1. Miért nevezik ezt a verset a kereszténység aranyszabályának?
Mert ebben a versben olyan isteni szabályt
fogalmazott meg Jézus, amit a tömör egyszerűsége miatt nem lehet félremagyarázni
és “elteológizálni”.
Nem lehet más értelmet adni neki, mint amit Jézus adott, a kinyilatkoztató.
Mert az önzetlen szeretetnek ez az alapelve uralkodik az Isten által teremtett
világmindenségben.
A szeretet ugyanis nem azzal foglalkozik először,
hogy mit szeretnék én, hanem azzal, hogy mit szeretne, minek örülne, mi
lenne jó a másiknak.
Mert ez a gondolkodásmód és viszonyulás az Isten jellemének a lényege,
ezért lépett életbe a megváltás terve azonnal, amikor az ember vétkezett.
2. Milyen alapvető tulajdonságot igényel
tőlünk ennek a jézusi parancsnak a betartása?
A másik ember szeretetét igényli tőlünk, mert
csak akkor gondolkodunk azon, hogy mi lenne jó a másiknak, ha szeretjük
annyira, hogy ilyen módon is törődünk vele.
Szükség van a másik emberrel való együttérző
képességre, – empátiára – ami által képesek vagyunk átérezni az ő helyzetét
és körülményeit, egy kicsit az ő bőrében lenni.
Együttérezni a nálunk szegényebbel, a gyengébbel és a szomorúbbal.
Ne zavarjon mások boldogsága és öröme, hanem tudjunk együtt örülni vele
még akkor is, ha én éppen vesztesek vagyunk ugyanazzal az esettel kapcsolatban.
Jézus a legegyszerűbb formában határozta meg
a helyes felebaráti viszonyulás kivitelezését.
Azt add, amit kapni szeretnél, – azt mondd, amit hallani szeretnél, – éreztesd
azt, amit érezni szeretnél!
“Helyezkedjünk bele az életkörülményeikbe, s azután úgy tegyünk
velük, ahogy mi szeretnénk, hogy velünk bánjanak, ha az ő helyükben lennénk”
(GHB 138,1)
3. Mikor képes valaki megtartani és következetesen alkalmazni életében
ezt a jézusi alapelvet?
Az önző, meg nem tért szívű ember képtelen
megtartani és következetesen alkalmazni életében.
Jézus ezért mondta Nikodémusnak: “Ha valaki
nem születik víztől és lélektől, nem mehet be az Isten országába”
(Jn 3:5/b).
Egyedül Isten Lelke képes az emberi szívet annyira átalakítani, hogy az
képes legyen önmagát megtagadva, mások érdekét
előnyben részesíteni.
4. Miben különbözött Jézus tanítása a zsidó papok és bölcsek tanításától
ezzel kapcsolatban?
A korabeli bölcsek kivétel nélkül negatív megközelítéssel foglalkoztak
ezzel a kérdéssel, vagyis mi az, amit ne tegyél a másikkal.
“Ami gyűlöletes előtted, azt ne tedd senki
mással”, tanította Hillél, a tekintélyes zsidó bölcs.
Jézus azonban túlmegy a passzív korlátozáson az aktív jótékonyság irányába,
vagyis nem arról szól, hogy mit nem szabad tenni, hanem arról, hogy mit
kell tenni.
A kereszténység ugyanis nem csak abban áll,
hogy tartózkodunk a bűntől, a rossz cselekvésétől, hanem abban is, hogy
keressük a jót, amit cselekedni akarunk.
5. Kivel szemben és hol kell ezt az alapelvet gyakorolni, az ellenségünkkel
szemben is érvényes ez a szabály?
Ennek az alapelvnek minden helyzetben és minden
emberrel szemben meg kell nyilatkozni, ellenkező esetben csak képmutató
színjátszásról lehet beszélni.
Amit Jézus képvisel ebben a tanításában, az
nem a formális és külsőségekben megnyilatkozó cselekedetekre vonatkozik,
hanem a megtért szív teljességéből származó cselekedetekre.
Jézus arra szólít fel ezzel, hogy ne védelmezzük a saját érdekeinket a
felebarátunkkal szemben, hanem úgy képviseljük a felebarátunk ügyét és
érdekét, mint a sajátunkat.
Jézus az ellenség szeretetéről szóló tanítását
is ilyen vonatkozásban mondta el.
Az ellenségünket is csak akkor tudjuk szeretni,
ha már képesek vagyunk beleélni magunkat az ő helyébe, ha már nem az a
fontos, mi a jó nekem, hanem az, hogy miként segíthetek rajta.
6. Milyen következménye lenne, ha minden ember képes lenne alkalmazni
ezt az alapelvet az életében?
Ha ennek a jézusi aranyszabálynak minden ember engedelmeskedne, akkor a
közösségi élet minden szintjén csodálatos átalakulás és változás menne
végbe.
Ez a változás érezhető lenne a családok életében,
a gyülekezeti életünk különböző szintjein, a társadalmi és politikai élet
minden területén.
“Ha a Krisztus nevét vallók ennek az aranyszabálynak elveit gyakorolják,
akkor ugyanaz az erő kíséri majd az evangéliumot,
mint az apostolok idejében”(GHB 141,f).
Az apostoli gyülekezetben ezt az alapelvet alkalmazták (Csel 4:32,
34, 2:45).
