1. Milyen gondolatok fogalmazódnak meg benned a “szolgál”-ni szóval
kapcsolatban?
Lehet pozitív jelentésű a szolgálat jellege
és mibenléte.
“Aki közöttetek nagy akar lenni... első
akar lenni, legyen a ti szolgátok... Az embernek Fia is azért jött... hogy
Ő szolgáljon” (Mt 20:26-28).
A pozitív jellegű szolgálat minden esetben
önkéntes, szabad akaratból történő megnyilatkozás.
A másokon segíteni akaró szolgálat.
A szeretet kifejezéseként megnyilatkozó, megalázkodó
cselekedet: Pl: a bűnös nő cselekedete Simon házában, vagy amikor
Jézus megmossa a taníványainak a lábát.
Lehet negatív jellegű a szolgálat mibenléte.
A negatív szolgálat lehet önkéntes cselekmény, de lehet egy ránk kényszerített
akaratnak az elfogadása is.
Az ilyen szolgálat mindig engedelmességre
kényszerít és engedelmességet követel tőlünk.
Ilyen a Sátán és a bűn szolgálata.
Ilyen a hatalom jogán kikényszerített szolgálat is az ember és ember között.
2. Mit jelent a Biblia fogalomrendszerében ez a szó, hogy “szolgálni”,
mi képezi az alapját?
Elkötelezettséget jelent, odaszánást igényel, önmagam adását annak, akinek
szolgálok.
“Avagy nem tudjátok,, hogy akinek oda szánjátok magatokat szolgákul
az engedelmességre, annak vagytok a szolgái” (Róm 6:16).
Az Isten szerinti szolgálat alapját a szeretet
képezi, e kettő elválaszthatatlan egymástól.
Ezért aki csak magának él és nem szolgál másoknak, az még nem lett teljessé
az Isten szeretetében.
3. Kire és mire vonatkozik Jézusnak az a kijelentése, hogy “két
úr”?
Az egyik Urat egyértelműen Istennel azonosítja
Jézus.
A másik Úr alatt viszont olyan hatalmasságot kell érteni, aki Istennel
szemben az ellentétes oldalon áll.
Jézusnak ez a kijelentése egyértelműen és
elsősorban Sátánra vonatkozik.
Sátán volt az, aki az emberi családot legyőzve
a maga szolgálatába kényszerítette már Édentől fogva.
“Mert akit valaki legyőzött, az annak a
szolgájává lett” (2 Pét 2:19).
4. Miért mondja Jézus azt, hogy “nem lehet két úrnak szolgálni”?
Jézus ezzel nem azt mondja, hogy nem szabad
és Ő nem engedi ezt meg, hanem csak azt mondja, “nem lehet”.
Azért nem lehet, mert a két irányú szolgálat olyan érdekellentétet jelent,
amit nem lehet egymással összeegyeztetni.
A bűn rabszolgaságában élő ember éppen ott
nem ismer korlátozást, éppen ott hódol a testi vágyainak, ahol az Isten
akarata szerint élő embert önuralomra és türelemre inti a lelkiismerete.
5. Lehet-e semleges területen maradni oly módon, hogy nem szolgálunk
egyik úrnak sem?
Mivel a bűn által érintett emberek vagyunk,
ezért nincs meg az a lehetőségünk, hogy kívülállóként szemléljük a dolgokat
és az eseményeket.
Nincs középút, ezért vagy Isten oldalára állunk
vagy Sátán és a bűn oldalára.
Isten is és a bűn is mindig döntések elé állít
bennünket, ezért életünk a döntések sorozatát mutatja be, mindig a vagy-vagy
előtt állunk, harmadik út nincs.
Isten akarata szerint élünk, vagy
bűnben maradunk.
Szolgálni akarunk .............. vagy uralkodni
Megbocsátani akarunk ...... vagy ítélkezni
Szeretni akarunk ............... vagy
gyűlölni
Azok az emberek, akik a semlegesség és a közömbnösség
mellett döntöttek, a valóságban a bűn mellett foglaltak állást.
6. Lehet-e úgy szolgálni az egyik úrnak, hogy eközben azt a látszatot
keltjük, mintha a másiknak szolgálnánk?
A Biblia tele van olyan tanáccsal, amik ettől
óvnak és ennek a veszélyére figyelmeztetnek bennünket.
Jézus példázatában a konkoly ennek a tipikus példájaként került bemutatásra.
“Kiknél meg van a kegyességnek látszata, de megtagadják annak erejét”
(2 Tim 3:5).
