1. Mire utalt Jézus azzal a kijelentésével, amikor azt mondta, “ne adjátok
azt, ami szent”, – valamilyen személyre,
tárgyra, vagy valamilyen elvont dologra gondolt?
Isten Igéje mindenek előtt Jézus Krisztus
személyét állítja elénk úgy, mint Szentet, aki már születésétől fogva “Szentnek
hívatik, az Isten Fiának” (Lk 1:35/b).
A Biblia szerint minden olyan dolgot szentnek kell tekinteni, ami az Isten
tulajdonát képezi, és amit mi emberek, az Úrnak elkülönítettünk és neki
szenteltünk.
Ezért mondjuk Szentírásnak a Bibliát, ezért szent a szombat, ezért “szentség,
az Úrnak” szánt tized és még sok minden más.
Az ószövetségi időben az Isten előtt bemutatott
áldozatokat is szentnek kellett tekinteni, ezért azoknak húsából nem ehetett
bárki, hanem csak akik maguk is az Úrnak szenteltek voltak.
2. Mire vonatkozik Jézusnak az a hasonlata, amit a “gyöngyeitek”
szóval fejezett ki?
Jézus egyik példázatában is találkozunk ezzel a jelképes hasonlattal, ahol
magát Jézust, a mi személyes Megváltónkat jelképezi az igazgyöngy, Akit
megtalálni a legnagyobb érték.
“Krisztusban az ember megtalálja mindazt,
amire a jelen és az eljövendő élethez szüksége van” (KP
73,1).
Hozzá mérten minden mást “kárnak és szemétnek” ítélhetünk, miként
Pál apostol is tette (Fil 3:7-9).
Ugyanakkor az egész Biblia is egy ilyen Istentől
származó drágakincs, amit általában nem a valóságos értéke szerint
becsülnek meg az emberek.
“A példázatbeli szántóföld, amely a kincset magában rejti a Szentírást
jelképezi” (KP 65,1).
3. Mit értett Jézus az “ebek” szó alatt,
valóságos ebekre gondolt vagy jelképesen értette?
Jézus minden bizonnyal jelképesen értette ezt, olyan embereket értve alatta,
akik lelkükben tisztátalanok és gonoszok.
“Mert ebek vettek körül engem, a gonoszok serege körülfogott, átlyukasztották
kezeimet és lábaimat.... Szabadítsd meg lelkemet...
a kutyák körmeiből” (Zsolt 22:17, 21).
“De kinn maradnak az ebek, és a bűbájosok,
és a paráznák...” (Jel 22:15).
Ebek alatt olyan embereket kell érteni, akik
az eléjük tárt Igét csak megugatják, de nem akarnak belőle táplálkozni.
Nagy hanggal mindent összehordanak és kiadnak
magukból az Ige ellen, mert inkább ők szeretnének az emberek figyelmének
a középpontjába kerülni.
4. Mire akar utalni Jézus, amikor a “disznók”-at
említi, kire vagy mire kell gondolnunk Jézusnak e kijelentése alapján?
Jézus itt is jelképesen gondolt a disznókra, az embereknek egy bizonyos
osztályát értette alatta.
Mivel a disznó a tisztátalan állatok között
is kiemelkedő helyet foglal el, ezért olyan emberekre kell gondolnunk,
akik a lelkükben és a gondolkodásukban váltak tisztátalanokká.
Ahogy a disznó az emberi táplálék szemetén,
a moslékon él, akként a tisztátalan lelkű emberek is ilyen mosléknak számító
lelki táplálékkal tartják fenn magukat.
Ahogy a disznó a pocsolyában szeret fürödni, ott érzi jól magát,
akként az emberek között is vannak olyanok, akik az emberi élet mocskát
és sarát előnyben részesítik az Isten által felajánlott tisztasággal szemben.
5. Mire képesek ezek a jelképes ebek és disznók a szent dolgokkal kapcsolatosan?
Mivel a disznók nem látnak táplálékot a gyöngyökben,
ezért nem is akarják megenni azt, ebből pedig csak következik, hogy a lábaikkal
összetapossák.
