16. HA A TE JOBB KEZED BOTRÁNKOZTAT MEG

I. A botránkozásról

1. Mi az, hogy megbotránkozás, mire és mikor használjuk ezt a kifejezést?

• Az általam ismert és elfogadott normát sérti az magatartás, esemény, dolog, stb, ami a környezetemben történik.
• Megbotránkozás mindig csak akkor következik be, ha az előzőek nyilvánosságra kerülnek, úgymond kitudódnak.
• Megütközés, felháborodás, ami esetenként az adott botránkoztató dologtól, személytől vagy eseménytől való elfordulással is együtt jár.

2. Befolyásolható-e az a tény, hogy min botránkozunk meg és min nem?

• A neveltetésünk háttere, az ismereteink szintje, az empatikus képességünk és a keresztény jellemünk szintje, – ezek mind meghatározó tényezők lehetnek.
• Ezeket a befolyásoló tényezőket az Istennel való kapcsolat által, illetve a világgal való barátkozás által állandóan módosítjuk magunkban.
• Ez azt jelenti, hogy ma már nem azok a dolgok jelentenek botránkozást számunkra, mint néhány évvel ezelőtt, illetve nem olyan mértékű a megbotránkozásunk.

3. Jézus más helyen azt is mondja, “szükséges, hogy botránkozások legyenek”, mit kell érteni e kijelentése alatt? (Mt 18:7).

• Az Isten gondolatai alapvetően mások, mint az embereké, az emberek is különböznek egymástól, ezért szinte elkerülhetetlenek a botránkozások (Ésa 55:9).
• Az eljövendő Messiásról Ésaiás úgy jövendölt, hogy “megütközés köve és botránkozás sziklája lesz Izráel két házának”, ezért “megütköznek köztük sokan, s elesnek és összetöretnek” (Ésa 8:14-15).
• Ez mind beteljesedett Jézussal, mert Ő nem olyan embernek született, nem úgy élt, nem úgy viselkedett, nem úgy tanított, és nem olyan evilági dicsőséget tűzött küldetése céljául, mint amit vártak Tőle.
• Megbotránkoztak Benne a rokonai is, de végül még a közvetlen tanítványai is (Mt 13:57, 26:31).
• Bár Jézus igyekezett előkészíteni az övéit, hogy amikor bekövetkeznek az események, akkor ne botránkozzanak meg Benne, Péter még fogadkozik is, hogy ővele ez nem történhet meg (Jn 16:1, Mt 26:33).
• Azért van szükség ezekre a botránkozásokra, mert Isten csak az ilyen meghökkentő események által tud bennünket egy mélyebb és más dimenzióban történő gondolkodásra és igekutatásra késztetni, illetve a kialakított értékrendünk átgondolására.

4. Minek az alapján ítélhető meg az, hogy mit nevezhetünk botránkoztatónak?

• Csak Isten képes ezt a maga teljességében megítélni, hogy mi mondható botránkoztatónak, ezért nekünk a Bibliát kell tanulmányoznunk.
• Isten az Ige üzenete által, a lelkiismeret hangja által és egyéb eszközei által szólal meg felénk és késztet arra, hogy Vele összhangban viszonyuljunk és cselekedjünk.
• Mi kétféleképpen szoktunk kapcsolatba kerülni a botránkozás tényével:
• Esetenként megbotránkozunk valamin, ami a környezetünkben történik.
• Máskor pedig olyan dolgot teszünk, mondunk, vagy éppen nem teszünk semmit, pedig kellene, amin mások megbotránkoznak.

5. Lehetséges-e olyan eset, amikor valaki önmagában botránkozik meg?

• Amikor a Szentlélek felszínre hoz belőlünk és megvilágít az életünkben olyan dolgot, aminek létezéséről eddig nem is tudtunk (Jn 16:8).
• Egy váratlan helyzetben való reakció, aminek a jelentőségét és elítélendő voltát talán csak később fogjuk fel és értjük meg.
• Pál apostol a római levél hetedik fejezetében írja le azt, amikor egy ember önmagában is megbotránkozik: “nem azt mívelem, amit akarok, hanem amit gyűlölök” (Róm 7:15).

