1. Jézus tanítását hallgatva, mi váltotta ki az emberek álmélkodását?
Mert nem úgy tanította őket, mint ahogy hozzá
voltak szokva, nem úgy, mint az írástudók.
Jézus úgy tanította őket, mint akinek hatalma
van, és ezt a hatalmat sohasem tapasztalták az írástudók tanításának hallgatása
közben.
2. Milyen tanításhoz voltak hozzászokva,
és ez milyen reakciót szokott kiváltani belőlük?
A legtöbb esetben olyan tanítót hallgattak, aki a zsidó fülek számára kedves
és kellemes meséket mondott.
Ilyen téma volt a régmúlt dicsőségének a felelevenítése,
vagy az eljövendő Messiás királyra való utalás, aki végre felszabadítja
őket a római elnyomás alól.
A bűnhöz ragaszkodó ember fülének kedves mesékhez
való odafordulás veszélye a kereszténység számára is állandó veszélyt jelent
(2 Tim 4:3-4).
A farizeusok viszont elviselhetetlen terhek sokaságát gyártották a törvény
tanítás és magyarázata közben, és ezeket nem szívesen hallgatták.
Ezek a tanítások a valóságban nem Isten Igéjének magyarázatai voltak, hanem
az emberi bölcsesség fitogtatása.
“Pedig hiába tisztelnek engem, ha oly tudományokat tanítanak, amelyek
embereknek parancsolatai” (Mt 15:9).
A nép által hallgatott tanítások csupán információt
közöltek és adtak tovább, de élettelenül, amiből hiányzott a meggyőző erő.
3. Mit váltott ki az emberekből az írástudók
és a farizeusok tanítása?
Mivel ismerték a tanítási irányzatok minden
változatát, ezért mindig az aktuális irányzathoz kialakított reakcióval
hallgatták az előadót.
Ha kellemes volt számukra az, amit hallottak, akkor a tanítóval együtt
lelkesedtek.
Mivel a törvényről való tanítás elviselhetetlen
terheket rakott rájuk, ezért az ilyen tanítás mindig ellenállást és gyűlöletet
váltott ki, a jobb érzésűekből pedig kétségbeesést, mivel nem tudják megtartani
a követelmények szerint.
“Erőtlenné tettétek az Isten parancsolatait
a ti rendeléseitek által” (Mt 15:6).
Ha viszont tudomásukra jutott, hogy a tanító sem tartja meg azt, amit a
nép felé képvisel, akkor ez a törvény iránti közömbösségre késztetett egyeseket.
“Ez a nép szájával közelget hozzám,
és ajkával tisztel engemet; szíve pedig távol van tőlem” (Mt
15:8).
4. Mi volt az a hatalom Jézus tanításában,
ami az emberekből álmélkodást váltott ki, miben nyilatkozott meg ez a hatalom?
A Jézus tanításban megnyilatkozó hatalom olyan
erővel hatott rájuk, ami teljesen szokatlan volt, és ez zavarba hozta az
embereket.
Jézus tanításával szemben nem tudták a korábban megszokott módon kialakítani
a viselkedési formájukat.
Az “álmélkodott” szó (exepléssonto, szó szerint “lesújtva”,
“lenyűgözve”) az eredetiben erőteljesebb kifejezés, mint amit Károli Gáspár
fordított a magyarban.
Ez a szó egy erőteljes és hirtelen támadt
lenyűgözöttségre utal.
Ezek az emberek nem csupán álmélkodtak, hanem
magával ragadta őket Jézus tanítása, szinte fogva tartotta a gondolataikat
és érzelmeiket mindaz, amit Jézustól hallottak, és nem tudtak elszakadni
ezektől a gondolatoktól és érzelmektől.
Mert a Jézus tanításában olyan hatalom nyilatkozott
meg, amely az ő életükben fejtette ki a hatását.
