16.  HALHATATLAN-E AZ EMBER LELKE?

I. Amiben különbözünk másoktól

1. Próbáld röviden összefoglalni, hogy a halottak állapotát illetően miben különbözik meggyőződésünk más egyházak tanításaitól?

• A Bibliából származó ismeretek alapján mi az ember személyiségének egységében hiszünk: test, lélek és szellem.
• Hisszük, hogy ez az egység még a halálban is együtt marad.
• Lehetetlennek tartjuk az emberi testtől független, öntudatos létezést.
• Mint például a mennyországban, a pokolban vagy a tisztítótűzben.
• Ebből adódóan a feltámadásban sem a test feltámadását értjük, - hogy újra egyesüljön a lélekkel, - hanem a teljes ember feltámadásában hiszünk.

2. Honnan ered a lélek halhatatlanságának tanítása, és hogyan került be a keresztény egyházak hitvallásába ez a Biblia tanításától idegen elmélet?

• Ez egyike a legrégebbi tévtanításnak, hiszen már az Édenben is elhangzott a Kísértő ajkáról az első emberpár megtévesztésére. I. Móz. 3,4.
• Napjainkban pedig már szinte majdnem minden vallási irányzat fertőzött ettől a sátáni hazugságtól.
• Szomorú, hogy a keresztény egyházak hit és tanrendszerében is az egyik legfontosabb helyet foglalja el a lélek halhatatlanságáról szóló tanítás.
• Az új-platóni filozófia áramlatával került be a keresztény egyházak tanrendszerébe.

3. Mi az oka annak, hogy a különböző egymásnak ellentmondó elméletek képviselői minden esetben a Bibliára hivatkozva próbálják bizonyítani állításaikat?

• Ezt a Sátán által inspirált tanítást a félreértett és félremagyarázott igeversek által alapozták meg a közgondolkodásban.
• Felszínes bibliaismerettel furcsa dolgokat hozhatunk ki a Bibliából, amik általában még egymásnak is ellent mondanak.
• A Biblia ugyanis tényleg beszél arról, hogy a halál után a lélek elhagyja a testet és visszatér Istenhez. Préd. 12,9. Zsolt. 146,4.
• A másik helyen viszont azt olvashatjuk, hogy a lélek nem más, mint a vér. V. Móz. 12,23.
• Mivel azonban arról mindannyian meggyőződhetünk, hogy a halál pillanatában a vér ott marad a testben, ezért úgy tűnik, hogy itt valami tévedésről vagy ellentmondásról van szó.
• Ez a látszólagos feszültség csak akkor oldódik előttünk, ha egy kicsit mélyebb összefüggéseiben vizsgáljuk meg ezt a kérdést.

II. A “lélek” szó jelentése

1. Hányféle dolgot jelöl meg az általunk használt Biblia ezzel az egyetlen szóval, hogy “lélek”?

• Léleknek nevezi az Istenség egyik személyét, a Szentlélek Istent. Ján. 4,24. 14,26. Róm. 8,9.
• Ugyanezzel a szóval fejezi ki az Isten angyalainak lényét és természetét is, valamint az elbukott angyalok munkáját is. Zsid. 1,13-14. I. Sám. 16,23. Mt. 8,16. Lk. 6,18.
• A lélek szó igen gyakran előfordul az egész embernek, mint egy élő személyiségnek a megjelölésére is. I. Móz. 2,7. Ezék. 18,20. I. Ján. 4,1-3.
• Ezt a szót használja a Biblia annak megjelölésére is, amit Isten lehelt az emberbe a teremtéskor. I. Móz. 2,7/a.
• Ez a meghatározás az egész Bibliában az Isten életet biztosító leheletére, életadó hatalmára vonatkozik. Csel. 20,10. Mt. 10,28. Jak. 2,26.
• De lélek szóval jelöli a Biblia az Isten által teremtett ember egyik alkotó elemét is.
• Mint az emberi érzelmek és indulatok központja. Mt. 26,35. Csel. 15,24. II. Pét. 2,8.
• Az Istennel való kapcsolatból fakadó lelkiséget, lelki életet. Zsid. 4,12. Mt. 22,37. Mk. 8,36-37.

2. Azok a nyelvek, amelyeken a Biblia íródott - héber és görög - több szót is tud használni a lélek jelölésére, nem lehetséges, hogy ezek a különböző kifejezések különböző dolgokat jelentenek az eredeti szövegben?