II. Öncsonkítás vagy valami más

1. Mit gondolsz, szó szerint vagy jelképesen kell érteni ezt a jézusi útmutatást?

• Jézus egyáltalán nem öncsonkító cselekményre biztat, hiszen éppen Ő tanítja máshelyen, hogy minden bűn a szívből származik, és nem a testi tagjaink felelősek érte (Mt 15:18-19).
• Az öncsonkítás a szív bűnös állapotát nem szüntetné meg, emiatt megoldást szem hozna.
• “Mindenki levétetné még a jobb kezét is, ha ezzel egy halálos betegségnek az egész testében való elterjedését megakadályozhatja” (GHB 64,1).
• “Mennyivel inkább legyünk készek felhagyni mindazzal, ami a lelki életünket veszélyezteti” (u.o.).

2. Mi mindent jelképezhet a jobb szem, vagy a jobb kéz, és miért ezt a két testi tagunkat jelölte meg Jézus?

• Jelképes értelemben mindenre vonatkozhat, ami akadályozni képes a lelki életünk fejlődését.
• A kéz a cselekvőképességünk szimbóluma, tehát ne tegyünk olyat, ami botránkoztató lehet akár másoknak, akár saját magunknak.
• A szem viszont az érzékszerveinkre mutató meghatározás, mivel a szem segítségével fogadjuk be a legtöbb információt, tehát ne forduljunk érdeklődéssel olyan dolgok felé, amik botránkoztatóak lehetnek számunkra.
• Jézusról egy nagyon érdekes próféciát olvashatunk ezzel kapcsolatban.
• “Kicsoda vak, ha nem az én szolgám?... Ki olyan vak, mint a békességgel megajándékozott,,,? Sokat láttál, de nem vetted eszedbe...” (Ésa 42:19-20).

3. Hogyan lehet Jézusnak ezt az utasítását a gyakorlati életben is alkalmazni és megvalósítani?

• Gyökeresen szakítanunk kell a bűnnel, ezért “akaratunk odaadását, szemünk kivájásához vagy a kezünk levágásához hasonlítja az Írás” (GHB 64,3).
• Alárendelni az alacsonyabb rendűt a magasabb rendűnek.
• Odaadni a földit a lelkiért.
• Felcserélni a mulandót az örökkévalóért.
• Ez a levágás az önmagam megtagadását jelenti, – megtagadok magamtól olyan dolgot, ami pedig a dolgok természetes rendje szerint a rendelkezésemre áll.
• “Meglássátok, hogy a ti szabadságotok valamiképpen botránkozásukra ne legyen az erőteleneknek” (1 Kor 8:9).
• “Annakokáért, ha eledel botránkoztatja meg az én atyámfiát, inkább soha nem eszem húst, hogy az én atyámfiát meg ne botránkoztassam” (1 Kor 8:13).
• “Azért akár esztek, akár isztok, akármit cselekesztek, mindent az Isten dicsőségére míveljetek. Meg ne botránkoztassátok se a zsidókat, se a görögöket, se az Isten gyülekezetét” (1 Kor 10:31-32).

4. Mit jelent Jézusnak ez a kemény tanácsa, hogy “vájd ki”, “vágd le”?

• Fizikailag egy ilyen dolog rendkívül fájdalmas műtétet jelent, különösen akkor, ha azt magunknak kell elvégezni.
• Ilyen cselekményre csak az képes, aki tudja, hogy ezzel a fájdalmas cselekménnyel az életét fogja megmenteni.
• Jézusnak ez a kijelentése azt jelenti, hogy Krisztusért készek vagyunk még fájdalmas szakításokra, és nehezen meghozott döntésekre is.
• Nem nyesegetni kell a rossz tulajdonságainkat, hanem teljesen kivágni az életünkből, mert ellenkező esetben újra és újra kihajt, mindig dúsabban és sokágúbban.

