1. Minek az eredményeként alakul ki életünkben az Isten szerinti mértékletesség?
Az Istennel összeköttetésben élő emberben
ez a tulajdonság éppógy a Szentlélek gyümölcseként alakul ki, mint
a szeretet vagy a türelem. Gal. 5,22.
2. A Föld történelmének melyik időszakában
fog különösen hangsúlyossá válni a mértékletesség kérdése a a lelki dolgokkal
kapcsolatban a Biblia szerint?
A keresztény ember életét mértékletesség kell
jellemezze minden időben az élet minden területén.
A keresztény élet legalapvetőbb dolgait is
- mint például az imádságos élet - csak mértékletes életmód mellett lehet
gyakorolni. I. Pét. 4,7.
Jézus Krisztus dicsóséges visszajövetelére is csak a mértékletesség megtanulása
és gyakorlati megvalósítása esetén készülhetünk fel. Tit. 2,11-13.
3. Mit jelent ez a szó, hogy “mértékletesség”, és hányféle
jelentése van a keresztény ember számára?
Mivel a mértékletesség a “mérték” szóból származik, ezért ez a keresztény
ember számára azt jelenti, hogy az Isten mértéke szerint éljen.
A Bibliában a mértékletes szónak kétféle jelentéstartalma van.
A mértékletesség azt jelenti, hogy ami nem épít, hanem a legkisebb mértékben
is rombol, azt a keresztény embernek határozottan távol kell tartani magától.
Függetlenól attól, hogy testi, lelki vagy szellemi dologról van szó.
Ugyanakkor azt is jelenti, hogy azokban a dolgokban is tudjon mértéket
tartani, amiket egyébbként Isten az ember használatára és élvezetére teremtett.
4. Milyen feltételek mellett tudjuk megvalósítani
életünkben az Isten szerinti mértékletességet, mit igényel és vár tőlünk
Isten ennek érdekében?
Az Isten szerinti mértékletességet csak akkor tudjuk megvalósítani életünkben,
ha figyelembe vesszük Isten tanácsát; “Ne szeressétek a világot, se
azokat, amik a világban vannak”. I. Ján. 2,15-17.
Ez az isteni tanács csak akkor tud valósággá lenni életünkben;
Ha készek vagyunk elszakadni a világ által
felállított mértékektől. Róm. 12,2.
Ha készek vagyunk egész lényünket és életünket odaszánni Istennek. Róm.
12,1.
Ennek az odaszánt életnek azonban “szentnek
és Isten előtt kedvesnek” kell lenni.
A keresztény mértékletesség tehát azt jelenti, hogy Isten határozza meg
minden területen az életmódunkkal kapcsolatos mértékeket.
Mivel a teremtő Istenünk tudja legjobban azt,
hogy mi szolgálja javunkat, és mi az ami nem.
1. A szabadidőnk felhasználásakor miért kell
különösen figyelembe vennünk az Isten által adott mértékletességi elveket.
A szabadidőnkben gyakorolt szórakozási szokásaink
közvetlenül érintik a lelki egészségünket, a lelki érzékeink épségét.
Bizonyos vonatkozásban mindenki egyfajta képet ad önmagáról azzal, hogy
miként használja fel a szabadidejét.
Minden őszinte keresztény szembe kerül különböző
kérdésekkel a lelke mélyén, mielőtt tenne valamit.
Kérheti-e Isten áldását arra az elfogleltságra, amit éppen most szeretne
csinálni?
Nem feledteti el vele Istent, nem szorítja háttérbe az ige olvasást, az
imádságot, az örökkévaló érdekeket?
A lelkiséget növeli benne vagy a bűnös hajlamokat?
Nyugodtan szembe tudna nézni a halállal vagy Jézus Krisztussal, ha éppen
akkor jönne vissza, amikor ezekkel a dolgokkal foglalkozik?
Az ilyen és ehhez hasonló kérdések becsületes
és őszinte megválaszolása által kell szembe néznünk azzal, hogy miként
és mire használjuk fel az időnket.
A szórakoztató ipar ugyanis szinte minden
területen kínálja az értéktelen és könnyű fajsúlyú árúit, amiknek az a
rendeltetése, hogy befolyásolják és ha lehet, akkor megtévesszék és rabságban
tartsák még a választottakat is.
Szinház, tévé, videó, könyvek és folyóíratok,
démoni erők által inspirált zene, stb.