• Bár a teológusok előszeretettel hivatkoznak arra, hogy ezeknek a szavaknak más és más jelentése van az eredeti szövegben, a valóság viszont az, hogy csupán rokon értelmű szavakról van szó.
• Az adott nyelv gazdagságát jelzi, hogy több szót is tud alkalmazni ugyanarra a fogalomra.
• Hasonlóan, mint a magyar nyelvben mondjuk, hogy megy, járkál, lépked vagy sétál, mindegyik szó minimális különbséggel szinte ugyanazt jelenti.
• A másik eset pedig az, amikor egyetlen szóval több dolgot is ki tudunk fejezni, mint a “toll” vagy a “nyúl” szavainkkal.
• Csupán egyetlen példán szemlélve is láthatjuk, hogy úgy a héber mint a görög, mindkét szavával ugyanazt akarja kifejezni:
• “És beléjük ment a lélek, (ruach) s megéledének.” Ez. 37,10.
• “És megtért a gyermekbe a lélek, (nefes) és megélede.” I. Kir. 17,22.
• “És visszatére annak lelke, (pneuma) és azonnal fölkele.” Lk. 8,55.
• “Ne háborogjatok, mert a lelke (psüché) benne van.” Csel. 20,10.
• Máskor pedig ugyanazt a dolgot kétféle szóval is kifejezi a Biblia, esetleg ugyanabban a mondatban.
• “Magasztalja az én lelkem (psüché) az Urat, és örvendez az én lelkem (pneuma) az én megtartó Istenemben.” Lk. 1,46-47.
• Mindezek hátterén tehát azt mondhatjuk, hogy nem nyelvtani, hanem csak a szövegkörnyezeti összefüggés és az egész Biblia tanításával való összhangja alapján mondhatjuk ki, hogy az adott esetben mire vonatkozik egy-egy szó a lélek jelölésére.

3. Az előzőek hátterén mit mondhatunk, mi történik az ember három alkotó elemével a halál pillanatában?

• Mindenek előtt azt kell tisztán látni, hogy az ember minden életfunkciója megszűnik, amikor bekövetkezik a halál. Préd. 9,7-8. 12.
• Megszűnik a szellemi vagyis az értelmi tevékenység.
• “Semmit sem tudnak... mivelhogy emlékezetük elveszett... okoskodás, tudomány, bölcsesség nincs a Seolban, ahová menendő vagy.”
• Megszűnik a lelki vagyis az érzelmi tevékenység és reakció.
• “Szeretetük, gyűlöletük, gerjedezésük elveszett.”
• Megszűnik a testi vagyis a fizikai tevékenység.
• “Többé semmi részük sincs semmi dologban... semmi cselekedet nincs a Seolban.”
• A Biblia tehát nem választja szét még a halálban sem az ember személyiségének hármas egységét.
• Még Jézus haláláról is ilyen módon tesz bizonyságot a Biblia:
• “...annak felette az én testem is reménységben nyugszik, mert nem hagyod az én lelkemet a sírban, és nem engeded, hogy a te szented rothadást lásson.” Csel. 2,26-27.

4. Az előzőek alapján mit mondhatunk, milyen lélek tér vissza Istenhez?

• Mivel az érzelmi tevékenységünket kifejező lélek a testtel együtt megszűnik a halálban, ezért nyilvánvaló, hogy az Istenhez visszatérő lélek nem lehet más, mint az Isten éltető lehelete.
• Vagyis ugyanaz a folyamat megy végbe, mint az élet keletkezésekor, csak a halálban fordított sorrendben.
• Isten a porból teremtette meg a mindhárom tevékenységre (testi, lelki, szellemi) képes embert.
• A megteremtett teljes és tökéletes emberből már csak az élet hiányzott.
• Ezért lehelte az orrába az “életnek leheletét”, hogy a megalkotott ember élővé legyen. I. Móz. 2,7.
• Nem a test lett ettől emberré, hanem az ember lett élővé, élő lénnyé.
• A halál pillanatában viszont ezt az életadó leheletét veszi vissza Isten, amitől azonnal megszűnik az ember minden funkciója.
• Így (nem a test, hanem) az ember újra porrá lesz, mint azelőtt volt: “mert por vagy te, és ismét porrá leszel”. I. Móz. 3,19/b.

