallott bűn, hanem csak megbocsátva, az áldozat halálával le lett véve a bűnösről, többé nem őt terhelte.
• “Boldog az, akinek hamissága megbocsáttatott, vétke elfedeztetett. Boldog ember az, akinek az Úr bűnt nem tulajdonít.” Zsolt. 32,1-2.
• A közbenjáró szolgálat által a bűnös bűne át lett ruházva a templomra, a Szentélyre.
• A naponkénti szolgálat két nagyon fontos dolgot fejezett ki és jelentett Izráel életében.
• Azt tudatosította, hogy mi bűnösök nem tehetjük jóvá az elkövetett bűneinket.
• Ugyanakkor ez a cselekmény segítette a bünbocsátó kegyelem tapasztalatának élményéhez azokat, akik készek voltak megbánva megvallani bűneiket és meghozni érte a bűnért való áldozatukat.

3. A naponkénti szolgálat gyakorlása mellett miért volt szükség még arra, hogy évente egyszer egy teljesen más természetű szertartást is elvégezzenek a bűn rendezéssel kapcsolatban?

• Az egész évben átruházott bűnöktől meg kellett tisztítani a templomot évente egyszer, egy meghatározott időben.
• Ezt a jelképes megtisztítást az engesztelési napon végezték el, ezért ez a nap Izráel életének a legjelentősebb ünnepe volt: “Ünnepek ünnepe ez néktek”. III. Móz. 23,32.
• Ezen a napon végzett szolgálat döntötte el végérvényesen a nép bűnének a sorsát Isten előtt.
• De csak azoknak a sorsát, akik év közben a naponkénti szolgálat által átruházták bűneiket a Szentélyre.
• A templomot terhelő bűnök ezen a napon át lettek hárítva Azázel bakjára, amely Sátánt jelképezte, és ennek a baknak a pusztába kellett kivinnie magán Izráel minden bűnét.
• Így fog Sátán is ezer évig a kietlen és puszta Földön lenni, hogy végül elvesszen mindazokért a bűnökért, amiket a megváltottak követtel el ugyan, de benne születtek meg.
• Az engesztelési nap tehát a büntörlő kegyelem élményéhez juttatta mindazokat, akik év közben át hárították bűneiket a templomra a helyettesítő áldozat vére által.
• Ebből adódóan ez a nap egy isteni ítélet napja volt Izráelben.

4. Mikor kezdte meg Jézus a közbenjárás szolgálatát, és mi volt a földi jele annak, hogy Jézusnak a főpappá való felkenetése megtörtént?

• Már Dániel próféta jövendölt a Szentély megtisztításával kapcsolatos próféciájában arról, hogy a zsidók számára szabott kegyelmi idő keretében kell megtörténni annak az eseménynek, hogy “felkenettessék a szentek Szentje”. Dán. 9,24.
• Ez a megjövendölt esemény azon a pünkösdön teljesedett be, amikor a Menny ajándékaként a Szentlélek ereje áradt ki a tanítványokra.
• “A Lélek kiárasztása pünkösd napján a Menny üzenete volt arról, hogy a Megváltó ünnepélyes felkenetése megtörtént. Ígérete szerint elküldte a Szentlelket a Mennyből annak jeléül, hogy immár mint Pap és Király, övé minden hatalom mennyen és földön; és Ő népének Felkentje.” (Ap.Tört. 30,1.)

5. Mikor kezdte meg Jézus a Szentély megtisztításának a munkáját, és honnan tudhatjuk mi ennek az időpontját?

• A Szentély megtisztításának időpontjáról szintén Dániel prófétán keresztül adott Isten kijelentést, a 2300 éves próféciában.
• “Kétezer és háromszáz estvéig és reggelig, azután kiderül a szenthely igazsága”. Dán. 8,14.
• Vagyis amikor lejár a kétezer és háromszáz prófétikus évnap, akkor történik Jézus főpapi szolgálatában egy olyan változás, aminek keretében a mennyei Szentély megtisztítását kezdi elvégzi, vagyis a bűntörlő kegyelem gyakorlását kezdi meg.
• A mennyei Szentély megtisztítása magába foglalja a végítélet egész művét, a bűnök eltörlésének minden részletét.
• Ennek a munkának kezdő fázisa a vizsgálati ítéletnek nevezett esemény, vagyis Isten népének a megítélése.
• Befejező fázisa pdig az ítélet végrehajtása lesz, aminek következtében a bűn véglegesen eltűnik az egész világmindenségből.

