39.  AHOGY JÉZUS TANÍTOTTA AZ EMBEREKET

I. Álmélkodik a sokaság

1. Jézus tanítását hallgatva, mi váltotta ki az emberek álmélkodását?

• Mert nem úgy tanította őket, mint ahogy hozzá voltak szokva, nem úgy, mint az írástudók.
• Jézus úgy tanította őket, mint akinek hatalma van, és ezt a hatalmat sohasem tapasztalták az írástudók tanításának hallgatása közben.

2. Milyen tanításhoz voltak hozzászokva, és ez milyen reakciót szokott kiváltani belőlük?

• A legtöbb esetben olyan tanítót hallgattak, aki a zsidó fülek számára kedves és kellemes meséket mondott.
• Ilyen téma volt a régmúlt dicsőségének a felelevenítése, vagy az eljövendő Messiás királyra való utalás, aki végre felszabadítja őket a római elnyomás alól.
• A bűnhöz ragaszkodó ember fülének kedves mesékhez való odafordulás veszélye a kereszténység számára is állandó veszélyt jelent (2 Tim 4:3-4).
• A farizeusok viszont elviselhetetlen terhek sokaságát gyártották a törvény tanítás és magyarázata közben, és ezeket nem szívesen hallgatták.
• Ezek a tanítások a valóságban nem Isten Igéjének magyarázatai voltak, hanem az emberi bölcsesség fitogtatása.
• “Pedig hiába tisztelnek engem, ha oly tudományokat tanítanak, amelyek embereknek parancsolatai” (Mt 15:9).
• A nép által hallgatott tanítások csupán információt közöltek és adtak tovább, de élettelenül, amiből hiányzott a meggyőző erő.

3. Mit váltott ki az emberekből az írástudók és a farizeusok tanítása?

• Mivel ismerték a tanítási irányzatok minden változatát, ezért mindig az aktuális irányzathoz kialakított reakcióval hallgatták az előadót.
• Ha kellemes volt számukra az, amit hallottak, akkor a tanítóval együtt lelkesedtek.
• Mivel a törvényről való tanítás elviselhetetlen terheket rakott rájuk, ezért az ilyen tanítás mindig ellenállást és gyűlöletet váltott ki, a jobb érzésűekből pedig kétségbeesést, mivel nem tudják megtartani a követelmények szerint.
• “Erőtlenné tettétek az Isten parancsolatait a ti rendeléseitek által” (Mt 15:6).
• Ha viszont tudomásukra jutott, hogy a tanító sem tartja meg azt, amit a nép felé képvisel, akkor ez a törvény iránti közömbösségre késztetett egyeseket.
• “Ez a nép szájával közelget hozzám, és ajkával tisztel engemet; szíve pedig távol van tőlem” (Mt 15:8).

4. Mi volt az a hatalom Jézus tanításában, ami az emberekből álmélkodást váltott ki, miben nyilatkozott meg ez a hatalom?

• A Jézus tanításban megnyilatkozó hatalom olyan erővel hatott rájuk, ami teljesen szokatlan volt, és ez zavarba hozta az embereket.
• Jézus tanításával szemben nem tudták a korábban megszokott módon kialakítani a viselkedési formájukat.
• Az “álmélkodott” szó (exepléssonto, szó szerint “lesújtva”, “lenyűgözve”) az eredetiben erőteljesebb kifejezés, mint amit Károli Gáspár fordított a magyarban.
• Ez a szó egy erőteljes és hirtelen támadt lenyűgözöttségre utal.
• Ezek az emberek nem csupán álmélkodtak, hanem magával ragadta őket Jézus tanítása, szinte fogva tartotta a gondolataikat és érzelmeiket mindaz, amit Jézustól hallottak, és nem tudtak elszakadni ezektől a gondolatoktól és érzelmektől.
• Mert a Jézus tanításában olyan hatalom nyilatkozott meg, amely az ő életükben fejtette ki a hatását.
• Az Istentől származó Ige ugyanis “elhat a szívnek és léleknek, az ízeknek és a velőknek megoszlásáig, és megítéli a gondolatokat és a szívnek indulatait”, és ebben a munkájában nem lehet megállítani (Zsid 4:12).
• Másrészt ennek a hatalomnak “az volt az oka, hogy soha ember nem élt úgy, mint Ő. Ha másként élt volna, mint ahogy élt, akkor nem tudott volna úgy beszélni, ahogy beszélt. Szavaiban meggyőző erő volt, mert egy szent és tiszta szívből fakadtak, telve szeretettel és együttérzéssel, jóakarattal és igazsággal” (NL 339,2).