5. A halál folyamatát és mibenlétét illetően van-e különbség az ember és az állat halála között?

• Amikor a Biblia elemzi a halálnak ezt a folyamatát, akkor nagyon határozottan megállapítja, hogy ebben a folyamatban nincs különbség az ember és az állat között. Préd. 3,19-21.
• Azt senki sem gondolja, hogy az állatok lelke is a Mennybe vagy a pokolba kerül, mindenki csak az ember lelkéről feltételezi ezt.
• Ezért Isten a következő megállapításokat adja nekünk az előző igeszakaszban:
• “Az ember vége hasonló az oktalan állat végéhez”.
• “Ahogy meghal az egyik, úgy hal meg a másik is.”
• “Mindegyik ugyanazon egy helyre megy.”
• “Mindegyik porból való, és mindegyik porrá lesz.”
• “Ugyanaz a lélek van mindegyikben.”
• Ezért nem megy máshová egyiknek a lelke sem, vagyis az éltető leheletük.
• Mindegyikből visszatér Istenhez az élő lélek lehelete, aki adta azt. Préd. 12,9.
• A halál folyamatát tekintve pedig “az embernek nagyobb méltósága nincs az oktalan állatoknál”.
• Ezt erősíti meg a Bibliának az özönvíz történetéről szóló beszámolója is.
• “És oda vesze minden földön járó test, madár, barom, vad és a földön nyüzsgő minden csúszó-mászó állat; és minden ember. Mindaz, aminek orrában élő lélek lehelete van, a szárazon valók közül mind meghala.” I. Móz. 7,21-22.

6. Ha ilyen egyértelmű a Biblia tanítása, akkor hogyan lehetséges, hogy mégis léteznek teljesen különböző nézetek, és mindegyik a Bibliára hivatkozik?

• Mert sokakban már a Biblia tanulmányozása előtt kialakult egy sajátos egyéni elképzelés, és a Bibliára csak azért van szükségük, hogy ehhez a nézetükhöz keressenek benne igazoló kijelentést.
• Az ilyen szemlélet és gondolkodásmód nem akar a Szentlélek vezetésére hagyatkozni, pedig csak Isten Lelke tud világosságot adni a tiszta megértéshez, és tarthat vissza bennünket a tévedésektől.
• Ezért Isten mindenkit óv attól, hogy a saját nézeteihez keressen igazolást a Bibliából.
• Inkább engedjük, hogy a Biblia alakítsa és formája a nézeteinket és hitünket.

III. A holtak országa

1. Mivel a Biblia említést tesz a holtak országáról (Jób. 14,13.), nem lehetséges, hogy mégis van egy olyan hely , ahol a halottak tovább élnek valamilyen módon?

• A Biblia szerint ez a hely nem más, mint a “Seol”, vagyis a sír, ahová eltemetjük a halottainkat. Préd. 9,12. Jób. 7,9.
• Máshol a föld porának nevezi ezt a helyet. I. Móz. 3,19. Dán. 12,2.
• Jézus pedig azt mondja, hogy a koporsókban vannak, vagyis ott, ahová el lettek temetve. Ján. 5,28.
• Ezékiel pedig arról beszél, hogy a sírokból szólítja elő Isten az ő népét. Ezék. 37,12.
• A különböző korszakok szentjei, akik Jézussal együtt támadtak fel, szintén a sírokból jöttek elő. Mt. 27,52-53.

2. Jézus egy alkalommal arról beszélt, hogy vannak “akik a testet megölik, de a lelket meg nem ölhetik”; (Mát. 10,28.) ez nem azt sugallja, hogy a léleknek mégiscsak van egy független élete a testtől, és ennek a tovább élésnek valahol történnie kell?

• Ebben a jézusi gondolatban először is a két halál közötti különbségre van téve a hangsúly, mint annyiszor a jézusi tanításokban. Ján. 3,36.
• Ugyanakkor Jézus itt nem az ember alkotó részét képező lélekről beszél, hanem az Isten éltető leheletéről, mint lélekről.
• Ezzel az “élő lélek leheletével” (I. Móz. 7,22.) egyetlen teremtmény sem rendelkezik, még Sátán sem.
• Isten önmagából bármilyen helyzetben vissza tudja adni az élet leheletét, ezért ez az élet nem szűnt meg, mert Isten a forrása, csak visszavette önmagához.
• Ezért mondja Jézus az övéire, hogy “ha meghal is, él”. Ján. 11,25.
• Az életadó erő csak az Isten hatalmában van, egyedül Ő rendelkezik vele, és a második halálban végleg vissza fogja vonni egyesektől. Lk. 12,4-5.