III. Isten ítélőszéke előtt

1. Lehetséges az, hogy Isten ítélethozás nélkül juttasson örök életre vagy kárhozatra embereket?

• A Biblia tanításától teljesen idegen az az elképzelés, amely szerint bárki úgy juthatna örök életre vagy a kárhozat büntetésére, hogy előtte Isten ne vizsgálta volna meg az életét, és ne hozott volna ítéletet az esetére vonatkozóan.
• “Nekünk mindnyájunknak meg kell jelennünk a Krisztus ítélőszéke előtt, hogy kiki megjutalmaztassék aszerint, amiket e testben cselekedett, vagy jót, vagy gonoszt.”II. Kor. 5,10.
• A jutalmazás vagy büntetés tehát csak ezután az ítélethozatal után lehetséges.
• Isten igazságosságával ellentétes lenne, ha Ő másként járna el.
• Ugyanakkor önmagát is szeretné igazolni Isten az egész teremtett világ előtt a nyilvánosan megtartott ítélet által.
• Azért, hogy a teremtett világok lakói személyesen is meggyőződhessenek arról, hogy Isten minden ítélete igazságos.
• Többek között ezért vesznek részt az angyalok is a felettünk megtartott ítéletben. Dán. 7,9-10.
• Ezért tudják majd nyugodt lélekkel kimondani: “Jól van Uram, mindenható Isten, igazak és igazságosak a te ítéleteid”. Jel. 16,7/b.

2. Miért nem lehetséges az, hogy Isten minden embert a halála pillanatában ítél meg, hogy utána mindenki az őt megillető méltó helyre juthasson?

• A Biblia nem tanít olyat, hogy Ádámtól kezdve végig a korszakokon át, minden ember számára a haláluk pillanatában mondta volna ki ítéletét Isten.
• Az emberek végső sorsát eldöntő ítéletnek egy Istentől meghatározott ideje van, amit Dániel prófétán keresztül jelentett ki Isten. Dán. 8,14.
• Az ítéletnek erre az időpontjára Isten egy különleges üzenet által fel is hívja az emberek figyelmét. Jel. 14,6-7.
• Amíg az Isten evangéliumának ezt az üzenetét meg nem ismerte minden ember, addig a második advent dicsőséges eseménye nem fog bekövetkezni. Mt. 24,14.

3. Hány részletben ítéli meg Isten az egész emberiséget, miért nem egyszerre ítél meg minden embert?

• A Biblia szerint az emberi család megítélését két egymástól teljesen különálló alkalommal fogja Isten elvégezni. II. Tim. 4,1/b.
• Az első alkalommal az Isten házanépéhez tartozó embereket ítéli meg, a gonoszokat pedig majd egy másik alkalommal. I. Pét. 4,17.
• Isten házanépéhez azok tartoznak, akiknek neve az élet könyvébe be lett írva, akik életük folyamán elfogadták Jézus Krisztust személyes megváltójuknak.
• Az a tény, hogy a kétféle táborhoz tartozó embereket más-más alkalommal fogja Isten megítélni, az abból is kitűnik, hogy a gonoszok megítélésében már az igazak is részt fognak venni. Dá. 7,22. I. Kor. 6,2-3.

