1. Mit értenek az emberek általánosságban a paráznaság szó alatt?
A magyar értelmező szótár szerint az erkölcstelen
és kicsapongó életet élő ember életvitelét, cselekedeteit nevezhetjük
paráznaságnak.
Az egyéni vélemények viszont már megoszlanak annak megítélésében, hogy
mit nevezhetünk erkölcstelennek, vagyis paráznaságnak.
Vannak, akik csak a fizetett prostitúciót tekintik paráznaságnak.
Vannak, akik a homoszexuális cselekményt vagy
életformát minősítik így.
Vannak, akik csak a házasságon kívül történő
szexuális életet tekintik paráznaságnak.
2. Egységesnek mondható-e a kereszténység gondolkodása a paráznaság
megítélésével kapcsolatban?
Legalább olyan sokféle gondolkodás található a keresztények között is,
mint a világban.
Néhány példa ennek a sokszínűségnek a szemléltetésére:
Vannak, akik nem tekintik paráznaságnak a
házasság előtti szexuális életet, míg mások viszont igen.
Vannak, akik csak a házasságban élők félrelépését
tekintik paráznaságnak.
Vannak, akik még a házastársak szexuális életét is paráznaságnak tekintik,
ha az nem gyermekáldás érdekében történik.
3. A Biblia általános tanítása alapján mit kell érteni a “Ne paráználkodjál!”
rendelkezés alatt?
A héber nyelv eredeti jelentése szerint pontosabb volna a fordítás akkor,
ha az lenne írva, hogy “Ne légy házasságtörő!”.
Éppen ebből következtetve gondolják sokan,
hogy ez a törvénypont csak a már házasságban élőkre vonatkozik.
A bibliai gondolkodás szerint viszont a házasság
törést szenvedhet már akkor is, mielőtt még megkötötték volna.
Minden olyan szexuális cselekmény, ami nem a házastárssal együtt valósul
meg, azt paráznaságnak, azaz házasságtörésnek kell tekinteni.
A leendő házasság tisztaságát is megtöri minden
ilyen cselekmény, a leendő házastárs ellen elkövetett bűnnek kell tekinteni,
a hűtlenség megnyilatkozásának.
Isten csodálatosan szépnek teremtette meg
a férfi és a nő egyesülésében megvalósuló házasságot, amit viszont
lehet rosszul is alkalmazni és gyakorolni.
Egy szépen gondozott pázsitos kert gyönyörű
lehet, amiben nagyon sok örömöt lehet találni. Ha viszont valaki fog egy
ásót, és egy részt kiemel belőle és leteszi a szobánk szőnyegére, akkor
már szemétnek tekintjük azt, amiben pedig a maga helyén még gyönyörködtünk.
- Így szabta meg
Isten a szexuális életünk lehetőségeit is a házasság szövetségén belül,
ahol gyönyörű lehet számunkra, míg azon kívül csak az élet szemetévé válik.
Mivel a házasság a ragaszkodó szeretet szövetségét
jelenti, ezért a paráznaság hűtlenséget jelent a házastárs iránt, másfelől
pedig erőszakos megsértését jelenti egy másik házasság szövetségének.
1. Mi az új abban, amit Jézus mondott a paráznaság
bűnével kapcsolatban?
A farizeusok korabeli tanítása szerint a paráznaság
tilalma csak a külső cselekedetekre vonatkozott, szerintük csak egyetlen
módon lehetett paráznává valaki, ha tiltott szexuális cselekményt
követett el.
Ezzel ellentétben Jézus azt akarta világossá
tenni, hogy a paráznaság az ember szívében kezdődik, és csak ezt követi
majd később a cselekedet.
“Nem a kísértés, amely által az ember az
átkos bűnt elkövette, okozta a nyilvánvaló bűnt, hanem csak napfényre hozta
azt, ami régóta a szívében élt, titkon és elrejtve” (GHB 63,1).
2. Miért fontos megérteni a jézusi tanításban kiemelt különbséget?
Mert a házasságtörés, vagyis a paráznaság
lényege abban áll, hogy csődöt mond a hűség, és ennek kibontakozása
a szív mélyén indul meg és teljesedik ki.
Mert a szívben lappangó hűtlenség éppen olyan
rossz, mintha felszínre kerülve láthatóvá lenne.
A szívben dédelgetett hűtlenség ugyan bizonyos
korlátok közé van szorítva, de ebből következően sokszor mocskosabb
és tisztátalanabb, mintha felszínre kerülhetett volna.
Mivel a házasság szövetségkötését a szívükkel
írják meg az emberek, ezért a szív hűtlenségével ez az írás mindjobban
elhalványul.
Nem az a fontos, hogy mennyi kalandot és testi gyönyört élt át valaki,
hanem az, hogy mit és mennyit áldozott fel a szívében dédelgetett parázna
vágyaival.
“Jézus kijelentette: amíg a szív bűnös
indulatokat és gondolatokat ápol, - ha
mégoly titkos is -
addig ott a bűn az úr, s a lélek még az ellenségeskedés keserűségeinek
és a gonoszság kötelékének foglya. Aki az erkölcstelen jelenetekben gyönyörködik
és elnéző a bűnös gondolatokkal és érzéki pillantásokkal szemben, az a
nyilvános bűnök gyalázatos voltában és szívet tépő nyomorában felismerheti
annak a gonoszságnak az igazi lényegét, amely a szívében fészkel”
(GHB 63,1).
