19.  NE ÁLLJATOK ELLENE A GONOSZNAK

I. A tanítás háttere

1. Amikor Jézus azt mondja: “hallottátok, hogy megmondatott”, akkor az atyák rendeleteire utal vagy az Istentől adott törvényekre?

• Ezek a törvények az Istentől adott polgári törvények részét képezték (2 Móz 21:23-25, 3 Móz 24:19-20).
• Mivel a bűn világában élő ember természetéből adódóan az erőszakra erőszakkal válaszol, és lehetőleg nagyobbal, ezért Isten olyan törvényeket rendelt, amellyel gátat akart vetni az erőszakos indulatoknak.
• A pogány és istentelen emberekkel szemben Isten a jog határai között tartotta népét.
• Ne elvakultan és indulatoktól vezérelve szerezzenek elégtételt, hanem csak méltányosan és önuralommal, a sérelem mértékének megfelelő büntetéssel.

2. A “szemet szemért és fogat fogért” törvény előírását bárki alkalmazhatta az embertársaival szembeni kapcsolatában?

• Ez a törvény csak a törvényszékek számára biztosított egy határozott mértéket a joggyakorlatban (3 Móz 24:17-21).
• Annak érdekében, hogy senki se gyakorolhassa önkényesen ezt a törvényt, Isten menedékvárosokat építtetett Izráel egész területén (4 Móz 35:12).
• Jézus azonban rámutatott, hogy miközben a törvény jogot ad a sértettnek, az igaz embernek viszont nem szükséges élni ezzel a törvény adta joggal.
• Isten is büntethetne bennünket igazság szerint, de nem teszi, mert szeret.
• Az Istentől adott törvények már az Ószövetség idején is inkább a megbocsátásra késztettek mindenkit.
• “Ne mond: bosszút állok rajta” (Péld 20:22).
• “Ne mond ezt. Amiképpen cselekedett énvelem, úgy cselekszem ővele” (Péld 24:29).
• “Ha éhezik, aki téged gyűlöl, adj enni neki kenyeret, és ha szomjúhozik, adj néki inni vizet” (Péld 25:21).
• “Mikor elesik a te ellenséged, ne örülj; és mikor megütközik, ne vigadjon a te szíved” (Péld 24:17).

3. Milyen kortörténeti háttér váltotta ki Jézusból ezt a tanítását?

• A római hadsereg jelenléte és az általuk támasztott megalázó körülmények csak elkeseredést és bosszúvágyat ébresztett a nép szívében.
• Ez a bosszúvágy az elnyomó hatalom, illetve a hatalom képviselőinek a megsemmisítésére ösztönözte őket.
• A megígért Messiástól azt várták, hogy a rómaiak büszkeségét megalázza és a hatalmukat megtöri.
• Szinte csak kizárólag ennek a reményüknek éltek, ez az érzés fűtötte őket.

II. A gonosz legyőzésének módszere

1. Mit jelent Jézusnak az a kijelentése, hogy “ne álljatok ellene a gonosznak”?

• Semmiképpen sem azt, hogy a szívükben ne álljanak ellen a gonosz befolyásának (Jak 4:7).
• Ez inkább azt jelenti, hogy ne akarják minden áron megfékezni és legyőzni a gonosz hatalmak érvényesülését itt a bűn világában.
• Az erőszakos és megalázó körülményeket nem lehet kizárni a bűn világából.
• Megtorlás helyett pontosan az ellenkezőjét tegyék, bízzák rá magukat teljesen Isten kegyelmére.
• Jézus életében is ezt láthatjuk, ezt hagyta meg követendő példaként számunkra (1 Pét 2:23).
• “Senkinek gonoszért gonosszal ne fizessetek... Ha lehetséges, amennyire rajtatok áll, minden emberrel békességesen éljetek. Magatokért bosszút ne álljatok szerelmeseim, hanem adjatok helyet ama haragnak; mert meg van írva: Enyém a bosszúállás, én megfizetek, ezt mondja az Úr. Azért, ha éhezik a te ellenséged, adj ennie; ha szomjúhozik, adj innia; mert ha ezt míveled, eleven szenet gyűjtesz az ő fejére. Ne győzettessél meg a gonosztól, hanem a gonoszt jóval győzd meg” (Róm 12:17-21).
• Jézus négy pontban részletezi, hogy milyen módon valósíthatjuk meg és gyakorolhatjuk ezt a leckét.

2. Mi az, amit a hívő embernek nem szabad elfelejteni, amikor sérelmek, bántások és megalázó körülmények érik őket?

• “Mert nem vér és test ellen van nékünk tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, az élet sötétségének világbírói ellen, a gonoszság lelkei ellen, melyek a magasságban vannak” (Ef 6:12).
• Az Isten és népe elleni harcában Sátán felhasznál mindenféle embert, nem válogat az eszközeiben.
• Ezek az emberi eszközök azonban nagyon sokszor maguk is csak áldozatok, akik éppen akkor nem is tudják, hogy a gonosz eszközeivé lettek.

