|
|
|
|
|
| Előző | Következő | Tartalomjegyzék | Főoldal |
A köznapi nyelvben azt mondjuk igaznak, ami megfelel a valóságnak.
A valóságot hűen tükröző, neki teljesen megfelelő, igazi tényállás.
Ilyen értelemben lehet alkalmazni olyan bírósági ítéletre is, ami összhangban van a törvényekkel és a jogszabályokkal.
Az emberi, társadalmi élet vonatkozásában nem létezik változhatatlan, abszolút igazság, hiszen minden viszonylagos, valaminek a függvénye, ezért az igazságról alkotott fogalmát állandóan módosítja az ember.
Ez a módosított igazság fogalom jelenik meg az állandóan változó társadalmi törvényekben és szabályokban.
A Biblia szerint most még csak “rész szerint van bennünk az ismeret”, ezért most még csak “homályosan látunk” (1 Kor 13:9, 12).
Az igazság nem elvont fogalom, hanem a tetteinkben lemérhető magatartás.
Igazságos vagy igaz embernek mondható tehát az, aki összhangban él és cselekszik azokkal a szabályokkal, amik meghatározzák az emberi társadalom közösségi életét bizonyos koronként.
Az Isten felé megnyilatkozó pozitív irányú magatartásunk, – alkalmazkodás Isten akaratához és törvényéhez – szintén az igazság látható megjelenését jelenti.
“Tanuljatok jót tenni; törekedjetek igazságra...” (Ésa 1:17).
“Őrizzétek meg a jogosságot, és cselekedjetek igazságot, mert közel van szabadításom, hogy eljöjjön, és igazságom, hogy megjelenjék” (Ésa 56:1).
Isten igazsága is cselekvésben mutatkozik meg.
Ez a cselekvés azonban nemcsak igazságszolgáltatást jelent, hanem gyakran egy pozitív irányú beavatkozást az embernek vagy népének életében.
“Elhoztam igazságomat, nincs messze, és az én szabadításom nem késik” (Ésa 46:13).
Mindenek előtt a Biblia igazság szava azt jelenti: szilárd, biztos és hitelreméltó.
Az igazságon alapuló béke szilárd, tartós és állandó (Jer 14:13/b).
Az igazság ösvénye olyan út, amely biztosan célhoz vezet (1 Móz 24:48).
Az igazság bibliai jelentése ugyanakkor azt jelenti, hogy mindaz, ami Istentől származik, az igazság, hiszen Ő maga az igazság, az igazság forrása.
Istennek az egész világegyetemre kiható uralkodása igazságon épült fel: “Igazság és jogosság a te királyi székednek alapja” (Zsolt 89:15).
Az Istentől származó igazság viszont többféle módon kerül velünk kapcsolatba, illetve áll rendelkezésünkre.
Isten írott Igéje tartalmazza és ismerteti meg velünk Isten igazságát, ezért mondta Jézus azt a főpapi imájában, hogy “A te Igéd igazság” (Jn 17:17).
“Mert az Istennek igazsága jelentetik ki abban....” (Róm 1:17).
A testté lett Ige pedig bemutatta életén keresztül, hogy milyen az Istennek igazsága (Jn 14:6, 1:14).
“Istennek igazsága pedig a Jézus Krisztusban való hit által mindazoké lehet, akik hisznek...” (Róm 3:22).
A Szentlélek is Isten igazságának a kinyilatkoztatója: egyrészt Ő maga is igazság, másrészt pedig általa ismerhetjük meg az Isten igazságát.
“És a Lélek az, amely bizonyságot tesz, mert a Lélek az igazág” (1 Jn 5:6).
“De mikor eljő amaz, az igazágnak Lelke, elvezérel majd titeket minden igazágra” (Jn 16:13).
Mindenek előtt azt, hogy vágyat érez olyan igazság után, ami rajta kívülálló forrásból való, amit előbb magához kell vennie, hogy élhessen általa.
Ez az igazság nem lehet a saját igazsága, a saját igaz élete, hiszen éhezi és szomjúhozza azt, vagyis vágyik utána.
Jelentheti viszont azt is, hogy vágyat érez arra, hogy a “rész szerint” való igaz életből mind jobban egy tökéletesen igaz életet tudjon élni.
Isten Igéjét lelke táplálékának tekinti, mert “Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Istennek szájából származik” (Mt 4:4, Jn 6:63/b).
Ha az Igével való lelki táplálkozást kihagyja, akkor feltámad lelkében egy hiányérzet, lelki éhségérzetet fog támasztani, amit ki kell elégítenie.
Ha ez az éhségérzet nem lép fel az Igével való táplálkozás után, az biztos jelzése a lélek betegségének.
Ilyen esetben a betegnek először magán szinte erőszakot véve kell ennie ahhoz, hogy később már érezze is az éhséget, és újra élvezetet jelentsen a táplálkozás.
Ez a meghatározás a Jézus Krisztussal való élő közösség utáni vágyakozást is jelenti.
