1. Milyen körülmény váltotta ki azt, hogy Jézus elkezdte imádkozni tanítani
a tanítványait?
Ez a jézusi felszólítás a tanítványokban kialakult
és megfogalmazódott belső igény hátterén hangzott el.
Jézus életét figyelve látták, hogy az emberekért
végzett szolgálata mögött egy különös erő áll, szavainak és cselekedeteinek
ezt az erejét a személyes imaóráival kapcsolták össze.
Jézus életét látva a tanítványok is érezték a személyes imádkozás szükségét,
de érezték azt is, hogy az eddigi imaéletük nem jelenti számukra azt, mint
ami után vágyakoznak a lelkükben.
Ez a körülmény vezette oda Jézushoz az egyik tanítványt, hogy tolmácsolja
a többiek nevében is a kérést: “Uram, taníts
minket imádkozni, miképpen János is tanította az ő tanítványait”(Lk 11:1).
2. Vajon Jézus azt akarta, hogy a tanítványai ezt a mintaimát tanulják
meg, és ezt mondják el újra és újra, amikor imádkozni szeretnének?
Jézus ezt az imát nem azért mondta el, hogy ezt imádkozzuk, hanem csak
mintaként.
Nem tudunk róla, hogy az apostoli gyülekezetben ezt imádkozták volna.
Más imádságok is le vannak írva a Bibliában, de egyik sem azért, hogy azokat
imádkozzuk.
Jézus nem is azt mondja a tanítványainak,
hogy szó szerint azt mondják imaként, amit Ő mond nekik tanítás
közben, hanem azt mondja: “Ti azért így imádkozzatok”.
A betanult imádságoknak egyébként az a veszélye, hogy monotonná, gépiessé
és személytelenné teszi az imádkozást.
3. Milyen szerkezeti felépítése van Jézus mintaimájának?
Jézus mintaimáját négy fő részre lehet felbontani.
Az imádott személy megszólítása.
Az Istennel kapcsolatos kérések.
Személyes jellegű kérések.
Az Isten magasztalása közben kimondott feltétlen bizalom kifejezése.
1. A Szentháromság Isten személyei közül
kit kell az imánk címzettjeként megszólítanunk, és miért Őt, a többi isteni
személyhez nem is imádkozhatunk?
Jézus azt vallotta az Igéből vett szavaival,
hogy “meg van írva: Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak néki
szolgálj” (Mt 4:10/b).
Az Ige nem azt mondja, hogy csak az Atyát
lehet imádni, az Isten szó ugyanis magába foglalja az Istenség mindhárom
személyét, ezért jogosultak arra, hogy imádjuk Őket.
Jézus szerint az imáink címzettje az Atya Isten legyen, mivel a Szentháromság
jelenlegi helyzetében Ő az első és mindenekben a fő (1 Kor 11:3,
Jn 14:28/b).
Egyéb tanításai közben is arra biztatta tanítványait,
hogy az Atyához imádkozzanak ugyan, de az Ő nevében kérjék (Jn
15:16/b).
2. Mit fejez ki és mit jelent nekünk az, hogy a világmindenség Istenét
Atyánknak szólíthatjuk?
Az imádkozó számára nem az ima formális elmondásával lesz az Atyjává az
Isten, hanem a Jézusba vetett hit biztosítja ezt a körülményt.
Az Atya szó jelentése és ténye csak a Fiún keresztül válik valósággá számunkra,
csak a Fiún keresztül szólíthatjuk az Istent Atyánknak.
“Ha Istent Atyánknak nevezzük, akkor gyermekeinek tekinthetjük magunkat,
mint akiket bölcsessége vezet, s akik Neki minden dologban engedelmeskedni
akarunk, jól tudva, hogy szeretete változhatatlan” (GHB 109,1).
A Jézus által megfogalmazott megszólítás azt
is tudatosítani akarja bennünk, hogy az Istent senki sem sajátíthatja ki
magának önző módon, Ő a “Mi Atyánk”.
