27.  GYŰJTSETEK KINCSEKET A MENNYBEN

I. A földi kincsekről

1. Mit jelent és mit foglal magába az a szó, hogy kincs, az emberek általános szóhasználatában?

• Olyan dolgok összefoglaló elnevezése, amit az ember nagyra értékel és nagyra becsül, mert általa gazdagabbnak és tehetősebbnek érzi és gondolja magát.
• Az emberek véleménye nagyon megoszlik annak megítélésében, hogy ki, mit tekint kincsnek.
• Egyeseknek csak a felhalmozott pénz jelenti ezt a kincset.
• Mások az ingó és ingatlan vagyontárgyakban látják ezt megvalósulni.
• Vannak, akik a természeti értékeket tekintik ilyen kincsnek.
• Némelyeknek pedig egy nagyra becsült személy jelenti azt az értéket, ami a legdrágább kincs számára.

2. Hogyan jellemezhető az emberek viszonyulása ahhoz, amit kincsnek tekintenek, és miért viszonyulnak hozzá így, mire hajlamosítja az embereket a földi kincsek gyűjtése?

• Pál apostol szerint az emberek sóvárognak a pénzben megnyilatkozó kincs után.
• “Mert lesznek az emberek magukat szeretők, pénzsóvárgók, kérkedők, kevélyek... szeretet nélkül valók, kérlelhetetlenek... mértéktelenek, kegyetlenek, a jónak nem kedvelői... inkább a gyönyörnek, mint Istennek szeretői” (2 Tim 3:2-3).
• Jézus szerint pedig esetenként semmi másra nem gondolnak, minthogy a kincsnek tartott dolgokban gyarapítsák a vagyonukat (Lk 12:19-20).
• Ezek a dolgok hajlamosítanak a saját képességeikben bízni és elfeledkezni Istenről.
• A földön felhalmozott kincsek igen vonzóak ugyan az emberek számára, és csak igen későn döbbennek rá, hogy nem nyújtotta számukra azt, amit vártak tőle.

3. Miért nem érdemes itt a földön kincset gyűjteni magunknak?

• Mert a bűn világában minden időleges, ezért bármelyik pillanatban elveszíthetjük.
• Akár úgy, hogy elveszítjük felette a tulajdonjogot, akár úgy, hogy valamilyen változás következtében elveszíti a korábbi értékét.
• Jézus erre egyszerűen azt mondja, hogy “a rozsda és a moly megemészti”.
• Mert a földi és a mennyei érdekek általában nem kapcsolhatók össze, ezért a földi elnyerése a mennyeinek az elvesztését jelenti.
• “Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall?” (Mk 8:36).

4. Hogyan gondolkodtak Jézus kortársai az anyagi javakról, minek tekintették azt az Istennel való kapcsolatuk vonatkozásában?

• A farizeusok azt gondolták, az Úr mindenkit megáld anyagilag, akiket szeret.
• Úgy következtettek, hogy a gazdagok azért élvezhetik Isten áldását, mert az igaz életük miatt szereti őket, míg a szegények Isten büntetéseként vannak abban a szegénységben a bűnös életük miatt.
• A jómód és a gazdagság megítéléséhez való viszonyulásuk ilyen módon az igazlelkűség megítélésének a mércéjévé lett.

II. A mennyei kincsekről

1. Mi képezi azt a mennyei kincset, amire Jézus akart utalni ebben a tanításában?

• Ez a kincs mindenek előtt Krisztust és a benne elnyerhető üdvösséget jelenti.
• Krisztusban a legértékesebb ajándékot adta Isten az embernek, ez az ajándék az aranynál és az ezüstnél is értékesebb, ennél nagyobbat és többet nem is adhatott volna nekünk (1 Pét 1:18-19).
• A Szentírás különböző kijelentései viszont az embert mutatják be ilyen értékesnek, minden megváltott ember egy-egy drágakőnek van tekintve az Isten országában.
• Zakariás arról beszél, hogy “ama napon... mint korona kövek ragyognak az Ő földén” azok az emberek, akik Jézus Krisztusban a megváltás részesei lesznek (Zak 9:16).
• Ésaiás próféta pedig Isten szavát idézve mondja: “Drágábbá teszem az embert a színaranynál, és a férfit az Ofír aranyánál” (Ésa 13:12).
• Az evangéliumból pedig azt érthetjük meg, hogy Jézus számára is a legértékesebb igazgyöngyöt jelenti az ember, ezért hagyta ott a Menny minden dicsőségét, és lejött ide a Földre, hogy megkeresse és megtartsa azt, ami elveszett.
• “Jézus nem az értéktelen bűnöst látta az emberben, hanem azt, amivé megmentő szeretete formálni tudja a Krisztusban elrejtett embert” (KP 75,2).

