1. Mit jelent ez a meghatározás, hogy “próféta”, kiket neveztek így, és
miért volt rájuk szükség?
Prófétának nevezték azokat az embereket, akiket
Istent kiválasztott arra, hogy az Ő eszközei és üzenetének továbbítói legyenek
az emberek között (5 Móz 18:18).
Kezdetben Isten közvetlenül és személyesen találkozott és beszélt az emberrel.
Ez a közvetlen kapcsolat azonban megszűnt
a bűn miatt, majd ennek növekedésével pedig mindig jobban elmélyült az
a távolság, ami Isten és az ember között keletkezett (Ésa 59:2,
2 Móz 33:20).
A bűn okozta szakadék miatt Isten csak közvetett
módon érintkezhetett az emberrel.
A természet világa által, az angyalok szolgálata
által, a főpapok szolgálatának közvetítése által, különös esetekben pedig
álom által(Róm 1:20, Zsolt 19:2, – Zsid 1:14, – 2 Móz
28:30, 4 Móz 27:21, 1 Sám 28:6, – Jób 33:14-17, 4 Móz 12:6).
Isten azonban szükségesnek látta, hogy legyen
egy közvetlen és konkrét kapcsolat biztosítva, amely minden ember számára
elérhető.
Ezt a közvetlenebb kapcsolatot a próféták szolgálata által valósította
meg Isten.
2. Milyen konkrét feladatokat bízott Isten az általa választott prófétákra?
Általuk ismerhetjük meg a megváltás tervének
egy-egy részletét, vagyis bepillantást ad Isten rajtuk keresztül a jövő
eseményeibe (Ám 3:7, Ésa 42:9).
Elmondják nekünk, hogy mit vár el Isten az
embertől a jelenben (Mik 6:6-8).
Isten nem hagy bizonytalanságban bennünket
az akaratát illetően.
A próféták feladata az is, hogy leleplezzék
a bűnt, rámutassanak arra, ha elfordultunk Istentől (2 Sám 12:1,
7).
De az eltévelyedett állapotunkból való kiutat is a prófétái által mondta
el és mutatta meg Isten (Jel 3:18).
A próféták feladatához tartozott az is, hogy
a már korábban adott isteni kinyilatkoztatásokat újra elmondják és felelevenítsék
annak üzenetét Isten népe előtt (Jer 23:28, 2 Tim 3:16-17).
Mivel az ember mindent elmondhat Istennek imáiban, ezért a próféták azzal
lettek megbízva, hogy az Isten válaszából közöljék mindazt, amit Isten
jónak látott kinyilatkoztatni rajtuk keresztül.
3. Milyen embereket választott ki Isten a prófétai
szolgálatra, és milyen módon kellett továbbadniuk az Istentől kapott üzenetet?
Ennek a feladatnak az elvégzésére minden esetben
csak szent életű embereket választott ki, akiknek különböző módon kellett
továbbadniuk az Istentől kapott üzenetet (2 Pét 1:21).
Többnyire csak élőszóban kellett elmondani
kortársaik számára, amit Isten rájuk bízott.
Ezek az üzenetek általában nem kerültek bele az általunk ismert kanonikus,
szent iratokba.
Voltak viszont olyan esetek is, amikor le kellett írni
a kapott üzenetet, mert Isten a későbbi korok számára is fontosnak tartotta
a kinyilatkoztatott üzenetet, vagy az eseménnyel kapcsolatos tanulságot.
Az ilyen módon adott isteni üzenetek lettek
a Biblia kánonjában összegyűjtve Isten Szentlelkének a késztetésére
(Ésa 34:16).
Nagyon ritka esetben előfordult az is, hogy
semmilyen módon nem közölhették azt, amit Isten mondott vagy mutatott nekik
(Jel 10:4).
Ezekben az esetekben csak a próféta számára
akart Isten valamit elmondani és érthetővé tenni.
4. Biztos lehetett-e a kiválasztott személy
abban, hogy őt az Isten hívta el erre a szolgálatra?
