33.  KÉRJETEK, KERESSETEK ÉS ZÖRGESSETEK

I. Jézus üzenetének háttere

1. Jézusnak ez a tanítása az előző gondolatok folytatását és kiegészítését képezi, vagy azoktól teljesen független, önálló üzenetet képez?

• Bizonyos ponton az előző gondolat folytatását is képezi, mivel a hatodik verset olvasó emberben különböző gondolattársítást indít el.
• Ha ugyanis a szent dolgokat nem lehet odaadni az arra méltatlanoknak, akkor hogyan reménykedhet Istentől bármiben is az az ember, aki nagyon is jól ismeri a maga érdemtelen és bűnös állapotát.
• Jézus azonban éppen az ilyenképpen gondolkodó ember bátorítására mondta el ezt biztató üzenetét, vagyis merjünk kérni!

2. Milyen minőségben állhatunk Isten elé a kéréseinkkel, milyen tudattal vehetjük igénybe ezt a jézusi ajánlatot?

• Első megközelítésre azt mondhatjuk, hogy Isten fiaiként járulhatunk kéréseinkkel Isten elé, mint a mi Atyánkhoz.
• Viszont akkor tesszük jól, ha a nincstelen koldus tudatával keressük Istent, mint akik tudjuk, hogy teljesen az Ő kegyelmére és segítségére szorult lények vagyunk.
• A koldus nem az igényeivel keresi Istent, hanem a szükségleteivel.
• Ebben a keresésben ott van az a racionális valóság, hogy amennyiben Isten könyörül rajtunk, akkor életben maradunk, ha nem, akkor elvesztünk.
• Arra is ígéretünk van, hogy aki megfelelő alázattal érkezik Isten elé, azt Ő “semmiképpen ki nem veti” (Jn 6:37/b).
• Aki ettől a koldusképtől elszakítva akarja gyakorolni Jézusnak ezt az ajánlatát, az nem kapja meg az ígéretet, mert ezek az ígéretek nem érvényesek a Biblia belső világától elszakítva az emberek általános fogalmai szerint.
• Jakab apostol is ezt a koldusképtől való elszakadást tartja a hibás kérés okának, amikor azt mondja: “Kéritek, de nem kapjátok, mert nem jól kéritek, hogy gerjedelmeitekre költsétek azt” (Jak 4:3).

3. Vajon egy kitöltetlen csekket adott Jézus ezzel a kezünkbe, amire nekünk csak fel kell írni az igényünket, és a Menny már ki is fogja elégíteni korlátlanul?

• Jézus itt nem a feltételek nélküli imameghallgatások lehetőségét nyitja meg előttünk.
• Korábban imádkozni tanította a tanítványait, most pedig csupán arról biztosította őket, hogy az Atya odafigyel a hozzá küldött imáikra és válaszol is rájuk.
• A Bibliában elég sok olyan kijelentést lehet találni, amelyekben azt találjuk leírva, hogy Isten milyen esetekben nem hallgatja meg a hozzá intézett kéréseinket.

4. Milyen feltételeket lehet találni a Bibliában, amelyek bizonyos korlátokat állítanak az imameghallgatások elé?

• Mindenekelőtt éreznünk kell annak a hiányát, amiért Istenhez könyörgünk, és tudnunk kell, hogy ezt a hiányunkat csak egyedül Isten képes kielégíteni.
• A bűnös életmódhoz való kötődésünk is akadályt jelent az imánk meghallgatásában.
• “Ha hamisságra néztem volna szívemben, meg nem hallgatott volna az én Uram” (Zsolt 66:18).
• “Valaki elfordítja az ő fülét a törvénynek hallásától, annak könyörgése is utálatos” (Péld 28:9).
• “Járuljunk Hozzá igaz szívvel, hitnek teljességével, mint akiknek szívük tiszta a gonosz lelkiismerettől” (Zsid 10:22).
• Hinni kell, hogy Isten hallgat az imáinkra és válaszol rá, amikor a legjobbnak látja az időt és az alkalmat: “De kérje hittel, semmit sem kételkedvén: mert aki kételkedik... ne vélje az ilyen ember, hogy kaphat valamit az Úrtól” (Jak 1:6-7).
• Isten háromféleképpen válaszol az imáinkra.
• Lehet igenlő, vagyis egyetért a kérésünkkel és teljesíti azt.
• Lehet várakozó, mert még nem látja időszerűnek a teljesítését.
• Lehet nemleges, mert nem látja jónak, hogy megadja, amit kérünk Tőle.

