37.  NEM ELÉG JÉZUS NEVÉRE HIVATKOZNI

I. “Ama napon”

1. Mire vonatkozik és mikor fog az az esemény bekövetkezni, amire Jézus csak úgy hivatkozott, hogy “ama napon”?

• Jézusnak ez a kijelentése egy eseménysorozatra utal, ahol majd minden embernek meg kell állni Jézus ítélőszéke előtt (2 Kor 5:10).
• A Biblia tanításától ugyanis teljesen idegen az az elképzelés, amely szerint bárki úgy juthatna örökéletre vagy a kárhozat büntetésére, hogy előtte Isten ne vizsgálta volna meg az életét, és ne hozott volna ítéletet az esetére vonatkozóan.
• A Biblia prófétikus üzeneteiből tudjuk, hogy Istennek ez a vizsgáló ítélete 1844-ben kezdődött meg (Dán 8:14, Jel 14:7).
• A jutalmazás vagy büntetés tehát csak ezután az ítélethozatal után lehetséges.
• Isten igazságosságával ellentétes lenne, ha másként járna el (Jel 22:12).
• De ez a fogalom vonatkozik arra az eseményre is, amikor Jézus kihirdeti és végrehajtja azt, amit ezen az ítéleten meghoztak.
• Ez a nap az Isten “haragjának ama nagy napja” lesz, ami a gonoszok számára rettenetes nap lesz (Jel 6:17).
• Valójában ez nem egy huszonnégy órás napra vonatkozik, hanem inkább egy eseménnyel kapcsolatos időpontot jelöl meg, amiről viszont nem tudjuk, hogy mennyi ideig fog tartani.

2. Tudhatunk-e valamit arról, hogy ama napon Isten milyen körülmények között fogja megítélni az egész emberiséget?

• A Biblia szerint az emberi család megítélését két egymástól teljesen különálló alkalommal fogja Isten elvégezni (2 Tim 4:1/b).
• Első alkalommal az Isten házanépéhez tartozó embereket ítéli meg, a gonoszokat pedig majd egy másik alkalommal (1 Pét 4:17).
• Isten házanépéhez azok tartoznak, akik életük folyamán valamikor elfogadták Jézus Krisztust személyes Megváltójuknak, és így a nevük be lett írva az élet könyvébe, “amely a Bárányé” (Jel 13:8).
• Az a tény, hogy a kétféle táborhoz tartozó embereket más-más alkalommal fogja Isten megítélni, abból is kitűnik, hogy a gonoszok megítélésében már az igazak is részt fognak venni (Dán 7:22, 1 Kor 6:2-3).

3. Mielőtt a nagy valóságban megkezdődik az ítéletnek ez az eseménye és a nevünkre kerül a sor, kell-e valamilyen előkészületet tennünk hozzá?

• Az Ószövetség idején az engesztelési napon történő események által próbálta szemléltetni Isten a vizsgálati ítélet jelentőségét, ezért mélységes önvizsgálat napja volt ez mindenki számára, hiszen ezen a napon dőlt el a sorsuk Isten előtt.
• Ez késztette Istent arra, hogy egy különleges üzenettel felrázza az embereket közömbösségükből (Jel 14:6-7).
• Ez az üzenet az örökkévaló evangélium részeként hangzott és hangzik azóta is, ami által a megtérés utolsó lehetőségét ajánlotta fel Isten az embereknek.
• A hegyi beszéd üzenetében Jézus is arra figyelmezteti hallgatóit, hogy nem mindenki megy be a mennyeknek országába azok közül, akik pedig biztosak voltak benne.
• Közvetve tehát Jézus is önvizsgálatra szólítja fel az embereket.
• Jézus szeretne megkímélni attól a csalódástól, amit a zárt ajtó fog jelenteni azoknak, akik egész életükben Jézus nevével takaróztak, de a saját életüket élték.