5. Mit jelent csonkának lenni az Isten országában?

• Olyan dologtól elszakadva lenni, amit pedig létszükségletnek tekintettünk az életünkben.
• Olyan dologtól elszakadni, ami bele volt nőve az életünkbe annyira, hogy nélküle esetleg csonkának, félembernek érezzük magunkat.
• Természetesen csak az elszakadás időszakában érzünk és gondolkodunk így.

6. Miért kéri Isten az akaratunk átadását és odaszentelését tőlünk, talán az akaratunk átadásával annak megsemmisítését akarja elérni?

• Csak az akaratunkat felhasználva teljesíthetjük az Ő akaratát, sőt még abban is Ő segít, hogy képesek legyünk akarni (Fil 2:13).
• Ha ezt megtesszük, akkor Ő megtisztítva és megnemesítve adja vissza nekünk.

III. A gyehennára vettetésről

1. Egyetérthetünk azzal az általános keresztény szemlélettel, hogy a gyehenna, amiről itt Jézus beszél, az örökké égő pokol tüzét jelenti, ahová a meghalt gonoszok lelkei jutnak?

• Nem, mert a Biblia sehol sem tanítja a lélek halhatatlanságát, amely szerint a meghalt ember lelke tovább él valahol a test halálát követően.
• Amikor a Biblia az emberről beszél, akkor az ember személyiségét képező test, lélek és szellem egységéről beszél, amely az Isten éltető leheletének jelenlététől függően lehet élő vagy halott ember (1 Móz 2:7, 7:21-22, Préd 3:19-21, 9:7-8, 12).
• A gyehennában Isten “mind a lelket, mind a testet elveszti”, azaz megsemmisíti (Mt 10:28).
• Nem, mert a bűnös büntetésével kapcsolatban a Biblia nem az örökké tartó szenvedést hirdeti, hanem a teljes és végső megsemmisülést (Mal 4:1, Jel 20:9/b, Zsolt 37:9-10, 20).
• A Bibliának azt a kifejezését, hogy “örökkön örökké”, sokkal inkább úgy kellene fordítani, “az időnek idejéig”, – vagyis az Isten által teremtett időnek csak az Isten által meghatározott idejéig fog tartani a bűn büntetésének ítélete.
• Nem, mert Isten sohasem ígért olyat, hogy a bűnösnek örökké szenvednie kell, ha inkább a bűnt választja és vétkezik.
• Kezdetben nem azt mondta Ádámnak, hogy amennyiben mégis eszel a tiltott fáról, akkor örökké szenvedni fogsz a gyehenna tüzében, hanem azt, hogy “bizony meghalsz” (1 Móz 2:17).
• Mivel pedig az Istennél “nincs változás, vagy változásnak árnyéka”, ezért a bűn végső sorsára vonatkozó rendelkezések is változatlanok (Jak 1:17/b).

2. Mit kell érteni a gyehenna szó alatt, ahová Jézus szerint a bűnben élő emberek jutnak?

• Mindenek előtt “a külső sötétség”-et jelenti, az Istentől végleg elszakadt ember állapotát, ahonnan nincs és nem is lehet remény a visszatérésre (Mt 22:13, Zsid 10:26-27).
• Ugyanakkor a gyehenna szó általában össze van kapcsolva a tűz szóval is, vagyis amiről Jézus beszél, az a gyehenna tüze.
• Erről a tűzről a Biblia úgy beszél mint az Isten végső és utolsó ítéletéről, amely nemcsak a bűnösöket semmisíti meg végleg, hanem a Földet mint bolygót is megtisztítja a bűn minden nyomától, hogy Isten vissza állíthassa az édeni állapotot.
• Ez a tűz a második adventet követően ezer év múlva fog bekövetkezni (Jel 20:7-9, 15, 2 Pét 3:7, 10).