12.  HA A TI IGAZSÁGOTOK NEM TÖBB

I. Az igazságról

1. Mindenek előtt az emberiség történelmében mindig visszatérő nagy kérdésre kell választ keresnünk: Mi az igazság?

• A köznapi nyelvben azt mondjuk igaznak vagy igazságnak, ami megfelel a valóságnak.
• A valóságot hűen tükröző, neki teljesen megfelelő, igazi tényállás.
• Ilyen értelemben lehet alkalmazni olyan bírósági ítéletre is, ami összhangban van a törvényekkel és a jogszabályokkal.
• Az emberek által igazságnak mondott dolgok azonban nem jelentik a végső és abszolút értelemben vett igazságot, hiszen minden viszonylagos, valaminek a függvénye.
• Az emberi, társadalmi élet vonatkozásában nem létezik változhatatlan abszolút igazság, ezért az igazságról alkotott fogalmát folyamatosan módosítja az ember.
• Ez a módosított igazság-fogalom jelenik meg az állandóan változó társadalmi törvényekben és szabályokban, de az egyes emberek gondolkodásában is.
• A Biblia szerint most még csak “rész szerint van bennünk az ismeret”, ezért most még csak “homályosan látunk”, ezért különböző az igazság képünk (1 Kor 13:9, 12).

2. Hogyan jelenik meg az igazság a gyakorlati életünkben?

• Az igazság nemcsak egy elvont fogalom, hanem a tetteinkben lemérhető magatartás.
• Igazságos vagy igaz embernek mondható tehát az, aki összhangban él és cselekszik azokkal a szabályokkal, amik meghatározzák az emberi társadalom közösségi életét bizonyos koronként.
• Az Isten felé megnyilatkozó pozitív irányú magatartásunk – alkalmazkodás Isten akaratához és törvényéhez – szintén az igazság látható megjelenését jelenti.
• “Tanuljatok jót tenni; törekedjetek igazságra...” (Ésa 1:17).
• “Őrizzétek meg a jogosságot, és cselekedjetek igazságot, mert közel van szabadításom, hogy eljöjjön, és igazságom, hogy megjelenjék” (Ésa 56:1).

II. A farizeusok igazsága

1. Mit kell érteni azon, hogy farizeusok igazsága?

• Mivel Mózes törvényeiben az a kijelentés olvasható, hogy “az lesz nékünk igazságunk, ha vigyázunk arra, hogy megtartsuk mind a parancsolatokat”, ezért a farizeusok az Isten akaratához való igazodásukban nagy hangsúlyt helyeztek az igazság cselekvésére (5 Móz 6:25).
• Ezek az emberek úgy gondolták, hogy a törvény követelményeinek képesek tökéletesen eleget tenni, annak minden pontját tökéletesen megtartani.
• Pál is azt gondolta, “Ha bárki más mer testben bizakodni, én sokkal inkább”, mert “törvénybeli igazság tekintetében feddhetetlen voltam” (Fil 3:6/b).
• A gazdag ifjú is azt mondta Jézusnak a törvény megtartásával kapcsolatban, hogy “mindezeket megtartottam ifjúságomtól fogva; mi fogyatkozás van még bennem?” (Mt 19:20).

2. Mi volt az írástudók és a farizeusok vallásos életében, ami miatt Jézus elégtelennek minősítette azt?

• Nagyon szigorúan ragaszkodtak ugyan a törvény követelményeihez, de csak formálisan, betű szerint, a belső lelkületére már nem ügyeltek.
• Ezért mondta nekik Jézus azt, hogy “Jaj néktek képmutató írástudók és farizeusok! Mert... elhagyjátok amik nehezebbek a törvényben, a jogosságot, az irgalmasságot és a hűséget; pedig ezeket kellene cselekedni, és amazokat sem elhagyni” (Mt 23:23).
• Isten iránti tisztelet helyett csak a hagyományok kemény és szigorú tisztelete jellemezte őket, amiben sem alázat, sem szeretet, sem gyengédség nem volt, magatartásukkal csak botránkoztatták a népet.
• Így lett belőlük ízetlen só és gyümölcstelen szőlőtő, ami miatt értéküket veszítették Isten szemében (Mt 5:13, Hós 10:1).
• Cselekedeteiket üdvösségszerzőnek tekintették, ezért szigorú önfegyelemmel maguk akarták kiérdemelni az üdvösséget.
• Ez a gondolkodás automatikusan hozta magával a hivalkodást, a maguk mutogatását, a látszat istentiszteletet.
• A vallásos élet leple alatt sokszor a saját önző vágyaikat elégítették ki.
• “Az Isten parancsolatját szépen félre teszitek, azért, hogy a magatok rendelését tartsátok meg. Mert Mózes azt mondotta: Tiszteld atyádat és anyádat. És: Aki atyját és anyját szidalmazza, halállal lakoljon meg. Ti pedig azt mondjátok: Ha valaki ezt mondja atyjának vagy anyjának: Korbán (azaz: templomi ajándék) az, amivel megsegíthetnélek: Úgy már nem engeditek, hogy az atyjával vagy anyjával valami jót tegyen... és sok effélét is cselekesztek” (Mk 7:9-12).
• A törvényt mindig úgy értelmezték, hogy az a megtéretlen életükkel és gondolkodásmódjukkal összhangban legyen.

3. Hogyan alakult ki, miből eredt az a farizeusi gondolkodás, amely szerint a saját életüket már teljesen tökéletesnek és feddhetetlennek tudták tekinteni?

