32.  NE ADJÁTOK A SZENTET AZ EBEKNEK

I. A fogalmak tisztázása

1. Mire utalt Jézus azzal a kijelentésével, amikor azt mondta, “ne adjátok azt, ami szent”, – valamilyen személyre, tárgyra, vagy valamilyen elvont dologra gondolt?

• Isten Igéje mindenek előtt Jézus Krisztus személyét állítja elénk úgy, mint Szentet, aki már születésétől fogva “Szentnek hívatik, az Isten Fiának” (Lk 1:35/b).
• A Biblia szerint minden olyan dolgot szentnek kell tekinteni, ami az Isten tulajdonát képezi, és amit mi emberek, az Úrnak elkülönítettünk és neki szenteltünk.
• Ezért mondjuk Szentírásnak a Bibliát, ezért szent a szombat, ezért “szentség, az Úrnak” szánt tized és még sok minden más.
• Az ószövetségi időben az Isten előtt bemutatott áldozatokat is szentnek kellett tekinteni, ezért azoknak húsából nem ehetett bárki, hanem csak akik maguk is az Úrnak szenteltek voltak.

2. Mire vonatkozik Jézusnak az a hasonlata, amit a “gyöngyeitek” szóval fejezett ki?

• Jézus egyik példázatában is találkozunk ezzel a jelképes hasonlattal, ahol magát Jézust, a mi személyes Megváltónkat jelképezi az igazgyöngy, Akit megtalálni a legnagyobb érték.
• “Krisztusban az ember megtalálja mindazt, amire a jelen és az eljövendő élethez szüksége van” (KP 73,1).
• Hozzá mérten minden mást “kárnak és szemétnek” ítélhetünk, miként Pál apostol is tette (Fil 3:7-9).
• Ugyanakkor az egész Biblia is egy ilyen Istentől származó drágakincs, amit általában nem a valóságos értéke szerint becsülnek meg az emberek.
• “A példázatbeli szántóföld, amely a kincset magában rejti a Szentírást jelképezi” (KP 65,1).

3. Mit értett Jézus az “ebek” szó alatt, valóságos ebekre gondolt vagy jelképesen értette?

• Jézus minden bizonnyal jelképesen értette ezt, olyan embereket értve alatta, akik lelkükben tisztátalanok és gonoszok.
• “Mert ebek vettek körül engem, a gonoszok serege körülfogott, átlyukasztották kezeimet és lábaimat.... Szabadítsd meg lelkemet... a kutyák körmeiből” (Zsolt 22:17, 21).
• “De kinn maradnak az ebek, és a bűbájosok, és a paráznák...” (Jel 22:15).
• Ebek alatt olyan embereket kell érteni, akik az eléjük tárt Igét csak megugatják, de nem akarnak belőle táplálkozni.
• Nagy hanggal mindent összehordanak és kiadnak magukból az Ige ellen, mert inkább ők szeretnének az emberek figyelmének a középpontjába kerülni.

4. Mire akar utalni Jézus, amikor a “disznók”-at említi, kire vagy mire kell gondolnunk Jézusnak e kijelentése alapján?

• Jézus itt is jelképesen gondolt a disznókra, az embereknek egy bizonyos osztályát értette alatta.
• Mivel a disznó a tisztátalan állatok között is kiemelkedő helyet foglal el, ezért olyan emberekre kell gondolnunk, akik a lelkükben és a gondolkodásukban váltak tisztátalanokká.
• Ahogy a disznó az emberi táplálék szemetén, a moslékon él, akként a tisztátalan lelkű emberek is ilyen mosléknak számító lelki táplálékkal tartják fenn magukat.
• Ahogy a disznó a pocsolyában szeret fürödni, ott érzi jól magát, akként az emberek között is vannak olyanok, akik az emberi élet mocskát és sarát előnyben részesítik az Isten által felajánlott tisztasággal szemben.