3. Hol őrzi Isten az élet leheletét a feltámadásig, amely a halál pillanatában visszatér hozzá?

• Isten Igéje ezzel a kérdéssel kapcsolatban a következőt kijelentést adja: “Mert meghaltatok, és a ti életetek el van rejtve Krisztussal együtt az Istenben”. Kol. 3,3.
• Mivel Isten az élet forrása és adományozója, ezért nyilvánvaló, hogy az újraéledés lehetősége is Benne van, és újra Belőle fakad majd. Ján. 11,25/a.
• “Ő benne vala az élet” Ján. 1,4/a.
• “Minden Ő benne áll fenn” Kol. 1,17/b.

IV. Az első és a második halálról

1. Miért következik be az emberiség történelmében az első halál és a második halál, és miben különbözik ez a két esemény egymástól?

• Míg az első halál Ádám bűnének következményeként teljesedik minden emberen, addig a második halál a személyesen elkövetett bűnök büntetéseként fog majd bekövetkezni. Róm. 5,12. 15. II. Kor. 5,10. Jel. 20,12. 15.
• Míg az első halált csupán alvásnak nevezi a Biblia, mivel mindenki számára van belőle felébredés (feltámadás), addig a második halál a végső és teljes megsemmisülést jelenti. Ján. 11,11-14. Dán. 12,2/a.

2. Miért nevezi alvásnak a Biblia az első halált, milyen vonatkozásban hasonlítható az egyik a másikhoz?

• Miként az alvó ember semmit sem tud arról, hogy mi történik körülötte, akképpen a meghaltak sem tudnak semmit arról, hogy mi történik a nap alatt. Préd. 9,7-8.
• Miként az alvó ember egyszer csak felébred, és tovább folytatja a tevékenységét, így lesz ez a meghalt emberek esetében is a feltámadás után. Jel. 13,7. v.ö: Jel. 20,9.
• “A halál nem változtatott rajtuk. Sírjukból kilépve felvették megszakadt gondolataik fonalát. Ugyanaz a győzelmi vágy sarkallja őket, mint ami a sírba szálláskor bennük élt.” (N.K. 589,2/b.)

3. Honnan tudhatjuk azt teljes bizonyossággal, hogy akik az első halálban meghaltak, azok itt a Földön nyugszanak a sírjaikban, a koporsóikban?

• A Biblia tanítása szerint az első halál idejét minden ember a koporsójában, illetve a föld porában tölti el. Ján. 5,28-29. Dán. 12,2/.
• Jézusnak többek között éppen ezért kell visszajönni ide a Földre, hogy feltámassza a megváltottak hatalmas seregét, akik Ádámtól fogva az Úrban haltak meg. I. Thess. 4,16.
• Néhány kivételtől eltekintve, még a legszentebb életet élő emberek is a föld porában várják meg a feltámadás pillanatát. Dán. 12,13.
• “És mindezek, noha hit által jó bizonyságot nyertek, nem kapták meg az ígéretet ...... hogy nálunk nélkül tökéletességre ne jussanak.” Zsid. 11,39-40.

V. Az első feltámadás

1. A Biblia nem beszél a test halálát túlélő öntudatos lélekről, ez tehát azt jelenti, hogy akkor egyáltalán nem is beszél a halál utáni életről?

• A Bibliának nagyon sok mondanivalója van a halál utáni életről.
• Éppen ezért a hívő ember nem fél a haláltól, hanem inkább tudatosan készül fel rá.
• “Mert nékem az élet Krisztus, és a meghalás nyereség.” Fil. 1,21.
• Egy hívő adventista a következőket írta egyszer ezzel kapcsolatban a barátjának halálos ágyáról.
• “Arra kell gondolnunk, milyen is az, amikor egy atya azt mondja a kisfiának; ideje lefeküdni. A fiú talán vitatkozik, és azt mondja, hogy még egy kicsit fenn akar maradni. De egy bölcs atya így szól: ‘Fiam, holnap szebb nap lesz, új nap, amelyen elvégezheted azt, amit olyan nagyon szeretnél megtenni.’ Ha Isten ezt mondja nekem, akkor én miért vonjam kétségbe a bölcsességét?” (Hitelvek 25. Lecke)

2. Milyen rendkívüli esemény-sorozat veszi kezdetét Jézus dicsőséges visszajövetelével?

• “Mert maga az Úr riadóval, arkangyal szózatával és isteni harsonával leszáll az égből.” I. Thess. 4,16/a.
• “Az utolsó trombitaszóra...... a halottak feltámadnak.” I. Kor. 15,52. v.ö Jel. 11,18.
• “Azután mi, akik élünk, akik megmaradunk, elragadtatunk azokkal együtt a felhőkön az Úr elébe a levegőbe.” I. Thess. 4,17.