“Érzéki ember pedig nem foghatja meg az Isten Lelkének dolgait, mert
bolondságok néki; meg sem értheti, mivelhogy lelkiképpen ítéltetnek meg”(1 Kor 2:14).
Úgy a disznóknál, mint a kutyáknál megfigyelhető,
hogy bizonyos dolgok és helyzetek egyfajta szembeállást és agresszív magatartást
váltanak ki belőlük.
Esetenként azoknál az embereknél, akik az Isten dolgait értéktelennek
tekintik, ugyanilyen agresszív viselkedés figyelhető meg, amikor Istenről
és a Biblia által képviselt értékekről beszélünk nekik.
1. Lehetséges az, hogy Jézus ezzel a kijelentésével bizonyos helyzetekben
a missziómunkától akar visszatartani bennünket?
Igen, mert vannak olyan emberek, akik a jelenlegi állapotukban nem alkalmasak
arra, hogy az Isten szent dolgait adjuk eléjük.
Ha mégis megpróbálkozunk ezzel, akkor azt fogjuk tapasztalni, amit Jézus
mondott.
Vagy a földbe tapossák előttünk a számunkra
szent dolgot, vagy nekünk jönnek, mert amit tettünk, azzal feldühítettük
őket.
Amikor emberek elutasítóan viselkednek velünk
és a lelki dolgokkal szemben, akkor nem kell rájuk erőltetni, csak azért,
hogy elmondhassuk magunkról, mi neki is elmondtuk az igazságot.
2. Honnan lehet azt tudni, hogy a velünk szembenálló emberek milyen
kategóriába tartoznak?
Ha ráhangolódunk a Szentlélek vezetésére és nyitott szemmel járunk az emberek
között, akkor mindig fogjuk érezni és tudni különböző
jelzésekből, hogy feltálalhatjuk-e az Isten szent Igéjét az emberek előtt
vagy nem.
Ez állandó és élő összeköttetést igényel tőlünk
Istennel, amit mindennap meg kell újítanunk és állandóan ápolnunk.
Minden embert egy sajátságos légkör vesz körül, amely
hatással van a környezetében lévő embertársaira.
Ha mi Isten Lelkének vezetése alatt élünk, akkor az ilyen ebekhez és disznókhoz
hasonló emberekkel szemben mindig meg fogjuk érezni az idegen és gonosz
lélek kisugárzását.
3. Véglegesnek kell-e tekinteni egy ember besorolását, vagy módosítani
is lehet a korábbi meghatározást és a körülményeket?
Egyik esetben igen, a másikban viszont már nem, de ezt teljes bizonyossággal
megítélni csak az Isten tudja.
Vannak azonban olyan esetek, amikor bizonyos külső
jelekből mi magunk is vonhatunk le következtetéseket, ami aztán meghatározza
az illető személyhez való viszonyulásunkat.
De nagyon óvatosnak kell lenni ezekben a dolgokban,
mert mi nem mindig azt látjuk a külső megnyilatkozásokban, ami belül a
lélekben zajlik.
Pál apostol szerint sokszor “nem azt mívelem,
amit akarok, hanem amit gyűlölök, azt cselekszem”, és ez mindenkivel
megtörténhet (Róm 7:15).
A Gadarénusok földjén lévő ördöngös sem azért
borult Jézus elé, hogy azt mondja neki “Mi közöm nékem teveled
Jézus”, hanem inkább azért, mert szeretett volna meggyógyulni (Mk
5:2-7).
4. Mi váltja ki a jelképes ebekből és a
disznókból azt, hogy nekünk rontsanak, miközben mi nem elvenni akarunk
tőlük, hanem adni akarunk nekik?
Jézus kijelentése szerint ez akkor következik be, amikor mi olyan embereknek
is adni akarjuk a szent dolgokat, aki nem értékeli azt, és nem is akarja
elfogadni.