• Amikor emberek a saját életükben kinagyítanak bizonyos jócselekedetet, hogy azután ennek alapján hasonlítsák össze magukat másokkal, – természetesen ebből az összehasonlításból mindig ők kerülnek ki mint tökéletesek és jók.
• Jézus a farizeusról és vámszedőről mondott példázata által érzékelteti ennek a lényegét, ahol a farizeus így imádkozik: “Isten! Hálákat adok néked, hogy nem vagyok olyan, mint egyéb emberek, ragadozók, hamisak, paráznák, vagy mint e vámszedő is” (Lk 18:11).
• Az ilyen emberek annyira el vannak telve a saját igazságukkal, annyira azt akarják mások figyelmébe állítani, hogy eközben Isten igazságáról teljesen elfeledkeznek, már eszükbe sem jut (Róm 10:3).

4. Véleményed szerint a mi életünkben van-e olyan jelenség, amire Jézus most is azt mondaná, hogy “farizeusok igazsága”?

• Ha igennel válaszolsz, akkor mondjál példákat is a válaszoddal kapcsolatban!
• Minden olyan cselekedet, ami nem szívből fakad, amit csupán gépiesen, csak szokásból teszünk, az mind farizeusi megnyilatkozás.
• A kegyesség látszatának minden fajta megnyilatkozása, ami mögött nincs lélek és belső tartalom, hanem csak külső forma az egész.
• Formálisan viszont lehet nagyon látványos és tökéletesnek látszó.

5. Mit lehet tenni annak érdekében, hogy mi ne farizeusi módon gondolkodjunk és éljünk?

• Ne az emberek tetszését akarjuk elnyerni a cselekedeteink mutogatásával!
• Tanuljuk meg, hogy miként lehet a törvény szellemével azonosulni belül, a lélek mélyén!
• Ez akkor valósult meg, ha már nem megtartani akarjuk a törvényt, hanem betölteni.
• Isten ugyanis nem a cselekedeteinket akarja formálni a törvény által, hanem a jellemünket, a belső lényünket.

6. A törvényeskedő farizeusi gondolkodás elvetése egyet jelent a törvény elvetésével; ha az egyikre nincs szükség akkor a másikra sem?

• Isten a Bibliában sehol sem utal arra, hogy a törvényeskedők hibás gondolkodása és életgyakorlata miatt hatályon kívül helyezi az örök erkölcsi törvényét.
• Jézus tanításaiból éppen az ellenkezőjét lehet megérteni, a farizeusok helytelen gondolkodása ellenére Jézus a törvény megtartására biztat mindenkit.

III. A teljes és tökéletes igazság

1. Milyen az az igazság, amely által már jogosultak lehetünk a mennyeknek országára?

• A bibliai igazság mindenek előtt azt jelenti, hogy mindaz, ami Istentől származik, az igazság, hiszen Ő maga az igazság, az igazság forrása.
• Istennek az egész világegyetemre kiható uralkodása igazságon épült fel: “Igazság és jogosság a te királyi székednek alapja” (Zsolt 89:15).
• Az Istentől származó igazság viszont többféle módon kerül velünk kapcsolatba, illetve áll rendelkezésünkre.
• Isten írott Igéje tartalmazza és ismerteti meg velünk Isten igazságát, ezért mondta Jézus azt a főpapi imájában, hogy “A te Igéd igazság” (Jn 17:17).
• “Mert az Istennek igazsága jelentetik ki abban...” (Róm 1:17).
• A testté lett Ige pedig bemutatta életén keresztül, hogy milyen az Istennek igazsága (Jn 14:6, 1:14).
• A Szentlélek is Isten igazságának a kinyilatkoztatója:
• Egyrészt Ő maga is igazság, “És a Lélek az, amely bizonyságot tesz, mert a Lélek az igazág” (1 Jn 5:6).
• Másrészt pedig általa ismerhetjük meg az Isten igazságát, mert “mikor eljő amaz, az igazágnak Lelke, elvezérel majd titeket minden igazágra” (Jn 16:13).

2. Mikor mondhatjuk el azt, hogy mi már rendelkezünk azzal a többlet igazsággal, ami megkülönböztet bennünket a farizeusoktól?

• Ez az igazság egyrészt jogot ad a Mennyre, másrészt viszont alkalmassá is szeretne tenni a mennyei életre.
• Ez egyrészt megigazít bennünket Isten ítélete előtt, másrészt viszont megszentelő befolyást is gyakorol ránk.
• Az egyiket egy pillanat alatt elfogadhatjuk, a másikat viszont egy egész életen át tartó odaszentelődés által nyerhetjük el.
• “Istennek igazsága pedig a Jézus Krisztusban való hit által mindazoké lehet, akik hisznek...”, ebből adódóan ez Isten ajándéka részünkre, nekünk csak el kell fogadni (Róm 3:22, 1 Jn 3:1/a).
• “Találtassam Őbenne, mint akinek nincsen saját igazságom a törvényből, hanem van igazságom a Krisztusban való hit által, Istentől való igazságom a hit alapján” (Fil 3:9).
• “Isten az ő Fiában felajánlotta nekünk a törvény tökéletes igazságát. Ha szívünket megnyitjuk Krisztus befogadására, akkor bennünk lakozik majd az istenség egész élete és szeretete, amely teljesen átalakít a saját képmására” (GHB 58,2).

3. Lehetséges-e az, hogy a törvény cselekedete egy bizonyos szinten már igazsággá válik bennünk, amiben már az Isten is gyönyörűséget talál?

• Amikor már elmondhatjuk magunkról, hogy “az Úr törvényében van gyönyörűsége, és az ő törvényéről gondolkodik éjjel és nappal”(Zsolt 1:2).
• Amikor a törvényt már a belső tartalmáért fogadjuk el, és élünk vele összhangban.
• “A törvény betartása jelenti Krisztus jellemének megnyilatkozását az ember mindennapi életében, miként Isten is naponként nyilatkozott meg Krisztusban” (KP 59,1).