1. Próbáld megfogalmazni, hogy mi a harag, egy cselekedet, egy érzelem
megnyilvánulás, vagy egy lelkiállapot?
Egy erős érzelmi felindulás valamilyen
eseménnyel vagy személlyel kapcsolatban.
Sérelem vagy igazságtalanság keltette bosszús indulat, illetve indulatos
lelkiállapot.
Sértődésből vagy neheztelésből fakadó ellenséges
viszony.
A harag a teljes lényünket érinti, ezért a megnyilatkozása is jelen van
mindenben, ami velünk kapcsolatos.
Az információk és egyéb hatások eredményeként
először egy érzelmi változást eredményez bennünk.
Ennek hatására a gondolkodásunk és a viszonyulásunk is megváltozik a haragot
kiváltó személy vagy esemény irányába.
Az előző kettő egy megváltozott testi és fizikai
állapotot idéz elő a haragvó személyiségének függvényében.
2. Milyen következménye és megnyilatkozása lehet a haragnak?
Lehet csupán egy erős érzelmi felindulás,
amit az értelem és az akarat normális határok között tart.
Ha az érzelmek az értelem fölé kerekednek, akkor meggondolatlan cselekedetek
következhetnek a haragból.
Jobbik esetben csak önpusztító dühöngésben vagy hisztis rohamban nyilatkozik
meg.
Stresszes állapotban “Adrenalint” termel a szervezetünk, ami kis mértékben
nagyon hasznos, de bizonyos határon túl már az immunrendszerünket támadja
meg és gyengíti.
A rosszabbik esetben már a haragunkat kiváltó személy ellen irányul, és
megtorlás és bosszú következik belőle.
Lehet, hogy “csak” jól megmondja a magáét
a másiknak, ezzel levezetve a benne lévő belső feszültséget, de ezzel megtartja
és fokozza a harag állapotát.
Ha viszont valamilyen cselekményben nyilatkozik meg a megtorlás, azt már
nagyon súlyos esetnek kell tekinteni.
“Aki gyűlöli az ő atyjafiát, mind embergyilkos
az” (1 Jn 3:15).
“A bosszú gondolatában már úgy benne rejlik a gonosz cselekedet, miként
a magban a növény” (GHB 60,f).
A haragból támadó bosszú nem az ember dolga,
hanem az Istené, mivel az ember nem rendelkezik a dolgokra olyan rálátással
mint Isten, és nem tudja megfelelő mértékben függetleníteni cselekedeteit
az érzelmeitől (Róm 12:17-19).
1. Lehet-e okkal haragudni, – vagyis, lehet-e jogos valakinek a haragja?
Bár az “ok nélkül” meghatározás nincs benne az eredeti szövegben,
ennek ellenére mégis lehet jogos valakinek a haragja.
Isten nem a haragot ítéli el bennünk, hiszen ez természetes érzelmi reagálás
lehet az adott helyzetben.
Viszont ne engedjük az érzelmeinket szabadon csapongani és megnyilatkozni,
ne haragudjunk meg minden miatt, ha kell, ha nem, vagyis
“ok nélkül”.
Másrészt pedig, ha jogos a haragunk, akkor vigyázzunk, hogy milyen cselekményre
tud rávenni bennünket.
“Ám haragudjatok, de ne vétkezzetek!” (Ef 4:26).
A Biblia számtalan példát jegyez fel arra
vonatkozóan, hogy a harag önmagában nem egy elítélendő érzelmi megnyilatkozás.
Mózes a szövetségkötés alkalmával “látá
a borjút és a táncolást, és felgerjede Mózesnek haragja, és elveté kezéből
a táblákat, és összetöré azokat a hegy alatt” (2 Móz 32:19).
Jézus a templomban, a száradt kezű
ember meggyógyítása alkalmával, az őt figyelő farizeusokat
“elnézvén
őket haraggal, bánkódván szívük keménysége miatt” (Mk 21:12).
A templom megtisztítása alkalmával a Biblia ugyan nem használja a harag
szót, de Jézus tettei kifejezik azt, amit haragnak nevezünk (Mt 21:12-13).
2. Lehet-e haragudni valakire úgy, hogy
ugyanakkor szeretjük is őt ezzel egy időben?
Igen, ha a haragom nem az ember ellen irányul, hanem csak az általa elkövetett
cselekedetére.
Mindig az ember ellen irányuló harag alakul
át gyűlöletté, és gyűlölettől fűtve mindenre képesek az emberek.
“Aki gyűlöli az ő atyjafiát, mind embergyilkos
az” (1 Jn 3:15).
“Aki helyt ad szívében a gyűlöletnek, az
a gyilkos útjára tette a lábát” (JÉ 254,2).
“Aki a gyűlöletet és az irigységet melengeti,
ugyanazt a szellemet ápolja, amelynek aratása a halál” (GHB 60,f).
Aki a felebarátjára haragszik, az nem tartja meg a szeretet törvényének
azt a pontját, hogy “Szeresd felebarátodat, mint magadat” (Mt 22:39).
“A szeretet hosszútűrő... nem gerjed haragra”
(1 Kor 13:4-5).