Ezzel arra is emlékeztet és figyelmeztet, hogy az egész emberiség egy családból
származik, tehát mindannyian testvérek vagyunk (Mt 23:8/b).
3. Mit foglal magába Jézusnak ez a kijelentése az Atyáról: “aki vagy
a mennyekben”, - egy valóságos helyet jelent,
vagy jelképesen kell érteni?
Ez nem azt jelenti, hogy Isten teljesen elkülönült
és eltávolodott az embertől, sokkal inkább a mindenek feletti létezését
és valóságát próbálja érzékeltetni velünk Jézus.
A “Van” szó pedig az örökké
létező Isten megjelölésére is utalhat Jézus imájában, ahogy Jézus is alkalmazta
ezt a szót sorozatosan magára (Jn 8:58/b, 10:9, 14).
A Menny egy valóságos hely Isten teremtett világában, ahol Isten ki akarja
fejezni és meg akarja mutatni magát a térhez és anyagi világhoz kötött
teremtményei számára.
A Menny azt a helyet jelöli meg, ahonnan Isten a teremtmények számára is
láthatóan irányítja és fenntartja a világmindenséget.
Az előzőek azonban nem jelentik azt, hogy
Isten csak a Mennyben van, hiszen a tér és az idő az Ő alkotása, ezért
Ő nem függ ezektől, - Isten mindenhol
jelen van.
1. A Biblia szerint mit jelent és mit foglal magába ez a fogalom, hogy
“szenteltessék meg”?
A Bibliának ez a szava, hogy “szent”
azt jelenti, hogy különválasztott és elkülönített minden közönségestől
és hétköznapitól.
Isten nevét megszentelni azt is jelenti, hogy megkülönböztetett tisztelettel
ejtem ki a számon, ezzel is kifejezve, hogy elkülönítettem magamban a közönséges
dolgoktól.
“Az Úrnak a te Istenednek nevét hiába fel ne vedd; mert nem hagyja azt
az Úr büntetés nélkül, aki az Ő nevét hiába felveszi” (2 Móz
20:7).
2. Isten nevének megszenteltetéséért imádkozni
csupán beszédből áll, vagy valamilyen cselekvő tevékenységet is elvár Isten
ezzel kapcsolatban tőlünk?
Isten neve viszont csak emberek által szenteltetik meg ebben a világban.
De nem úgy, hogy egyfajta kegyes áhítattal ejtjük ki az Isten nevét imáinkban.
Isten nevét akkor szenteljük meg, ha a vallási és köznapi életünk összhangban
van egymással.
Amikor azért imádkozol, hogy “szenteltessék meg a Te neved”, akkor
azt is kéred, hogy ebben a világban és általad szenteltessék meg.
“Csak akkor szentelheted meg... a világ
előtt az Ő nevét, ha életed és jellemed Isten életét és jellemét szemlélteti”
(GHB 111,f).
3. Miért a nevét kell megszentelni, nem sokkal inkább az Isten személyét
kellene megszentelnünk?
Isten a nevében fejezi ki előttünk önmagát,
mert a nevei a tulajdonságait, a képességeit és a jellemvonásait mutatják
be előttünk (2 Móz 34:5-7).
Amikor a Biblia neveket említ Istennel kapcsolatban, akkor azt tudhatjuk
meg, hogy kicsoda az Isten az ember számára.
A zsoltáríró ebbéli hitének kifejezésére azt mondja: “A mi segítségünk
az Úr nevében van” (Zsolt 124:8).
“És lészen, hogy mindaz, aki az Úrnak nevét segítségül hívja, megtartatik”(Csel 2:21).
Amikor tehát megszenteljük Isten nevét, akkor a valóságban Istent szenteljük
meg, az Isten személye felé fordulunk megkülönböztetett tisztelettel.
Mivel Isten gyermekeiként az Atyánkról neveztetünk, ez azt is jelenti,
hogy az Ő nevét viselve olyan életet kell élni, ami által az emberekben
megkülönböztetett tiszteletet váltunk ki Isten nevével kapcsolatban (Mt
5:16).