3. Hogyan kell alkalmazni azt, hogy “aki arcul üt téged jobb felől, fordítsd felé a másik orcádat is”, ez egy minden helyzetre érvényes szabály?

• Jézus szavaiból nem feltétlenül azt kell érteni, hogy egy újabb pofonra tartsuk oda az arcunkat, hanem azt, hogy próbáljunk meg másként, másmódon, egy újabb formában közeledni hozzá és felé fordulni.
• Jézus maga sem arra mutatott példát, amikor arcul ütötték, hogy odatartotta volna a másikat is egy újabb pofonra (Jn 18:22-23).
• Jézus ebben a tanításában nem is azt mondja, hogy tartsd oda a másik orcádat is, hanem csak azt, hogy fordítsd felé, egy teljesen új módon.
• Ha azonban csak azzal győzhetem meg a másikat a szeretetemről, és csak azzal segíthetek rajta, akkor legyek kész akár arra is, hogy a másik ütést is elviselem tőle.

4. Lehet-e ez az arculütés egy jelképes cselekmény, vagy csak szószerint lehet érteni?

• Nem biztos, hogy ez az ütés egy pofon formájában történik meg, ezt ugyanis lehetséges jelképes módon is érteni.
• Ugyanis nagyon sok minden érhet bennünket pofonként (arculcsapásként): egy szó, egy nem várt esemény, egy barát elfordulása, stb.
• A jobb oldali pofont viszont már egy visszakézből adott pofonnal azonosítják, amit abban az időben a megvetés és a teljes megalázás jelképének tekintettek.

5. Mit fejez ki az, ha valaki az arculcsapás után kész a sértő felé fordulni a másik arcával is?

• Az ilyen magatartásunkkal azt a meggyőződésünket is kifejezhetjük, hogy a jelenlegi helyzetben teljesen értelmetlen ellenállásnak bizonyul minden olyan tett, ami az igazságosság és a méltányosság érdekében történik.
• Ilyenkor minden lázadó megnyilatkozás csak olaj a tűzre, pont az ellenkező hatást váltja ki, és talán még ártunk is másoknak vele.
• Mivel az erőszak csak újabb erőszakot szül, ezért a gonoszt maradandóan csak úgy lehet legyőzni, ha legalább mi elállunk a megtorlástól.
• Ha a bennünket bántó ellenség erőszakos cselekedetét nem is tudjuk megszüntetni, de az erőszak láncolata nálunk véget ér és nem folytatódik tovább.
• Egy ilyen cselekmény azt is kifejezheti, hogy képes vagyok alázatos beismeréssel elfogadni, hogy igazságos büntetésként kaptam a megalázó ítéletet.

6. Hogyan kell értelmezni és alkalmazni azt, hogy “aki törvénykezni akar veled, és elvenni a te alsó ruhádat, engedd oda neki a felsőt is”?

• Ez a jézusi példa a kíméletlen és jogtalan pereskedésről beszél, hiszen az ószövetségi törvények szerint mindent el lehetett kobozni a vesztes féltől, még a rajta lévő ruháját is, kivéve az alsóruháját (2 Móz 22:26-27).
• Jézus ezzel arra biztat, hogy bízzuk rá magunkat teljesen Istenre, hagyjuk ügyünk elrendezését és megoldását az igazságosan ítélőre.
• Jézus is ebben mutatott példát nekünk: “Aki szidalmaztatván , viszont nem szidalmazott, szenvedvén nem fenyegetőzött; hanem hagyta az igazságosan ítélőre” (1 Pét 2:23).
• Ez a jézusi tanítás azt is jelenti, hogy amikor a hatóság a törvény erejével követel tőlünk valamit, akkor inkább többet tegyünk meg belőle, mint kevesebbet.
• Ez azt is jelenti, hogy a krisztusi lelkület sohasem a joghoz méri magát.

7. Hogyan kell értelmezni és a gyakorlati életben alkalmazni azt, hogy “aki téged egy mérföldútra kényszerít, menj el vele kettőre”?

• Jézus korában általános gyakorlat volt a szegényebb emberek kényszermunkára szorítása.
• Ilyen módon kényszeríttették Simont, az ácsot, hogy vigye Jézus helyett a keresztet a Golgotára (Mt 27:32).

8. Hogyan kell értelmezni és a gyakorlati életben alkalmazni azt, hogy “Aki tőled kér, adj néki; és aki tőled kölcsön akar kérni, el ne fordulj attól”?

• A közélet véleménye szerint, ha valaki kér tőlem, akkor én adhatok neki, de nem muszáj.
• Jézus azonban nem ilyen kétesélyes lehetőség szerint veti fel a kérdést, hanem egyértelmű kötelességgé teszi azt, hogy “adj”.