38.  A KŐSZIKLÁRA ÉPÍTETT HÁZ

I. A kőszikla és a fövény

1. Jézus kortársainak ott keleten, milyen lehetőségek közül választhattak, amikor arra készültek, hogy házat építenek maguknak?

• Akik sziklára akarták építeni a házukat, azok két lehetőség közül választhattak, de bármelyiket választották, azzal mindenképpen a nehezebb rész mellett döntöttek.
• Választhatták a hegy oldalában lévő sziklákat, amelyek szilárdan álltak az idők viszontagságaival szemben, és mindenképpen biztonságot jelentett annak, aki ezeket a sziklákat választotta házának alapjaként.
• Helyzetéből adódóan viszont nehezebb volt a megközelíthetősége, több energiát és fáradtságot igényelt attól, aki ilyen körülmények között építette fel az otthonát.
• Választhatták a hegy lábánál elterülő sík fövényes részt is, ha készek voltak az alapozással leásni olyan mélyre, hogy elérjék vele a sziklát.
• Annak érdekében, hogy később kényelmesebb körülmények között lakjanak, az építkezés folyamán kellett nagyon komoly munkát elvégezni a mélyen húzódó sziklákra való alapozással.
• Akik viszont mindenképpen a könnyebb részt akarták választani, azok megelégedtek azzal, hogy sík fövényre építkeztek, egyszerű alapozással.
• Mivel a fövény egy hordalékos, laza és könnyen megmozduló talajszerkezetet jelent, ezért aki erre építette házát, az nem számolt az időjárás azon hatásaival, amit erre laza talajszerkezetre gyakorolt.
• Ezt a fövényt a víz is hamar el tudta mosni, a lerakodott homokot pedig még a szél is el tudta fújni egyik helyről a másikra.

2. A Biblia jelkép rendszerében kit és mit szemléltet a “kőszikla”?

• A kőszikla – amely megáll mindörökké – azonosítása két megoldást is ad.
• A Biblia számtalan helyén találunk az Istenre vonatkozóan, de főként Jézusra mutatóan olyan kijelentést, hogy “kőszikla”.
• “Az Úr az én kősziklám... ő benne bízom...És kicsoda kőszikla a mi Istenünkön kívül?” (Zsolt 18:3, 32).
• “És mindnyájan... ittak a lelki kősziklából, amely követi vala őket: e kőszikla pedig a Krisztus volt” (1 Kor 10:4).
• Jézus példázatából közvetett módon az is kitűnik, hogy az Isten beszéde, amely az Igében található, szintén olyan, mint a szikla.
• “Valaki azért hallja én tőlem e beszédeket, és megcselekszi azokat, hasonlítom azt a bölcs emberhez, aki a kősziklára építette az ő házát” (Mt 7:24).
• Isten Igéje azért is olyan mint a kőszikla, mert “az Úr beszéde megmarad örökké” (1 Pét 1:25).
• Csak az isteni Kőszikla tarthat meg bennünket a megpróbáltatások viharaiban, amelyre hit által építünk.

3. Mire lehet vonatkoztatni a “fövény” szót a Biblia jelkép rendszerében?

• Ha a kőszikla az örök és változhatatlan dolgok jelképe, akkor a fövény a mulandó és az állandóan változó dolgokat jelképezi.
• Ha a kőszikla az Istent és az Igéjét jelképezi, akkor a fövény az embert és az ember alkotta dolgokat jelenti.
• Ezért mondja Jeremiás azt, hogy “Átkozott az a férfi, aki emberben bízik és testbe helyezi erejét, az Úrtól pedig eltávozott a szíve!” (Jer 17:5).
• Nagyon sok ember fog csalatkozni a reménységében az utolsó napon, mert nem Istenben, hanem a vallási vezetőikben bíztak.
• Minden emberi okoskodás, még ha tudományosnak nevezik is, de ha Isten Igéje elé helyezte valaki az életében, akkor fövényre építette a házát.
• Minden olyan emberi építmény, amelynek nem Isten szava képezi az alapját, egyszer össze fog dőlni.
• Ide sorolhatók azok is, akik a saját erejükben, képességükben vagy éppen a jócselekedeteikben bíznak, ezek Isten előtt egyszer mind fövénynek fognak bizonyulni.
• “Akik Krisztus kortársaihoz hasonlóan, emberi eszmékre, véleményekre, külsőségekre és emberek által elrendelt ceremóniákra, Krisztus kegyelmétől független érdemekre építik fel jellemük épületét, azok bizonytalan homokra építettek” (GHB 154,3).