II. Jézus különleges ajánlata

1. Mit fejezünk ki azzal, ha kérünk valamit Istentől?

• A kérésünkkel fejezzük ki, hogy felismertük a szükségletünket, már érezzük annak a hiányát, és tudjuk azt, hogy ezt a szükségletünket csak az Isten tudja kielégíteni.

2. Van-e jelentősége annak, hogy kinek a nevében fogalmazzuk meg az Isten elé küldött kéréseinket?

• A saját nevünkben való kérés nem jó ajánlólevél, hiszen nemcsak az a baj, hogy semmi érdemünk nincs, amire hivatkozhatnánk, hanem a bűneink miatt mi Isten ellenségeinek a táborához tartoztunk.
• Ezért Jézus mindenhol arra biztat bennünket, hogy amikor az Atyától akarunk kérni valamit, akkor mindig az Ő nevében kérjük azt, és akkor megkapjuk (Jn 16:23-24).
• “Krisztus követőinek Krisztus nevében kell megállniuk Isten előtt. Az érettük hozott áldozat által válnak értékessé Isten előtt. A Megváltó nekik tulajdonított igazsága teszi őket becsesekké Isten előtt. Krisztusért az Úr megbocsát mindazoknak, akik félik Őt. Az Úr nem látja meg bennük a bűn rosszaságát. Ellenkezőleg, felismeri bennük a Fiához való hasonlatosságukat, akiben hisznek” (JÉ 573,2).

3. Miről tesz bizonyságot az, ha keresünk valamit, ami az Istennel kapcsolatos?

• A keresés a szóban kifejezett kérésnek egy intenzívebb változata, amikor az egyén nem tétlenül várja a segítséget, hanem a lehetőségeinek határán belül már maga is megtesz mindent annak érdekében, hogy az áhított dolog a tulajdonába kerüljön.
• De ne csak Isten áldásai után áhítozzunk, hanem az Istennel való kapcsolatunk újbóli helyreállítása legalább annyira fontos szükségletünk.
• A Bibliában különösen Isten személyével kapcsolatban válik hangsúlyossá a keresés ténye, hiszen elveszítettük az Istennel való kapcsolatunkat és ez hiányzik leginkább.
• “Keressétek az Urat, amíg megtalálható, hívjátok őt segítségül, amíg közel van” (Ésa 55:6).
• “És kerestek engem és megtaláltok, mert teljes szívetekből kerestek engem” (Jer 29:13).

4. Hogyan, hol és milyen módon lehet Istennél zörgetni, és miről teszünk ezzel bizonyságot?

• A zörgető még többet akar és erőszakosabban, már azzal sem elégszik meg, hogy megtalálta azt, akit és amit keresett, és alkalomszerűen már élvezheti ennek minden áldását.
• A zörgető állandósítani szeretné a megtalált lehetőséget az életében, ezért utána megy az áldásoknak egészen a forrásig, az adományozóig, és zörget Nála.
• Ezt tették Jézus első tanítványai is, ezért kérdezték meg Jézustól: “Rabbi, hol lakol?”, majd pedig “Elmenének és meglátták, hol lakik; és Nála maradának azon a napon” (Jn 1:39, 40).
• A zörgetés az imának egy határozottabb megnyilatkozási módját jelenti, amikor nem csupán általánosságban és megszokott módon imádkozunk, hanem céltudatosan és kitartóan, valamilyen ügy érdekében.
• Amikor Istennek azon ígéreteire hivatkozunk, amiket a Biblián keresztül kijelentett számunkra, akkor ezzel az áldást ígérő Isten ajtaján kopogtatunk szavának beváltásáért.

5. Jézus több tanításában is elmarasztalóan szól azokról, akik Isten ajtaján zörgetnek, akkor itt miért biztat mégis erre bennünket?