II. Jézus tanításának mássága

1. Miben különbözött Jézus tanításának tartalmi része a papok és az írástudók tanításaitól?

• Minden esetben tiszta összefüggéseiben ismertette az Írásokat az emberekkel.
• Sohasem kereste az emberek elismerését, nem törekedett népszerűségre, ebből adódóan nem is mindig örültek annak, amit mondott.
• Nem hunyt szemet a nép körében uralkodó bűnös szokások felett, hanem nyíltan megfeddte azokat, miközben a bűnbánó bűnöst szeretettel fogadta, függetlenül attól, hogy milyen mélyen volt a bűn szennyében.
• Tanítása mentes volt minden emberi torzítástól, ezért a Messiás-várással kapcsolatos tévedéseket is igyekezett korrigálni (Lk 4:16-21, Ésa 61:1-2).

2. Milyen eszközöket használt Jézus arra, hogy könnyen érthetővé és maradandóvá tegye tanításainak a lényegét?

• Ha az egyszerű és világos beszédét nem értették meg, akkor a mindennapi életből vett példázatokkal próbálta közelebb hozni mondanivalóját az emberek értelméhez.
• Mivel az irgalmasságról adott tanítását nem értették, ezért elmondta előttük az irgalmas samaritánusról szóló példázatát (Lk 10:25-37).
• Ha még így sem értették meg, akkor a saját életében bemutatott gyakorlati lecke által tette maradandóvá annak az isteni elvnek a megértését és mibenlétét.
• A tetten kapott bűnös nő esete által mutatta be, hogy mit jelent az Isten szerinti irgalmasság a gyakorlatban (Jn 8:3-9).
• Jézus azonban nemcsak beszélt az embereknek, hanem gyakorlati segítséget is nyújtott számukra a csodatetteivel.
• Ésaiás a következő szavakkal jövendölte meg Jézusnak ezt a küldetését: “Az Úr Isten Lelke van énrajtam azért, mert fölkent engem az Úr, hogy a szegényeknek örömöt mondjak; elküldött, hogy bekössem a megtört szívűeket, hogy hirdessek a foglyoknak szabadulást, és a megkötözötteknek megoldást” (Ésa 61:1).
• Jézus a legegyszerűbb emberhez is lehajolt és időt szánt rá, türelemmel meghallgatta a problémáját és megoldotta azt.

III. Miért tanított példázatokban

1. Mit jelentett az emberek számára az, hogy Jézus példázatokban tanította őket, és milyen célzattal tette ezt Jézus?

• Voltak, akik számára az áldások forrását jelentette, mert csak így voltak képesek felismerni nagyon fontos, de ugyanakkor alapvető igazságot.
• Így jobban fel tudták frissíteni emlékezetükben a Jézustól hallott igazságokat.
• Mások számára a rejtett leleplezések alkalma volt az, amikor Jézus példázatokban beszélt.
• Ezek az emberek az esetek többségében megszégyenülten hagyták el Jézust.
• Esetenként viszont Jézus diszkrécióját jelentette az , hogy példázatban beszélt, ahelyett hogy nyíltan beszélt volna az emberek életét leleplező dolgokról.
• Voltak azonban olyan emberek is, akik egyáltalán nem értették, hogy mit mondott Jézus a példázata által.
• Jézus szerint ezeknek nem adatott meg az, hogy megértsék (Mt 13:11).