II. “Ama nap” ítéletének mércéje

1. Milyen feltételt állít Jézus azok elé, akik szeretnének bemenni a mennyeknek országába?

• Jézus szerint csak az mehet be a mennyeknek országába, “aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát” (Mt 7:21/b).
• Amikor viszont arról kérdezték Jézust, hogy “Jó Mester, mi jót cselekedjem, hogy örök életet nyerjek”, akkor mindig a Tízparancsolat megtartására szólította fel az Őt kérdező embereket (Mt 19:16-19, Lk 10:25-26).
• Jézus válaszaiból az következik, hogy a mennyei Atyánk akarata is ugyanaz, hogy tartsuk meg a parancsolatokat, és akkor bemehetünk a mennyeknek országába, és akkor örök életet nyerhetünk.
• A mai keresztények többsége úgy gondolja, hogy Jézus érvénytelenítette a Törvényt, a Szentírásban viszont ezzel ellentétben csak arról olvashatunk, hogy Jézus újra és újra megerősítette a Törvény jelentőségét, és a betartását kötelezővé tette az Őt követők számára (Mt 5:17-18, Jn 14:15).

2. A Biblia tanítása szerint milyen szerepe van az erkölcsi törvénynek, a Tízparancsolatnak az Isten előtti megítéltetésünk vonatkozásában?

• A Biblia arról beszél, hogy egyszer minden embernek meg kell állnia az Isten ítélete előtt, hogy számot adjon a cselekedeteiről (2 Kor 5:10, Préd 12:15-16).
• Ebben az ítéletben a Tízparancsolat lesz az a mértékegység, amihez viszonyítva vizsgálja meg Isten minden ember cselekedetét (Jak 2:12).
• Csak azoknak lesz joga belépni az új Jeruzsálem kapuján és az élet fájának gyümölcsét fogyasztani, akik megtartották az Isten parancsolatait (Jel 22:14).
• Akik itt a földi életükben nem tudtak vagy nem akartak Isten törvénye szerint élni, azok Isten országában sem tudnának és akarnának aszerint élni.

3. Amikor Isten megítéli cselekedeteinket a törvény által, akkor milyen jellegű cselekedeteket fog megítélni?

• Isten nem csupán az általunk is látható cselekedeteket ítéli meg, hanem az indítékainkat is, vagyis azt, hogy miért tettük azt, amit tettünk.
• Jézus több alkalommal is hangsúlyozta, hogy a szívben lévő állapot a döntő egy ember megítélésénél.
• A gazdag ifjú története is ezt tette egyértelművé (Mt 19:16-22).
• A hegyi beszéd tanításában is ezt hangsúlyozta, amikor a paráznaság lényegéről beszélt (Mt 5:27-28).
• Isten ugyanis a bűnt akarja megítélni a cselekedeteinkben, és mivel a bűn gyökere a szívben van, ezért a szív állapota szerint kell megítélnie az embert (Mt 15:19).

4. A törvény szigorú megtartása által méltókká válhatunk-e az üdvösségre, az Isten országában való örökéletre?

• A Biblia nagyon határozottan tagadja azt, hogy mi emberek, fel tudunk mutatni bármit is, ami Isten ítéletében fel tudna menteni bennünket a korábban elkövetett bűneink következményétől.
• “És mi mindnyájan olyanok voltunk mint a tisztátalan, és mint megfertőztetett ruha minden mi igazságaink” (Ésa 64:5).
• “Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van, Isten ajándéka ez. Nem cselekedetekből, hogy senki ne kérkedjék” (Ef 2:8-9).

5. Milyen célból rendelte el Isten a törvényt részünkre, és nekünk mit kell tenni annak érdekében, hogy ezt a feladatát el tudja elvégezni?

• A törvény elsődleges feladata az, hogy mint egy tükör álljon előttünk, megmutatva a bűnt a szívünkben és életünkben (Róm 7:7).
• Mivel azonban a törvény a szív cselekedeteit akarja felfedni, ezért a törvényt úgy kell használnunk, hogy az megfelelő mélységben tudja megmutatni szívünk állapotát (Zsid 4:12).
• Ahhoz, hogy ilyen módon tudjon hatni, nem elég csak alkalomszerűen belenézni a törvény tükrébe, hanem rendszeres használatra van szükség (Jak 1:22-25).

