1. A zsidó gondolkodásban milyen dologra alkalmazták a “törvény”
fogalmát?
Legtágabb értelemben az egész ószövetségi Bibliát értették e kifejezés
alatt.
Az általános szóhasználat közben azonban már csak Mózes öt könyvének a
megjelölésére használták.
Közvetlen vonatkozásban viszont csak a Mózes könyveiben található törvényekre
vonatkoztatva értették ezt a kifejezést.
Az erkölcsi, a ceremoniális, a polgári és az egészségügyi törvények valamelyikére
gondoltak.
Speciális értelemben viszont csak az örök erkölcsi törvényt értették alatta,
az Istennel kötött szövetség törvényét, a Tízparancsolatot.
2. Vajon mire gondolt Jézus, melyik törvényre utalt, amikor ezt a kijelentését
tette?
Valószínűleg Jézus is az általános értelemben
használt jelentésére gondolt, vagyis a Mózes öt könyvét értette elsődlegesen
a kijelentése alatt.
Mivel mellé mondta még “a prófétákat” is, így már szinte az egész
ószövetségi Szentírásra lehet gondolni a kijelentése alapján (Lásd:
Lk 24:44).
Ha viszont a többi gondolatokat is figyelembe
vesszük, akkor már az tűnik ki, hogy ha először gondolt is általános értelemben
a törvényre, de később már csak az erkölcsi törvényre utaltak a szavai,
a Tízparancsolatra.
Ugyanis egyedül csak a Tízparancsolattal kapcsolatban mondható el, hogy
“el nem múlik”, mivel a szeretet örökkévaló alapelvét fogalmazza
meg.
Jézus szavaiból az is kiderül, hogy ekkor helyre akart igazítani egy téves
gondolatot.
Jézus küldetésének tekintette, hogy a Törvényt megtisztítsa a rárakódott
emberi hagyományoktól és torzításoktól, ezért a farizeusok következetesen
azzal vádolták, hogy nem tartja meg a Törvényt és másokat is erre tanít
(Jn 5:9-11, 15-16, 7:22-24, Mt 15:6-9, Jn 13:34).
“A zsidó nép vezetői nem értették meg szavait,
tehát el sem fogadták. Véleményük szerint Jézus könnyen vette a törvény
követelményeit;... megvádolták Őt a törvény eltörlésével, mert ők csak
a külsőségekre tekintettek” (GHB 50,3).
“Midőn az igazság elveit feltárta, a farizeusok
rögtön azt a véleményüket hangoztatták, hogy tanítása ellenkezik a Sínai-hegyen
adott törvényekkel. Többen kijelentették: Jézus azért jött, hogy a törvényt
eltörölje. Az Üdvözítő azonban félreérthetetlenül feltárta az isteni törvényekkel
kapcsolatban elfoglalt álláspontját. ‘Ne gondoljátok, hogy jöttem
a törvénynek vagy a prófétáknak eltörlésére’” (GHB 51,2.)
3. Mit jelent az a jézusi kijelentés, hogy “betölteni”,
különbözik-e ez a “megtartani”
szó jelentésétől?
A szavak általános használata szerint nincs különbség a két szó között,
amikor viszont hangsúlyossá tesszük valamelyik jelentését, akkor ezzel
már egy sajátos jelentést is adunk neki.
A törvény megtartásának igénye
és szándéka természetszerűen a törvény alatti állapotunkból következik.
Természetes vágyaink szerint ugyanis figyelmen kívül
hagynánk a Törvény előírásait.
Mint újjászületett emberek, a lelkiismeretünk késztetésére azonban már
igyekszünk összhangba kerülni a Törvény követelményeivel.
Tehát igyekszünk megtartani mindent, amit
a Törvény előír számunkra.
A csupán megtartani akaró ember számára azonban
a Törvény nehéz terhet jelent, amit minden igyekezete ellenére sem tud
mindig megfelelően megtartani.