1. Milyen kijelentéseket találunk még a
Bibliában, amik hasonló törvényszerűséget képviselnek, vagyis az
egyforma mértékkel való mérés alapelvét hirdetik?
“A kétféle font és a kétféle mérték, utálatos
az Úrnál egyaránt mind a kettő” (Péld 20:10).
“Ne tévelyegjetek, Isten nem csúfoltatik meg; mert amit vet az ember,
azt aratándja is. Mert aki vet az ő testének,
a testből arat veszedelmet; aki pedig vet a léleknek, a lélekből arat örök
életet” (Gal 6:7-8).
“Boldogok az irgalmasok, mert ők irgalmasságot
nyernek” (Mt 5:7).
“Mert az ítélet irgalmatlan az iránt, aki nem cselekszik irgalmasságot,
és dicsekedik az irgalmasság az ítélet ellen” (Jak 2:13).
2. Az azonos mértékkel való megméretés
által milyen lehetőséget ad Isten az emberek kezébe?
Ahogy Isten az irántunk való szeretetének megnyilatkozása által késztet
viszont szeretetre, akként mi is rendelkezünk
ezzel a lehetőséggel a felebarátainkkal való kapcsolatunkban.
Az önzetlen szeretetetadás olyan kulcsnak
tekinthető az emberi kapcsolatainkban, amivel a bezárt emberi szíveket
is fel tudjuk nyitni, és szeretetet ébreszthetünk fel belőlük.
“Amit mással cselekszünk, – akár jó vagy rossz az – bizonyosan visszaszáll
reánk, áldásként vagy átokként” (GHB 139,4).
Az örökkévalóság szempontjából pedig ezzel
a mi kezünkbe tette le Isten a saját jövőnk és sorsunk eldöntését.
Ezt a jézusi alapelvet úgy is lehetne mondani: “amit akartok, hogy az
Isten veletek cselekedjen, mindazt ti is úgy cselekedjétek az emberekkel”.
“Mert az ítélet irgalmatlan az iránt, aki nem cselekszik irgalmasságot,
és dicsekedik az irgalmasság az ítélet ellen” (Jak 2:13).
3. Jézus melyik tanításában mutatja be
szemléltető módon az azonos mértékkel való mérés isteni változatát?
Amikor arról az eseményéről beszél, ami a
dicsőséges visszajövetelekor fog beteljesedni, amikor kétfelé választja
az embereket egyetlen alapelv szerint (Mt 25:31-46).
Jézus azt hangsúlyozza, hogy akkor semmi más nem számít, csak az, mit tettél
meg az emberekért és mit nem tettél meg.
Ebben az ítéletben csak azt vizsgálják, fontos volt-e számodra a környezetedben
élő emberek szükségleteire figyelni, vagy közömbös voltál mások szükségleteivel
szemben.
“Eget és földet átkutathatjuk s végül rájövünk, hogy Isten egyetlen
igazságot sem nyilatkoztatott ki olyan hatalmasan, mint azt, hogy az ínségeseken
segítenünk kell” (GHB 140,3).
1. Hogyan lehet ezt a jézusi aranyszabályt azonosítani a törvénnyel?
Pál apostol a következőképpen magyarázza ezt:
“aki szereti a felebarátját, a törvényt betöltötte... annakokáért
a törvénynek betöltése a szeretet” (Róm 13:8, 10).
Isten azt szeretné, hogy az erkölcsi törvény
ne csak kívülről ható befolyással érvényesüljön az életünkben, hanem belülről
ható erőként is, ösztönösen meghatározva indítékainkat és cselekedeteinket.
A törvény abban segít, hogy az előírásainak
megtartása által ki tudjuk fejezni Isten és az emberek iránti szeretetünket
(Mt 22:37-39, Jn 14:15).
A szeretet ugyanis nem létezik, ha nem jut kifejezésre a cselekedetekben,
ha a másik nem tudja azt érzékelni (1 Jn 3:18).
Ezért a törvény nem más, mint a szeretetnek tételekben való összefoglalása.
Aki a szeretetnek ezeket a tételeit megvalósítja életében, abban az emberben
valósággal teljessé lett a szeretet (1 Jn 2:5).
“A becsületességnek ez a valódi szabálya. Ez egyenértékű
a törvény kijelentésével: ‘Szeresd felebarátodat’” (GHB
138,2).
2. Mire gondolt és hogyan értette Jézus azt, amikor ezt a kijelentését
a prófétákkal azonosította, hogyan lehet ezt a tanítását azonosítani a
prófétákkal?
A próféták Isten üzeneteinek közvetítői voltak,
mindig csak azt adták tovább, amit az Istentől kaptak.
“Tudván azt, hogy az Írásban egy prófétai
szó sem támad saját magyarázatból. Mert sohasem ember akaratából származott
a prófétai szó; hanem a Szentlélektől indíttatva szólottak az Istennek
szent emberei”(2 Pét 1:20-21).
Minden prófétai írásban a megromlott emberi
kapcsolatok helyreállításának lehetőségét ismertető és segítő üzenet fogalmazódik
meg.
Ezzel a tanításával Jézus is a megromlott emberi kapcsolatok gyógyítását
és helyreállítását akarta munkálni, vagyis ugyanazt hirdette, mint amit
a próféták.