1. Az aggodalom szó általános jelentése mit fejez ki úgy a közgondolkodásban,
mint a Biblia szerint?
Legtöbb esetben negatív jelenségként jelenik
meg, egyfajta félelemmel és gonddal átszőtt, nyugtalan és szorongó lelkiállapot
formájában.
Az aggodalom kiváltásának forrása lehet egy
külső vagy belső körülmény.
Az aggodalom lehet indokolt és indokolatlan
kísérő jelensége az életünknek.
Modern korunkban már betegséggé nőtte ki magát,
depresszió néven tartják számon, rengeteg embert tesz beteggé.
Pozitív esetben a szeretetteljes törődés és
gondoskodás megnyilatkozása is lehet, mint amikor egy édesanya aggódik
a gyermekéért.
Ez is felfokozódhat olyan mértékig, amitől
Isten már szeretne visszatartani.
A Bibliának idevonatkozó szava, amit erre
a fogalomra használ, egy semleges jelentésű ige, és csak annyit jelent,
minthogy ‘valamivel intenzíven foglalkozni’.
Ilyen vonatkozásban ez lehet pozitív és negatív jelenség is az életünkben.
2. Van-e különbség az aggodalom és az aggodalmaskodás között?
Az aggodalom a természetünknek egy magától
működő reakciója a külső és belső körülmények hatásaként.
A bűn világában teljesen természetes, hogy
vannak gondjaink, és esetenként, különböző dolgok vonatkozásában aggódunk
a jövőt illetően.
Az aggodalmaskodás viszont már egy felfokozott érzelmi és értelmi megnyilatkozás,
amikor teljesen átadjuk magunkat az előző
körülmények befolyásának.
Az aggodalmaskodó ember mindig azzal foglalkozik, ami miatt aggodalmaskodik,
ezért annak foglyává lett.
3. Ezzel a kérésével Jézus azt szeretné elérni, hogy egyáltalán ne aggódjunk
soha, semmi miatt, hogy teljesen gondtalan életet éljünk?
Jézus nem veszi el tőlünk a jövőre vonatkozó
gondokat, de kitágítja e gondok horizontját, megtanít más szemmel látni
és gondolkodni felőlük.
Jézus tanításából az derül ki, hogy nem az aggodalom a helytelen, hanem
annak tárgya és módja.
Jézus csak azért óv a jövőnk miatti aggodalmaskodástól,
mert ez bűnnek számít Isten szemében.
Mert tagadja és megkérdőjelezi Isten szeretetét,
azt gondolva, hogy nem gondoskodik róla.
Mert tagadja és megkérdőjelezi Isten
bölcsességét, mert úgy gondolja, hogy nem tudja, mikor, mit kell tennie.
Mert tagadja és megkérdőjelezi Isten hatalmát,
mert nem hiszi, hogy képes gondoskodni róla.
Aki a jelenben az Isten gondviseléséből él,
és eközben hitetlenkedve aggódik a jövőért, az hálátlan és bizalmatlan
a jelenleg róla gondoskodó Isten iránt.
4. Ha az aggodalmaskodás azt jelenti, hogy ‘valamivel intenzíven foglalkozni’,
akkor mi ebben a probléma, hiszen még a Biblia is biztat máshol a szorgalmas
életre?
Mindenekelőtt Jézus nem azt mondja, hogy ne
dolgozzunk szorgalmasan, hanem azt, hogy ne aggodalmaskodjunk.
Mert az aggodalmaskodás azt jelenti, hogy
lényegesen több energiát fordítunk arra, ami kiváltotta belőlünk ezt, mintsem
kellene.
Ez a körülmény azt eredményezi, hogy az aggodalmaskodással
egysíkúvá minősítjük le az életünket, csak arra koncentrálunk, hogy biztosítsuk
magunknak azt, aminek a hiányát érezzük.