2. Mi az az aranyszabály, amelynek betartása
meg tud védeni a világ mértéktelen és bűnös befolyásától, illetve milyen
következménye lesz annak, ha Isten tanácsait figyelmen kívül hagyjuk?
“Azok, akik nem akarnak Sátán cselvetéseinek
áldozatul esni, jól kell őrízzék a belső világukba vezető utakat; Kerülniük
kell mindannak olvasását, látását vagy hallását, ami tisztátalan gondolatokat
ébreszt bennük.” (Üz.Ifj. 204,2.)
Isten mértéke nagyon határozott elválasztó vonalat húz ezen a területen:
“Ne szabjátok magatokat a világhoz, hanem változzatok el a ti elméteknek
megújulása által”. Róm. 12,2.
Csak akkor igényelhetjük Isten ígéreteinek a teljesedését életünkben, ha
mi is elfogadjuk a Menny tanácsait és feltételeit.
Nagyon sokan szándékosan nem akarják tudomásul venni, hogy a Sátán által
inspirált eszközök milyen romboló hatást gyakorolnak a lelkünkre.
“Minden bűnös kedvtelés bénítja a képességeinket,
tompítja a szellemi és lelki érzékenységünket, és a minimumra csökkenti
Isten Igéjének és Lelkének szívünkre gyakorolt hatását.” (N.K. 422,2.)
3. Ahogy a hívő ember elfordul a világtól,
milyen területen kell ennek még láthatóvá válni az életében?
A keresztény ember belső átalakulása szügségszerűen hozza magával azt is,
hogy megváltozik a külső megjelenése, mert a belső változás visszatükröződik
a külső dolgainkban is.
A ruházat egyszerű szépsége természetes következményeként jelzi azt, hogy
lelki életünk és értelmünk egy magasabbrendű közösségbe került Istennel.
4. A keresztény ember külső megjelenését
milyen isteni mértékek szabályozzák?
Mivel Isten azt akarja, hogy mindig csinosak és szépek legyünk, ezért óv
bennünket a mesterkéltség minden formájától, mivel az eltakarja az igazi
szépséget.
“Akiknek ékessége ne legyen külső, hajuknak
fonogatásából és aranynak felrakásából vagy öltözékek felvevéséből való;
hanem a szívnek elrejtett embere, a szelíd és csendes lélek romolhatatlanságával,
ami igen becses az Isten előtt.”I. Pét. 3,3-4.
“Hasonlatosképen az asszonyok tisztességes öltözetben, szemérmetességgel
és mértékletességgel ékesítsék magukat; nem hajfonatokkal,és arannyal vagy
gyöngyökkel, vagy drága öltözékekkel.” I. Tim. 2,9-10.
Isten egy egészséges értékrendet szeretne kialakítani bennünk ezekkel a
kinyilatkoztatásaival.
Ezeknek az elveknek az alkalmazása mellett a keresztény ember kerülni fog
minden olyan öltözéket, amelynek célja csupán a figyelem felkeltése, vagy
a világ divatjához való alkalmazkodás.
5. Mit kell érteni Pál apostolnak azon a meghatározásain, hogy “tisztességes,
szemérmetes és mértékletes”?
A keresztény ember külső megjelenésének ez
a három isteni mértéke éppen a napjainkban uralkodó világi öltözködési
szokásoktól akar távol tartani.
Jelenleg annál divatosabb és modernebb egy
öltözet, minél megbotránkoztatóbb, minél kevésbé illő és tisztességes.
A szemérmességgel ellentétben ma azt szeretik,
ha minél rövidebb , átlátszóbb a ruha, minél többet hagy szabadon a testből,
vagy minél többet sejtet belőle.
Nem számít az sem, hogy mibe kerül, csakhogy
az előző kívánalmak biztosítva legyenek, ezért a mértékletesség elve szóba
sem kerülhet.
A hívő ember jobban örül az illendő és az
alkalomhoz illő olyan öltözetnek, aminek nem az a rendeltetése, hogy feltűnő
stílusával a viselőjére irányítsa a figyelmet.
A kúlturális és társadalmi különbözőségek
tudomásulvétele mellett is lehet és kell illendően, egyszerűen és szerényen
öltözködni.
