1. Jézus kortársainak ott keleten, milyen
lehetőségek közül választhattak, amikor arra készültek, hogy házat
építenek maguknak?
Akik sziklára akarták építeni a házukat, azok
két lehetőség közül választhattak, de bármelyiket választották, azzal mindenképpen
a nehezebb rész mellett döntöttek.
Választhatták a hegy oldalában lévő sziklákat,
amelyek szilárdan álltak az idők viszontagságaival szemben, és mindenképpen
biztonságot jelentett annak, aki ezeket a sziklákat választotta házának
alapjaként.
Helyzetéből adódóan viszont nehezebb volt
a megközelíthetősége, több energiát és fáradtságot igényelt attól,
aki ilyen körülmények között építette fel az otthonát.
Választhatták a hegy lábánál elterülő sík
fövényes részt is, ha készek voltak az alapozással leásni olyan mélyre,
hogy elérjék vele a sziklát.
Annak érdekében, hogy később kényelmesebb
körülmények között lakjanak, az építkezés folyamán kellett nagyon komoly
munkát elvégezni a mélyen húzódó sziklákra való alapozással.
Akik viszont mindenképpen a könnyebb részt akarták választani, azok megelégedtek
azzal, hogy sík fövényre építkeztek, egyszerű
alapozással.
Mivel a fövény egy hordalékos, laza és könnyen
megmozduló talajszerkezetet jelent, ezért aki erre építette házát, az nem
számolt az időjárás azon hatásaival, amit erre laza talajszerkezetre gyakorolt.
Ezt a fövényt a víz is hamar el tudta mosni,
a lerakodott homokot pedig még a szél is el tudta fújni egyik helyről a
másikra.
2. A Biblia jelkép rendszerében kit és mit szemléltet a “kőszikla”?
A kőszikla – amely megáll mindörökké – azonosítása
két megoldást is ad.
A Biblia számtalan helyén találunk az Istenre
vonatkozóan, de főként Jézusra mutatóan olyan kijelentést, hogy “kőszikla”.
“Az Úr az én kősziklám... ő benne bízom...És
kicsoda kőszikla a mi Istenünkön kívül?” (Zsolt 18:3, 32).
“És mindnyájan... ittak a lelki kősziklából,
amely követi vala őket: e kőszikla pedig a Krisztus volt” (1
Kor 10:4).
Jézus példázatából közvetett módon az is kitűnik,
hogy az Isten beszéde, amely az Igében található, szintén olyan, mint a
szikla.
“Valaki azért hallja én tőlem e beszédeket,
és megcselekszi azokat, hasonlítom azt a bölcs emberhez, aki a kősziklára
építette az ő házát” (Mt 7:24).
Isten Igéje azért is olyan mint a kőszikla,
mert “az Úr beszéde megmarad örökké” (1 Pét 1:25).
Csak az isteni Kőszikla tarthat meg bennünket
a megpróbáltatások viharaiban, amelyre hit által építünk.
3. Mire lehet vonatkoztatni a “fövény” szót a Biblia jelkép rendszerében?
Ha a kőszikla az örök és változhatatlan dolgok
jelképe, akkor a fövény a mulandó és az állandóan változó dolgokat jelképezi.
Ha a kőszikla az Istent és az Igéjét jelképezi,
akkor a fövény az embert és az ember alkotta dolgokat jelenti.
Ezért mondja Jeremiás azt, hogy “Átkozott az a férfi, aki emberben bízik
és testbe helyezi erejét, az Úrtól pedig eltávozott a szíve!” (Jer
17:5).
Nagyon sok ember fog csalatkozni a reménységében
az utolsó napon, mert nem Istenben, hanem a vallási vezetőikben bíztak.
Minden emberi okoskodás, még ha tudományosnak nevezik is, de ha Isten Igéje
elé helyezte valaki az életében, akkor fövényre építette a házát.