2. Tudhatunk valamit annak okáról, hogy egyes emberek miért nem értették meg a Jézus példázataiban elmondott igazságokat?

• Nem Isten zárta el előlük ezt a lehetőséget, hanem a saját lelki állapotuk tette alkalmatlanná őket erre.
• “Mert megkövéredett e népnek szíve, és füleikkel nehezen hallottak, és szemeiket behunyták; hogy valami módon ne lássanak szemeikkel, és ne halljanak füleikkel, és ne értsenek szívükkel, és meg ne térjenek, és meg ne gyógyítsam őket” (Mt 13:15).
• Ha a laodiceai üzenetre irányítjuk figyelmünket, akkor hasonló problémát fedezhetünk fel korunk Egyházában is.
• Általában úgy gondolkodnak laodiceában, hogy “gazdag vagyok és meggazdagodtam, és semmire nincs szükségem” Jel. 3,17.
• Ebből adódóan a Lélek szavát és üzenetét csak azok képesek meghallani és szívüket megnyitni, akiknek van fülük a hallásra (Jel 3:22).
• Mivel pedig sokan vakok is, ezért nem látják, hogy az önigazságuk ruhája alól kilátszik a mezítelenségük rútsága (Jel 3:17-18).

3. Mi a célja Istennek azzal, hogy bizonyos üzeneteit példázatok által mondatja el részünkre a Bibliában?

• Felcsigázza az érdeklődést, és tovább gondolásra ösztönöz általa (Bír 14:14, Péld 10:26, 11:25-26).
• A mindennapi életből vett példák lehetetlenné teszik, hogy az általuk szemléltetett igazságot elfelejtsük.
• “Mivel tanításait az életből vett eseményekkel, tapasztalatokkal és a természettel kapcsolta össze, figyelmüket lekötötte és tudott a szívükre hatni. Később, ha rátekintettek azokra a tárgyakra, amelyekkel tanításait szemléltette, visszaemlékeztek a mennyei Tanító szavaira” (K P 9,4).
• Így olyan dolgokat is el lehet mondani, amiket teljesen nyíltan megfogalmazva nem lehetne.
• “Példázatokban dorgálta azok képmutatásait és bűnös cselekedeteit, kik előkelő helyet töltöttek be, s burkolt beszédeibe olyan metsző igazságokat foglalt, hogyha azokat nyíltan hangoztatta volna, akkor szavait mégsem hallgatva gyorsan véget vetettek volna munkásságának” (K P 10,2).
• A tanításnak ez a módja lehetővé tette a többfokozatú megértést.
• Bár tanítása által Jézus útba igazítja a hallgatók összességét, de a tanítványainak lehetőséget biztosít a tanítás mélyebb megértésére (Mk 4:33-34).
• Egyesek előtt úgy akarja elrejteni mondanivalójának a lényegét, hogy eközben mások világosan értsék meg azt (Mt 13:10-11).
• A szemléltetésnek ezen a módján olyan részleteket is meg lehet világítani, amit más módon nem lehet (Mt 13:34-35).

4. Milyen fontos szabályt kell figyelembe venni akkor, amikor Isten példázat által tanít bennünket?

• A példázatbeli történet vagy jelkép nem azonos a valósággal, amit szemléltet.
• A szemléltető példa általában teljesen ismert szokott lenni előttünk, a példázott dolog viszont nem.
• Ezért mindenek előtt a példázatban rejlő szándékot és célt kell felismerni.
• A legtöbb esetben csak egyetlen alapgondolatot szeretne hangsúlyossá tenni a példázat által.
• Viszont soha sem szabad minden apró részlet mögött 'mélyebb értelmet' keresni, mert a példázatoknak nem ez a célja.
• Esetenként pedig csak ihletett, azaz Istentől származó magyarázat alapján szabad értelmezni a példázatot (Mt 13:36).