23.  AMIKOR IMÁDKOZOL

I. Az imádkozásról

1. Mit nevezünk imádkozásnak, mi történik velünk, mit csinálunk akkor, amikor imádkozunk?

• Az ima által az Isten fogadótermébe lépünk, és beszélgetést kezdeményezünk vele.
• Az ima az a közvetítő eszköz, ami fel tud emelni és össze tud kapcsolni bennünket a természetfeletti Istennel.
• Az ima által a Menny tiszta, szennyezetlen légköre veszi körül az embert.
• Az imádság nem más, mint beszélgetés Istennel, ezért az nem állhat mindig csak abból, hogy mi beszélünk és az Isten pedig hallgat bennünket.
• Nekünk is oda kell figyelnünk Istenre, és időt kell szánnunk arra, hogy szólhasson hozzánk.
• Az Igén keresztül, egy másik emberen keresztül, a lelkünk mélyén a lelkiismeretünkben, az élet körülményeinek az alakulása által, stb.
• Az imádság nem mindig beszéd által történik, lehet csupán egy sóhajtás vagy egy szó nélküli gondolat is (Zsolt 19:15, 35:13).
• “Az ima kulcs a hit kezében, amely megnyithatja a mennyei tárház ajtaját, ahol a Mindenható végtelen kincseinek forrásai vannak felhalmozva” (JVÚ 62,1).
• “Az ima a lélek lélegzete, a lelki erő titka” (ÜI 177,1).
• Lelke mélyén minden emberben ott van az a vágy, hogy a szükség idején egy felette álló hatalom segítségét kérje.
• A hívő emberek viszont nemcsak a bajban fordulnak Istenhez.

2. Van-e jelentősége annak, hogy mikor, milyen módon és milyen testhelyzetben imádkozunk?

• Az imádkozás módja és külső formája rendkívül sokféle lehet.
• Imádkozhatunk meghajolva, letérdelve, arccal a fölre borulva, állva, ülve, fekve, a kezünket az ég felé emelve vagy éppen összekulcsolva, stb.
• Az imádkozás módjának a megválasztását is sokféle szempont befolyásolhatja.
• Az ima jellege és az a körülmény, ami az imádkozáshoz rendelkezésünkre áll.
• Általában nem azonos módon imádkozunk étkezés előtt, mint amikor egy rendkívüli ügy érdekében megyünk az Isten színe elé (2 Móz 3:5).
• A testhelyzetünk megválasztását az alkalom jelentőségén túl a lelkiállapotunk és az Istennel való személyes kapcsolatunk jellege és minősége is meghatározza.

3. Szükség van-e arra, hogy az imádkozásunkhoz legyen egy kiválasztott hely és egy elkülönített idő?

• Ezt mindig az alkalom, a rendelkezésre álló körülmény és az ima jellege határozza meg.
• A rendszeres imaalkalmainkra jó, ha van elkülönített időnk és helyünk (Dán 6:10, Csel 3:1).
• A váratlan eseményekből következő és a rendkívüli ügy érdekében történő imák helytől és időtől függetlenül történhetnek.

4. Milyen általános alapelvet fektethetünk le arra vonatkozóan, hogy mit mondjunk el imaként Istennek?

• Mindig azt mondjuk el, amit éppen akkor érzünk a szívünkben, vagyis ne beszéljünk általánosságokban, és legyünk őszinték imádkozás közben!
• Ne tartsunk előadást Istennek, ne akarjuk Őt kioktatni és felvilágosítani, hiszen “még nyelvemen sincs a szó, immár egészen érted azt Uram” (Zsolt 139:4).
• Ne csak azért imádkozzunk, hogy kérjünk valamit Istentől!
• Legyünk nyitottak az Isten előtti elcsendesedésre, az Isten akaratának meghallgatására is!

5. Hogyan válaszol Isten az imáinkra, és hányféle válasza lehet a hozzá intézett imáinkra?

• Mindig a maga idejében és az Ő akarata szerint fog válaszolni, ami nem mindig egyezik a mi elgondolásunkkal.
• Ezért meg kell tanulnunk Jézustól az Istenre hagyatkozás leckéjét: “ne az én akaratom legyen meg, hanem a tiéd” (Mk 14:36).
• Isten háromféle módon válaszol az imáinkra:
• Lehet igenlő, vagyis teljesíti az imában elmondott kéréseinket.
• Lehet várakozó, mert még nem látja időszerűnek a teljesítését.
• Lehet nemleges, mert nem látja jónak azt, hogy megadja, amit kértünk Tőle.

6. Ha Isten minden szükségletünket ismeri és tudja, még mielőtt kérnénk tőle, akkor miért mondja máshol mégis azt, hogy “kérjetek és adatik néktek”?

• Nem Istennek van szüksége az imáinkban megfogalmazott és kimondott szavakra, hanem nekünk.
• Isten nem automatikus gépeknek teremtett bennünket, hanem szabad akarattal ruházott fel, ezért elvárja tőlünk, hogy amit szeretnénk elérni és megkapni Tőle, azt mondjuk ki.
• Tudatosuljon bennünk is a saját szükségletünk, és annak ténye, hogy mindezt Őtőle kaphatjuk meg és juthatunk hozzá.
• Isten a kéréseinket a Sátán elleni küzdelmében bizonyítékként is felhasználja, azt igazolva vele, hogy Ő nem erőszakolta ránk a Tőle származó áldásokat, hanem mi kértük azokat.