Isten viszont nem azért teremtett a maga képére és hasonlatosságára bennünket,
hogy ne legyen magasabb rendeltetése az életünknek, minthogy biztosítsuk
az élelmet és a ruházatot magunknak.
1. Miért hozott Jézus ilyen példákat az aggodalmaskodásunk ellentéteként?
Mert ezek a példák mutatják be legjobban az Isten gondoskodó szeretetét
és hatalmát.
Az égi madarak hirdetik felénk mindennap,
hogy mennyire szükségtelen és hiábavaló az aggodalmaskodás az emberi értelemben
vett holnap felől.
Ha Isten ilyen előkelő megjelenést tud biztosítani
a mező virágainak, akkor bizonyára gondot visel a gyermekeiről is.
Mivel az Isten teremtési hierarchiájában mi
sokkal többet érünk, mint a madarak vagy a virágok, ezért biztosak lehetünk,
hogy gondoskodik a szükségletünkről.
2. Ha biztosan számíthatunk Isten gondoskodó kegyelmére, akkor ez hogyan
és milyen módon válik kézzelfoghatóvá részünkre, esetleg úgy, mint ahogy
az ég madarairól gondoskodik?
Mivel Isten a teremtéskor megkülönböztetett bennünket az állatok és növények
világától, hiszen a saját képére és hasonlatosságára lettünk teremtve,
ezért ez a megkülönböztetés a rólunk való gondoskodásában is jelentkezik.
Isten olyan értelmet adott az embernek, aminek
segítségével megismerhetünk és megérthetünk összefüggéseket és törvényszerűségeket,
és a saját érdekünkben hasznosíthatjuk azokat.
Az értelemmel együtt az alkotás képességét is adta, hogy Hozzá hasonlóan
mi is találjuk meg azokat az elvégezni való feladatokat, amiket csak mi
végezhetünk el.
Az elvégzett munkára visszatekintve töltsön el bennünket is a megelégedettség
öröme és boldogsága.
Isten gondoskodó kegyelme tehát nagyon összetett
elemekből épül fel az ember esetében, de szinte mindig szükség van az ember
közreműködésére is.
Mert gondoskodhat úgy, hogy megajándékoz olyan képességekkel, amik segítenek
a szükségletek megteremtésében.
Gondoskodhat úgy is, hogy a szerény képességeink által végzett munkánk
végeredményét áldja meg.
De gondoskodhat oly módon is, hogy rendkívüli körülményeket teremt, vagyis
csodát hoz létre ott, ahol az emberi képesség már semmire sem számított.
3. Az öltözködés és a külső ékességek vonatkozásában
Jézus miért a mező virágait állítja elénk példaként?
Még a növények helyzete is kedvezőbb jelenleg
a miénknél, hiszen a virágok önmagukban is gyönyörűek és ékesek,
az embernek viszont ékesítenie kell magát.
Ez a körülmény abból adódik, hogy az ember
még Édenben elveszítette az Isten dicsőségét, és ezzel együtt azt az ékességét
is, ami megkülönböztetetten széppé tette a teremtmények között.
Az ember mindent megtesz az elveszített szépségének az ellensúlyozására:
ruházati iparra, kozmetikai eszközökre és szépségápoló szalonokra csak
az embereknek van szükségük, mert nem rendelkeznek az Isten adta természetes
szépséggel.
“A szívnek elrejtett embere, a szelíd
és csendes lélek romolhatatlanságával, ami igen becses az Isten előtt”
(1 Pét 3:4).
Az ember ékesítésének szinte minden emberi
megnyilatkozása csak rikító, erőltetett és torz.
1. Jézus ígérete azt jelenti, hogy amennyiben
először az Isten országát és az ő igazságát keressük, akkor Isten mindent
megad nekünk, amit csak igénylünk?
Jézus ezzel csak egy számunkra igen előnyös
és egészséges értékrend felállítását szorgalmazza.