6. Különösen hol kell ezeknek az isteni elveknek és mértékeknek érvényesülni?
Ezek az isteni rendelkezések különösen az
Isten házában szabják meg a külső megjelenésünket, ahová nem magunkat mutogatni
megyünk, hanem az Istennel való közösséget keressük.
Akik pedig hiszik, hogy mi állandóan az Isten
színe előtt élünk, azok a gyülekezeten kívüli életükben is mértékadónak
tekintik az Isten kívánalmait.
Aki Isten mellett akar állástfoglalni, annak
egy reformációt kell megvalósítania abban is, hogy elfordul a világ szokásaitól,
és annak hiú külsőségeitől is.
“Akik szeretik az üres és hiú divatot,
állíthatják ugyan magukról, hogy Krisztus követői, de ruházatuk .... elárulja,
hogy mi foglalkoztatja elméjüket, és mi foglalja el szívüket. Életük által
válik nyilvánvalóvá, hogy ők a világ barátai, és a világ is magáénak vallja
őket.” (Üz.Ifj. 253,3.)
“Azok, akik komolyan akarják Krisztust követni, lelkiismereti kérdésnek
tartják ruházatuk megválogatását. Törekedni fognak Isten ezen világos rendeletének
eleget tenni.” (Üz.Ifj. 247,f.)
7. Mi nem tartozhat bele az apostol által megadott “mértékletes”-ség
fogalmába?
“Mértékleteséggel ékesítsék magukat; nem hajfonatokkal és arannyal
vagy gyöngyökkel, vagy drága öltözékkel.”I. Tim. 2,9/b.
Vannak, akik Pál apostolnak ezeket a szavait úgy próbálják értelmezni,
hogy a keresztény ember is viselhet ékszereket, csak mértékletesen.
Pál viszont tagadó módon kapcsolja össze az
ékszer viselést a mértékletességgel, vagyis a kettő szerinte kizárja egymást.
A mértékletesség elve ugyanígy kizárja a világ állandóan változó divatja
szerinti öltözködési szokást is.
Ha azt vallod, hogy Isten gyermeke vagy, akkor
Isten elvárja tőled, hogy ennek bizonyságaként elfordulsz a világ kívánságaitól,
és helyette az Igében adott mértékletesség fogja jellemezni életedet. Tit.
2,11-12.
8. Pál apostolnak az ékszer viseléssel
kapcsolatban adott eligazítása csak újszövetségi gondolat, vagy már az
ószövetségi időben is ez volt Isten kívánalma az övéitől?
Amikor Jákób Isten parancsára Béthelbe ment, hogy ott oltárt építsen és
áldozatot mutasson be, akkor házanépét arra kérte, hogy dobják el az idegen
isteneket, tisztítsák meg magukat, és változtassák meg az öltözetüket.
I. Móz. 35,2.
Amikor átadták Jákóbnak a birtokukban lévő
idegen isteneket, akkor az ékszereiket is levetették, és az isten szobrocskákkal
együtt adták át őket. I. Móz. 35,4.
Mivel a pogány istentisztelet és az ékszerviselet szorosan összekapcsolódtak,
ezért a Mindenható Istennel való közösségben nem lehetett megengedett.
Az Egyiptomból való kivonulás után Izráel népe is csak úgy
tudott
megbékülni Istennel, hogy lerakták magukról azokat az ékszereket, amiket
az egyiptomiaktól kaptak, és az ő példájukat követve magukra raktak. II.
Móz. 33,4-6.
Isten nem volt hajlandó a nép között megjelenni addig, amíg meg nem alázták
magukat azáltal, hogy minden ékszert és hívalkodó díszt le nem raktak magukról.
Ez a cselekedetük viszont nem egy alkalomszerű
megnyilatkozás volt, hanem egy végleges döntés: “És lerakták magukról
az Izráel fiai az ő ékességüket, a Hóreb hegyétől fogva”.
II. Móz. 33,6.
1. Hogyan kapcsolódik a táplálkozás kérdése a lelki dolgok közé, mit
kell tudnunk ezzel kapcsolatban?
Nagyon fontos bibliai elv, hogy az ember egy oszthatatlan egész, vagyis
a test és a lélek nem választható el egymástól.
Minden lelki tevékenységünk alapja a testünkben van, és csak a test által
móködik.
Még Istennel is az egész testünket behálózó agyi idegek útján keresztül
vagyunk kapcsolatban.
