1. Mi az alapja és a háttere annak, hogy Jézus
az ellenség szeretetéről kezdi tanítani a hallgatóit?
Jézus az ellenség szeretetéről való tanítását
az előző “ne álljatok ellene a gonosznak”
megerősítéseként állítja a követői elé.
Az életünket és cselekedeteinket szabályozó
erkölcsi törvény belső szellemiségét akarja kiemelni hallgatói előtt, mivel
a rabbik rideg és szigorú törvénnyé alacsonyították le a szeretet alapelvét.
2. Honnan vette Jézus azt, hogy a kétféle
embercsoporthoz így kell viszonyulni, vagyis az egyiket szeretni kell,
míg a másikat gyűlölni?
Jézus a régieknek mondott törvényre utal,
tanításából azonban nem tűnik ki egyértelműen, hogy Isten mondotta ezt
a régieknek, vagy csak az atyák rendeleteiként mondatott ki valamikor.
Ennek a jézusi hivatkozásnak ugyanis nem lehet
megtalálni az ószövetségi megfelelőjét.
Ahol a régieknek adott törvény arról beszél, hogy “szeresd felebarátodat,
mint magadat”, ott nem azzal folytatja,
hogy gyűlöld az ellenségedet, hanem éppen ellenkezőleg, “ne gyűlöld
a te atyádfiát a szívedben” (3 Móz 19:17-18).
Ebből tehát az tűnik ki, mintha Jézus nem
az Isten törvényéből, hanem csak az atyák rendeleteiből, vagyis az őt hallgató
emberek gondolatvilágából idézte volna ezt a törvénypontot.
3. Mit jelent a Biblia nyelvezetében ez a szó, hogy “gyűlölni”?
A Biblia megírásának idejében a “gyűlölni”
szónak nemcsak az volt a tartalmi jelentése, mint napjainkban.
Hasonlóan ahhoz, ahogy a Bibliában használt hit szó sem csupán az Isten
létezésében való hitet jelenti, miként azt sokan gondolják.
A gyűlölni szót is esetenként sajátos értelemben
használja a Biblia.
“Ha valaki én hozzám jő, és meg nem gyűlöli
az atyját és anyját, feleségét és gyermekeit, fitestvéreit és nőtestvéreit,
sőt még a maga lelkét is, nem lehet az én tanítványom” (Lk
14:26).
“Aki inkább szereti atyját és anyját, hogynem engem, nem méltó énhozzám”
(Mt 10:37).
Ez azt jelenti, hogy meg kell tanulnunk Istent szeretni
teljes szívből!
A szó mai értelme szerint ez a jézusi rendelkezés ellentétbe kerülne az
ötödik parancsolattal, és sok más isteni rendelkezéssel.
Jézus csak azt akarja, hogy a szeretetünk középpontjában Isten álljon,
és rajta keresztül áradjon a bennünk lévő
szeretet mások felé.
Az Istenen keresztül áradó szeretet mindig feltranszformálódik.
Ha azonban egy ember áll a szeretetünk középpontjában, akkor az Isten iránti
szeretetünk minden esetben visszafogottá válik, esetenként pedig teljesen
meg is szűnik.
Jézus tehát csak egy helyes értékrend felállításához használja fel ezt
a szót, hogy “gyűlöld”.
1. Mi az a magasabb dimenzió, ahová Jézus szeretne felemelni bennünket?
Jézus a törvényről vallott szemléletükben
egy magasabb dimenzióba szerette volna felemelni a hallgatóit és szeretne
elvezetni bennünket is.
“Én pedig azt mondom néktek; Szeressétek ellenségeiteket!”
2. Mi a jelentősége a Bibliában annak a
szónak, hogy “ellenség”?
Legelőször Sátánra alkalmazza Isten ezt a
megnevezést, indokaként pedig azt lehet megemlíteni, mivel “nem
maradt meg az igazságban” (Jn 8:44).
Mivel a Biblia tanításából azt ismerhetjük meg, hogy maga Isten az igazság,
ezért ez azt jelenti, hogy az Istennel való szeretet közösségben nem maradt
meg (Jn 14:6).
Ugyanakkor az Isten uralkodását, vagyis a
teremtett világ békéjét szabályozó és védő törvényeket is igazságnak kell
tekinteni, és ez az angyalfejedelem nem akart ezeknek a törvényeknek
a felügyelete és irányítása alatt élni (Zsolt 89:15, Jn 17:17).
Az emberek vonatkozásában ugyanilyen alapon lehet alkalmazni az ellenség
megjelölést.
3. Mit jelent a köznapi szóhasználatunkban az, hogy ellenség?
Ellenségnek szoktuk nevezni azokat, akik velünk szembe állnak, akik rosszindulatú,
ártó szándékkal vannak irántunk.
Annak megítélésében azonban már megoszlanak a vélemények, hogy ki van ellenem,
ki akar rosszindulatúan ártani nekem.
A mai ember nagyon sok esetben ellenségnek tekinti már
azokat is, akik az önző szándékú törekvéseiben nem őmellette állanak.
Jézus is mond olyat, hogy "aki velem nincsen, az ellenem van"(Mt 12:30).
Ezt a kijelentést azonban nem szabad az emberek közötti kapcsolat megítélésére
alkalmazni, hiszen mi emberek, nem vagyunk az abszolút igazság birtokosai.
Mi tehát nem tekinthetünk ellenségnek egy embert csupán azért, mert nem
áll mellénk egy bizonyos dologban.
4. Mi a jelentősége annak, amit Jézus vár
tőlünk az ellenségünkkel szemben?