“A Törvény betöltése, a szeretet” adásában nyilatkozik meg, ezért
tartalmában sokkal többet jelent, mint a követelmények puszta megtartása
(Róm 13:10/b).
A betölteni akaró ember nem a tilalmak Törvényét
látja maga előtt, hanem “a szabadság Törvényét”,
amely sokkal inkább lehetőségek útját nyitja meg számára (Jak
2:12-13, 4:17).
Ezért “Az Úr törvényében van gyönyörűsége,
és az Ő törvényéről gondolkodik éjjel és nappal”, vagyis azon gondolkodik,
hogy mit tehet még a szeretetének megnyilatkozásaként (Zsolt 1:2).
Amikor csak megtartani akarja, akkor azon igyekszik, hogy ne lopja el azt,
ami nem az övé, hanem valaki másé.
Amikor viszont betölteni akarja, akkor inkább azt keresi, hogy kinek adhat
abból, ami az övé, kinek van rá szüksége.
Amikor csak megtartani akarja, akkor azon
igyekszik, nehogy megöljön valakit a kezével, a nyelvével, vagy a gyűlöletet
sugárzó tekintetével.
Amikor viszont betölteni akarja a Törvényt, akkor már a saját életét is
kész odaadni és feláldozni a felebarátjáért.
4. Mit akart Jézus azzal kifejezni, hogy
a törvényből még akkor sem múlik el egyetlen pontocska sem, amikor viszont
már az ég és a föld is elmúlik?
Ezzel a kijelentésével a “Szabadság Törvényének” örök és változhatatlan
voltáról biztosít bennünket.
Ha a szeretet nagy alapelve megváltoztatható lenne, akkor Isten úgy gyakorolt
volna kegyelmet, hogy Jézusnak nem kellet volna ennek érdekében meghalni.
Jézus tehát arra irányíja a figyelmünket, hogy a Törvény még akkor is érvényben
marad, amikor itt a Földön már minden beteljesedett az emberi család megváltásával
kapcsolatban.
Az a tény, hogy Isten Törvénye változhatatlan, egyúttal azt is jelenti,
hogy tökéletes.
“Minden Ő végzése tökéletes. Megingathatatlanok
örökké és mindvégig; hívségből és egyenességből származottak”
(Zsolt 111:7-8).
“Régtől fogva tudom a te bizonyságaid felől,
hogy azokat örökké állandókká tetted” (Zsolt 119:152).
Mivel Isten Törvénye tökéletes, ezért “lehetetlen,
hogy a bűnös ember a saját erejéből eleget tegyen a törvény követelményeinek”
(GHB 53,2).
1. Vajon Jézus azt akarta ezzel kijelenteni, hogy vannak kicsi és nagy,
lényeges és kevésbé lényeges parancsolatok?
Sohasem az engedetlenség nagysága hozza létre
a bűnt, hiszen az Isten akaratától való legparányibb eltérés is ugyanolyan
bűn, mint a nagynak és rendkívülinek látszó cselekmény.
Ádám és Éva is csak egy gyümölcsöt evett arról a fáról, amit Isten megtiltott
nekik.
Az Isten akaratától való legparányibb eltérés
annak a bizonyítéka, hogy a lélek még mindig közösséget tart fenn a bűnnel.
Jézus csak az Őt hallgató emberek gondolatait
mondta ki ezzel a megjegyzésével, ezek az emberek gondolták azt, hogy a
parancsolatokat lehet olyan módon osztályozni, hogy kicsi és nagy parancsolat.
2. Mit jelent a gyakorlati életünk vonatkozásában az, ha csak egyet
is megrontunk az Isten parancsolatai közül?
Aki szándékosan egyetlen parancsolatot is megront, az olyan állapotba került,
mintha az egészet megrontotta volna (Jak 2:10).
Mivel “a törvény betöltése a szeretet”, ezért a Törvény egyetlen
pontjának figyelmen kívül hagyása is szeretetlenségnek
minősül, vagyis önzésnek, az önzés pedig már a szívben kialakult bűnnek
a megnyilatkozása.