A Biblia Isten templomának tekinti a testünket,
amit a mértéktelen, önző életszokásokkal meg ronthatunk, de ezáltal megromlik
az Istennel való kapcsolatunk is. I. Kor. 3,16-17. 6,19-20.
Viszont Istent dicsőítjük a testünk temploma
által akkor, ha az Isten által adott mértékletességi elvek szerint élünk.
“Azért akár esztek, akár isztok, akár mit
cselekesztek, mindent az Isten dicsőségére míveljetek.”
I.
Kor. 10,31.
2. Hol találkozunk először azzal, hogy
Isten szabályokat állított fel az ember táplálkozására vonatkozóan,
és miben nyilvánult meg ez a szabályozás?
Isten már kezdetben, közvetlenül a teremtés után meghatározta, hogy mi
legyen az ember tápláléka.
“Néktek adok minden maghozó füvet az egész föld színén, és minden fát,
amelyen maghozó gyümölcs van; az legyen néktek eledelül.”
I. Móz.
1,29.
Isten - aki nemcsak teremtője, hanem tervezője
is volt az embernek - nagyon jól tudta azt, hogy az emberi szervezetnek
milyen táplálékra van szüksége ahhoz, hogy egészséges és erős maradjon.
Isten eredeti szándékától csak a bűn miatt
volt szükség eltérni.
3. Mikor és miért változtatta meg Isten a táplálkozásra adott korábbi
rendelkezéseit, és milyen következménye lett ezeknek a változtatásoknak?
A bún megjelenése rendelte el Isten az ember
étrendjében azt a változást, hogy a jövőben ennie kell a mező füvét is,
amit kezdetben csak az állatok számára adott táplálékul.
I. Móz.
3,18.
Ezt a rendelkezését azonban az átokba foglalta bele, ami azt jelenti,
hogy a bűn miatti büntetés egyik pontjának kell tekinteni.
Amikor pedig a bűn olyan méreteket öltött,
hogy Isten kénytelen volt özönvíz által gátat vetni a terjedésének, akkor
újra megváltoztatta az ember számára adott táplálkozási rendelkezéseit.
I.
Móz. 9,3.
Ezt a változtatást ugyanolyan célból rendelte el, mint korábban, amikor
a zöld füvet adta, vagyis most is átokul, büntetésül rendeli el az ember
számára az állatok húsának fogyasztását.
Ennek a közbeavatkozásnak lett az eredménye az, hogy az
emberi élet rohamosan lerövidült; 900-950 évről Ábrahám idejére már lecsökkent
175-re, Mózes esetében 120-ra, miközben a zsoltár énekében már csak 70-80
esztendőnek mondja az ember életét. I. Móz. 25,7. 34,7. Zsolt.
90,10.
4. Milyen állatok húsának fogyasztását
engedte meg Isten az ember táplálkozásában, viszont mitől tiltotta el még
az ehető állatok esetében is?
Isten a bűn világához alkalmazkodva is állított az ember elé bizonyos mértéket,
vagyis meghatározta számára, hogy melyik állatnak eheti meg a húsát.
Az Isten által tiszta állatoknak minősített,
vagyis a megehető állatokkat a következőképen lehet csoportosítani az isteni
rendelkezés szerint. III. Móz. 11,1-23.
A barmok közül mindazok, amelyeknek
hasadt körme van, és ugyanakkor kérődzé is. (3. vers.)
A vízben élő állatokközül pedig
azokat, amelyeknek úszű szárnya van, és ugyanakkor pikkelyes bőrűek.
(9. vers.)
A szárnyas állatok közül viszont azokat
sorolja fel Isten, amelyeket nem lehet megenni, a felsoroltakon kívül tehát
mind ehető. (13-19. vers)
A négylábú szárnyas rovarok közül is
meg lehet enni azokat, amelyiknek a lábai felső részén még plussz szökő-szára
is van a szökdécseléshez. (21. vers)
A tisztátalan állatok húsának fogyasztóit szigorúan elitéli Isten. Ésa.
65,4. 66,17.
A tiszta állatok húsának fogyasztásával kapcsolatban viszont még egy rendelkezést
adott Isten.
Nagyon szigorűan megtiltotta
a zsír (kövérje)
és a vér fogyasztását, mint táplálékot.
III. Móz. 3,17.
17,14.
5. Az evangélium helyreállító munkája által mit szeretne
Isten megvalósítani népe között Jézus visszajövetele előtt?