• Ennek legjellegzetesebb példája a tíz szűzről szóló példázatban az öt balga szűz esete, akik a mennyegzői ház ajtaján akkor kopogtattak, amikor az már bezáródott.
• A ház Ura minden esetben azt mondja a zörgetőknek, hogy “Nem tudom honnét valók vagytok”, “Bizony mondom néktek, nem ismerlek titeket” (Lk 13:25/b, Mt 25:12).
• Ezek az emberek azért marasztaltatnak el, mert túl későn gondoltak arra, hogy Jézus ajtaján zörgessenek, akkor tették ezt, amikor a kegyelem ajtaja már bezáródott, és ez végzetes mulasztásnak bizonyul.
• A hegyi beszédében Jézus az idejében való zörgetés jelentőségét akarja hangsúlyozni, amíg nem késtünk le az isteni áldásokról és a kegyelemről.
• “Járuljunk azért bizodalommal a kegyelem királyi székéhez, hogy irgalmasságot nyerjünk és kegyelmet találjunk alkalmas időben való segítségül” (Zsid 4:16).

III. Isten ajándékai

1. Istennek milyen ajándékairól tudhatunk, amik a rendelkezésünkre állnak, és amelyeket nekünk csak el kell fogadnunk?

• Jakab apostol szerint “minden jó adomány és minden tökéletes ajándék felülről való, és a világosságok Atyjától száll alá” (Jak 1:17).
• Isten a legnagyobb ajándékát Jézusban adta, aki által mi most a fiaivá lettünk.
• Ebben az ajándékban Péter apostol szerint “az Ő isteni ereje mindennel megajándékozott minket, ami az életre és kegyességre való, Annak megismerése által, aki minket a saját dicsőségével és hatalmával elhívott” (2 Pét 1:3).
• Pál apostol viszont arról beszél, hogy Jézus a Szentlélek által osztogat különböző ajándékokat a gyülekezetben, “a szentek tökéletesbítése céljából szolgálat munkájára, a Krisztus testének építésére” (Ef 4:12).

2. Mi a jelentősége annak, hogy amit Istentől kérünk, azt mint Atyánktól kérjük?

• Az imádkozó számára nem az ima formális elmondásával lesz az Atyjává az Isten, hanem a Jézusba vetett hit biztosítja ezt a körülményt.
• “Ha Istent Atyánknak nevezzük, akkor gyermekeinek tekinthetjük magunkat, mint akiket bölcsessége vezet, s akik Neki minden dologban engedelmeskedni akarunk, jól tudva, hogy szeretete változhatatlan” (GHB 109,1).
• Istennek ilyenképpen való megszólítása azt is tudatosítani akarja bennünk, hogy az Istent senki sem sajátíthatja ki magának önző módon, Ő a “Mi Atyánk”.
• Ezzel arra is emlékeztet és figyelmeztet, hogy az egész emberiség egy családból származik, tehát mindannyian testvérek vagyunk (Mt 23:8/b).

3. Vajon a kéréseink hatására készíti el Isten a nekünk szánt ajándékait, vagy előre elkészített ajándékokról van szó, – de akkor miért kell kérnünk?

• Jézusról, mint Megváltóról azt mondja el a Biblia, hogy az Istenség Tanácsa már a világ megalapítása előtt eldöntötte azt, hogy Isten az ő Fiát az emberi családnak adja (1 Pét 1:20, Jn 3:16).
• Isten minden esetben előre készíti el az embereknek szánt ajándékait, Pál szerint Jézus már az örökkévalóságban elnyerhető ajándékait készíti az üdvözültek számára.
• “Amiket szem nem látott, fül nem hallott, és az embernek szíve meg sem gondolt, amiket Isten készített az Őt szeretőknek.” (1 Kor 2:9).
• Az Istenhez folyamodó imádság egy elkötelezettséget jelent, az Isten akaratának keresését és életünkre való tudatos elfogadását.
• Mivel Isten szabad akarattal rendelkező lényekként teremtett bennünket, ezért nekünk kell kimondani azt, hogy akarjuk-e az általa elkészített ajándékokat vagy nem.
• Kérésünkkel arról teszünk bizonyságot, hogy nem Isten erőltette ránk az akaratát és a szándékát, hanem mi igényeltük azt Tőle.