18.  AZ IGENETEK MINDÍG IGEN LEGYEN

I. Az eskü fogalmáról és gyakorlatáról	II. Teljességgel ne esküdjetek	III. A tiszta szívből való beszéd
Előző	Következő	Tartalomjegyzék	Főoldal

I. Az eskü fogalmáról és gyakorlatáról

1. Milyen formáit és módozatait ismered az eskünek?

• A bizonyítás eszközeként elfogadott ünnepélyes kötelezettség-vállalás arra vonatkozóan, hogy az elmondott vallomás, kijelentés vagy állítás a valóságnak megfelel, abban bízni lehet.
• Az állampolgári kötelesség teljesítésére tett ünnepélyes ígéret, - pl: katonaság, orvosok, jogászok, felsőszintű iskolák, kiemelt szintű hivatali állások, stb.
• A bíróságok előtt tett tanúvallomások igaz voltának hitelesítésére gyakorolt megerősítő formula.
• A mindennapi gyakorlatban az eskü sokféle változatával találkozhatunk.
• Legáltalánosabb formája az esküdözés, amikor minden lényegesebbnek gondolt mondanivalót esküvel akarnak megerősíteni, illetve hitelessé tenni.
• Az átokkéréssel igazolt szó hitelesítése is igen gyakori (2 Sám 14:44).
• Egyes népcsoportoknak szinte a kulturális hátteréhez is hozzá tartozik, - Izráelben is szokásban volt ez a gyakorlat (Rút 1:17, 1 Sám 1:17).
• A szívre tett kéz vagy az ég felé emelt kéz is egy szimbolikus esküformának számít.

2. Hogyan alakult ki az eskütétel gyakorlata az emberek között, miért van erre szükség?

• Azért van rá szükség, mert a bűn miatt megváltozott ember számára már nem természetes, hogy mindig igazat mond.
• Ezért lassan kialakult az a gyakorlat, hogy csak az esküvel megerősített kijelentés és ígéret kötelezte az embert, az eskü nélküli viszont nem.
• Amikor még jobban eltávolodott Istentől, akkor pedig már csak az Isten nevére tett esküt tekintették kötelezőnek, minden más módon tett eskü elveszítette a kötelező erejét.

3. Mi volt a jelentősége az eskünek Izráel vallásos életében és gyakorlatában, és mennyire volt ennek kötelező ereje?

• Az eskü minden formája közvetve vagy közvetlenül az Isten segítségül hívását jelentette, tanúként vagy végrehajtóként az átok büntetéséhez.
• Ebből következően a hamis eskü mindenek előtt az Isten elleni bűnnek számított a harmadik parancsolat értelmében.
• Ez ugyanis az Isten nevének tiszteletlen és hiábavaló kimondását jelentette.
• Az átokkal kiegészített esküformula esetenként a megfélemlítés eszköze volt.
• A házasságtörés gyanúja miatti kivizsgálás alkalmával így kényszerítettek valakit igazmondásra (4 Móz 5:19-21).
• Az átok megfoganásától való félelem kiváltotta az igazság elmondását.
• Az istenfélő embereket az jellemezte, hogy az eskü alatt fogadott dolgot akkor sem változtatta meg, ha meggondolatlanul tette az esküt, és emiatt később kára származott belőle (Zsolt 154/b).
• Jefte esete a lányával tipikus példája ennek (Bír 11:30-39).
• Péter apostol esete a főpap udvarán pedig tökéletesen szemlélteti a korabeli gondolkodás gyakorlat módját az esküvel összekapcsolt igazmondás vonatkozásában.
• Három fokozatban próbálta hitelesíteni az általa mondottak igaz voltát.
• Először csak egy egyszerű kijelentéssel, azután már egy esküvel megerősített fogadalommal, végül pedig egy átokkal kiegészített esküvel (Mt 26:70, 72, 74).
• A farizeusok megrögzött esküdözők voltak, a legkisebb vitás kérdésnél már esküdöztek.
• Viszont fenntartottak maguknak bizonyos kibúvókat a saját esküjük alól.
• Ha Isten neve nincs benne az eskü szövegében, akkor az nem is kötelezte őket semmire sem.
• Ezért készek voltak mindenre esküt tenni, legyen az ég, a Föld, Jeruzsálem vagy éppen a saját fejük, - a lényeg, hogy ne legyen benne az Isten neve.

II. Teljességgel ne esküdjetek

1. Jézus ekkor az eskütételtől akarta eltiltani az őt hallgató embereket, vagy csak példaként használta az eskütétel gondolatát valamilyen más igazság megvilágítására?

• A Biblia egyéb helyein adott kijelentések alapján azt mondhatjuk, hogy nem az eskütétel teljes tilalmát akarta felállítani.
• Isten maga is használja az eskü formáját velünk szemben (Csel 2:29-30).
• Jézus is elfogadta a főpaptól az eskü alatti igazmondásra való kényszerítést (Mt 26:63-64)
• A Jelenések könyvében egy hatalmas angyal tesz esküt felemelt kézzel arra, hogy Isten ígéretei be fognak teljesedni (Jel 10:5-7).
• Pál apostol is többször hívja Istent tanúként egy-egy kijelentéséhez hitelesítő tanúként (2 Kor 1:23, Gal 1:20, Fil 1:8).
• Jézus nem az eskütétel gyakorlatát tiltja, hanem a formáját és a szükségességét kérdőjelezi meg.
• Helyette inkább az igazmondás gyakorlatát parancsolja meg.
• Az Isten jelenlétében élő ember szava legyen eskümentesen is megbízható igen vagy nem.
• A szavahihetőség egyszerűségén túlmenő minden fondorlat Sátántól származik, a hazugság atyjától (Jn 8:44).