Szeretne visszavezetni, hogy újból a föld természetes terményeivel táplálkozzunk.
Szeretne megóvni bennünket azoktól a betegségektől,
amelyek az állatok húsának fogyasztása által terjednek el az emberek
között.
Különösen hangsúlyossá válik ez Jézus dicsőséges
visszajövetele előtti időben, amikor az állatok között is egyre több nagyon
súlyos betegségek terjednek el.
Mivel pedig az állatok húsának fogyasztása hatással
van az indulatokra és így a lelki természetünkre is, ezért Isten tiltó
tanácsa a jellem fejlődésünkben is segítséget jelent, ha azt komolyan vesszük
és megvalósítjuk életünkben.
“Az Úr ismételten kijelentette Lelke által,
hogy lépésről lépésre az eredeti szándékához akar visszavezetni, amely
szerint az embereknek a föld természetes terményeival kell élnie. Azok
között, akik várják Urukat, a hús élvezése idővel egésszen meg fog szünni,
és a húsételek el fognak tünni az asztalukról. Tartsuk ezt mindig szem
előtt, és igyekezzünk ezt a célt elérni. Mindaddig, amíg húst élvezünk,
azt mutatjuk, hogy még nem vagyunk összhangban azzal a világossággal, amit
Isten kegyelemből nekünk adott.” (Ker.Mért. 112,2.)
6. Milyen példatörténetetekkel találkozunk a Bibliában arra vonatkozóan,
hogy milyen következménye van annak, ha figyelmen kívül hagyjuk Isten rendelkezéseit
a táplálkozásra vonatkozóan, illetve ha figyelembe vesszük, azt?
Izráel történetéből ismerjük, hogy az Istennek
szentelt életű emberek esetében nagyon szigorú rendelkezések tiltották
meg az ártalmas ételek és italok fogyasztását.
Legismertebb példája ennek az a törvény, amely a papok számára tiltotta
el a bor fogyasztását, “Hogy különbséget tehessetek a szent és a közönséges
között, a tiszta és a tisztátalan között. És hogy taníthassátok Izráel
fiait mindazokra a rendelésekre, amelyeket az Úr szólott nékik Mózes által”.
III. Móz. 10,10-11.
Sámson, Izráel bírájának életében azt lehet nyomon követni, hogy hová vezet
az, amikor figyelmen kívül hagyjuk Isten rendelkezéseit.
Bir. 13,7.
Az az életmód, amit Sámson választott Isten
akaratával ellentétben azt eredményezte, hogy végül az Úr eltávozott az
Ő életéből. Bir. 16,20/b.
Keresztelő János élete és munkássága viszont
annak a példája, hogy Jézus Krisztus adventjének útkészítői csak olyan
emberek lehetnek, akik az Isten által adott mértékletességi elveket Keresztelő
János szigorával igyekeznek megvalósítani a saját életükben.
7. Mit sorolhatunk még a táplálkzási szabályaink közé, amelyek használatától
határozottan tilt bennünket Istennek Igéje?
A mértékletes életmód vonatkozásában különleges hangsúlyt kell helyeznünk
azokra a dolgokra, amik nemcsak károsítják az egészségünket, hanem a lelki
és szellemi képességeinket is befolyásolják.
Ebbe a csoportba sorolhatjuk az alkohol minden
változatát, a dohány termékeket, a gyügyszerek felelőtlen használatát,
és minden kábító és élénkítő szert is.
Még akkor is, ha ezeknek a dolgoknak a használata és fogyasztása a társadalmi
kapcsolatainknak egy természetesen elfogadott részévé és normájává lett.
Mint például a koffeinos kávé és tea (Cola
italok) általános használata, egyeseknél pedig szinte szertartásszerű,
ritmikus fogyasztása.
Lassan ölő mérgeknek kell tekintenünk ezeket,
amelyek úgy testi, mint a lelki funkcióinkat károsan befolyásolják
és rombolják.
Amiknek használatától Isten Igéje tilt bennünket, azokat termelni, árusítani
vagy másoknak ajándékozni sem szabad.
8. A tanultak alapján Pál apostol arra szólít fel bennünket, hogy az
Igében adott mértékletességi elvek értelmében “Dicsőítsétek
Istent a ti testetekben és lelketekben, amelyek az Istenéi.”
(I. Kor. 6,20.)