Amikor Isten kiválasztja eszközeit a prófétai
szolgálatra, akkor Isten személyre szabottan előkészíti, elhívja és szolgálatuk
alatt félreérthetetlenül vezeti őket.
Az elhívás olyan meggyőző erővel történik,
és a próféta számára teljesen elegendő bizonyítékkal, hogy teljesen biztos
lehet abban, hogy az Isten választotta ki és hívta el (Ám 7:14-15,
Ésa 6:6-9/a).
1. Mire szólít fel bennünket Isten arra
az esetre vonatkozóan, ha valaki azzal az igénnyel lép az emberek elé,
hogy ő az Isten prófétája?
Isten nagyon határozottan figyelmeztet bennünket,
hogy ne higgyünk minden prófétának, hanem próbáljuk meg őket a Szentírás
mérlegén! (1 Ján 4:1).
Azt kell megpróbálni, hogy Istentől lettek-e
küldve, vagy nem (Jer 14:14).
Mert a hamis próféta tévelygéseket hirdet, azon igyekszik, hogy hazugságaival
megtévessze és becsapja még a választottakat is (Jer 29:8-9, Mt 24:24).
Mert a hazugság hírnökei mindig lerontani
igyekeznek az Istentől küldött igaz próféták munkáját és hitelét (Jer
28. fej.).
2. Hányféle módon lehet és kell megvizsgálni azokat, akik Isten prófétáinak
mondják magukat?
Az igaz próféta egyik ismertető jele
az, hogy mindig beteljesedik az, amit megjövendöl (Jer 28:9, 5 Móz 18:21-22).
Bizonyos korlátok között azonban sátáni ihletésre
is meg lehet jelenteni a jövő egyes történéseit (1 Sám 28:18-19).
Jézus szerint a gonosztévők is tudnak prófétálni,
akiknek semmi közük sincs Jézushoz (Mt 7:22-23).
Az igaz próféta üzenetének mindig összhangban kell lennie a korábban adott
kinyilatkoztatásokkal (Ésa 8:20, 1 Kor 14:32).
Mivel Istennél “nincs változás, vagy a változásnak árnyéka”,
ezért a Tőle származó kinyilatkoztatások között sem lehet ellentmondás
(Jak 1:17).
A közös forrásból, vagyis a Szentlélektől
származó kinyilatkoztatások mindig összhangban vannak egymással.
Döntő jelentőségű az igaz próféta mellett
még az is, hogy mit mond a Messiásról, a világ Megváltójáról (1
Jn 4:1-3).
Az Isten Lelkétől való ihletés csalhatatlan
bizonyítékának tekinthető az a tény, ahogy Jézusról beszél és tanít a próféta.
Jézus személye, Isten-ember volta az isteni kinyilatkoztatás legmélységesebb
titkai közé tartozik, amit csak a Szentlélek által lehet tisztán megérteni
és tanítani (Mt 16:15-17, 1 Kor 2:11/b, 12:3).
Ugyanakkor az Istentől származó tanítás mindig
jó gyümölcsöt terem az emberek életében (Mt 7:15-16).
A Lélek gyümölcseinek jelenléte először is
a próféta életében kell látható legyen, hiszen Isten mindig szent életű
embereket választott ki erre a szolgálatra (Gal 5:22, 2 Pét 1:21/b).
Ezeknek a gyümölcsöknek viszont azok életében
is ott kell lenni, akik a próféta üzenetét Istentől ihletett kinyilatkoztatásnak
tartják, és ezért ahhoz szabják életüket.
3. Mi az a nagyon szigorú alapelv, amit Isten következetesen alkalmaz
prófétáinak kiválasztásánál, és a nekik adott megbízatásnál?
Rendkívül fontos szempont a próféta megvizsgálásakor az, hogy Isten
sohasem dolgozik együtt Sátánnal és az ő eszközeivel (2 Kor 6:15).