4. Mikor, milyen módon és hová jöhet el az Istennek országa?
Isten országának eljövetele mindenek előtt
Jézus Krisztus dicsőséges visszajövetelével fog bekövetkezni, amikor végre
megszűnik a bűn uralma, és Jézus felállítja az örökkévaló országát (Dán
7:13-14, 2:44).
Jézus személyében már az első advent alkalmával
is eljött szemmel láthatóan az Istennek országa, de ekkor még az
emberi természetbe rejtetten, és egyénenként kellett felismerni Benne a
Menny hírnökét (Mk 1:15, Mt 12:28).
Isten országa az Isten uralmát jelenti, ha tehát átadtuk szívünket Istennek,
akkor hozzánk már eljött, és bennünk már Ő
uralkodik.
“Az Istennek országa nem szemmel láthatóan jön el... mert az Isten országa
ti bennetek van”(Lk 17:20-21).
5. Tehetünk-e valamit azért, hogy az Istennek
országa mielőbb eljöjjön, vagy ez tőlünk teljesen függetlenül fog megtörténni?
Bennünk csak akkor jön el Isten országa, ha
ezt mi is akarjuk, egyetemes értelemben viszont tőlünk függetlenül is el
fog jönni, de nekünk egyáltalán nem lehet közömbös ez a kérdés.
Isten országáért imádkozni kell, hogy minél
előbb jöjjön el a különböző dimenzióiban.
Jézus azt mondja: “Keressétek először az
Istennek országát”, vagyis a fontossági értékrendünkben az első
helyen álljon (Mt 6:33).
Mivel Isten országa ott van, ahol elismerik törvényét és uralmát, ezért
rajtunk múlik, hogy bennünk és közöttünk mikor, milyen szinten valósul
meg.
6. Miért kell olyan dologért imádkozni, hogy “legyen meg a te akaratod”,
talán a Mindenható Isten nem érvényesítheti akaratát szabadon úgy a Mennyben,
mint a Földön is?
Mivel Isten szabad akarattal felruházott lényekként teremtett bennünket,
ezért nekünk kell kimondanunk azt, hogy elakarjuk-e fogadni Isten akaratát
a saját életünkben vagy nem.
Kérésünkkel azt fejezzük ki, hogy készek vagyunk
elfogadni Istent életünk Uraként, készek vagyunk engedelmeskedni az Ő akaratának.
Amikor ezt kérjük Istentől, akkor tulajdonképpen
a törvényének az érvényesülését kérjük Tőle, mivel az Ő akarata a törvényében
jut kifejezésre.
Ezt kérni csak akkor lehet, ha szeretjük Istent annyira, hogy a törvénye
már nem terhes és nem fárasztó számunkra (1 Jn 5:3).
“Hogy teljesítsem a Te akaratodat, ezt kedvelem én Istenem, a Te törvényed
keblem közepette van”(Zsolt 40:9).
Isten akaratának az elfogadása nem egy ránk kényszerített bilincs, hanem
azonosulást jelent az Isten akaratával.
“Ha egyetértünk Krisztussal, akkor Krisztus is azonosítja magát gondolatainkkal
és céljainkkal. Így vegyül össze szívünk és elménk, összhangban Krisztus
akaratával, hogy amikor Neki engedelmeskedünk, akkor tulajdonképpen nem
teszünk mást, csak azt, hogy eleget teszünk saját indítékainknak” (JÉ
574,2).
Ezzel a kérésünkkel azt kérjük Istentől, hogy
itt a Földön is úgy legyen meg az akarata, mint ahogy a Mennyben.
Ezzel közvetve azt kérjük, hogy végre szűnjön
meg Sátán uralma.
A bűnt mindörökre semmisítse meg, és állítsa
vissza az igazság országát, ahol mindenki mint a legfőbb jót, az Isten
akaratát keresi.