Vannak olyan keresztények, akik viszont mindenáron
rá akarják erőltetni a saját hitüket és meggyőződésüket a másikra, és az
emberek nem szeretik, ha erőltetni akarják azt, amihez nekik nincs kedvük.
Tartsuk tiszteletben az emberek szabadságát,
mert ha ezt erőszakosan el akarjuk venni tőlük, akkor ez belőlük is erőszakot
fog kiváltani irányunkban.
Amikor viszont egy ember teljesen átadta magát
a bűnös életmódnak, akkor már a legkisebb missziós közeledésre is támadással
válaszol, mint egy vad kutya.
Az ilyen embernek először a természetében
kell lényegesen megváltozni, és ezt a változást csak az Isten Lelke tudja
elvégezni benne.
5. Mit jelent az a kijelentés, hogy “meg ne szaggassanak”, talán
fizikai bántalmazást vagy valami mást?
Igen, jelenthet fizikai bántalmazást is, a
történelem igen sok példát jegyez fel erről.
Jelentheti azt is, hogy az evangéliumot hirdető
ember lelkét szaggatják meg, durván belegázolva annak lelkivilágába, és
ezzel súlyos lelki sebeket okozva neki.
De működik egy igen rafinált változata is,
amikor nem az egyes embert, hanem a hívők közösségét szaggatják meg, szakadásokat
okozva Krisztus testében, az Egyházban.
6. Mennyire kerülhetnek a gonosz erők befolyása
alá azok, akiket Jézus ezzel a két jelzővel mutatott be?
Lehet valaki csupán alkalomszerűen a gonosz
erők eszköze, mert nem őrizte és nem ápolta az Istennel való kapcsolatát.
Eközben Ő maga talán nem is tudja, nem is
gondolja, hogy egy idegen befolyás alatt cselekszi a rombolás munkáját.
Ez a gyülekezetbe járó hívő emberekkel is
megtörténik, ezért tapasztalható a gyülekezetekben annyi rosszindulat és
gyűlölködés.
Ebben az esetben ezek a lelki testvéreink tapossák lábbal azt, amit Isten
értékes drágagyöngyként, koronakövekként tart számon (Zak 9:16).
Amikor valaki még nem adta át életét az Isten Lelke vezetésének, akkor
viszont nagyon sokféle szinten és mértékben lehetnek
a gonosz erők befolyása alatt.
7. A Biblia tanítási rendszerében mit jelent az, ha Isten egy embernek
már nem akarja adni a szentet és az igazgyöngyöt?
Amikor ez egyértelműen az Isten részéről történő
megnyilatkozás, akkor ez azt jelenti, hogy annak az embernek lejárt az
Istentől adott kegyelmi ideje (Hós 4:17).
Így volt ez Heródessel is, ezért nem válaszolt Jézus a hozzá intézett
kérdéseire.
Keresztelő János kivégzésével Heródes számára
lejárt az isteni kegyelem.
“Ha valaki elutasítja a Szentlélek munkáját, az oda kerül, ahol nincs
számára megtérés, sem hit... Ha egy lélek végleg visszautasítja a Szentlelket,
akkor Isten már semmit sem tehet érte” (JÉ 264-265).
Jézus a Szentlélek elleni bűnnek és káromlásnak
nevezte ezt a magatartást és állapotot, amire Isten már soha többé
nem ad megbocsátást (Mt 12:31-32).
“A Szentlélek elleni bűn leggyakoribb formája
az, amikor valaki kitartóan semmibe veszi a Menny bűnbánatra hívó szavát.
Minden lépés, amellyel elutasítjuk Krisztust, egy lépés a megváltás elutasítására
is, és a Szentlélek elleni bűn felé is” (JÉ 267,1).
A zsidó vezetők is “Meggyőződtek a Krisztust
kísérő erő felől, de hogy ellenállhassanak az igazságnak, ezért a Szentlélek
munkáját Sátánnak tulajdonították. Ezzel tudatosan választották a csalást,
alávetették magukat Sátánnak, és ettől fogva már az ő ereje befolyásolta
őket” (JÉ 265,2).