17.  AZ ELBOCSÁTÁS ÉS AZ ÚJBÓLI HÁZASSÁGKÖTÉS

I. Az elbocsátásról

1. Isten már az Édenben is úgy rendelte el a házasság intézményét, hogy szükség esetén el lehessen bocsátani a másik felet?

• Az isteni rendelkezés értelmében a megkötött házasságban a férfi és a nő “lesznek ketten egy testté” (1 Móz 2:24).
• “Amit azért az Isten egybeszerkesztett, ember el ne válassza” (Mt 19:6/b).

2. Később miért engedte meg Isten az elválás gyakorlatát, ha ez ellenkezett az eredeti szándékával?

• Jézus azzal indokolja: “a ti szívetek keménysége miatt engedte meg nektek, hogy feleségeiteket elbocsássátok” (Mt 19:8).
• A szív keménysége két irányban nyilatkozik meg ebben az esetben.
• A kialakult helyzetben az isteni kívánalmakkal szemben, mivel előnyben részesíti a saját elgondolását.
• Ugyanakkor a megromlott kapcsolat miatt már nem tud a másiknak megbocsátani, illetve nem tudja újra úgy szeretni, mint kezdetben.
• “Sátán jól megfontolt szándéka az volt, hogy a házasság intézményét megrontsa, szentségét csökkentse, kötelező voltát gyengítse. Ez volt ugyanis a legbiztosabb módja annak, hogy kitörölje az ember szívéből Isten képmását, és utat nyisson a mérhetetlen bűnnek és nyomornak” (PP 345.,2).
• “Isten minden ránk bízott adományát – így a házasságot is – eltorzította a bűn. Az evangélium feladata viszont az, hogy visszaállítsa az eredeti szépségében és tisztaságában” (GHB 66-67).

3. Mióta szabad a házasságot felbontani és a házastársat elbocsátani?

• Az Egyiptomból való szabadulás után, a Mózes által adott törvényekben találkozunk először ennek a lehetőségével.
• Sokak elgondolásával ellentétben ez nem Mózes rendelete volt hanem az Istené, amit viszont Mózesnek kellett a néppel megismertetni és érvényre juttatni.

4. “Szabad-é az embernek az ő feleségét akármi okért elbocsátani?” (Mt 19:3).

• A mózesi törvény szerint ha “valami illetlenséget talál benne”, akkor el lehet bocsátani. (5 Móz 24:1).
• Az “illetlenség” megítélésében nagyon megoszlott a vélemény, ezért a liberális irányzat képviselői szinte mindent bele tudtak érteni ebbe a szóba (Sammai - Hillél).
• Jézus szerint viszont csak a paráznaság lehet annak kiváltó oka, hogy el lehessen bocsátani (Mt 5:32, 19:9).

5. Élhetett-e a férfi minden esetben azzal a jogával, hogy elbocsássa a feleségét, válólevelet adva a kezébe?

• Két esetben végleg elveszítette ezt a jogát:
• Ha alaptalanul azzal vádolta meg a feleségét, hogy a házasságkötésük alkalmával már nem volt tiszta, már előtte is élt szexuális életet (5 Móz 22:13-19).
• Ha szexuális erőszakot követett el egy lánnyal szemben, akkor feleségül kellett vennie, és soha többé nem bocsáthatta el (5 Móz 22:28-29).

6. Ha kiderül a paráznaság esete, kötelező-e az ártatlan félnek elbocsátani a parázna felet és elválni tőle?

• Nem, mert Istentől tanulva tudni kell megbocsátani is, és lehetővé tenni a vétkesnek azt, hogy megbánva tettét újra kezdhessen mindent.
• Meg kell tanulni minden bűnt megbocsátani, még a házasságtörést is!

7. Milyen módon teszi paráznává az elbocsátott társát az, akinek nem volt Istentől engedett oka az elbocsátásra?

• Két szempont alapján is érvényesülhet ez a kijelentés:
• Mivel az általános köztudat csak paráznaság esetén ad lehetőséget az elbocsátásra, ezért az elbocsátottról mindenki azt gondolhatja, hogy parázna lett.
• Az elbocsátással kelti azt a látszatot, mintha parázna lenne a társa, pedig az is lehetséges, hogy valami más ok miatt bocsátotta el: “valami illetlenséget talált benne, és ír neki váló levelet, és kezébe adja azt annak, és elküldi őt házától” (4 Móz 24:1).
• Ha az elbocsátott nem akar egyedül élni, akkor az elbocsátással maga az elbocsátó űzi bele társát egy újbóli házasságkötésbe, amivel viszont Isten szerint paráznaságot követ el az előző házassága ellen.
• Jogilag ugyanis isteni jóváhagyás nélkül is szét lehet bontani egy házasságot, de a két test egybeszerkesztésének ténye továbbra is fennáll.
• Mert amit Isten szerkesztett egybe, azt csakis Ő oldhatja fel.

