1. Mi az, amit világosságnak nevezünk a mindennapi életünkben, illetve
a Bibliában?
Fizikai értelemben a látás képességét lehetővé
tevő fényt nevezzük világosságnak.
Szellemi értelemben az összefüggések meglátásának
képességét, és az azt elősegítő körülményt nevezzük világosságnak.
Ilyen értelemben mondjuk “világos”-nak azt a beszédet vagy magyarázatot,
amit könnyen át tudunk tekinteni és meg tudunk érteni.
Lelki értelemben viszont Isten személye jelenti ezt a világosságot számunkra
(Jn 8:12, Jel 21:5, 1 Jn 1:5/b).
Szimbolikus értelemben pedig az élet kifejezője,
hiszen csak ott van élet, ahol világosság is van (Jn 1:4).
Ezért megszületni annyit jelent, hogy meglátni a napvilágot
(Jób 3:16/b).
2. Honnan származik a világosság, és mi
a jelentősége?
A Teremtő Isten első cselekedete az volt,
hogy világosságot teremtett a Föld felszínén (1 Móz 1:3).
Mivel Isten maga a világosság, ezért minden
világosságnak is Ő a forrása.
Istennel a világosság fogalmát kapcsolja össze legtöbbször a Biblia (1
Tim 6:16, Zsolt 104:2).
Amikor tehát világosságban van valaki a Biblia szerinti értelemben, akkor
az Istennel való közösségben van.
Mert ezt az embert Isten kihívta “a sötétségből
az Ő csodálatos világosságára” (1 Pét 2:9).
A sötétségben lévő ember pedig Istentől elszakadva
él, a Belőle áradó világosságon kívül.
Eredendően minden ember ebbe a sötétségbe
születik bele, de amikor Isten ki akarja hívni onnan, akkor önként is
a sötétségben maradást lehet választani.
A világosságnak teljesen más a természete és a rendeltetése, mint a sötétnek.
A sötét betakarni, elfedni és elrejteni akar mindent.
A világosság viszont felfedni akar és láthatóvá tenni mindent.
3. Milyen az emberek viszonyulása a világossághoz?
Amíg előnyük származik belőle, addig élvezik
és örülnek neki, azon túl azonban “inkább szeretik a sötétséget,
mint a világosságot” (Jn 3:19).
“Mert mindenki, aki hamisan cselekszik,
gyűlöli a világosságot és nem megy a világosságra, hogy az ő cselekedetei
fel ne fedessenek” (Jn 3:20).
“Aki pedig az igazságot cselekszi, az a
világosságra megy, hogy az ő cselekedetei nyilvánvalókká legyenek, hogy
Isten szerint való cselekedetek” (Jn 3:21).
Mivel a világosságnak önmagában is ébresztő
hatása van, ezért ilyen vonatkozásban is megoszlik az emberek reakciója.
Akik tovább is aludni szeretnének, azok igyekeznek
kizárni a világosságot a közvetlen környezetükből.
1. Mit jelent Jézusnak az a kijelentése, hogy “ti vagytok a világ világossága”?
Az emberek eredendően Istentől elszakadva
élnek, tehát a világosságon kívül, azaz sötétségben, ezért “sötétség
borítja a Földet, és éjszaka a népeket” (Ésa 60:2).
Jézusnak ez a kijelentése arra utal, hogy a tanítványaira egy világszéles
missziót bízott.
“A népeknek is világosságul adtalak, hogy üdvöm a Föld végéig terjedjen”(Ésa
49:6/b).
“Amint a Nap megkezdi útját, hogy az éjszaka
árnyait tovaűzze, a világot új életre ébressze, hasonlóképpen kell Krisztus
követőinek is küldetésüket teljesíteniük: mennyei világosságot kell árasztaniuk
mindazokra, akik a tévedések és bűnök homályában élnek”
(GHB 42,1).
A világosság nem tesz különbséget ember és ember között, csak természetesen
jelen van mindenhol, megvilágosítva mindent.
2. Hogyan és milyen módon lehetünk a világ világosságaivá?
Mivel a világ világossága elsősorban Jézus,
ezért nekünk önmagunkban nincsen világosságunk.
“Krisztus nélkül olyanok vagyunk, mint a meg nem gyújtott gyertya, mint
a Nap nélküli Hold: egyetlen fénysugarunk sincs a világ számára” (GHB 44,2.).
“Ha azonban az igazság Napja felé fordulunk és Krisztussal összeköttetésben
élünk, akkor egész lelkünk megvilágosodik
isteni jelenlétének fényétől” (GHB 44,2).
Nekünk nemcsak világosságban kell járnunk, hanem világossággá kell lennünk
mások számára.
A sötétségben lévők számára kell fényt biztosítanunk
a tisztán látásuk érdekében
“Ez a fény töltötte be a tanítványokat,
s ezért válhattak a világosság hordozóivá. Krisztusnak lelkükben lakozó
élete, jellemükben megnyilatkozó szeretete tette őket a világ világosságává”
(GHB
44,1).
“Úgy fényljék a ti világosságotok az emberek
előtt, hogy lássák a ti jó cselekedeteiteket” (Mt 5:16).
“Hogy legyetek feddhetetlenek és tiszták,
Istennek szeplőtlen gyermekei, az elfordult és elvetemedett nemzetség közepette,
kik között fényletek, mint csillagok a világon” (Fil 2:15).
“Ha az emberi természet az istenivel egyesül, ez nem maradhat hatástalan.
Krisztus minden egyes tanítványa a Mennynek eszköze, hogy az embereknek
Istent kinyilatkoztassa” (GHB 44,3).
Az emberinek az istenivel egyesülni kell ahhoz, hogy a világ világosságaivá
lehessünk.
3. Ha Jézussal élő közösségben élünk, el
tudjuk-e rejteni magunkban a Belőle áradó fény visszatükröződését?
Ha Jézus Krisztus a szívünkben él, akkor lehetetlen elrejtenünk jelenlétének
kisugárzó fényét, bár ezt senki sem tudatosan teszi.
Ha ég a hitünk lámpása, akkor azt nem tudjuk
elrejteni, a Jézusba vetett hitünkről beszélni fogunk az embereknek (Róm
10:8).
“Erről beszélj, ezért imádkozz, erről énekelj,
hirdesd dicsőségének üzenetét” (GHB 48,2).
“A golgotai kereszt álljon fenséges fényében
minden ember előtt” (GHB 48,1).
Ha viszont nem árasztunk világosságot magunk körül, annak csak egyetlen
oka lehet, nem vagyunk összeköttetésben a világosság forrásával, Jézussal.
“Krisztusnak kell élnie benned, akkor majd
te is a világosságban jársz, amint Ő a világosságban van. Akkor ez majd
tündöklő nyomot hagy a Menny felé, hogy mások előtt megvilágosítsa az utat”
(Test
3. 464,2).
4. Amikor a világ világossága vagyunk,
akkor ez már a hívő élet célba érkezését jelenti, vagy még ekkor is szükség
van továbbhaladásra?
Az apostolok úgy beszélnek erről az állapotról,
hogy ez egy állandóan továbbhaladó körülményt jelent, ahol nincs megállás,
mert ahol élet van, ott mozgás van (Róm 8:14, 1 Jn 1:7).
“Mert az igazak ösvénye olyan, mint a hajnal világossága, mely minél
tovább halad, annál világosabb lesz, a teljes délig” (Péld 4:18).