1. Mindenek előtt az emberiség történelmében
mindig visszatérő nagy kérdésre kell választ keresnünk: Mi az igazság?
A köznapi nyelvben azt mondjuk igaznak vagy igazságnak, ami megfelel a
valóságnak.
A valóságot hűen tükröző, neki teljesen megfelelő,
igazi tényállás.
Ilyen értelemben lehet alkalmazni olyan bírósági ítéletre is, ami összhangban
van a törvényekkel és a jogszabályokkal.
Az emberek által igazságnak mondott dolgok azonban
nem jelentik a végső és abszolút értelemben vett igazságot, hiszen minden
viszonylagos, valaminek a függvénye.
Az emberi, társadalmi élet vonatkozásában nem létezik változhatatlan abszolút
igazság, ezért az igazságról alkotott fogalmát folyamatosan módosítja az
ember.
Ez a módosított igazság-fogalom jelenik meg az állandóan változó társadalmi
törvényekben és szabályokban, de az egyes emberek gondolkodásában is.
A Biblia szerint most még csak “rész szerint van bennünk az ismeret”,
ezért most még csak “homályosan látunk”,
ezért különböző az igazság képünk (1 Kor 13:9, 12).
2. Hogyan jelenik meg az igazság a gyakorlati életünkben?
Az igazság nemcsak egy elvont fogalom, hanem
a tetteinkben lemérhető magatartás.
Igazságos vagy igaz embernek mondható tehát az, aki összhangban él és cselekszik
azokkal a szabályokkal, amik meghatározzák az emberi társadalom közösségi
életét bizonyos koronként.
Az Isten felé megnyilatkozó pozitív irányú magatartásunk – alkalmazkodás
Isten akaratához és törvényéhez – szintén az igazság látható megjelenését
jelenti.
1. Mit kell érteni azon, hogy farizeusok igazsága?
Mivel Mózes törvényeiben az a kijelentés olvasható, hogy
“az lesz nékünk
igazságunk, ha vigyázunk arra, hogy megtartsuk mind a parancsolatokat”,
ezért a farizeusok az Isten akaratához való igazodásukban nagy hangsúlyt
helyeztek az igazság cselekvésére (5 Móz 6:25).
Ezek az emberek úgy gondolták, hogy a törvény követelményeinek képesek
tökéletesen eleget tenni, annak minden pontját tökéletesen megtartani.
Pál is azt gondolta, “Ha bárki más mer testben bizakodni, én sokkal
inkább”, mert “törvénybeli igazság tekintetében feddhetetlen voltam”
(Fil 3:6/b).
A gazdag ifjú is azt mondta Jézusnak a törvény megtartásával kapcsolatban,
hogy “mindezeket megtartottam ifjúságomtól fogva; mi fogyatkozás van
még bennem?” (Mt 19:20).
2. Mi volt az írástudók és a farizeusok
vallásos életében, ami miatt Jézus elégtelennek minősítette azt?
Nagyon szigorúan ragaszkodtak ugyan a törvény
követelményeihez, de csak formálisan, betű szerint, a belső lelkületére
már nem ügyeltek.
Ezért mondta nekik Jézus azt, hogy “Jaj néktek képmutató írástudók és
farizeusok! Mert... elhagyjátok amik nehezebbek a törvényben, a jogosságot,
az irgalmasságot és a hűséget; pedig ezeket
kellene cselekedni, és amazokat sem elhagyni” (Mt 23:23).
Isten iránti tisztelet helyett csak a hagyományok
kemény és szigorú tisztelete jellemezte őket, amiben sem alázat, sem szeretet,
sem gyengédség nem volt, magatartásukkal csak botránkoztatták a
népet.
Így lett belőlük ízetlen só és gyümölcstelen
szőlőtő, ami miatt értéküket veszítették Isten szemében (Mt 5:13,
Hós 10:1).
Cselekedeteiket üdvösségszerzőnek tekintették,
ezért szigorú önfegyelemmel maguk akarták kiérdemelni az üdvösséget.
Ez a gondolkodás automatikusan hozta magával a hivalkodást, a maguk mutogatását,
a látszat istentiszteletet.
A vallásos élet leple alatt sokszor a saját
önző vágyaikat elégítették ki.
“Az Isten parancsolatját szépen félre teszitek, azért, hogy a magatok
rendelését tartsátok meg. Mert Mózes azt mondotta: Tiszteld atyádat és
anyádat. És: Aki atyját és anyját szidalmazza, halállal lakoljon meg. Ti
pedig azt mondjátok: Ha valaki ezt mondja atyjának vagy anyjának: Korbán
(azaz: templomi ajándék) az, amivel megsegíthetnélek: Úgy már nem engeditek,
hogy az atyjával vagy anyjával valami jót tegyen... és sok effélét is cselekesztek”
(Mk 7:9-12).
A törvényt mindig úgy értelmezték, hogy az a megtéretlen életükkel és
gondolkodásmódjukkal összhangban legyen.
3. Hogyan alakult ki, miből eredt az a
farizeusi gondolkodás, amely szerint a saját életüket már teljesen tökéletesnek
és feddhetetlennek tudták tekinteni?
Amikor emberek a saját életükben kinagyítanak bizonyos jócselekedetet,
hogy azután ennek alapján hasonlítsák össze
magukat másokkal, – természetesen ebből az összehasonlításból mindig ők
kerülnek ki mint tökéletesek és jók.
Jézus a farizeusról és vámszedőről mondott
példázata által érzékelteti ennek a lényegét, ahol a farizeus így
imádkozik: “Isten! Hálákat adok néked,
hogy nem vagyok olyan, mint egyéb emberek, ragadozók, hamisak, paráznák,
vagy mint e vámszedő is” (Lk 18:11).