“A bűnök fellegvárát e földön nem a megvetett
bűnösök kicsapongó élete, nem a társadalomból kitaszított züllöttek alkotják,
hanem az az élet, amely erényesnek, becsületesnek és nemesnek látszik,
holott bűnt ápol és vétket táplál magában. Az ilyen példa igen hathatós
bűnre csábító tényező valamely bűnös szenvedély ellen közdő és az örvény
szélén tusakodó lélek számára. Akit Isten az élet, az igazság és a tisztesség
tekintetében magasabbrendű értelemmel
áldott meg, s mégis szándékosan áthágja Istennek valamely parancsolatát,
ezáltal a nemesebb adományait a bűn csalétkévé változtatta” (GHB
96-97).
1. Mit kell érteni a “Mammon” szó alatt, mire vonatkozik
ez a mi korunkban és a mi életünkben?
A “Mammon” az arám “mámón”, illetve a görög “mamónász” szó
magyarosított változata.
Ez a szó vagy fogalom magyarra fordítva azt jelenti “gazdagság”, illetve
“vagyon”.
A Mammon negatív értelmezése nem jelenti a vagyon és az anyagi javak elvetését,
hanem annak csupán a helyes kezelésére akar inteni.
Ez a bibliai sáfárságnak a lényege: jól használni azt, amit Isten adott.
2. Jézus az egyik példázatában arra biztat, hogy “szerezzetek magatoknak
barátokat a hamis mammonból”, vajon itt a hegyi beszédében miért ilyen
elmarasztaló Jézus kijelentése? (Lk 16:9).
Jézus példázatában inkább a mammonnal kapcsolatos
emberek barátságának a megszerzéséről van szó, mintsem arról, hogy a mammonnal
barátkozzunk.
Jézus arra biztat, hogy osszuk szét az emberek
között azokat az isteni javakat, amiket ránk bízott, hogy így őket is és
bennünket is befogadjanak majd egykor a mennyei hajlékokba.
Isten szemében a legértékesebb barátság az, amikor a szolgálatunk által
embereket mentünk ki a Mammon hatalmából és segítünk üdvösségre jutni.
Az örökkévalóságban azok lesznek a legjobb barátaink, akiket Jézushoz vezethettünk.
A hegyi beszédében viszont bennünket óv attól, nehogy mi is a Mammon szolgálatába
kerüljünk, mert ez az üdvösségünk elvesztését jelentené.
3. Miért nem lehet egyszerre szolgálni Istennek és a Mammonnak?
Mert a kettő között valamilyen szintű fontossági
értékrendet kellene felállítani az engedelmesség miatt.
Isten és a Mammon viszont nem hasonlítható össze, velük kapcsolatban nem
állíthatunk fel értékrendet magunkban.
A földi és a mennyei dolgok nem vethetők össze,
nem azonos kategóriába tartoznak.
A szolgálat természetéből is adódik az, hogy
egyszerre csak az egyik Úrnak tudunk szolgálni.
Ezzel a szolgálattal pedig egyúttal kifejeztük az elhatárolódást a másik
Úrtól.
4. Mit vált ki belőlünk, és mit von maga
után az Isten szolgálatának választása?
A szolga mindig keresi azt, hogy mi az ő Urának
a “jó, kedves és tökeletes akarata”, és igyekszik minden parancsát
teljesíteni (Róm 12:2).
Jézus viszont azt parancsolta mielőtt visszatért
a Mennybe, hogy “elmenvén tegyetek tanítványokká minden népeket”,
vagyis az elveszettek megkeresésének és megtartásának a szolgálatát bízta
ránk (Mt 28:19).
5. Miben nyilvánul meg az, amikor egy ember az Isten szolgálata mellett
dönt és azt választja?
Minden embert az minősít, hogy kit és mit
szeret jobban, kihez és mihez ragaszkodik jobban.
Ezt a ragaszkodást nem a szánkkal kell kinyilatkoztatni, hanem a tetteink
fognak bizonyságot tenni arról, hogy hol van a szívünk.
“Mert ahol van a ti kincsetek, ott van a ti szívetek is” (Mt
6:21).
A Krisztus szolgálatában eltöltött idő a krisztusi
lelkületet fogja érlelni életünkben.
6. Milyen következménye van a különböző
irányba elkötelezett szolgálatunknak?
Jézus szerint az is lehetséges, hogy valaki az egész világot megnyeri,
ha a világot választja.
De azonnal hozzá tette: “Mert mit használ az embernek, ha az egész világot
megnyeri, lelkében pedig kárt vall” (Mk 8:36).
Más alkalommal viszont azt is elmondta, hogy mit eredményez az, ha valaki
az Isten szolgálatában kötelezte el magát.
Ezeknek majd azt fogja mondani: “Jól vagyon
jó és hű szolgám, kevesen voltál hű, sokra bízlak ezután; menj be a te
Uradnak örömébe” (Mt 25:21).