Ezzel azt akarja mondani: “Mert mit használ az embernek, ha az egész
világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall” (Mk 8:36).
Amikor ígéretet ad arra, hogy “ezek megadatnak néktek”, akkor nemcsak
abban a vonatkozásban érti, mint ahogy mi földhöz ragadt emberek értjük.
Mert “Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Istennek
szájából származik” (Mt 4:4).
Mert nemcsak a test mezítelenségét kell felöltöztetnünk, hanem a lélekét
is.
Mert “mint megfertőztetett ruha minden
mi igazságunk”, ezért szükségünk
van az Isten segítségére, akitől remélhetjük a megoldást, “És
adatott annak, hogy felöltözzék tiszta és ragyogó gyolcsba; mert a fehér
gyolcs a szentek igazságos cselekedetei” (Ésa 64:5, Jel 19:8).
2. Milyen vonatkozásban és milyen összefüggésben használja
Jézus a “kicsiny-hitű” kifejezést?
Isten gyermekei igen gyakran egyfajta állszerénységből
túl keveset mernek remélni a jövőtől, nem merik kinyújtani hitük karjait
Isten felé.
Istenhez küldött imádságuk többnyire csak arra korlátozódik, hogy az evilági
színten, testük egészségben konzerválódjon, megkötözött életük pedig meghosszabbodjon.
Isten evangéliuma azonban sokkal nagyobb reményekre
jogosít fel bennünket, szebb álmokat álmodhatunk már most is a jövőnk felől.
Az egész teremtett világ is azt várja, hogy
az újra megdicsőült Istenfiak ismét megjelenjenek előttük abban az állapotban,
ahogy egykor Édenben volt.
3. Mit jelent az Isten országának a keresése, és hogyan kell azt csinálni?
Mivel Istennek országa először bennünk akar
kialakulni, azért ez mindenekelőtt arra utasít, hogy keressük azokat a
lehetőségeket, amik által ezt az isteni szándékot minél hamarabb és minél
teljesebben legyünk képesek megvalósítani.
Ez mindenekelőtt a bennünk lévő bűn elleni
küzdelemre vonatkozik, mivel csak a bennünk lévő bűn legyőzésének hátterén
állítható fel bennünk az Istennek országa.
Mivel ez a küzdelmet mi nem tudjuk megvívni,
ezért kapcsolja össze Jézus az Isten országának keresését az ő igazságának
a keresésével.
Ez az igazság nem más, mint Istennek az az igazsága, ami Jézus Krisztusban
jelent meg számunkra (Róm 3:21-22).
Ami viszont mindenkié lehet, aki hisz Őbenne,
mint egyetlen lehetőségben.
Jézus a hit általi megigazulás keresését tartja a legfontosabb dolognak.
4. Miért ne aggodalmaskodjunk a holnap
felől?
Mert az igazi holnap nem a ránk következő
nap, hanem az Isten eljövendő országa, ahová mindannyian szeretnénk bejutni.
Oda viszont nem a saját erőfeszítéseink eredményeként
fogunk bejutni, hanem Isten ingyen való ajándékaként.
Ezért nem az a fontos, hogy mennyit tudunk felmutatni, ha egyébként mindent
megtettünk, amit tudtunk.
“Nem azon kell aggódnunk, hogy Isten mit
gondol rólunk, hanem azon, hogy mit gondol Krisztusról, a mi helyettesünkről”...”Krisztussal
úgy bántak ahogy mi megérdemelnénk, azért, hogy mi olyan bánásmódban részesüljünk,
amilyet Ő érdemelt volna. Elítélték a mi bűneinkért, amelyikben semmi része
sem volt, hogy mi felmentést kapjunk az Ő igaz élete által, amelyikben
viszont nekünk nem volt semmi részünk. Elszenvedte
helyettünk a mi halálunkat, hogy mi elnyerhessük az Ő életét” (EGW
II. Szemelvények 32,2 JÉ 16-17).