Az ilyen emberek annyira el vannak telve a saját igazságukkal, annyira
azt akarják mások figyelmébe állítani, hogy eközben Isten igazságáról teljesen
elfeledkeznek, már eszükbe sem jut (Róm 10:3).
4. Véleményed szerint a mi életünkben van-e olyan jelenség, amire Jézus
most is azt mondaná, hogy “farizeusok igazsága”?
Ha igennel válaszolsz, akkor mondjál példákat is a válaszoddal kapcsolatban!
Minden olyan cselekedet, ami nem szívből fakad,
amit csupán gépiesen, csak szokásból teszünk, az mind farizeusi megnyilatkozás.
A kegyesség látszatának minden fajta megnyilatkozása, ami mögött nincs
lélek és belső tartalom, hanem csak külső
forma az egész.
Formálisan viszont lehet nagyon látványos és tökéletesnek látszó.
5. Mit lehet tenni annak érdekében, hogy mi ne farizeusi módon gondolkodjunk
és éljünk?
Ne az emberek tetszését akarjuk elnyerni a cselekedeteink mutogatásával!
Tanuljuk meg, hogy miként lehet a törvény szellemével azonosulni belül,
a lélek mélyén!
Ez akkor valósult meg, ha már nem megtartani akarjuk a törvényt, hanem
betölteni.
Isten ugyanis nem a cselekedeteinket akarja
formálni a törvény által, hanem a jellemünket, a belső lényünket.
6. A törvényeskedő farizeusi gondolkodás
elvetése egyet jelent a törvény elvetésével; ha az egyikre nincs szükség
akkor a másikra sem?
Isten a Bibliában sehol sem utal arra, hogy
a törvényeskedők hibás gondolkodása és életgyakorlata miatt hatályon kívül
helyezi az örök erkölcsi törvényét.
Jézus tanításaiból éppen az ellenkezőjét lehet
megérteni, a farizeusok helytelen gondolkodása ellenére Jézus a törvény
megtartására biztat mindenkit.
1. Milyen az az igazság, amely által már jogosultak lehetünk a mennyeknek
országára?
A bibliai igazság mindenek előtt azt jelenti,
hogy mindaz, ami Istentől származik, az igazság, hiszen Ő maga az igazság,
az igazság forrása.
Istennek az egész világegyetemre kiható uralkodása igazságon épült fel:
“Igazság és jogosság a te királyi székednek alapja” (Zsolt 89:15).
Az Istentől származó igazság viszont többféle
módon kerül velünk kapcsolatba, illetve áll rendelkezésünkre.
Isten írott Igéje tartalmazza és ismerteti
meg velünk Isten igazságát, ezért mondta Jézus azt a főpapi imájában, hogy
“A te Igéd igazság” (Jn 17:17).
“Mert az Istennek igazsága jelentetik ki abban...” (Róm 1:17).
A testté lett Ige pedig bemutatta életén keresztül, hogy milyen az Istennek
igazsága (Jn 14:6, 1:14).
A Szentlélek is Isten igazságának a kinyilatkoztatója:
Egyrészt Ő maga is igazság,
“És
a Lélek az, amely bizonyságot tesz, mert a Lélek az igazág” (1 Jn 5:6).
Másrészt pedig általa ismerhetjük meg az Isten igazságát, mert “mikor
eljő amaz, az igazágnak Lelke, elvezérel majd titeket minden igazágra”
(Jn 16:13).
2. Mikor mondhatjuk el azt, hogy mi már rendelkezünk azzal a többlet
igazsággal, ami megkülönböztet bennünket a farizeusoktól?
Ez az igazság egyrészt jogot ad a Mennyre, másrészt viszont alkalmassá
is szeretne tenni a mennyei életre.
Ez egyrészt megigazít bennünket Isten ítélete
előtt, másrészt viszont megszentelő befolyást is gyakorol ránk.
Az egyiket egy pillanat alatt elfogadhatjuk,
a másikat viszont egy egész életen át tartó odaszentelődés által nyerhetjük
el.
“Istennek igazsága pedig a Jézus Krisztusban való hit által mindazoké
lehet, akik hisznek...”, ebből adódóan
ez Isten ajándéka részünkre, nekünk csak el kell fogadni (Róm
3:22, 1 Jn 3:1/a).
“Találtassam Őbenne, mint akinek nincsen
saját igazságom a törvényből, hanem van igazságom a Krisztusban való hit
által, Istentől való igazságom a hit alapján” (Fil 3:9).
“Isten az ő Fiában felajánlotta nekünk
a törvény tökéletes igazságát. Ha szívünket megnyitjuk Krisztus befogadására,
akkor bennünk lakozik majd az istenség egész élete és szeretete, amely
teljesen átalakít a saját képmására” (GHB 58,2).
3. Lehetséges-e az, hogy a törvény cselekedete
egy bizonyos szinten már igazsággá válik bennünk, amiben már az Isten is
gyönyörűséget talál?
Amikor már elmondhatjuk magunkról, hogy “az
Úr törvényében van gyönyörűsége, és az ő törvényéről gondolkodik éjjel
és
nappal”(Zsolt 1:2).
Amikor a törvényt már a belső tartalmáért
fogadjuk el, és élünk vele összhangban.
“A törvény betartása jelenti Krisztus jellemének megnyilatkozását az
ember mindennapi életében, miként Isten is naponként nyilatkozott meg Krisztusban”
(KP 59,1).