14.  BÉKESSÉG ISTENNEL ÉS FELEBARÁTAINKKAL

I. Az oltárhoz vitt áldozat jelentősége

1. Mit jelentett az ószövetségi emberek számára az oltárhoz vitt áldozat?

• A bűnei felett bánkódó izraelita számára az oltárhoz vezető út volt az első lépés, hogy Istennel megbéküljön.
• Az oltár előtt való megjelenés mindenekelőtt azt jelentette, hogy az elkövetett bűne miatt jogosnak tartja Isten büntető ítéletét.
• Ugyanakkor azt a hitét is kifejezte ezzel a cselekménnyel, hogy a helyettesítő áldozat bemutatása által a bűnei miatt az áldozat hal meg, Ő pedig Isten bocsánatát nyeri el és kegyelmében részesül.
• Ez a bemutatott áldozat a Golgota keresztjére mutatott előre, ahol “Istennek ama Báránya” kerül megáldoztatásra, “aki elveszi a világ bűneit” (Jn 1:29).
• A Golgota keresztje az Isten békeszándékát hirdeti minden ember felé, mert csak a kereszt által békülhetünk meg Istennel (2 Kor 5:19/a).

2. Milyen esetben és miért küldi el az oltártól Jézus az áldozatot bemutató embert?

• Azért, hogy előbb menjen el, ismerje be a megbántott fél előtt a bűnét, és adja tanújelét annak, hogy megbánta?
• De nem azért kell elmennie, hogy kiengesztelje a sértett fél önérzetét, hogy ezzel hizlalja az “Én”-jét.
• A vétkező fél mindenek előtt önmaga számára fogalmazza meg és mondja ki bocsánatkérésében a bűnösségét a megbántott fél előtt.
• Mivel az áldozatot bemutató a cselekményével Isten bocsánatát szeretné elnyerni, ezért előbb neki is késznek kell lennie megbocsátani vagy bocsánatot kérni.

3. Az újszövetségi időben van-e olyan cselekmény, amely ugyanazt fejezi ki, mint régen az oltárhoz vitt áldozat?

• Mivel a mi bűnért való áldozatunk Jézus Krisztus halálában teljesedett be, ezért minden olyan esemény, amit az Ő halálának az emlékezetére tartunk olyan cselekménynek minősül, mintha a bűnért való áldozatunkat vinnénk az Isten elé.
• Ilyenképpen az Úrvacsorában való részvételünk által kimondatlanul is az Isten bűnbocsátó kegyelmét kérjük.
• A Jézusi példa viszont arra tanít, hogy Isten bűnbocsátó kegyelmét csak akkor igényelhetjük, ha már az embertársainkkal is készek vagyunk a megbékülésre, és ennek a gyakorlati lépéseit meg is tettük (Mt 18:23-35).
• Jézus a mintaimájában is erre tanította a tanítványait:
• “És bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk azoknak, akik ellenünk vétkeztek” (Mt 6:12).
• “Mert ha megbocsátjátok az embereknek az ő vétkeiket, megbocsát néktek is a ti mennyei Atyátok. Ha pedig meg nem bocsátjátok az embereknek az ő vétkeiket, a ti mennyei Atyátok sem bocsátja meg a ti vétkeiteket” (Mt 6:14-15).

II. Megbocsátás és bocsánatkérés

1. Mikor lehet azt mondani a felebarátunknak, hogy megbocsátottam, kell-e feltételt szabni ahhoz, ha meg akarunk bocsátani?

• Bármikor készek lehetünk a megbocsátást gyakorolni felebarátaink felé.
• A megbocsátásunknak semmilyen feltételt sem kell szabni, hiszen a megbocsátás lehetősége a mi jellemünket formáló eszköz.

2. Mit foglal magába az a fogalom, hogy megbocsátás?

• A megbocsátás gyakorlati megvalósításának van egy érzelmi és egy jogi oldala.