4. Jézus miért nevezi bolondnak azt az embert, aki nem sziklára, hanem fövényre építette a házát?

• Mert a Bibliában Isten minden veszélyre felhívja az emberek figyelmét, ennek ellenére mégis a saját fejük és bölcsességük után mennek, és ez végzetes hiba.
• Méltán nevezhető bolondnak az az ember, aki csak azért hagyja figyelmen kívül a veszélyre való figyelmeztetést, mert a saját bölcsességétől annyira el van telve, hogy semmi másra nem hajlandó odafigyelni.

5. Jézus miért fejezte be a hegyi beszédét ilyen példázattal, mire akarta ezzel tanítani az Őt hallgató embereket?

• Arra akarta az emberek figyelmét felhívni, hogy az Általa hirdetett tanokat nem elég ismerni, hanem a gyakorlati életben is alkalmazni kell.
• Aki mindazt elfogadja élete szabályaként és megtartja azokat, az az ember az üdvösség Kősziklájára építette a házát.
• “Nem az az igaz ember, aki örül az igazságnak, hanem aki gyakorolja. Az életszentség nem az elragadtatás érzelme, hanem az Isten iránti tökéletes odaadás következménye, s a mi mennyei Atyánk akaratának teljesítése” (GHB 153,2).

II. Az épülő házunk

1. Milyen házépítésre gondolt Jézus, amikor ezt a példázatot elmondta?

• Jézusnak ez a hasonlata az egész életművünkre vonatkozik, és ahogy munkálkodunk azon.
• Mert az egész életünk olyan, mint egy ház, amit magunknak építünk.
• Ezért mondhatjuk el, hogy az egész életműve omlik össze annak az embernek, akinek nem sikerül mindaz, amit elgondolt önmaga számára.
• A Bibliában Isten többször is felszólít arra, hogy bölcs építőmesterként építsük fel életünk házát.

2. Az életünk házának építésével kapcsolatban miért éppen az alap jelentőségére figyelmeztet Jézus?

• Mert egy házat fel lehet építeni úgy is, hogy nagyon szép és tetszetős, de teljesen értéktelen, mivel rosszul lett alapozva, és csak idő kérdése, hogy ez kiderüljön.
• Ezért Jézus a hallgatóinak figyelmét el akarja fordítani az emberi látványosságtól, ehelyett a biztonságot jelentő alapok felé akarja irányítani.
• Nem azt kérdezi, hogy az emberi normák szerint befutott ember vagy-e, és milyen sikeres az életed, hanem azt kérdezi, hogy milyen alapra állítottad fel mindezt, biztonságban tudhatod-e az életed az örökkévalóság vonatkozásában?
• Az alapozás láthatatlan része a háznak, ezért nagyon sokan könnyelműen és felelőtlenül viszonyulnak hozzá, nemcsak a fizikai építkezéseknél, hanem az életünk házának építésénél is.
• Ha nem is látszik az alap, mégis ez határozza meg a annak a formáját és a stabilitását is, éppen ezért a legfontosabb részét képezi a háznak.
• Így van ez az életünk házának építésével kapcsolatban is.
• Ha Krisztusra épül fel az életünk, akkor Krisztus határozza meg az életünket és Ő ábrázolódik ki bennünk.
• “Krisztus az igazi fundamentum, az élő Kő. Akik Őreá építenek, mindannyian részeseivé válnak életének” (GHB 154,2).