Minden olyan emberi építmény, amelynek nem
Isten szava képezi az alapját, egyszer össze fog dőlni.
Ide sorolhatók azok is, akik a saját erejükben, képességükben vagy éppen
a jócselekedeteikben bíznak, ezek Isten előtt
egyszer mind fövénynek fognak bizonyulni.
“Akik Krisztus kortársaihoz hasonlóan,
emberi eszmékre, véleményekre, külsőségekre és emberek által elrendelt
ceremóniákra, Krisztus kegyelmétől független érdemekre építik fel jellemük
épületét, azok bizonytalan homokra építettek” (GHB 154,3).
4. Jézus miért nevezi bolondnak azt az embert, aki nem sziklára, hanem
fövényre építette a házát?
Mert a Bibliában Isten minden veszélyre felhívja az emberek figyelmét,
ennek ellenére mégis a saját fejük és bölcsességük után mennek, és ez végzetes
hiba.
Méltán nevezhető bolondnak az az ember, aki
csak azért hagyja figyelmen kívül a veszélyre való figyelmeztetést, mert
a saját bölcsességétől annyira el van telve, hogy semmi másra nem hajlandó
odafigyelni.
5. Jézus miért fejezte be a hegyi beszédét
ilyen példázattal, mire akarta ezzel tanítani az Őt hallgató embereket?
Arra akarta az emberek figyelmét felhívni, hogy az Általa hirdetett tanokat
nem elég ismerni, hanem a gyakorlati életben is alkalmazni kell.
Aki mindazt elfogadja élete szabályaként és
megtartja azokat, az az ember az üdvösség Kősziklájára építette a házát.
“Nem az az igaz ember, aki örül az igazságnak, hanem aki gyakorolja.
Az életszentség nem az elragadtatás érzelme, hanem az Isten iránti tökéletes
odaadás következménye, s a mi mennyei Atyánk akaratának teljesítése” (GHB
153,2).
1. Milyen házépítésre gondolt Jézus, amikor ezt a példázatot elmondta?
Jézusnak ez a hasonlata az egész életművünkre
vonatkozik, és ahogy munkálkodunk azon.
Mert az egész életünk olyan, mint egy ház, amit magunknak építünk.
Ezért mondhatjuk el, hogy az egész életműve
omlik össze annak az embernek, akinek nem sikerül mindaz, amit elgondolt
önmaga számára.
A Bibliában Isten többször is felszólít arra, hogy
bölcs építőmesterként építsük fel életünk házát.
2. Az életünk házának építésével kapcsolatban
miért éppen az alap jelentőségére figyelmeztet Jézus?
Mert egy házat fel lehet építeni úgy is, hogy
nagyon szép és tetszetős, de teljesen értéktelen, mivel rosszul lett alapozva,
és csak idő kérdése, hogy ez kiderüljön.
Ezért Jézus a hallgatóinak figyelmét el akarja
fordítani az emberi látványosságtól, ehelyett a biztonságot jelentő alapok
felé akarja irányítani.
Nem azt kérdezi, hogy az emberi normák szerint befutott ember vagy-e, és
milyen sikeres az életed, hanem azt kérdezi, hogy milyen alapra állítottad
fel mindezt, biztonságban tudhatod-e az életed az örökkévalóság vonatkozásában?
Az alapozás láthatatlan része a háznak, ezért nagyon sokan könnyelműen
és felelőtlenül viszonyulnak hozzá, nemcsak a fizikai építkezéseknél, hanem
az életünk házának építésénél is.
Ha nem is látszik az alap, mégis ez határozza meg a annak a formáját és
a stabilitását is, éppen ezért a legfontosabb részét képezi a háznak.
Így van ez az életünk házának építésével kapcsolatban is.
Ha Krisztusra épül fel az életünk, akkor Krisztus
határozza meg az életünket és Ő ábrázolódik ki bennünk.