3. A végidő eseményével kapcsolatban hány feltámadásról tudósít bennünket a Biblia?

• Pál apostol szerint “feltámadnak először, akik meghaltak a Krisztusban”. I. Thess. 4,16/b.
• “Boldog és szent, akinek része van az első feltámadásban, ezeken nincs hatalma a második halálnak”. Jel. 20,6/a.
• “A többi halottak pedig meg nem elevenedének, mígnem betelik az ezer esztendő”. Jel. 20,5/a.
• A gonoszok általános feltámadása tehát csak az ezer esztendő után fog bekövetkezni.

4. Miért történik különböző időben és különböző állapotban a halottak feltámadása?

• Jézus mindkét osztályt a cselekedeteik alapján akarja megjutalmazni. Jel. 22,12.
• “Akik a jót cselekedték, az élet feltámadására”. Ján. 5,29/a.
• “Ezeken nincs hatalma a második halálnak”. Jel. 20,6.
• “Akik pedig a gonoszt mívelték, a kárhozat feltámadására”. Ján. 5,29/b.
• “Ha valaki nem találtatott beírva az élet könyvébe, a tűznek tavába vetteték”. Jel. 20,15.

5. Milyen állapotban támadnak fel azok, akik az első feltámadásban kelnek életre?

• “Mert szükséges, hogy ez a romlandó test romolhatatlanságot öltsön magára”. I. Kor. 15,53/a.
• A feltámadott igazak megszabadulnak a romlás minden csirájától, amit betegség és egyéb más módon ott hordozunk minden sejtünkben, és nem tudunk tőle megszabadulni.
• “Mert szükséges, hogy..... e halandó test halhatatlanságot öltsön magára”. I. Kor. 15,53/b.
• Abszolút halhatatlannak csak Istent tekinthetjük, mivel Isten önmagában hordozza az élet forrását. I. Tim. 6,16. Ján. 5,26.
• Ugyanakkor viszont mégis hallhatatlannak mondunk mindenkit, aki nem áll a halál hatalma alatt.
• Mivel pedig a halál csak a bűn miatt van, a bűn következménye, ezért a halál törvényszerűen meg fog szűnni a bűnnel együtt.
• Ha pedig nincs halál, akkor csak élet van, és ez az állapot még ha csak függőségi szinten is, de akkor is halhatatlanságnak mondható.
• Az átváltozás csodájaként Jézus még “elváltoztatja a mi nyomorúságos testünket, hogy hasonló legyen az Ő dicsőséges testéhez”. Fil. 3,21/a.
• Ez a dicsőség Jézus követőinek életében azt jelenti, hogy teljesen átalakulnak Isten képmására, vagyis visszatükrözik Jézus jellemét és természetét. II. Kor. 2,18. Ésa. 60,1-2.
• Ez az ígéret tehát azt jelenti, hogy az átváltozás csodájaként szabadulhatunk meg azoktól a jellemgyengeségektől és hibáktól, amitől a megszentelődés útján nem tudtunk elszakadni.

6. Milyen módon részesülnek a feltámadottaknak adott áldásokban azok a szentek, akik élve érik meg Jézus dicsőséges visszajövetelét?

• Pál apostol beszámolója alapján tudhatjuk, hogy a feltámadás eseményével párhuzamosan “nagy hirtelen, egy szempillantás alatt..... mindnyájan elváltozunk”. I. Kor. 15,51-52.
• Ez az esemény az élő szenteknek adja a legnagyobb élményt, hiszen öntudatos állapotban élhetik át az átváltozás csodáját, amely egyik pillanatról a másikra teljesen megváltoztatja az állapotukat.

7. A feltámadott szentek fizikai állapotában marad-e olyan dolog, ami még egy darabig a bűn világára emlékezteti őket?

• “A halottak olyan termettel támadnak fel, amilyennel a sírba szálltak. Ádám is a feltámadt sokaság között áll. Alakja méltóságteljes, alig kisebb, mint az Isten Fiáé. Élesen különbözik a későbbi nemzedékektől. Ez is mutatja, hogy az emberiség mennyire elkorcsosult.” (N.K. 573,1.)
• “A rég elvesztett Édenbe - az élet fájához - visszavitt üdvözültek növekedni fognak, mígnem elérik a kezdetben kapott méltóságteljes magasságukat. Így a bűn átkának utolsó maradványa is eltűnik.” (N.K. 573,1.)
• Az élet fájának “levelei a pogányok gyógyítására valók”. Jel. 22,2/b.