II. A válólevélről

1. Mi a jelentősége a válólevélnek, miért kellett ilyen formulát kiállítani?

• Mert ennek birtokában az asszony hazatérhetett a szüleihez, majd pedig ezt követően újra házasságot köthetett (5 Móz 24:1-2).
• Ez a válólevél egy bizonyítvány volt arról, hogy teljesen elvált attól, akivel eddig úgy élt, mint “egy test”.
• A törvény nem tette lehetővé, hogy a férj a pillanatnyi hangulatától és szeszélyétől vezetve bármikor elbocsáthassa a feleségét.
• Mivel a válólevelet csak az illetékes hatóság állíthatta ki, ezért a férjnek meg kellett indokolnia az elbocsátó szándékát, amit ezt követően kivizsgáltak a felhozott bizonyítékok alapján.

2. Mit kellett tartalmazni, illetve milyen szempontokat kellett rögzíteni a válólevélben?

• Egy QUMRÁNI papiruszon talált válólevél a következő pontokból állt:
• “Keltezés; elbocsátó nyilatkozat; felhatalmazás az újbóli házasságkötésre ‘bármely zsidó férfival’; az átadási aktus rögzítése; bizonyos pénzügyi megállapodások; egy nyilatkozat arról, hogy szükség esetén újból kiállítható; végül a férj és három tanú aláírása” (Keresztyén Bibliai Lexikon II. kötet 679 old).

3. Milyen volt az asszony helyzete az elválás és az elbocsátás lehetőségének vonatkozásában?

• Az asszony is elbocsáthatta a férjét, de válólevelet nem adhatott, ezt csak a férj adhatott a feleségének (1 Kor 7:10-13).
• Ugyanakkor az asszony is követelhette magának az elbocsátást a férjétől, ha egyébként magától nem akarta elbocsátani a feleségét (Mk 10:12, 1 Kor 7:10-11).

III. Az újbóli házasságkötés

1. Van-e különbség a Mózes idejében adott törvény és a jézusi rendelkezés között az újbóli házasságkötésre vonatkozóan?

• A Mózes által adott törvény nem korlátozza az újbóli házasságkötés lehetőségét szinte semmilyen feltétellel sem.
• Az egyetlen kitétel az, hogy amennyiben az elbocsátott újra férjhez megy, majd később attól is elválik, akkor az előző férjéhez már nem mehet vissza, azzal már nem köthet újra házasságot (5 Móz 24:4).
• A jézusi rendelkezés viszont szigorúbb elveket állít a házastársak elé.

2. A jézusi rendelkezés értelmében milyen lehetősége van az elvált feleknek az újrakezdéshez, egy újbóli házasságkötéshez?

• “Aki elbocsátja feleségét, – hanemha paráznaság miatt – és mást vesz el, házasságtörést követ el az ellen.” Mát. 19,9. Márk. 10,11.
• A házastársi együttélésüket megszakíthatják ugyan, élhetnek külön egymástól, de Isten ettől még házastársaknak tekinti őket továbbra is.
• Mivel az előző házasság érvényben van, ezért az új házasság az előző házastárs ellen elkövetett paráznaságnak minősül Jézus szerint.
• Ezért, ha a kapcsolatuk valamilyen módon mégis rendeződne, akkor nem kell újra házasságot kötniük, hanem csak kibékülni egymással (1 Kor 7:10-11).
• Szabályos elválás esetén csak az ártatlan félnek van Istentől adott joga arra, hogy újra házasságot kössön, hasonlóan ahhoz az esethez, mint amikor meghal az egyik fél.
• “Az asszonyt törvény köti, míg férje él, de ha férje meghal, szabadon férjhez mehet, akihez akar, csakhogy az Úrban” (1 Kor 7:39).

3. Milyen megítélés alá esik az, aki egy elbocsátott asszonyt vesz el feleségül?

• “Aki férjétől elbocsátott asszonyt vesz feleségül, az paráználkodik” (Lk 16:18).
• Ez a jézusi meghatározás kétféle módon is értelmezhető:
• Ha nem volt Isten által engedélyezett ok az elbocsátásra, akkor ezzel a cselekményével ő is vétkezik az elbocsátott asszony előző férje ellen, mert az elbocsátottal kötött házasságával közreműködik az előző házasság megtörésében.
• Mivel az Isten előtt még az a házasság érvényben van, ezért minősül paráznaságnak az a cselekmény, amikor egy érvényes házassággal rendelkezőt akar elvenni.
• Ha viszont paráznaság miatt lett elbocsátva az az asszony, akit el akar venni, akkor egy olyan asszonyt készül feleségül venni, akinek Isten nem adott jogot az újbóli házasságkötéshez.