5. Mire képesek ezek a jelképes ebek és disznók a szent dolgokkal kapcsolatosan?

• Mivel a disznók nem látnak táplálékot a gyöngyökben, ezért nem is akarják megenni azt, ebből pedig csak következik, hogy a lábaikkal összetapossák.
• “Érzéki ember pedig nem foghatja meg az Isten Lelkének dolgait, mert bolondságok néki; meg sem értheti, mivelhogy lelkiképpen ítéltetnek meg” (1 Kor 2:14).
• Úgy a disznóknál, mint a kutyáknál megfigyelhető, hogy bizonyos dolgok és helyzetek egyfajta szembeállást és agresszív magatartást váltanak ki belőlük.
• Esetenként azoknál az embereknél, akik az Isten dolgait értéktelennek tekintik, ugyanilyen agresszív viselkedés figyelhető meg, amikor Istenről és a Biblia által képviselt értékekről beszélünk nekik.

II. Ne adjátok eléjük

1. Lehetséges az, hogy Jézus ezzel a kijelentésével bizonyos helyzetekben a missziómunkától akar visszatartani bennünket?

• Igen, mert vannak olyan emberek, akik a jelenlegi állapotukban nem alkalmasak arra, hogy az Isten szent dolgait adjuk eléjük.
• Ha mégis megpróbálkozunk ezzel, akkor azt fogjuk tapasztalni, amit Jézus mondott.
• Vagy a földbe tapossák előttünk a számunkra szent dolgot, vagy nekünk jönnek, mert amit tettünk, azzal feldühítettük őket.
• Amikor emberek elutasítóan viselkednek velünk és a lelki dolgokkal szemben, akkor nem kell rájuk erőltetni, csak azért, hogy elmondhassuk magunkról, mi neki is elmondtuk az igazságot.

2. Honnan lehet azt tudni, hogy a velünk szembenálló emberek milyen kategóriába tartoznak?

• Ha ráhangolódunk a Szentlélek vezetésére és nyitott szemmel járunk az emberek között, akkor mindig fogjuk érezni és tudni különböző jelzésekből, hogy feltálalhatjuk-e az Isten szent Igéjét az emberek előtt vagy nem.
• Ez állandó és élő összeköttetést igényel tőlünk Istennel, amit mindennap meg kell újítanunk és állandóan ápolnunk.
• Minden embert egy sajátságos légkör vesz körül, amely hatással van a környezetében lévő embertársaira.
• Ha mi Isten Lelkének vezetése alatt élünk, akkor az ilyen ebekhez és disznókhoz hasonló emberekkel szemben mindig meg fogjuk érezni az idegen és gonosz lélek kisugárzását.

3. Véglegesnek kell-e tekinteni egy ember besorolását, vagy módosítani is lehet a korábbi meghatározást és a körülményeket?

• Egyik esetben igen, a másikban viszont már nem, de ezt teljes bizonyossággal megítélni csak az Isten tudja.
• Vannak azonban olyan esetek, amikor bizonyos külső jelekből mi magunk is vonhatunk le következtetéseket, ami aztán meghatározza az illető személyhez való viszonyulásunkat.
• De nagyon óvatosnak kell lenni ezekben a dolgokban, mert mi nem mindig azt látjuk a külső megnyilatkozásokban, ami belül a lélekben zajlik.
• Pál apostol szerint sokszor “nem azt mívelem, amit akarok, hanem amit gyűlölök, azt cselekszem”, és ez mindenkivel megtörténhet (Róm 7:15).
• A Gadarénusok földjén lévő ördöngös sem azért borult Jézus elé, hogy azt mondja neki “Mi közöm nékem teveled Jézus”, hanem inkább azért, mert szeretett volna meggyógyulni (Mk 5:2-7).

4. Mi váltja ki a jelképes ebekből és a disznókból azt, hogy nekünk rontsanak, miközben mi nem elvenni akarunk tőlük, hanem adni akarunk nekik?