3. Mit kell érteni a megbocsátás érzelmi része alatt?

• Megbocsáthatok érzelmi alapon úgy, hogy a megbántás ellenére már nem haragszom, helyette már szeretni is képes vagyok, annak ellenére is, hogy nem kértek tőlem bocsánatot.
• “A szeretet hosszútűrő... nem rója fel a gonoszt... mindent elfedez... mindent eltűr” (1 Kor 13:4-7).
• “Ám haragudjatok, de ne vétkezzetek; a nap le ne menjen a ti haragotokon” (Ef 4:26).
• “Minden mérgesség és fölgerjedés és harag... kivettessék ti közületek minden gonoszsággal együtt. Legyetek pedig egymáshoz jóságosak, irgalmasok, megengedvén egymásnak; miképpen az Isten is megengedett néktek Krisztusban” (Ef 4:31-32).
• Isten gyakorlatából ezt úgy ismerhettük meg, hogy Ő már akkor megbocsátott nekünk, amikor mi még bűnösök, erőtlenek és ellenségek voltunk (Róm 5:6-10).
• A golgotán bemutatott áldozat által pedig kifejezésre is akarta juttatni a megbocsátó szándékát.
• Jézus a kereszten ezért imádkozhatott úgy, hogy “Atyám, bocsásd meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek.” (Lk 23:34).

4. Mit kell érteni a megbocsátás jogi része alatt?

• A megbocsátásnak van egy jogi része is, amit viszont csak akkor gyakorolhatok, ha a vétkező már belátta és a bocsánatkérésében be is vallotta a bűnét.
• Isten nem hatalmaz fel bennünket arra, hogy olyan embert is biztosítsunk a megbocsátásunk jogi következményéről, aki nem képes beismerni a bűnét.
• A bocsánatkérés nélküli megbocsátás csak a bűneiben erősíti meg a vétkezőt.
• A megbocsátás jogi részéhez már Isten is azt mondja; “Hagyja el a gonosz az ő útját, és a bűnös férfiú gondolatait, és térjen az Úrhoz” (Ésa 55:7).
• A megbocsátás jogi oldala biztosítja azt a körülményt, amely a bűnöst felszabadítja bűnének terhe alól, és visszaállítja a szeretetnek a korábbi állapotát, amit az elkövetett bűn rontott meg.

5. Hányszor lehet vagy kell megbocsátani az ellenünk vétkező embertársunknak?

• Jézus Péternek adott válasza szerint még “hetvenszer hétszer is” (Mt 18:22).
• Az Isten szerinti megbocsátás ugyanis nem a külső körülmények függvénye, hanem az isteni természetből fakadó reakció.

6. Mi teszi szükségessé és milyen módon kell gyakorolni a bocsánatkérést?

• A bocsánatkérés soha nem történhet általános megfogalmazásban, hanem mindig a konkrét esetre megfogalmazva, nevén kell nevezni a bűnt, a megbánás mértékét és jellegét, nyilvánosan vagy személyesen.
• Ezért helytelen az a megfogalmazási forma Isten felé is és egymás felé is, hogy “bocsásd meg, ha valamit elkövettem”.
• Ha tudod, hogy mit követtél el, akkor merd bevallani és kimondani is, hiszen ettől lesz őszinte a beismerés.
• A bocsánatkérő éppen a bocsánatkérésével ismeri be a bűnösségét, ehhez azonban meg kell nevezni és ki kell mondani, hogy miben vétkes, mi az, ami miatt bűnbánattal bocsánatot kér.
• Ha viszont nem tudsz arról, hogy valamit is elkövettél volna, akkor szükségtelen bocsánatot kérni, (különbséget tenni alázat és alázatoskodás között).
• Az ilyen cselekmény csak a kegyesség látszatának a keltése, megtévesztő, képmutató gyakorlat, mert nincs mögötte őszinte bűnbánat.
• A bűn nevén nevezése közben az is előfordulhat, hogy félreértés történt, vagy éppen a másik fél nem is tud arról, hogy az illető meg lett bántva.
• Azt viszont feltétlenül vegyük észre, ha valakit mi bántottunk meg!

