22.  AMIKOR ALAMIZSNÁT OSZTOGATSZ

I. Az alamizsnáról	II. Ne az emberek előtt tegyétek	III. Az igazi istentisztelet
Előző	Következő	Tartalomjegyzék	Főoldal

I. Az alamizsnáról

1. Jézus korában a farizeusok szerint mi volt az a három dolog, aminek a nyilvános gyakorlása a kegyes élet bizonyítékának számított?

• A szegények közötti alamizsnaosztás, az imádságos élet és a böjtölésben kifejezett megalázkodás.
• Jézus is ezért foglalkozik ebben a fejezetben ezzel a három dologgal.

2. A közgondolkodás szerint mit nevezünk alamizsnának: egy cselekedetet, valamilyen tárgyi dolgot vagy éppen egy érzelmi megnyilatkozást?

• Pozitív értelemben általában a szegények, illetve a valamilyen okból rászoruló emberek részére nyújtott rendszeres vagy alkalomszerű könyörületességi adomány.
• Alamizsna bármi lehet, aminek hiánya szükséghelyzetet teremt, és amit az egyik ember a másiknak adhat segítségképpen.
• Alamizsnaadás az emberi szív jóságát és együttérző irgalmát fejezi ki, ha az minden érdektől mentesen történik.
• Negatív értelemben viszont azt az adományt nevezzük alamizsnának, amit értékében vagy éppen a lehetőségekhez viszonyítva méltánytalanul és megalázóan kicsinek és kevésnek tartunk.

3. A hívő emberek gondolkodásában és gyakorlati életében van-e Isten által adott szabályozója az alamizsnaadásnak, vagy csak spontán, egyéni elképzelések szerint kell ezt gyakorolni?

• Izráel életében törvény szabályozta az Isten akaratával megegyező könyörületesség és irgalmasság gyakorlatát.
• Ezt az isteni törvényt azonban mindenki a saját, egyéni lelkületének a függvényében töltötte be.
• Az újszövetségi időben pedig szinte változatlanul került át a jótékonyság és az irgalmasság gyakorlása, de a megvalósítás módja kissé átalakult a megváltozott körülmények miatt.

4. A szegényekről való gondoskodás milyen törvényei szabályozták Izráel lelki és gyakorlati életét?

• A nagycsaládokba és törzsekbe szerveződött Izráelben mindenekelőtt a családok kötelessége volt a rászorulók (árvák, özvegyek) támogatása és segítése (5 Móz 14:29, 15:7-11).
• A termények betakarításának is megvolt a szegényeket megsegítő rendje.
• “Mikor a ti földetek termését learatjátok, ne arasd le egészen a te meződnek szélét, és az elhullott gabonafejeket fel ne szedd” (3 Móz 19:9, Rút 2:1-3).
• “Szőlődet se böngészd végig, és a lehullott szemeket se szedd fel. Hagyd ott azt a szegénynek és a jövevénynek” (3 Móz 19:10).
• Minden harmadik esztendőben, a második tizedet (ami nem az Úrnak elkülönített szent rész volt 5 Móz 14:22-26) a kapuhoz kellett kitenni a házban élő lévitának, az árvának és az özvegynek (5 Móz 14:28-29).

5. Milyen rendelkezéseket találunk az újszövetségi időre érvényes jótékonyságra és alamizsna osztásra vonatkozóan?

• Jézus maga is gyakorolta a szegények megsegítését, ezért esetenként Júdásnak arra adott utasítást, hogy a közös pénztárból adjon nekik adományokat (Jn 13:29/b).
• Jézus a tanításaiban is képviselte ennek a gyakorlati szükségét (Mt 19:21).
• Az apostoli gyülekezet Jézus példájára egy közös alapot hozott létre a szegények megsegítésére (Csel 2:45, 5:1-2).
• A Joppéban lévő gyülekezetben élt egy Tábitha nevezetű nő, aki “gazdag volt a jó cselekedetekben és alamizsnákban, amelyeket osztogatott” (Csel 9:39/b).
• Kornélius századosról is az van feljegyezve, hogy “sok alamizsnát osztogatott a népnek” (Csel 10:2).
• Pál apostolnak is szokása volt az alamizsna gyűjtése is és a szétosztása is, még az összegyűjtés időpontját is kijelölte (1 Kor 16:1-3, Csel 24:17).

II. Ne az emberek előtt tegyétek

1. A bűn milyen torzítása mutatkozott meg Jézus idejében az alamizsnaadás jótékony célú gyakorlásában?

• Jézus szavai szerint már egy színdarab eljátszásának a színvonalára süllyedt le a jótékonyság gyakorlása.
• Ahogyan akkor és vidéken még ma is, a színjátszók különböző feltűnést keltő módon hívták fel az emberek figyelmét magukra és a műsorukra, így történt ez a jótékonysági cselekmények bemutatása esetében is.
• A zsinagógákban és az utcákon hirdették ki azok neveit, akik adakozásukkal támogattak valamilyen nemes célt.
• Vannak, akik ezt a szerepüket látszólag tisztán és teljes átéléssel játsszák végig, annyira, hogy színjátszás közben még ők maguk is azt gondolják, hagy valóban ilyen komoly és jó emberek.
• Csakhogy a szerepjátszásban a szerep sohasem azonos az őt eljátszó színésszel, a szerepen kívül a színésznek mások a személyes ismertetőjegyei.