A próféta tehát vagy teljesen Istentől ihletett
szolga, vagy teljesen Sátán eszköze, itt ugyanis nincs közbenső megoldás.
“Ez a munka vagy az Istené, vagy pedig nem az övé.
Isten semmit sem cselekszik közösen Sátánnal... Ebben a tekintetben nem
létezik felemás munka. A bizonyságtételek vagy Isten Lelkétől származnak,
vagy pedig az ördögtől” (5 Test 671,2).
1. Jézusnak ez a figyelmeztetése miért mondható különösen aktuálisnak
számunkra?
Mert a végidő egyik jele az, hogy “hamis
próféták támadnak, és nagy jeleket és csodákat tesznek, annyira, hogy elhitessék,
ha lehet, a választottakat is” (Mt 24:24).
Jézus szerint a kegyesség látszatát mutatva teszik ezt, “juhoknak ruhájában
jönnek hozzátok, és belül ragadozó farkasok” (Mt 7:15).
A juhok ruhájára való utalás több dologra szeretné irányítani a figyelmünket:
Jelentheti azt, hogy a juhok szelídlelkűségének
látszatával közelednek hozzánk.
A juhok ruhája nem más, mint Isten Bárányának ruhája, Jézus Krisztus igazsága,
amit kész nekünk adni, – ezek az emberek tehát azt a látszatot keltik,
mintha Krisztus igazságába öltözöttek lennének (Jel 19:8).
Jézus szerint csak a gyümölcseik alapján lehet az igaz prófétáktól
megkülönböztetve felismerni őket.
2. Mik azok a gyümölcsök, amik alapján
különbséget lehet tenni, és egyértelműen fel lehet ismerni a hamis prófétát?
Jézus a legerősebb jellemvonásukra hívja fel
a figyelmünket, ezek az emberek a lelkük mélyén “belül ragadozó
farkasok”(Mt 7:15/b).
A ragadozó lelkület mindenképpen egy rosszindulatú, gonosz és ártó szándékot
fejez ki, vagyis ahol ezek az emberek megjelennek, ott a rombolás és a
pusztítás munkáját végzik.
Ha valaki Krisztus Egyházát bármilyen módon
is rombolja, akkor Isten ragadozó farkasnak vagy hamis prófétának minősíti.
Pál apostol pedig azt mondja ezekről a gonosz
farkasokról, hogy “nem kedveznek a nyájnak”,
vagyis nem gondozni és táplálni akarják a nyájat, hanem csak élősködni
belőlük (Csel 20:28)
A másik ismertető jelük, vagyis gyümölcsük
szerint pedig elhitetni és megtéveszteni akarják az embereket.
“Mert sokan jönnek majd az én nevemben... és sokakat elhitetnek” (Mt
24:5).
“Mert... hamis próféták támadnak, és nagy jeleket és csodákat tesznek,
annyira, hogy elhitessék, ha lehet, a választottakat is”(Mt 24:24).
3. Mire számíthatnak a hamis próféták,
Isten milyen megítélésben részesíti őket?
Jézus jelképes nyelvezetében a következő kijelentést
adja: “Minden fa, amely nem terem jó gyümölcsöt,
kivágattatik és tűzre vettetik”, vagyis a második halál ítéletében
részesül (Mt 7:19, Jel 21:27, 20:15).
Az Igében nagyon sokféle módon int és óv bennünket Isten a hamisság mindenféle
formájától.
“Jaj azoknak, akik hamisságot gondolnak... és végrehajtják azt”
(Mik 2:1).
“Aki a kevesen hamis, a sokon is hamis az” (Lk 16:9/b).
“Távozzatok el én tőlem mindnyájan, kik
hamisságot cselekesztek!” (Lk 13:27).
“Ha hamisságra néztem volna szívemben, meg nem hallgatott volna az én
Uram” (Zsolt 66:18).
“Álljon el a hamisságtól minden, aki Krisztus nevét vallja!” (2
Tim 2:19/b).