2. Más alkalommal Jézus arról beszélt, hogy ez az értékes kincs el van rejtve, ezért előbb meg kell találnunk. - Hogyan lett elrejtetté a Menny kincse az emberek számára, és hogyan lehet megtalálni azt?

• Nem Isten rejtette el Krisztust és az ő igazságának ismeretét az emberek elől, hanem saját maguk tették azt homályossá és rejtett kinccsé.
• “Isten Igéje a kezükben volt, de a nemzedékről nemzedékre átörökített hagyományok, valamint a Szentírás emberi magyarázatai eltakarták előlük a Krisztusban rejlő igazságot”(KP 65,3).
• Ma sem szabad a Szentírást a különböző hagyományok és emberi elméletek gyér világosságánál olvasnunk.
• “Emberi hagyományokkal és elképzelésekkel magyarázni a Szentírást olyan, mintha fáklyával akarnánk megvilágítani a Napot” (KP 69-70).

3. Mi szükséges ahhoz, hogy az ember fel tudja ismerni a Menny értékes drágakincsét?

• A Szentlélek megelevenítő, megvilágosító befolyására van szükség ahhoz, hogy tisztán lássunk és értsünk.
• A betű mögött a lényeget, a forma mögött a tartalmat kell keresnünk, hogy el ne haladjunk az Isten titka mellett.
• Isten Igéjét mélyen kell szántanunk, nem elég csak a felszínén kaparásznunk (Péld 2:3-5).
• “Nagyon sokan megelégszenek az igazság feltételezésével. Csak a felszínen keresnek, és azt hiszik, hogy minden lényeges dolgot tudnak. Igazságként fogadják el azt, amit mások mondanak...” (KP 69,f).
• Soha ne nyissuk ki a Bibliát előítélettel, de azzal a szándékkal sem, hogy a saját álláspontunkra keressünk benne igazolást!
• “Mielőtt kutatni kezdenél, tégy félre minden előítéletet, minden öröklött és kialakított nézetet! Ha saját nézeteid igazolásáért kutatod a Szentírást, soha nem jutsz el az igazsághoz. Kutasd azért, hogy megtudd, mit mond az Úr! Ha kutatás közben meggyőződés ébred benned, ha meglátod, hogy dédelgetett nézeteid ellentétben állnak az igazsággal, ne magyarázd félre az igazságot, hogy beleilleszthesd saját hitbeli felfogásodba, hanem fogadd el a kapott világosságot! Tárd ki értelmed és szíved, hogy megismerhesd Isten szavának csodálatos dolgait!” (KP 70-71).

4. Mit kell tenni azért, hogy a Menny drágakincse a miénk legyen?

• Keresnünk kell a drágagyöngyöt, keresni kell ott, ahol még megtalálható.
• Ne a világ piacain és árúi között, és ne a világ módszereivel keressük.
• Ellenkező esetben mindig kutathatunk utána, de megtalálni sohasem fogjuk (2 Tim 3:7).
• Nem elég megtalálni, hanem késznek kell lenni arra is, hogy mindent odaadjunk érte, ami korábban értéket jelentett számunkra.
• Azzal, hogy a kereskedő minden vagyonát odaadta a drágagyöngyért, Jézus azt akarta hangsúlyozni, hogy Isten tőlünk is vár cserébe valamit.
• “Ha teljesen átadjuk magunkat neki, akkor Krisztus a Menny minden kincsével együtt nekünk adja Önmagát” (KP 74,1).
• “Odaadásunkkal és kitartásunkkal tanúsítjuk, hogy a világon mindenről le tudunk mondani érte”(KP 74,4).
• Amit Isten cserébe vár tőlünk, azt “a legszegényebb éppúgy megadhatja, mint a leggazdagabb, mert nem földi vagyon az ára” (KP 74,3).
• “Hagyj fel azzal az elképzeléssel, hogy földi vagy lelki kincseiddel megszerezheted az üdvösségedet!” (KP 75,f).