III. Az Isten szerinti megbékülés

1. Mi az alapja annak, hogy a megbékélés irányába lépéseket tudjunk tenni?

• Igyekezzünk őszinte önvizsgálattal felmérni a lelkünk állapotát, és meghatározni, hogy a mi saját fogalomtárunkban mit jelent az a szó, “megbocsátottam”.
• Önvizsgálatunkat csak olyan kérdések felvetésével végezhetjük el, amik elhatnak “a szívnek és léleknek, az ízeknek és a velőknek megoszlásáig, és megítéli a gondolatokat és a szívnek indulatait” (Zsid 4:12).
• Kész vagy arra, hogy a megbocsátásod független legyen a bűn nagyságától, vagyis a nagy sértéseket és a nagy bántásokat is kész vagy megbocsátani?
• Kész vagy személyválogatás nélkül is megbocsátani?
• Szükségét érzed-e annak, hogy a megbocsátás előtt bocsánatot kérjenek tőled?
• Örömet találsz-e abban, hogy a megbántás ellenére nem érzel haragot?
• Kész vagy arra, hogy amit megbocsátottál, akkor arról többé nem emlékezel meg, nem veted a szemére annak, akinek ezt már megbocsátottad?
• “A feledékenység egy emberi gyarlóság, a felejteni tudás azonban egy isteni erény.”

2. Lehet-e egymástól elválasztottan kezelni és gyakorolni a megbocsátást és a bocsánatkérést?

• A megbocsátás és a bocsánatkérés nem választható el egymástól, egymás nélkül nem működhet, az egyik feltételezi a másikat.
• Bocsánatkérés megbocsátás nélkül csak megalázásra és elítélésre ad lehetőséget.
• Csak a megbocsátás feltételezése vezeti el a vétkezőt a bocsánatkéréshez.
• Istenhez is csak ezért merünk elmenni, mert ismerjük az irántunk való szeretetét és kegyelmét.
• A bocsánatkérés nélküli megbocsátás viszont csak a bűneiben erősíti meg a vétkezőt.
• Ezek a feltételek természetesen csak a megbocsátás jogi rendezésére vonatkoznak, az érzelmi részére viszont nem.

3. Milyen módon gyakorolja Isten a megbocsátást?

• “Mert kegyelemből tartattatok meg hit által; és ez nem tőletek van; Isten ajándéka ez” (Ef 2:8).
• “Kicsoda olyan Isten, mint te, aki megbocsátja a bűnt, és elengedi öröksége maradékának vétkét?! Nem tartja meg haragját örökké, mert gyönyörködik az irgalmasságban!” (Mik 7:18).
• “Könyörülő és irgalmas az Úr, késedelmes a haragra és nagy kegyelmű. Nem feddődik minduntalan, és nem tartja meg haragját örökké. Nem bűneink szerint cselekszik velünk, és nem fizet nékünk a mi álnokságaink szerint. Mert amilyen magas az ég a földtől, olyan nagy az ő kegyelme az őt félők iránt. Amilyen távol van a napkelet a napnyugattól, olyan messze veti el tőlünk a mi vétkeinket. Amilyen könyörülő az atya a fiakhoz, olyan könyörülő az Úr az őt félők iránt” (Zsolt 103:8-13).
• “No jertek, törvénykezzünk, azt mondja az Úr! Ha bűneitek skarlátpirosak, hófehérek lesznek, és ha vérszínűek, mint a karmazsin, olyanok lesznek, mint a gyapjú” (Ésa 1:18).

4. Szab-e feltételt Isten a megbocsátáshoz?

• “És megalázza magát az én népem, amely nevemről neveztetik, s könyörög és keresi az én arcomat, és felhagy az ő bűnös életmódjával: én is meghallgatom őket a mennyből, megbocsátom bűneiket, és megszabadítom földjüket” (2 Krón 7:14)
• “Bánjátok meg azért és térjetek meg, hogy eltöröltessenek a ti bűneitek” (Ap Csel 3:19).