4. Kik vesznek részt ebben a vizsgálati ítéletben, és milyen minőségben vannak jelen?

• Az “öregkorú”, aki itt be van mutatva, mint az ítélet legfőbb résztvevője, azonos az Atya Istennel.
• Dániel azonban csak jelképes alakban szemlélhette ekkor az Atyát, mintha az Atya egy öregkorú ember lenne, az Atyát ugyanis senki sem láthatta a bűnös emberek közül, még látomásban sem. Ján. 1,18/a. I. Tim. 6,16.
• A látomásokban viszont a legkülönfélébb alakokban jelenik meg Isten az emberek előtt, rendszerint a látomás céljának legjobban megfelelő, a legkifejezőbb és a legtöbbet mondó névvel és alakban.
• Ebben az esetben az "öregkorú" megjelenési forma kifejezi azt a tekintélyt, tiszteletet és bölcsességet, amit egy öregkorú embernek tulajdonítani szoktunk.
• A próféta által látott királyiszékek olyan lények részére lettek elhelyezve, akiknek megadatott az ítéletben való aktív részvétel joga és lehetősége, ezek a lények János apostol számára mint a “huszonnégy Vén” lett bemutatva. Jel. 4,4.
• Ezek a Vének az emberi család képviselőiként vannak jelen ebben az ítéletben, ők maguk is a bűn világából megváltott emberek. Jel. 5,8-9.
• Bizonyára azokról az emberekről van itt szó, akik Jézussal együtt támadtak fel, és akik azután Vele együtt fel is mentek a Mennybe. Mát. 27,52-53. Eféz. 4,8.
• Dániel nagyszámú angyali sereget is láthatott az Isten királyiszéke körül szolgálni.
• Ezek az angyalok mint tanúk vesznek részt ebben az ítéletben, hiszen ők számunkra ugyan láthatatlanul, de mégis ott voltak velünk és ismerik életünk minden részletét.
• A vizsgálati ítéletet nagyon pontosan vezetett könyvek alapján tartja meg Isten, és mivel ezeket a könyveket az angyalok jelentései alapján készültek,.ezért nekik is ott kell azon lenni.
• Így nyer teljes igazolást előttük az, hogy Isten minden esetben igazságos ítéletet mond ki.
• Ebben az ítéletben Dániel úgy szemlélhette Jézust, mint embernek Fiát, ezt azért hangsúlyozza Isten Igéje, mert Jézus az emberi család tagjaként, emberi mivoltában vesz részt ebben az ítéletben. Dán. 7,13. Ján. 5,27.
• Vagyis olyan személy képvisel bennünket, aki még most is vállalja a velünk való testvéri kapcsolatát.
• Ez azt is jelenti, hogy Jézus a közbenjárás szolgálatán túl még egy nagyon fontos feladatot is betölt a mi érdekünkben, Ő az ítélő bírája minden embernek. Ján. 5,22.II. Kor. 5,10. Mát. 25,31-32. Csel. 17,31. 10,42.
• Mivel Jézus tölti be mindkét tisztet az ítéletben, -- Bíró és Közbenjáró – ezért így teljes joggal mondhatta Róla Pál apostol azt, hogy “mindenképpen üdvözítheti azokat, akik Ő általa járulnak Istenhez”. Zsid. 7,25.
• Mert Ő már csak azok esetét viszi tovább az Atya elé, akiket elfogadott barátainak, és akik megőrizték ezt a barátságot Vele.
• Az Atya viszont jóvá hagy minden elé vitt ügyet, mert az ítélettétel jogát teljesen a Fiúnak adta át.