5. Mi az a tárház, ahonnan elő kell hozni a kincseket, és mit kell tenni annak érdekében, hogy a mennyei tárháznak ezek a kincsei a miénk legyenek?

• A Szentírásban van elhelyezve Krisztus kimeríthetetlen gazdagságának kincstára, ahonnan a legvilágosabban meríthetünk istenismeretet.
• Kutatni kell az Írásokat, és a Szentlélek vezetésére kell bízni magunkat! (Jn 7:17, Péld 2:2-10).
• “A Krisztusban elrejtett és az általa megismerhető igazság végtelen. A Szentírás olyan forrás, amely állandóan mélyül és szélesedik a mélységeibe tekintő ember előtt” (KP 83,3).
• “Amikor Krisztus életével és missziójának irányelveivel foglalkozunk, akkor minden kísérletnél, hogy igazságot hozzunk felszínre, gazdag jutalom ér bennünket. Minden kutatás alkalmával több világosság, mélyebb értékek nyilvánulnak meg, mint eddig. Ez a tárgy kimeríthetetlen” (KP 87,1).
• A Jézus drága vérén megváltott embereket, mint drágaköveket pedig az egész világ nagy kőbányájában lehet keresni.
• Ennek érdekében szólít fel Jézus arra, hogy menjünk el, és próbáljuk meg tanítványokká tenni az embereket, és így belőlük gyűjtsünk kincset a Mennyben.

6. Mikor lehet a miénk az a kincs, amit a Mennyben gyűjtünk magunknak?

• “Az utolsó napon, amikor a földi kincsek megsemmisülnek, - az, aki mennyei kincseket gyűjtött magának, meglátja majd munkája eredményét. Ha ügyeltünk Krisztus szavaira, akkor, midőn a nagy fehér trón köré gyülekezünk, majd meglátjuk azokat a lelkeket, akiket mi mentettünk meg” (GHB. 92,2).

III. Az emberi törvényszerűség

1. Mi az a törvényszerűség, amely szinte minden embert jellemez a kincséhez való viszonyulásában?

• “Földi dolgok foglalták el a lélekben azt a helyet, amely jogosan Istent és a hitet illette volna meg. Így van ez napjainkban is. A vagyonszerzési vágy és hajsza oly feltétlen, szinte bűvös befolyást gyakorol a lélekre, hogy minden nemesebb érzést, emberiességet teljesen kiöl, végül erkölcsi romlásba dönt” (GHB. 90-91).
• “De a világi gondok és a gazdagság csalárdsága és egyéb dolgok kívánsága közbejövén, elfojtják az igét, és gyümölcstelen lesz” (Mk 4:19).

2. Az embert jellemző törvényszerűséghez való viszonyulásunk azt jelenti, hogy ezen a területen javításra és változtatásra van szükségünk?

• Nem a törvényszerűség elvi része szorul korrekcióra, hanem a mód és az irányultság.
• A Jézus által felvetett elvben nem a gyűjtés vagy nem gyűjtés gondolata kerül ellentétbe, hanem annak a kérdése, hogy hová gyűjtjük a kincsünket.

3. Mi a különbség a kétféle kincsgyűjtés között, Jézus miért marasztalja el az egyiket, míg a másikra pedig éppen Ő biztat bennünket?

• Az a kincs, amit a Mennyben gyűjtünk össze, biztonságban van, ott senki és semmi nem teheti tönkre és nem rabolhatja el.
• Ellentétben a földi kincsekkel, amit “a rozsda és a moly megemészt, és a tolvajok kiásnak és ellopnak”.