Isten Törvényének egyetlen pontját figyelmen
kívül hagyni azt jelenti, hogy ettől kezdve érvényesül Jézusnak az a kijelentése,
amit először csak Sátánnal kapcsolatban mondott ki: “nem állott
meg az igazságban” (Jn 8:44).
Az Isten Törvénye iránti engedelmességünket egy oltalmazó kerítéshez
hasonlíthatjuk.
Aki ezt az Isten által épített védelmet nyújtó kerítést akárcsak
egyetlen ponton is megbontja, ezzel azt a biztonságot töri meg és semmisíti
meg, amely pedig az ő védelmét volt hívatott biztosítani. (lásd: GHB 56. öld.)
Isten Törvényének egyetlen pontját félretenni
azt jelenti, hogy kaput nyitottunk a bűn számára, amelyen keresztül
Sátán szabadon léphet be az életünkbe.
3. A Biblia többféle vonatkozásban beszél az Isten országáról, – vajon
Jézus itt milyen vonatkozásban beszél róla?
A Biblia, főként Jézus példázatai alapján
háromféle vonatkozásban is utal a mennyeknek országára.
Ez az ország lehet valóban a Mennyben is (Fil 3:20), de lehet itt
a Földön közöttünk és személy szerint bennünk is (Lk 17:20-21).
Máté evangéliuma tizenharmadik fejezetében elmondott hét példázat is azt
érzékelteti, hogy ennek az országnak már itt a Földön ki kell alakulni
Isten gyermekeinek életében és a testvéri közösség életében is.
4. Mit jelent Isten országában nagynak vagy kicsinek lenni?
Mivel Isten országának már közöttünk is ki kell alakulnia, ezért mondta
Jézus azt, hogy “aki közöttetek nagy akar
lenni.... első akar lenni, az legyen a ti szolgátok” (Mt 20:26-27,
11:11).
“Az én országomban nincs semmi helye az
előnyben részesítés és az elsőség alapelvének. Az egyetlen nagyság, az
alázatosság nagysága. Az egyetlen megkülönböztetés abban található
meg, hogy ki milyen odaadással szolgálja a többieket” (JÉ 555,2).
Másrészt Isten országában legkisebbnek lenni
azt jelenti, hogy nem lesz számára hely az Isten eljövendő országában.
Amikor Krisztus ítélőszéke előtt kell megállni,
“hogy megjutalmaztassék aszerint, amiket e testben cselekedett,
vagy jót, vagy gonoszt”, valószínűleg
akkor fogja magát nagyon kicsinek érezni a saját cselekedeteinek fényében
(2Kor 5:10).
Nagynak vagy kicsinek lenni Isten országában mindig annak a függvénye,
hogy Krisztus igazságába öltözötten vagy anélkül akarunk-e megállni Isten
előtt.
5. Mi motiválja azokat az erőfeszítéseket,
amik Isten Törvényének egy-egy pontját próbálják meg érvényteleníteni?
Minden esetben Sátán áll a háttérben, és neki már
kezdettől fogva ez volt a szándéka.
Amikor Jézus azt mondja Róla, hogy “nem állott meg az igazságban”,
akkor ez azt is jelenti, hogy nem maradt meg a szeretet nagy alapelvével
közösségben, vagyis ki akarta szakítani magát a Törvény szabályozása alól.
A bűn világának természetes velejárója, hogy
az emberek “az egészséges tudományt el nem szenvedik.. hanem saját kívánságaik
szerint gyűjtenek tanítókat maguknak” (2 Tim 4:3-4).
6. Ez a jézusi meghatározás, hogy “egyet is megront, és úgy tanítja
az embereket”, vajon ránk adventistákra is vonatkoztatható?
Amikor az egyértelmű isteni rendelkezésekre
azt mondjuk, hogy nem kell azt olyan komolyan venni, Isten sem gondolja
olyan komolyan azt.
Amikor a saját cselekedeteinkkel akarjuk biztosítani és kiérdemelni az
üdvösséget.