2. Miért mondja Jézus mégis azt, hogy “teljességgel ne esküdjetek”, mi az, amitől valóban szeretne eltiltani bennünket ezzel a parancsolatával?

• Mivel az eskü az Isten nevére való hivatkozást jelenti, ezért Jézus az Isten nevének tisztelet nélküli és hiábavaló felvételétől akar megóvni a parancsával.
• A jézusi tilalomban benne van az is, hogy mivel nem ismerjük a holnapot és a jövőt, és nincs a birtokunkban, ezért nem is rendelkezhetünk vele.
• Mivel a jövő teljesen az Isten kezében van az életünkkel és a sorsunkkal együtt, ezért mi nem tehetünk semmilyen ígéretet a jövőre vonatkozóan.

3. Jézusnak ez a tilalma azt jelenti, hogy semmilyen körülmények között sem szabad esküt tenni?

• Az általunk kijelentett igazság bizonyítására hivatkozhatunk Istenre.
• “Az Üdvözítő nem tiltotta el a törvény előtti ünnepélyes esküt, amikor Istent tanúnak hívjuk arra, hogy az általunk elmondottak igazságot, éspedig a tiszta igazságot tartalmazzák” (GHB 69,1).
• “Ha valaki egyáltalán esküt tehet, az elsősorban a keresztény ember, hiszen állandóan Isten jelenlétének tudatában él, tudja, hogy minden egyes gondolata nyilvánvaló az Ő szemei előtt” (GHB 69,3).
• Ha a hívő embert “a törvény szerint eskütételre kérik, akkor bátran hívhatja tanúnak Istent, hogy az amit mond, tiszta igazság” (GHB 69-70).
• A jövőre vonatkozóan viszont egyáltalán ne tegyünk esküt, mert semmi garanciánk sincs arra, hogy képesek leszünk-e és akarjuk-e majd a jövőben is azt beteljesíteni.

III. A tiszta szívből való beszéd

1. Hogyan fogalmaznád meg egy mai embernek azt a jézusi gondolatot, és magyaráznád meg a jelentését, hogy “legyen a ti beszédetek úgy úgy, és nem nem”?

• Jakab apostol segít bennünket ennek a jobb megértésében.
• “Mindenek előtt pedig ne esküdjetek atyámfiai, se az égre, se a földre, se semmi más esküvéssel. Hanem legyen a ti igenetek igen, és a nemetek nem; hogy kárhoztatás alá ne essetek” (Jak 5:12).

2. Próbáld realizálni, hogy ez a jézusi alapelv hol és milyen területen érintheti a mi életünket is?

• Jézusnak ez a felszólító parancsa kizár és elítél minden megtévesztésre irányuló cselekedetet és szándékot.
• A jelentőségnélküli vagy kétértelmű kifejezéseket.
• A színlelő udvariaskodást, a hízelgő beszédmodort.
• Az igazságtól való legcsekélyebb eltérést.
• A túlzások mindenfajta megnyilatkozását.
• A kereskedelemben előforduló megtévesztéseket.
• Aki másnak akar feltűnni, mint ami a valóságban.
• Akinek szavai nem fejezik ki a szívének igazi érzéseit és szándékait.
• Minden egyes szó, pillantás, sőt még a hanglejtésünk is kifejezhet valótlanságot.

3. Mit kell érteni azon, hogy “ami pedig ezeken felül van, a gonosztól van”?

• Mindaz, ami “ezeken felül van”, vagyis az igazságon felül van, az “a gonosztól van”.
• “Az igazság Istentől van, a csalás azonban minden formájában az ördögtől származik, s aki bármilyen irányban eltér az igazságtól, az a gonosz uralma alá veti magát” (GHB 70,4).

4. Mikor képes egy ember arra, hogy szavai mindig igazak és tiszta szándékúak legyenek?

• “Csak akkor vagyunk képesek őszintén megmondani az igazságot, ha a gondolatainkat állandóan Ő vezeti, Aki az igazság” (GHB 71,f).
• Mivel minden esetben “a szívnek teljességéből szól a száj”, ezért csak azoknak lesz igaz és tiszta a beszéde, “akiknek a szívük tiszta” (Mt 12:34/b, 5:8).
• Ezért a megvalósulás érdekében egyetlen lehetőségünk az, ha Dávid szavaival kérjük Istent mi is: “Tiszta szívet teremts bennem óh Isten” (Zsolt 51:12/a).

5. Miért aktuális különösen most, az utolsó időkben Jézusnak ez a tanítása?

• Mert a végidőben élő győztes tanítványoknak az elpecsételéséhez ez a jézusi alapelv képezi a feltételt.
• “Az ő szájukban nem találtatott álnokság” (Jel 14:5).