Az Istentől származó Ige ugyanis “elhat
a szívnek és léleknek, az ízeknek és a velőknek megoszlásáig, és megítéli
a gondolatokat és a szívnek indulatait”, és ebben a munkájában
nem lehet megállítani (Zsid 4:12).
Másrészt ennek a hatalomnak “az volt az
oka, hogy soha ember nem élt úgy, mint Ő. Ha másként élt volna, mint ahogy
élt, akkor nem tudott volna úgy beszélni, ahogy beszélt. Szavaiban meggyőző
erő volt, mert egy szent és tiszta szívből fakadtak, telve szeretettel
és együttérzéssel, jóakarattal és igazsággal” (NL
339,2).
1. Miben különbözött Jézus tanításának tartalmi része a papok és az
írástudók tanításaitól?
Minden esetben tiszta összefüggéseiben ismertette az Írásokat az emberekkel.
Sohasem kereste az emberek elismerését, nem
törekedett népszerűségre, ebből adódóan nem is mindig örültek annak, amit
mondott.
Nem hunyt szemet a nép körében uralkodó bűnös
szokások felett, hanem nyíltan megfeddte azokat, miközben a bűnbánó bűnöst
szeretettel fogadta, függetlenül attól, hogy milyen mélyen volt a bűn szennyében.
Tanítása mentes volt minden emberi torzítástól, ezért a Messiás-várással
kapcsolatos tévedéseket is igyekezett korrigálni (Lk 4:16-21, Ésa 61:1-2).
2. Milyen eszközöket használt Jézus arra,
hogy könnyen érthetővé és maradandóvá tegye tanításainak a lényegét?
Ha az egyszerű és világos beszédét nem értették
meg, akkor a mindennapi életből vett példázatokkal próbálta közelebb hozni
mondanivalóját az emberek értelméhez.
Mivel az irgalmasságról adott tanítását nem
értették, ezért elmondta előttük az irgalmas samaritánusról szóló példázatát
(Lk 10:25-37).
Ha még így sem értették meg, akkor a saját életében bemutatott gyakorlati
lecke által tette maradandóvá annak az isteni elvnek a megértését és mibenlétét.
A tetten kapott bűnös nő esete által
mutatta be, hogy mit jelent az Isten szerinti irgalmasság a gyakorlatban
(Jn 8:3-9).
Jézus azonban nemcsak beszélt az embereknek, hanem gyakorlati segítséget
is nyújtott számukra a csodatetteivel.
Ésaiás a következő szavakkal jövendölte meg
Jézusnak ezt a küldetését: “Az Úr Isten Lelke van énrajtam azért, mert
fölkent engem az Úr, hogy a szegényeknek örömöt mondjak; elküldött, hogy
bekössem a megtört szívűeket, hogy hirdessek a foglyoknak szabadulást,
és a megkötözötteknek megoldást” (Ésa 61:1).
Jézus a legegyszerűbb emberhez is lehajolt
és időt szánt rá, türelemmel meghallgatta a problémáját és megoldotta azt.
1. Mit jelentett az emberek számára az,
hogy Jézus példázatokban tanította őket, és milyen célzattal tette
ezt Jézus?
Voltak, akik számára az áldások forrását jelentette,
mert csak így voltak képesek felismerni nagyon fontos, de ugyanakkor alapvető
igazságot.
Így jobban fel tudták frissíteni emlékezetükben a Jézustól hallott igazságokat.
Mások számára a rejtett leleplezések alkalma volt az, amikor Jézus példázatokban
beszélt.
Ezek az emberek az esetek többségében megszégyenülten hagyták el Jézust.
Esetenként viszont Jézus diszkrécióját jelentette az , hogy példázatban
beszélt, ahelyett hogy nyíltan beszélt volna az emberek életét leleplező
dolgokról.
Voltak azonban olyan emberek is, akik egyáltalán nem értették, hogy mit
mondott Jézus a példázata által.
Jézus szerint ezeknek nem adatott meg az, hogy megértsék (Mt 13:11).