3. Ilyen házat csak egyes emberek építenek, vagy mindenki épít valamilyen módon ilyen házat?

• Valamilyen házat mindenki épít, de majd csak az eső, az árvíz és a szél próbája dönti el, hogy kinek milyen lett a háza, amit felépített.

4. Van-e jelentősége annak, hogy milyen építőelemeket használunk az életünk házának építéséhez?

• Ma még mindenki szabadon eldöntheti, hogy milyen anyagból építkezik, de egyszer az Istentől jövő tűz fogja megpróbálni az általunk választott anyagok értékét (1 Kor 3:11-15).
• A világ nagyon sokféle árút kínál erre a célra, Isten azonban óvatosságra int bennünket a választékkal kapcsolatban (1 Ján 2:15-17, Róm 12:2).
• A világ kínálatával szemben Istennek is van ajánlata, és ha Isten ajánlatát választjuk, akkor biztosak lehetünk, hogy ez a tűzben is meg fog maradni (Jel 3:18).
• Krisztussal az alappal összeforrva, mi magunk is krisztusi élő kövekké válhatunk.
• “Krisztussal, az élő kővel fenntartott kapcsolat által mindenki élő kővé válik, aki erre az alapra épít. Sokakat saját erőfeszítéseik faragnak, fényeznek, szépítenek, mégsem lehetnek ‘élő kövek’, mert nincsenek összeköttetésben Krisztussal. E nélkül a kapcsolat nélkül pedig senki sem tartatik meg” (JÉ 504,4).

III. A megpróbáló körülmények

1. Mit jelképeznek azok a veszedelmek, amiket Jézus felsorol a példázatában: eső, árvíz és szél?

• Ez a felsorolás azokat a megpróbáló körülményeket jelképezi, amely minden ember életében eljöhetnek, hogy megpróbálja jellemét, a kifelé mutatott életházának stabilitását.
• Bárhogy is történt az építkezés, ugyanaz a veszély vár mindkét házra.
• Nem a körülményekben van eltérés, hanem az alapozásban, és ebből adódóan a ház végső sorsában.

2. A várható veszélyeknek ez a felsorolása, a veszélyek sokféleségét akarja kifejezni, vagy nincs semmilyen jelentősége sem?

• Az eső csak lassan, csendesen áztatja fel a talajt, de ettől az alapok nélküli ház megsüllyed, a falai megrepedeznek és lakhatatlanná válik.
• Az árvíz a váratlan hírtelenséggel támadó veszedelem jelképe, amire senki sem számít, de mégis bekövetkezik.
• Noé idejében sem számítottak árvízre, mert nem hitték el, amit Noé mondott, ezért mindenkinek el kellett pusztulni, aki nem hitt.
• Az emberek számára mindig az a veszély jelenti a legnagyobb kockázatot, amelyben nem hisz.
• A szél pedig azt a veszedelmet jelképezi, amely alapjaiban támadja meg az életünk házát, elfújja körülötte azt a fövényt, amelybe az alapok voltak beágyazva, amely a ház alapjainak a támasztékot jelentette.
• Ennek a jelképes szélnek a legáltalánosabb megnyilatkozási formája a tévtanok szelében jelenik meg, és csak Jézussal összekapcsolódva lehetünk biztonságban.
• “Míg eljutunk mindnyájan az Isten Fiában való hitnek és az Ő megismerésének egységére, érett férfiúságra, a Krisztus teljességével ékeskedő kornak mértékére. Hogy többé ne legyünk gyermekek, akiket ide s tova hány a hab és hajt a tanításnak akármi szele, az embereknek álnoksága által, a tévelygés ravaszságához való csalárdság által. Hanem az igazságot követvén szeretetben, mindenestől fogva nevekedjünk Abban, aki a fej, a Krisztusban” (Ef 4:13-15).