“Az érdemtelenség érzése az igazság éhezésére és szomjazására készteti a szívet” (JÉ 248,1).
“És találtassam Őbenne, mint akinek nincsen saját igazságom a törvényből, hanem van igazságom a Krisztusban való hit által, Istentől való igazságom a hit alapján” (Fil 3:9).
“A lelki hiányérzete, a megigazulás éhezése és szomjazása annak a bizonyítéka, hogy Krisztus munkálkodik a szívben, hogy Ő utána vágyakozzon; hogy a Szentlélek ajándéka által a szívet annak elérésére segítse, amire saját erejéből nem képes” (G.H.B. 24,2).
Mindenek előtt keresni kell azt az igazságot, ami kielégítheti a lelkünk szomját, majd pedig ha megtaláltuk, akkor befogadni és élni általa (Péld 2:3-6, Mt 7:7).
Az ember lelki szomjúságának kielégítésére csak Jézus Krisztus képes (Jn 4:14).
Egyrészt úgy, hogy az Ige asztalát teríti meg előttünk, és így lát el bennünket megfelelő lelki eledellel.
“Az Úr az én pásztorom, nem szűkölködöm. Füves legelőkön nyugtat engem, és csendes vizekhez terelget engem... Asztalt terítesz nékem... csordultig van poharam” (Zsolt 23:1-2, 5).
Másrészt viszont úgy, hogy önmagát adja, a Vele való közösség áldásait.
“Lakozzék Krisztus hit által a ti szívetekben... Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus” (Ef 3:17, Gal 2:20).
“Semmiféle emberi erő nem nyújthatja azt, ami a lelki szomjúságot és éhséget kielégítheti” (GHB 23,3).
“A megigazult élet nem nyerhető el rendkívüli erőfeszítés vagy fáradságos munka árán, sem adományok vagy áldozatok árán. Isten ingyen ajándéka ez, melyet minden éhező és szomjazó léleknek megad” (GHB 23,2).
Ezért “az igaz ember pedig hitből él” (Róm 1:17/b).
Ahogy a fáradt vándor a forrást keresi a pusztában, úgy kell nekünk is szomjazva keresni az élet vizét, amelynek forrása maga Jézus.
“Ha az Ő jellembeli tökéletességét felismertük, bennünk is felébred a vágy, hogy teljesen megújuljunk, és az Ő tisztaságának képmására alakuljunk át” (GHB 23,4).
Ezzel a kijelentésével Jézus az önelégült kegyesek lelki jóllakottságát kárhoztatja.
Arra figyelmeztet ezzel, hogy az elveszettségünk és az Istentől való eltávolodásunk azzal kezdődik, hogy már nem érzünk vágyat az Istentől jövő igazság után.
Sátán bukása is azzal kezdődött, hogy “nem maradt meg az igazságban” (Jn 8:44).
Arra figyelmeztet, hogy nemcsak testi, hanem lelki életünknek is az az egészséges lüktetése, hogy megéhezünk és megszomjazunk, majd pedig megelégíttetünk.
Egyedül csak ez lehet az egészséges élet szüntelen megújulásának útja és módja.
Csak így vagyunk képesek az életünket biztosító táplálékokat befogadni.
Egyrészt “Valaki pedig abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, soha örökké meg nem szomjúhozik.” (Jn 4:14/a).
Ez nem azt jelenti, hogy elveszíti az egészséges szomjúságérzetét, hanem csak azt, hogy többé nem fog hiányt szenvedni, mindig a rendelkezésére áll az Istentől származó igazság.
A profán élet példája szerint ez azt is jelenti, hogy “evés közben jön meg az étvágy”, vagyis aki már merített az igazságnak ebből a forrásából, az újra és újra vágyik utána.
“Isten szava: az élet forrása. Aki ebből a forrásból merít, az a Szentlélek által Krisztussal fonódik egybe”(GHB 24,3).
“Én azért jöttem, hogy életük legyen és bővölködjenek” (Jn 10:10/b).
“Az a víz, amelyet én adok neki, örök életre buzgó víznek kútfeje lesz őbenne... élő víznek folyamai ömlenek annak belsejéből” (Jn 4:14/b, 7:38/b).
“Vágyat érez arra, hogy másoknak is beszéljen azokról a vigasztaló dolgokról, amelyeket megismert. Mindig újabb gondolatokat közölhet másokkal Krisztus jelleméről és munkájáról. Serkentést érez, hogy Krisztus irgalmas szeretetéről beszéljen” (GHB 24,4).
“Közismert igazságok új fényben bontakoznak ki előttünk, régi bibliai helyek új értelmet nyernek. Látni fogjuk egyéb igazságoknak a megváltás munkájához való viszonyát” (GHB 24,3).
Mindig magasztosabb lesz a jellembeli eszményképünk, és mindig komolyabban vágyakozunk Krisztushoz hasonlóbbá válni.