6. Mit szeretne Isten újra megvalósítani eredeti szándéka szerint a törvénnyel kapcsolatban?

• Isten azt szeretné, hogy az erkölcsi törvény ne csak kívülről ható befolyással érvényesüljön az életünkben, hanem belülről ható erőként is, ösztönösen meghatározva indítékainkat és cselekedeteinket.
• Ennek érdekében Isten azon fáradozik, hogy a Szentlélektől vezetett emberek szívébe újra legyen beírva az Isten törvénye (Zsid 8:10).

III. Nagy dolgok Jézus nevében

1. Mivel védekeznek és mire hivatkoznak Jézus előtt az ajtón kívül rekedt emberek?

• “Uram! Uram! Nem a te nevedben prófétáltunk-é, és nem a te nevedben űztünk-é ördögöket, és nem cselekedtünk-é sok hatalmas dolgot a te nevedben?” (Mt 7:22).
• Ezek az emberek csak a félelmetes Urat látják Jézusban, mint az egy tálentomos szolga; ebből adódóan nem a Jézus iránti szeretet motiválja a cselekedeteiket, hanem a félelem és az érdek; erre utal az “Uram! Uram!”-ozásuk.

2. Hogyan mondhat Jézus olyat ezeknek az embereknek, hogy “sohasem ismertelek titeket”, miközben ők hatalmas dolgokat tettek Jézus nevében?

• Mert amit tettek, azt Jézus nevében tették ugyan, de nem Jézus erejével, nem az Ő segítségével.
• Ők azok az emberek, akikről máshol azt mondja Jézus, hogy “hamis próféták támadnak, és nagy jeleket és csodákat tesznek” (Mt 24:24).
• Pál apostol a korinthusiaknak magyarázza el, hogy a krisztusi szeretet nélkül végrehajtott cselekedet lehet emberileg akármilyen nagynak látszó is, de Isten előtt teljesen értéktelen.
• “Ha embereknek vagy angyaloknak nyelvén szólok is, szeretet pedig nincsen én bennem, olyanná lettem, mint a zengő érc vagy pengő cimbalom. És ha jövendőt tudok is mondani, és minden titkot és minden tudományt ismerek is; és ha egész hitem van is, úgyannyira, hogy hegyeket mozdíthatok ki helyükről, szeretet pedig nincsen én bennem, semmi vagyok. És ha vagyonomat mind felétetem is, és ha testemet tűzre adom is, szeretet pedig nincsen én bennem, semmi hasznom abból” (1 Kor 13:1-3).
• Ebbe a csoportba tartoznak azok a keresztények is, akik az üdvösséget a saját cselekedeteikkel akarják kiérdemelni és elnyerni.
• “Mert az Isten igazságát nem ismervén, és az ő tulajdon igazságukat igyekezvén érvényesíteni, az Isten igazságának nem engedelmeskedtek” (Róm 10:3).

3. Ha Jézus nem vállal velük közösséget, akkor milyen hatalom által cselekedték mindazt, amit felsorolnak Jézus előtt?

• Pál apostol úgy mutatja be ezeket az embereket, mint “Akiknek eljövetele a Sátán ereje által van, a hazugságnak minden hatalmával, jeleivel és csodáival. És a gonoszságnak minden csalárdságával azok között, akik elvesznek” (2 Thess 2:9-10).
• Máshol pedig azt mondja, hogy Sátánnak ezek a szolgái az emberek megtévesztése érdekében “átváltoztatják magukat az igazság szolgáivá” (2 Kor 11:15).
• Az Igéből az is kiderül, hogy ezek az emberek nem mindig vannak tudatában annak, hogy ők most éppen Sátán eszközeiként tevékenykednek, eljuthatnak arra a szintre, hogy már úgy hisznek a hazugságban, mintha az igazság lenne.
• “Mivelhogy nem fogadták be az igazságnak szeretetét az ő idvességükre... nem hittek az igazságnak, hanem gyönyörködtek az igazságtalanságban... azért bocsátja reájuk Isten a tévelygés erejét, hogy higgyenek a hazugságnak” (2 Thess 2:10-11).