Ez a törvény először is arra akar megtanítani,
hogy ne te legyél a másik ellensége..
Mert ebben az esetben az érzéseid és az indítékaid is a másik ellen irányulnak.
Jézus viszont éppen az érzések és az indítékok szintjén akarja szabályozni
az emberi kapcsolatainkat, amikor azt mondja; “szeressétek ellenségeiteket”.
Lehet, hogy a másik az ellenségeddé vált, mert nem jött be neki az, amire
számított.
Az ilyen helyzetet nem mindig tudjuk kikerülni,
de ez ne jelentse azt, hogy ettől kezdve Te is ellensége leszel.
Jézus tehát arra szeretne megtanítani, hogy
az ellenséges helyzet nem szükségszerűen kétoldalú megnyilatkozás.
Tanuld meg, hogy sohase te legyél az ellenség!
Lehetsz az ellenség céltáblája, de te ne légy ellenség!
Mivel egy ellenség ellene van a másiknak, ártani akar a másiknak, ezért
ez ellentétes a szeretettel.
Mivel te szereted őt, ezért az ellenségeskedés
csupán az ő részéről való sajnálatos állapot.
A szeretet olyan állapot, ami kizárja az ellenséges érzéseket.
5. Hogyan lehet szeretni az ellenségünket?
“Áldjátok azokat, akik titeket átkoznak”.
Akit én áldok, arról csak jót tudok mondani másoknak.
“Jót tegyetek azokkal, akik titeket
gyűlölnek”.
Jó tetteimmel a szeretetemről teszek bizonyságot az ellenségemnek.
“Imádkozzatok azokért, akik háborgatnak és kergetnek titeket.”
Ha már imádságaimban is hordozni tudom őt,
akkor ez az én számomra is bizonyság lehet, hogy még titokban sem
vagyok ellenséges szándékkal iránta.
Az ellenség szeretete tehát nem más, minthogy
az ellenséges és rosszindulatú szándékból eredő cselekedetekre nem reagálok
hasonló módon.
Éppen ellenkezőleg, igyekszem minden irányba
pozitív jellegű bizonyítékát adni annak, hogy bennem nincs ellenséges szándék.
6. Miért várja tőlünk Jézus azt,
hogy még az ellenségünket is szeressük?
Ha nem tudjuk szeretni az ellenségeinket, akkor alkalmatlanok vagyunk Istennel
való együttmunkálkodásra.
Isten is szeretett bennünket, amikor mi még ellenségei voltunk (Róm
5:10).
Az ellenségem szeretete által az isteni szándékot képviselem az emberek
felé.
Ezért az ellenség szeretete nem más, mint az Isten jellemének a bemutatása.
Az ellenség szeretete nem más, mint az Istenről
való igaz és hű bizonyságtétel az emberek számára.
“Krisztusnak nincs hőbb vágya, mint olyan
embereket bírni, akik a világnak az Ő jellemét és lelkületét mutatják be.
A világnak pedig semmire sincs égetőbb szüksége, minthogy lássa a Megváltó
szeretetét emberek által kinyilvánulni” (K.P 314,1).
7. Milyen pedagógiai szándék húzódik meg Jézusnak ebben a parancsában?
Jézusnak ez a parancsa értem is van, mert engem szeretne nevelni vele.
Ha ugyanis már tudom szeretni az ellenségemet:
Akkor már más nézőpontból tudom látni az ellenségem
indítékait, és így a cselekedeteit is.
Akkor már nem foglalkozom az ellenségem hibáival, hanem a sajátommal.
Nagyon sok esetben Isten eszközeként a megjobbulásomat
szolgálja az ellenség, az Istennel való bensőségesebb kapcsolatomat segíti
elő.
Jézusnak ez a parancsa azonban másokért is van.
Elsősorban az ellenségemért, hiszen a szeretet
az egyedüli eszköz, ami egy embert jó irányba tud befolyásolni.
Ahogy az Isten szeretete változtatott meg bennünket, úgy tudunk jó befolyással
lenni mi is másokra, ha képesek vagyunk szeretni
őket.
Ez a szeretet viszont csak akkor hat, ha nemcsak
beszélünk róla, hanem a másik ember érzi meg azt a viszonyulásomból és
a cselekedetemből.
Ha már így tudjuk látni az ellenség szerepét
és jelentőségét életünkben, akkor tudjuk tiszta szívből gyakorolni azt,
amit Jézus mondott az ellenségeinkkel kapcsolatban.
Csak akkor tudjuk áldani őket, akkor tudunk
jót tenni velük, és tudunk értük imádkozni, esetenként még hálásak is vagyunk
Istennek értük.
8. Minek a feltétele és bizonyítéka az, hogy tudjuk-e szeretni az ellenségünket
vagy nem?
Jézus szavaiból nagyon fontos üzenet csendül ki; “Hogy legyetek a ti
mennyei Atyátoknak fiai” (45/a vers).
Mivel ezt Jézus az előzőekben mondottak folytatásaként
mondja, ezért ez azt is jelenti, hogy az ellenség szeretete:
Az Isten fiaivá válás eszköze.
Az Istenfiúság látható bizonyítéka.
“Egyedül Isten Lelke ad cserébe gyűlöletért
szeretetet. A hálátlanokkal és gonoszokkal szemben tanúsított barátságos
magatartás, és jóindulat azokkal szemben, akiktől semmit sem várhatunk;
- ismertetőjele a Menny királyi családjának. Ez a leghatározottabb bizonyíték,
amellyel a Magasságos gyermekei igazolhatják küldetésüket (GHB 78,f).