II. Imádkozás Jézus mértéke szerint

1. Milyen az a képmutató imádság, amitől óvni szeretne bennünket Jézus?

• Minden olyan ima, ami nem a szív belső indítékából fogalmazódik meg.
• Amikor valaki a nyilvánosság előtt az imájával önmagára akarja irányítani az Isten és az emberek figyelmét.
• A farizeusok olyan alkalomnak tekintették a nyilvános imát, ahol elsorolhatták az összes jócselekedetüket, amivel mintegy bizonyítani akarták a saját igaz és jó életüket.
• “Hálákat adok néked, hogy nem vagyok olyan, mint egyéb emberek” (Lk 18:11).

2. Mit jelent és mire vonatkozik Jézus tanításában a “belső szoba” kifejezés, illetve miben különbözik az itt elmondott imádság a többi imától?

• Ez a jelképes kifejezés a személyes jellegű, titkos imahelyet határozza meg, ahol minden zavaró körülménytől függetlenül beszélgethetünk Istennel.
• A belső szoba azt a helyet fejezi ki, ahol biztonságban, felszabadultan és meghitt környezetben érezzük magunkat.
• Ez a hely lehetőleg mindig ugyanaz a meghatározott helység legyen, vagy egy sarok, ami számunkra az Istennel való beszélgetés helye (Lk 22:39/a).
• “Legyen helyed titkos imáid részére. Jézus is választott ki helyeket, ahol Istennel társalgott. Hozzá hasonlóan tegyük mi is ezt” (GHB 85,2).
• Ezt nem kell tudni senkinek sem, mivel ez a mi titkos helyünk Istennel.
• Akik elhanyagolják a belső szoba titkos imáit, általában azok szoktak hosszan és üres frázisokat mondva imádkozni a gyülekezetben, mert így akarják bepótolni azt, amit elmulasztottak.

3. Miben különbözik a belső szobában való imádság a nyilvánosság előtti imáktól?

• A belső szobában végzett imák személyes és intim jellegűek, aminek tartalma, formája és jellege csak az imádkozóra és Istenre tartozik.
• A nyilvános imák alkalmain viszont nagyobb jelentőséget kell tulajdonítani az ima tartalmának, formájának, az imádkozó képességének.
• Erre azért van szükség, mivel a nyilvános ima több ember nevében fogalmazódik meg és hangzik el, ezért annak a jelenlévők igényeihez igazodva kell megtörténni, hogy a végén mindenki ámennel tudja az azonosulását kifejezni.

4. Milyen imádságra mondható el az, hogy sok beszédű?

• Sokbeszédűvé akkor válik az ima, amikor az imádkozó már kiselőadást tart ima címén, amikor az imádkozása által csak hivalkodni akar, magát mutogatni az emberek előtt.
• Úgy tesz, mintha Isten is rászorulna arra az információra és felvilágosításra, amit az imájában felsorol (Mt 6:32, Zsolt 139:4).

5. Jézusnak ez a kijelentése nincs ellentmondásban azzal a másik kijelentésével, miszerint “mindig imádkozni kell, és meg nem restűlni”? (Lk 18:1).

• Nem ellentmondásos, mert az egyik kijelentés az alkalmi imára vonatkozik, míg a másik az imádkozó életformára.
• A mindig imádkozó ember az Istennel való kapcsolatnak egy magasabb dimenziójába lépett be, az imádkozásnak egy magasabb szintű formáját gyakorolja.

III. A szüntelen imáról

1. Hogyan fogalmazható meg a szüntelen imádkozásnak a lényege, hogyan lehet mindig imádkozni úgy, hogy eközben mégse legyünk sok beszédűek?

• Ez az imádkozás egy sajátos magatartásformát jelent, amely egy speciális gondolkodásmódból és életvitelből következik.
• A mindig és szüntelen imádkozás viszont nem azt jelenti, hogy megállás nélkül és kifogyhatatlanul mindig csak beszélünk és beszélünk Istenhez.
• A szüntelen imádkozás sokkal inkább egy állandó összeköttetést és élő kapcsolatot jelent Istennel.
• Azt jelenti, hogy soha sem zárjuk be, nem szakítjuk meg az összeköttetésünket egymással.
• Az imádkozásnak ez a formája a legmodernebb telefonkészülékhez hasonlít, ami az emberi hangra azonnal aktivizálódik és élő vonalat ad.
• Ezt a telefont a lélek készségével tudjuk bekapcsolni, ezért Isten azt mondja, csak “kiálts hozzám és megfelelek”, - “akkor kiáltasz, és az Úr meghallgat, jajgatsz, és Ő azt mondja: Imé itt vagyok” (Jer 33:3, Ésa 58:9).
• Ez az imádkozási forma nem igényel állandó beszélgetést egyik fél részéről sem, de a megszólíthatóságot és a másikra figyelés készségét igen.

2. Mit tehetünk azért, hogy ilyen imaközösségünk legyen Istennel?

• Meg kell tanulnunk azt, hogy a gondolkodásunk fókuszát minden helyzetben Istenre tudjuk irányítani.
• Ahogy a szemünk fókusza automatikusan igazodik ahhoz a távolsághoz és térhez, ami a tekintetünk középponjába került, akként kell a gondolatainknak is Istenre irányulnia minden élethelyzetben.
• Határozd el, hogy magaddal viszed Istent a napi tevékenységed minden részletébe, bármit csinálsz is, és beszéld meg Vele a napi dolgaidat!
• Ne törődj bele, hogy olyan elem kerüljön be az életedbe és az töltse ki a gondolataidat és érzelmeidet, ami akadályozza vagy megszakítja a Vele való kapcsolatodat.
• Tudatosan elmélkedj olyan lelki dolgokon, amelyek az Istennel való kapcsolatodhoz tartoznak és annak egy részét képezik.