A személy ellen irányuló harag egyetlen ellenszere az ellenség szeretete
(Mt 5:44).
A haragjában meggondolatlanságot cselekvő
embert viszont meg kell fegyelmezni, mert ezzel a jó irányba neveljük és
segítjük.
“A nagy haragú ember büntetést szenvedjen, mert ha menteni akarod, még
növeled a haragját” (Péld 19:19).
3. Hogyan oldod fel azt a feszültséget, ami abból fakad, hogy a Biblia
az egyik helyen tiltja a haragot, a másik helyen pedig megengedi?
Amikor a harag az ember személye ellen irányul,
akkor az gyűlöletté válhat, aki pedig “helyet ad szívében a gyűlöletnek,
az a gyilkos útjára tette a lábát” (JÉ 254,2).
Ezért “minden... harag... kivettessék közületek, minden gonoszsággal
együtt” (Ef 4:31).
Minden harag, ami már az ember ellen támadt fel a szívünkben.
Amikor viszont a harag nem az ember ellen
irányul, hanem a cselekedet ellen és a bűn ellen, akkor már teljesen más
az Isten parancsa és tanácsa.
“Ám haragudjatok, de ne vétkezzetek; a nap le ne menjen a ti haragotokon”
(Ef 4:26).
Mivel Sátán szeretné olyan mértékben felfokozni
a hívő emberben a bűnnel szembeni jogos haragját, hogy az már a személlyel
is összekapcsolódjon, ezért naprakészen zárjuk le magunkban a haragot!
Ellenkező esetben a harag fog bennünket irányítani
és nem mi a haragot.
1. A haragról szóló tanítása közben miért beszél Jézus arról, hogy senki
ne mondja a másiknak azt “ráka” vagy “bolond”,
milyen kapcsolat van a két gondolat között?
A “ráka” arám eredetű szó, jelentése:
“üres”, a korabeli nyelvhasználatban
viszont azt jelentette, mintha mi azt mondanánk, hogy üresfejű, ostoba,
bolond vagy tökfej.
Jézus korában ez volt a leggyakrabban használt
kifejezés, ha valakit leminősítve megszóltak, vagy szidalmaztak.
A “bolond” már valamivel enyhébb kifejezésnek számított,
de azért még ez is súlyos szidalom volt.
Ez a kifejezés nemcsak az értelmileg fogyatékos bolondot jelentette, hanem
az istentelen, gonosz ember megjelölésére is használták.
A bolond gazdagról szóló példázatával Jézus
egy ilyen Isten nélkül élő “bolond” embert szemléltet (Lk 12:16-21).
Ilyen kifejezéseket csak olyan ember használ a társával szemben, aki már
nem ura az érzelmeinek, mert a tetteit már a haragos indulata irányítja.
2. Miért mond Jézus ilyen szigorú ítéletet arra, aki azt mondja a másiknak,
hogy “ráka”vagy“bolond”?
Mert a haragnak ilyen módon való megnyilatkozása
minden esetben egy belső, a lelkünk mélyén kimondott ítéletnek a következménye.
Egy ilyen ítélet viszont már nemcsak az elkövetett cselekedet megítélése,
hanem az ember személye ellen irányuló megnyilatkozás.
Mert aki ilyen mértékben átengedi magát az indulatok irányításának, és
a felebarátját ilyen súlyosan megítéli, az Sátán
módszerével él, és az ő lelkületét nyilatkoztatja ki.
A harag szülte szavak a gonoszság tüze, amely
bennünket is megront, és a környezetünkben élőket is, amivel nemcsak jelképesen,
hanem valóságosan is halálát okozhatjuk embereknek, – az első halált, de
a második halált is.
“A nyelv is tűz, a gonoszságnak összessége.
Úgy van a nyelv a mi tagjaink között, hogy megszeplősíti az egész testet,
és lángba borítja életünk folyását, maga is lángba boríttatván a gyehennától...
Fékezhetetlen gonosz az, halálos méreggel teljes” (Jak 3:6, 8/b).
3. Mondhatunk-e ítéletet embertársaink felett, megítélhetjük-e egymás
cselekedeteit?
Egy-egy cselekedetet meg kell tudjunk ítélni,
sőt meg is kell tennünk, hiszen Isten is arra tanít, hogy tudjunk különbséget
tenni a jó és a rossz között.
Csak ilyen módon tudunk egymást segítve, egymásért élni (Mt 18:15).
Nagyon fontos viszont, hogy egy-egy cselekedet alapján ne az ember felett
mondjunk ki ítéletet.
A cselekedet alapján kimondott ítéletünk ne befolyásolja negatív irányba
az ember iránti érzelmeinket és viszonyulásunkat!
Isten határozottan tilt bennünket attól, hogy az emberek fölött mondjunk
ki ítéletet.
“Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek!” (Mt 7:1,
V.ö: 1
Kor 4:5).
“Az ítélkezést és a kárhoztatást bízzuk Istenre”(GHB 61,1).
“Mert az Úr nem azt nézi, amit az ember,
mert az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az Úr azt nézi, ami a
szívben van” (1 Sám 16:7).