• Jézus kijelentése szerint ez akkor következik be, amikor mi olyan embereknek is adni akarjuk a szent dolgokat, aki nem értékeli azt, és nem is akarja elfogadni.
• Vannak olyan keresztények, akik viszont mindenáron rá akarják erőltetni a saját hitüket és meggyőződésüket a másikra, és az emberek nem szeretik, ha erőltetni akarják azt, amihez nekik nincs kedvük.
• Tartsuk tiszteletben az emberek szabadságát, mert ha ezt erőszakosan el akarjuk venni tőlük, akkor ez belőlük is erőszakot fog kiváltani irányunkban.
• Amikor viszont egy ember teljesen átadta magát a bűnös életmódnak, akkor már a legkisebb missziós közeledésre is támadással válaszol, mint egy vad kutya.
• Az ilyen embernek először a természetében kell lényegesen megváltozni, és ezt a változást csak az Isten Lelke tudja elvégezni benne.

5. Mit jelent az a kijelentés, hogy “meg ne szaggassanak”, talán fizikai bántalmazást vagy valami mást?

• Igen, jelenthet fizikai bántalmazást is, a történelem igen sok példát jegyez fel erről.
• Jelentheti azt is, hogy az evangéliumot hirdető ember lelkét szaggatják meg, durván belegázolva annak lelkivilágába, és ezzel súlyos lelki sebeket okozva neki.
• De működik egy igen rafinált változata is, amikor nem az egyes embert, hanem a hívők közösségét szaggatják meg, szakadásokat okozva Krisztus testében, az Egyházban.

6. Mennyire kerülhetnek a gonosz erők befolyása alá azok, akiket Jézus ezzel a két jelzővel mutatott be?

• Lehet valaki csupán alkalomszerűen a gonosz erők eszköze, mert nem őrizte és nem ápolta az Istennel való kapcsolatát.
• Eközben Ő maga talán nem is tudja, nem is gondolja, hogy egy idegen befolyás alatt cselekszi a rombolás munkáját.
• Ez a gyülekezetbe járó hívő emberekkel is megtörténik, ezért tapasztalható a gyülekezetekben annyi rosszindulat és gyűlölködés.
• Ebben az esetben ezek a lelki testvéreink tapossák lábbal azt, amit Isten értékes drágagyöngyként, koronakövekként tart számon (Zak 9:16).
• Amikor valaki még nem adta át életét az Isten Lelke vezetésének, akkor viszont nagyon sokféle szinten és mértékben lehetnek a gonosz erők befolyása alatt.

7. A Biblia tanítási rendszerében mit jelent az, ha Isten egy embernek már nem akarja adni a szentet és az igazgyöngyöt?

• Amikor ez egyértelműen az Isten részéről történő megnyilatkozás, akkor ez azt jelenti, hogy annak az embernek lejárt az Istentől adott kegyelmi ideje (Hós 4:17).
• Így volt ez Heródessel is, ezért nem válaszolt Jézus a hozzá intézett kérdéseire.
• Keresztelő János kivégzésével Heródes számára lejárt az isteni kegyelem.
• “Ha valaki elutasítja a Szentlélek munkáját, az oda kerül, ahol nincs számára megtérés, sem hit... Ha egy lélek végleg visszautasítja a Szentlelket, akkor Isten már semmit sem tehet érte” (JÉ 264-265).
• Jézus a Szentlélek elleni bűnnek és káromlásnak nevezte ezt a magatartást és állapotot, amire Isten már soha többé nem ad megbocsátást (Mt 12:31-32).
• “A Szentlélek elleni bűn leggyakoribb formája az, amikor valaki kitartóan semmibe veszi a Menny bűnbánatra hívó szavát. Minden lépés, amellyel elutasítjuk Krisztust, egy lépés a megváltás elutasítására is, és a Szentlélek elleni bűn felé is” (JÉ 267,1).
• A zsidó vezetők is “Meggyőződtek a Krisztust kísérő erő felől, de hogy ellenállhassanak az igazságnak, ezért a Szentlélek munkáját Sátánnak tulajdonították. Ezzel tudatosan választották a csalást, alávetették magukat Sátánnak, és ettől fogva már az ő ereje befolyásolta őket” (JÉ 265,2).