“Ez a parancsolat nemcsak a nemi tisztátalanságot tiltja meg, hanem
az érzéki gondolatokat és kívánságokat is, és azokat a gyakorlatokat is,
amelyek ezeket a gondolatokat és kívánságokat
felkeltik bennünk. Ez a parancsolat nemcsak azt követeli meg tőlünk, hogy
legyünk tiszták külső életünkben, hanem azt is, hogy legyünk tiszták szívünk
szándékaiban és érzelmeiben is” (PP 265,3).
1. Milyen jelképet használ a Biblia az Isten
és az ő népe közötti kapcsolat szemléltetésére?
A Bibliában a Krisztus és az Egyház közötti viszony -
annak szent és tartós jellege miatt - a házasság
által van ábrázolva.
Az Úr az ő népét ünnepélyes szövetség
által egyesítette magával (2 Kor 11:2, Hós 2:18, Ésai 54:5, Ef 5:25-32).
Elkötelezve magát arra, hogy Ő akar Istenükké
lenni.
Miközben népe azt vállalja, hogy az Övé és csak az Övé akarnak lenni.
A tíz szűzről szóló példázat is ezt
a szimbólumot állítja elénk.
Krisztus a vőlegény és az Egyház a menyasszony.
2. A Bibliában adott kinyilatkoztatások alapján mit kell érteni lelki
paráznaság alatt?
Ha azonban az Egyház elfordul Krisztustól,
mint férjétől, és mások barátságát keresi, ezt paráznaságnak minősíti Isten
(Jer 3:20, Jak 4:4, Ez 23:2-5).
Ilyen esetben tehát parázna asszonyként mutatja be a prófécia az Egyházat.
A “parázna” kifejezés jelenlegi használata arra a tiltott egyesülésre
utal, amelyet a mai hitvalló keresztények
tesznek különböző területen.
Azonosulás azzal a valláspolitikai szervezettel, amely Krisztus nevében
ugyan, de Krisztus elvei nélkül akarja egységbe tömöríteni az egész Föld
népét.
Egyesülés a világgal, annak szokásaival, kívánságaival (Jak 4:4).
Minden olyan barátság, amelyben Krisztus nem
lehet az első helyen, az lelki paráznaságnak minősül.
“Krisztus gyülekezetének hűtlensége, amelyet
ő azáltal nyilvánított ki, hogy hűségét és szeretetét elfordította az Úrtól
és engedte, hogy a világi dolgok iránti szeretet vegyen erőt lelkén, össze
van hasonlítva a házassági fogadalom megtörésével” (NK 340,4).
A lelki paráznaság esetében is érvényes az
a jézusi figyelmeztetés, hogy amennyiben hűtlen gondolatokat ápolunk magunkban,
akkor a szívünkben már megfogant a bűn.
3. A vég idejéhez közeledve mire figyelmeztet Isten bennünket, milyen
veszély leselkedik a választottaira?
Isten arra figyelmeztet mindenkit, hogy jönni fog egy valláspolitikai hatalom,
amely a saját paráznaságának a borát kínálja mindenkinek; mindenkit szeretne
megitatni vele.
Ez a bor nem lehet más, mint az ő paráznaságából
fakadó gondolkodása és életpéldája.
Vagyis a Krisztushoz való hűtlenséget kínálja
az emberek elé, mint egy csábító italt.
“A megittasodás kelyhe, amelyet a világnak
nyújt, azokat a hamis tanokat jelenti, amelyeket a Föld nagyjaival való
meg nem engedett kapcsolat következtében fogadott el. A világgal való barátság
megrontja hitét, ő viszont olyan tanok hirdetésével áraszt romlott befolyást
a világra, amelyek a Szentírás legvilágosabb kijelentésével ellentétben
állnak” (NK 346-347).
4. Miért a bor fogyasztásával szemlélteti Isten azt a folyamatot, amely
által paráznaságra akarnak csábítani bennünket?
A “bor” szó nagyon találó jelkép annak bemutatására,
amit ez a Krisztushoz hűtlen egyház-politikai hatalom kínál az embereknek.
A bor olyan ital, amely megzavarja a tiszta gondolkodást.
Mindezt olyan módon, hogy az, aki fogyaszt
belőle, pontosan az ellenkező hatást érzi magán először.
Minél többet fogyaszt azonban belőle valaki,
annál kevésbé ura cselekedeteinek.
Minden tettét a bor kábító befolyása határozza meg, olyan dolgokat is képes
megtenni, amit józan állapotában nem tett volna meg.
A bor azonban függetlenül a következményeitől,
mégis kívánatos annak, aki fogyasztja.
Ez a valláspolitikai hatalom tehát valami
olyat kínál a népeknek, amely először kívánatos számukra.
De ha élnek vele, akkor elveszítik korábbi
józanságukat, ugyanakkor a vele való élés olyan dolgokba sodorja őket,
amit egyébként nem tettek volna meg.
Miként a fizikai életben szokott lenni, akként történik ez lelki vonatkozásban
is.
Először csak kóstolgatják az emberek, hogy
milyen is az, amikor Krisztus nevében tesznek valamit, még ha nem is tapasztalják,
hogy Krisztus velük van.
Ettől azonban nem érzik azt, hogy ártana nekik,
sőt, mintha még jobban éreznék magukat tőle.
Ettől az érzéstől késztetve bátorságot éreznek
arra, hogy még tovább lépjenek, még többet igyanak ebből az italból.
Ettől azonban beáll egy bizonyos kábultság,
majd pedig részegség.
Ettől kezdve minden cselekedetük a kábító
ital hatásának a következménye.