2. Tudhatunk valamit annak okáról, hogy egyes emberek miért nem értették
meg a Jézus példázataiban elmondott igazságokat?
Nem Isten zárta el előlük ezt a lehetőséget,
hanem a saját lelki állapotuk tette alkalmatlanná őket erre.
“Mert megkövéredett e népnek szíve, és
füleikkel nehezen hallottak, és szemeiket behunyták; hogy valami módon
ne lássanak szemeikkel, és ne halljanak füleikkel, és ne értsenek szívükkel,
és meg ne térjenek, és meg ne gyógyítsam őket” (Mt 13:15).
Ha a laodiceai üzenetre irányítjuk figyelmünket, akkor hasonló problémát
fedezhetünk fel korunk Egyházában is.
Általában úgy gondolkodnak laodiceában, hogy “gazdag vagyok és meggazdagodtam,
és semmire nincs szükségem”Jel. 3,17.
Ebből adódóan a Lélek szavát és üzenetét
csak azok képesek meghallani és szívüket megnyitni, akiknek van fülük a
hallásra (Jel 3:22).
Mivel pedig sokan vakok is, ezért nem látják, hogy az önigazságuk ruhája
alól kilátszik a mezítelenségük rútsága (Jel 3:17-18).
3. Mi a célja Istennek azzal, hogy bizonyos üzeneteit példázatok által
mondatja el részünkre a Bibliában?
Felcsigázza az érdeklődést, és tovább gondolásra
ösztönöz általa (Bír 14:14, Péld 10:26, 11:25-26).
A mindennapi életből vett példák lehetetlenné
teszik, hogy az általuk szemléltetett igazságot elfelejtsük.
“Mivel tanításait az életből vett eseményekkel,
tapasztalatokkal és a természettel kapcsolta össze, figyelmüket lekötötte
és tudott a szívükre hatni. Később, ha rátekintettek azokra a tárgyakra,
amelyekkel tanításait szemléltette, visszaemlékeztek a mennyei Tanító
szavaira” (K P 9,4).
Így olyan dolgokat is el lehet mondani, amiket teljesen nyíltan megfogalmazva
nem lehetne.
“Példázatokban dorgálta azok képmutatásait
és bűnös cselekedeteit, kik előkelő helyet töltöttek be, s burkolt beszédeibe
olyan metsző igazságokat foglalt, hogyha azokat nyíltan hangoztatta volna,
akkor szavait mégsem hallgatva gyorsan véget vetettek volna munkásságának”
(K P 10,2).
A tanításnak ez a módja lehetővé tette a többfokozatú
megértést.
Bár tanítása által Jézus útba igazítja a hallgatók
összességét, de a tanítványainak lehetőséget biztosít a tanítás mélyebb
megértésére (Mk 4:33-34).
Egyesek előtt úgy akarja elrejteni mondanivalójának
a lényegét, hogy eközben mások világosan értsék meg azt (Mt 13:10-11).
A szemléltetésnek ezen a módján olyan részleteket is meg lehet világítani,
amit más módon nem lehet (Mt 13:34-35).
4. Milyen fontos szabályt kell figyelembe venni akkor, amikor Isten
példázat által tanít bennünket?
A példázatbeli történet vagy jelkép nem azonos a valósággal, amit szemléltet.
A szemléltető példa általában teljesen ismert
szokott lenni előttünk, a példázott dolog viszont nem.
Ezért mindenek előtt a példázatban rejlő szándékot
és célt kell felismerni.
A legtöbb esetben csak egyetlen alapgondolatot szeretne hangsúlyossá tenni
a példázat által.
Viszont soha sem szabad minden apró részlet mögött 'mélyebb értelmet' keresni,
mert a példázatoknak nem ez a célja.
Esetenként pedig csak ihletett, azaz Istentől
származó magyarázat alapján szabad értelmezni a példázatot (Mt 13:36).