“Krisztus az igazi fundamentum, az élő
Kő. Akik Őreá építenek, mindannyian részeseivé válnak életének” (GHB
154,2).
3. Ilyen házat csak egyes emberek építenek, vagy mindenki épít valamilyen
módon ilyen házat?
Valamilyen házat mindenki épít, de majd csak
az eső, az árvíz és a szél próbája dönti el, hogy kinek milyen lett a háza,
amit felépített.
4. Van-e jelentősége annak, hogy milyen
építőelemeket használunk az életünk házának építéséhez?
Ma még mindenki szabadon eldöntheti, hogy
milyen anyagból építkezik, de egyszer az Istentől jövő tűz fogja megpróbálni
az általunk választott anyagok értékét (1 Kor 3:11-15).
A világ nagyon sokféle árút kínál erre a célra, Isten azonban óvatosságra
int bennünket a választékkal kapcsolatban (1 Ján 2:15-17, Róm 12:2).
A világ kínálatával szemben Istennek is van ajánlata, és ha Isten ajánlatát
választjuk, akkor biztosak lehetünk, hogy ez a tűzben is meg fog maradni
(Jel 3:18).
Krisztussal az alappal összeforrva, mi magunk
is krisztusi élő kövekké válhatunk.
“Krisztussal, az élő kővel fenntartott
kapcsolat által mindenki élő kővé válik, aki erre az alapra épít. Sokakat
saját erőfeszítéseik faragnak, fényeznek, szépítenek, mégsem lehetnek ‘élő
kövek’, mert nincsenek összeköttetésben Krisztussal. E nélkül a kapcsolat
nélkül pedig senki sem tartatik meg” (JÉ 504,4).
1. Mit jelképeznek azok a veszedelmek,
amiket Jézus felsorol a példázatában: eső, árvíz és szél?
Ez a felsorolás azokat a megpróbáló körülményeket jelképezi, amely minden
ember életében eljöhetnek, hogy megpróbálja jellemét, a kifelé mutatott
életházának stabilitását.
Bárhogy is történt az építkezés, ugyanaz a veszély vár mindkét házra.
Nem a körülményekben van eltérés, hanem az
alapozásban, és ebből adódóan a ház végső sorsában.
2. A várható veszélyeknek ez a felsorolása, a veszélyek sokféleségét
akarja kifejezni, vagy nincs semmilyen jelentősége
sem?
Az eső csak lassan, csendesen áztatja fel
a talajt, de ettől az alapok nélküli ház megsüllyed, a falai megrepedeznek
és lakhatatlanná válik.
Az árvíz a váratlan hírtelenséggel támadó veszedelem jelképe, amire senki
sem számít, de mégis bekövetkezik.
Noé idejében sem számítottak árvízre, mert nem hitték el, amit Noé mondott,
ezért mindenkinek el kellett pusztulni, aki nem hitt.
Az emberek számára mindig az a veszély jelenti a legnagyobb kockázatot,
amelyben nem hisz.
A szél pedig azt a veszedelmet jelképezi, amely alapjaiban támadja meg
az életünk házát, elfújja körülötte azt a fövényt, amelybe az alapok voltak
beágyazva, amely a ház alapjainak a támasztékot jelentette.
Ennek a jelképes szélnek a legáltalánosabb megnyilatkozási formája a tévtanok
szelében jelenik meg, és csak Jézussal összekapcsolódva lehetünk biztonságban.
“Míg eljutunk mindnyájan az Isten Fiában
való hitnek és az Ő megismerésének egységére, érett férfiúságra, a Krisztus
teljességével ékeskedő kornak mértékére. Hogy többé ne legyünk gyermekek,
akiket ide s tova hány a hab és hajt a tanításnak akármi szele, az embereknek
álnoksága által, a tévelygés ravaszságához való csalárdság által. Hanem
az igazságot követvén szeretetben,
mindenestől fogva nevekedjünk Abban, aki a fej, a Krisztusban”
(Ef 4:13-15).