2. Milyen cél vezeti azokat, akik feltűnést keltő módon gyakorolják az alamizsnaadás cselekményét?

• Isten és az emberek előtt akarják bizonyítani a kegyes életük komolyságát.
• Isten előtt azért, mert azt hiszik, hogy a saját jó cselekedetükkel fogják kiérdemelni az üdvösséget.
• Emberek felé pedig azért, hogy a figyelmüket magukra irányítsák és így alapozzák meg előttük a jó hírüket és elnyerjék az elismerésüket.
• Ezt a jutalmukat mindig el is nyerik azonnal, de semmi többet.
• Még a jó cselekvése is értéktelenné válik, ha rossz indítékból ered.
• Az emberek örök kísértése, hogy előtérbe helyezze és mások előtt felmagasztalja önmagát.
• Ez a bűn gyökere, már Sátán is ezen a ponton bukott el és fordult el Istentől, és az embereket is erre készteti (Ésa 14:13-14).

3. Milyen gyakorlatias tanácsokkal próbál Jézus visszatartani bennünket a színjátszástól és a kegyességnek csupán a látszatától?

• Amikor alamizsnádat osztod, akkor:
• “Ne kürtöltess magad előtt!”
• “Ne tudja a te bal kezed, hogy mit cselekszik a te jobb kezed!”
• “A te alamizsnád titkon legyen!”
• Ebben a jézusi parancssorban az átmenet fokozatossága figyelhető meg.
• A teljes nyilvánosság elől eljutni a teljes elrejtettség állapotába.
• “A te Atyád, aki titkon néz”, ezért Ő előtte nem kell feltűnő módon megrendezni a dolgokat, hiszen Ő mindig látja a tetteinket, még akkor is, amikor nem akarjuk.
• Jézus azt akarja, hogy alamizsnánkat őszinteséggel adjuk, sohasem érdekből fakadó számítás alapján, esetleg viszonzást várva, és a jókedvű adakozót szereti az Isten (Lk 6:35, Zsid 13:16).

III. Az igazi istentisztelet

1. Mi az a nagyon fontos szempont, amire Jézus szeretné felhívni a figyelmünket?

• Az alamizsnaadás ne csupán egy emberbaráti megnyilvánulás legyen, hanem egyúttal egy vallásos cselekmény is.
• “A te Atyád, aki titkon néz”, vagyis a kegyességnek ez a cselekménye mindig az Isten jelenlétében történik, akár tudomásul vesszük, akár nem.
• Az igazi kegyesség elsődlegesen nem két ember között valósul meg, hanem az Istennel való személyes kapcsolatunkban.
• A jótékonysági cselekményekben és emberi kapcsolatokban csak megnyilatkozik, és nyilvánvalóvá válik az Istennel való kapcsolatunk minősége.

2. A szegényekről való gondoskodás összekapcsolható-e az istentiszteleti alkalmainkkal?

• Izráelben törvény szabályozta, hogy amikor évenként háromszor megjelennek Jeruzsálemben az Úr előtt, akkor a családdal örüljön és ünnepeljen az árva, az özvegy, a lévita és a befogadott jövevény is (5 Móz 16:11, 14).
• Jósiás király az istentiszteletek helyreállítása érdekében a húsvéti ünnepek megtartásához áldozati állatokat osztott szét mindenkinek a nép fiai között (2 Krón 35:7).
• Nehémiás hasonlóan cselekedett a templomi szolgálat helyreállítása érdekében (Neh 8:10).
• “A szeretetből fakadó szolgálat: a legszebb istentisztelet” (GHB 83,1).

3. Milyen áldásígéreteket találunk arra vonatkozóan, ha valaki szívesen ad alamizsnát?

• “Az irgalmas szemű ember megáldatik, mert adott az ő kenyeréből a szegénynek” (Péld 22:9).
• “Van olyan, aki bőven adakozik, és annál inkább gazdagodik.. A mással jóltevő ember megkövéredik” (Péld 11:24-25).
• “Kölcsön ád az Úrnak, aki kegyelmes a szegényhez; és az ő jótéteményét megfizeti néki” (Péld 19:17).
• “Ha oda adod utolsó falatodat az éhezőnek.. olyan leszel, mint a megöntözött kert, és mint a vízforrás, amelynek vize el nem fogy” (Ésa 58:10-11).

4. Kell-e különbséget tenni a keresztény alamizsna és a világban gyakorolt alamizsna alapelvei és céljai között?

• Az Isten országának evangéliuma nem tűzte ki célul azt, hogy megszüntesse az emberi társadalmakban található általános nyomort.
• A bűn világában a szegénység és a szegények jelenléte hozzá tartozik a dolgok természetes rendjéhez (5 Móz 15:11).
• A szegényeken csak akkor segítünk igazán keresztény módra, ha a gyakorlati segítségünk az Istennek Jézus Krisztusban megnyilatkozó szeretetének a bemutatásával kapcsolódik össze.
• Ellenkező esetben a segítségünkkel az egész világot megnyerheti ugyan valaki, de ha emellett a lelkében kárt vall, akkor mindent elveszített, és a segítségünk semmit sem jelentett számára (Mk 8:36-37).

5. Milyen megfizetésre és jutalmazásra gondolt Jézus, és mikor lesz ez a bizonyos nyilvános megfizetés?

• “Senki sem áraszthatja szívéből és életéből másokra Isten áldásainak folyamát, hogy önmaga is ne részesülne gazdag jutalomban” (GHB 83,3).
• A Jézus által felvetett jutalom nem olyan fizetség, mint amit az emberek adnak egymásnak az elvégzett munka béreként.
• Ez a megfizetés inkább az Istennel való személyes kapcsolat végeredménye vagy gyümölcse, ami az Isten kegyelméből és jóindulatából fakad.
• Erről a jutalmazásról beszél Jézus a dicsőséges visszajövetelével kapcsolatban (Jel 22:12, Mt 25:34-36).