5. Minek az alapján tud Isten hiteles képet adni a megvizsgált emberek életéről és cselekedeteiről?

• Élet könyve. Jel. 21,27. Dán. 12,1/b. Fil. 4,3. Luk. 10,20.
• Ezt a könyvet a megváltottak névsorkönyvének is nevezhetnénk, azoknak a nevét tartalmazza, akik életük folyamán valamikor elfogadták Jézust személyes Megváltójukként, és ezért nevük bekerült az élet könyvébe, amely a Bárányé. Jel. 13,8.
• Emlékkönyv. Mal. 3,16.
• Ebbe a könyvbe kizárólag jó cselekedeteket jegyeznek fel, de csak azoknak a jó cselekedeteit, akiknek a neve az élet könyvében is szerepel.
• Mert Isten szeretné megőrízni örök emlékül azoknak a jócselekedeteit, akik mint megváltott gyermekei az üdvösség által örök életet nyernek.
• Bűnök könyve, - ami a Bibliában csak úgy van említve, mint “könyvek” Jel. 20,12/b.
• Az előbbi könyvvel ellentétben, ebbe csak a bűnöket, a törvénytelen cselekedeteket jegyzik fel.
• Talán azért is kapott ilyen nevet, ezért hangzik többesszámban a megnevezése, mert ezzel is érzékelteti Isten, hogy nagyon sok dolgot kell ezekbe feljegyezni, és így nagyon sok is van ezekből a könyvekből.
• Bűneinkről teljes részletességgel történik a feljegyzés, a legtitkosabbnak látszó cselekedeteket is feljegyzi és megőrzi Isten ezekben a könyvekben. Préd. 12,16.
• Személyiségek könyve. Zsolt. 139,13-16.
• Valószínű, hogy azokat a testi, lelki és szellemi örökségeket tartalmazza, amellyel születünk, amiket elődeinktől öröklünk át, amelyek viszont a bűn elleni küzdelmünkben személyre szabottan jelentkeznek.
• Isten nem ítélheti azonos mértékkel a különböző helyzetből induló embereket.
• Személyiségünk öröklött tulajdonságainak figyelmen kívül hagyása olyan lenne, mintha két versenyfutót egyszerre indítanának a közös cél felé, de az egyiknek ezer métert kell odáig futni, míg a másiknak csak száz métert.
• Halál könyve.
• Ha a Menny nyilvántartásában van egy könyv, amiben az örök élet várományosait tartják számon, feljegyezve benne a nevüket, akkor azokról is kell legyen egy gykönyv, amiben azok nevét gyüjtik össze, akik a kárhozat ítéletének, a második halálnak a várományosai.
  • Valószínűleg Jézus is erre utalt, amikor azt mondta, "a ki az én beszédemet hallja és hisz annak, a ki engem elbocsátott, örök élete van; és nem megy a kárhozatra, hanem általment a halálból az életre". Jn. 5,24.
• “Mindenkinek az ügyét a cselekedetei szerint döntik el. Majd kiszabják a gonoszok büntetését a cselekedeteik szerint; és ez az ítélet bekerül a nevük mellé a halál könyvébe.” (Nagy. Küzd: 586,2.)
• Ez a könyv azok nevét tartalmazza, akik végleg elveszítették az üdvösséget, és ezért az ő sorsuk a második halál lesz.
• Bár ezt a könyvet inkább a második ítélet alkalmával fogják intenzívebben használni, de esetenként a vizsgálati ítélet alkalmával is szükség van rá, a nevek feljegyzése miatt.
• Ide írják át ugyanis azok nevét, akiknek neve kitörlésre kerül az élet könyvéből az ítélet kimondása után.

6. Milyen változtatások történhetnek az ítélethozatal eredményeként egy-egy könyvben?

• Az ítélet folyamán különböző változtatások történnek a könyvek tartalmával, akik ugyanis a kimondott ítélet szerint nem részesülnek Isten bűntörlő kegyelmében, azoknak nevét kitörlik az élet könyvéből. II. Móz. 32,32-33. Jel. 3,5. 22,19.
• Valószínű, hogy ezeket a neveket átírják a halál könyvébe.
• Akiknek a nevét kitörlik az élet könyvéből, azoknak a jó cselekedeteiről készült feljegyzéseket is kitörlik az emlékkönyvből. Neh. 13,14. Ezék. 18,24.
• Akiknek viszont megmarad a neve az élet könyvében, azoknak a bűneiről készült feljegyzéseket törlik ki a “könyvek”-ből. Csel. 3,19. Jer. 50,20. Ezék. 18,21-22. Zsid. 9,28.
• Ezért mondhatjuk a bűntörlő kegyelem alkalmának a vizsgálati ítéletet.

7. Mihez fogja viszonyítani Jézus az ítéletre kerülő ember cselekedeteit?

• A különböző cselekedetek az örök erkölcsi törvénnyel lesznek összehasonlítva. Jak. 2,12.
• Ebben az ítéletben minden cselekedetet vizsgálat tárgyává tesz Isten, lehet az nyílt vagy titkos, jó vagy rossz. Préd. 12,15-16.
• Isten tudja azt is, hogy a bűn hatalma miatt a cselekedetek önmagukban nem hűséges kifejezői egy-egy ember igazi lényének. I. Sám. 16,7. Mát. 15,19.
• Éppen ezért Isten minden esetben a szív cselekedeteit fogja megítélni. Mát. 5,28.
• A jó cselekedeteinket azonban nem üdvösségszerző érdemnek tekintik az ítéletében, hiszen az üdvösséget kegyelemből nyerhetjük el, Isten ajándékaként, a mi cselekedeteinktől függetlenül. Gal.2,16. Eféz. 2,8-9. Róm. 3,24. 28 Fil. 3,9.
• A jó cselekedeteink viszont ki kell fejezzék a hálánkat és a szeretetünket azért az ajándékért, amit Jézus által kaptunk.
• A jó cselekedeteink kifejezik azt is, hogy mennyire gondoltuk komolyan azt a hitben végrehajtott helycserét, aminek következményeként Jézus helyettünk meghalt a kereszten.
• “Akiben megvan ez a reménység Ő iránta; az mind megtisztítja magát, amiképpen Ő is tiszta”, vagyis igyekszik a Jézushoz hasonló életet folytatni. I. Ján. 3,3.
• Isten ítéletében a törvényhez ilyenképpen való viszonyulásunk fogja eldönteni az örök sorsunkat. Jel. 22,14.

IV. Felkészülés az ítéletre

1. Milyen módon lett a nép figyelme felhívva a közeledő ítéletnapra?

• Az Ószövetség idején az engesztelési nap eseményei által próbálta szemléltetni Isten a vizsgálati ítélet jelentőségét.
• Mivel a templomi szolgálatban az engesztelési napon élték át a bűntörlő kegylem élményét jelképesen, ezért minden alkalommal ennek megfelelő módon készültek fel erre a napra.
• A felkészülés érdekében tíz nappal korábban egy “emlékeztető kürtzengés ünnepe” figyelmeztette Izráel népét a nagy engesztelési nap közeledésére. III. Móz: 23,24-25.
• Az engesztelés napján ugyanis csak azok számára volt biztosított az Istennel való megbékélés, akik igénybe vették azokat a lehetőségeket, amiket Isten biztosított népének.
• Ezzel szemléltette Isten azt, hogy a vizsgálati ítéletben is csak azoknak az esetével foglalkozik, akik a mi bűnért való áldozatunk vére által, vagyis a Jézus Krisztusba, mint személyes Megváltóba vetett hit által már megszabadultak bűneik terhétől, azaz részesültek a bünbocsátó kegyelemben.
• Az emlékeztető kürtzengés ünnepe tehát az Istennel való megbékélés utolsó lehetőségére figyelmeztette Izráelt.

2. A nagy valóságban is figyelmeztette Isten az embereket a nagy engesztelési nap közeledésére?

• Mielőtt a nagy valóságban Jézus főpapi szolgálatában is megkezdődött volna az engesztelés ítélete, e rendkívüli esemény előtt szintén küldött figyelmeztetést Isten az embereknek.
• Egy különleges üzenettel szerette volna és szeretné ma is felrázni Isten az embereket közömbösségükből. Jel. 14,6-7.
• Ez az üzenet az örökkévaló evangélium részeként hangzott és hangzik azóta is az emberek felé.
• Ezzel az üzenettel Isten a megtérés utolsó lehetőségét szeretné felajánlani az embereknek.
• Ezt a figyelmeztető üzenetet hatásában egy rendkívüli természeti jelenséggel is megerősítette.
• 1833. november 13-nak éjszakáján este 9 órától napkeltéig egy rendkívüli csillaghullást figyelhettek meg az emberek szinte az egész Földön.

3. Kell-e nekünk is készülnünk valamilyen vonatkozásban ezzel az eseménnyel kapcsolatban, és mit jelent számunkra ez a gyakorlati életünkben?

• Különleges jelentősége miatt “ünnepek ünnepének” nevezték az engesztelési napot Izráelben. III. Móz. 23,32.
• Mélységes önvizsgálat napja volt ez mindenki számára, hiszen ezen a napon dőlt el sorsuk Isten előtt, ekkor dőlt el, hogy eltörli e bűnüket vagy sem.
• “Ha valaki nem sanyargatja meg magát ezen a napon, irtassék ki az ő népe közül.” III. Móz. 23,29.
• Hasonló okok miatt kell önvizsgálatot tartani ma is, amikor a nagy valóságban folyik ez az ítélet a Mennyben.
• “Az Úr azt kívánta, hogy míg a jelképes szolgálat főpapja Izráelért engesztelést végez, addig az egész Izráel, bűnbánattal és alázattal sanyargassa meg lelkét előtte, hogy ki ne ‘irtassék az ő népe közül’. Annak pedig, aki azt akarja, hogy neve bent maradjon az élet könyvében, most e rövid kegyelmi idő alatt kell megsanyargatnia lelkét Isten előtt. Tartsunk mélységes, lelkiismeretes önvizsgálatot!” (Nagy.Küzd: 436,1.)