|
|
|
Előző |
| Következő | Tartalomjegyzék | Főoldal |
Valamilyen élmény hatása alatt fájdalmat és szomorúságot érez a lelkében.
Ettől a belső megindultságtól szaggatottá válhat a lélegzés, jellegzetes módon elváltozik a hang és a beszélő képesség, eldeformálódnak az arc jellegzetes vonásai, és természetes velejárója a könnyezés.
Bizonyos helyzetekben és körülmények között képesek vagyunk eltitkolni a sírásunkat.
Ha valaki a sírást csak könnyezve tudja elképzelni, akkor nem minden megnyilatkozásában fogja észre venni és felismerni.
A sírásra késztető hatás tartalma és a felkészültségünk mértéke is meghatározza a sírásunk megnyilatkozásának a mértékét.
Ha valaki rendszeresen elfojtja magában azt, hogy az érzelmei természetes módon nyilatkozzanak meg, az ilyen ember képes átélni egy megrázó eseményt is úgy, hogy nem veszi észre rajta senki.
Ez viszont nem azt jelenti, hogy semmi külső jele sincs annak, ami benne végbement, csak nem feltűnőek ezek a külső jelek.
A sírás a teljes lényünknek egy sajátos megnyilatkozása, de minden esetben különböző mértékben veszi igénybe a testi, lelki és szellemi képességeinket.
Egyik ember vagy népcsoport esetében a látványos fizikai megnyilatkozás a jellemző a sírásukban.
Másoknál a mély érzelmi átélésben nyilatkozik meg jobban a sírást kiváltó hatás.
Míg vannak olyanok, akiknél a gondolkodásra, a szellemi megnyilatkozásukra hat az, ami sírásra készteti őket, ami lehet egy csendes, bénult állapot, vagy éppen egy őrjöngő megnyilatkozás.
Próbáld fő és alcsoportokba rendezni a sírás fajtáit és megnyilatkozásait.
Jellege szerint külső és belső sírásnak mondjuk: az egyik látható, a másik nem
Kiváltó oka szerint sokféle lehet: mérgében, örömében, bánatában, fájdalmában, tehetetlenségében, stb.
Megnyilatkozási formája szeint is sokféle lehet: sírdogál, pityereg, sír, siránkozik, síró-rívó, zokog, bőg, stb.
Minden esetben kivált valamilyen hatást, annak függvényében, hogy milyen kapcsolat van az emberek között.
Annyira lehet sírással befolyást gyakorolni, hogy vannak, akik már tudatosan figyelnek a sírásból következő befolyás hatására, és annak mértékére.
Vannak esetek, amikor a sírásunk olyan befolyást, illetve olyan reakciót vált ki valakiből vagy valakikből, ami miatt szükséges erőt venni magunkon, és elrejteni a sírásunk minden külső jelét.
Jézus a sírásnak csak bizonyos okok miatt történő formáira és megnyilatkozásaira utalt ezzel az ígérettel.
“Ez a mondat a bűnök feletti őszinte, szívből fakadó sírásról beszél” (GHB 15,2), mint amikor Péter a főpap udvarán sírt (Mt 26:75).
Ez a sírás a bűnösségem szörnyű voltára való rádöbbenésből ered, másrészt pedig a bűntől való szabadulásban való tehetetlenségünk felismeréséből, amikor már semmilyen kiutat nem találunk (Ésa 6:5, Róm 7:24).
Jóel próféta is ilyen sírásra szólít fel bennünket a késői eső idején (Jóel 2:12, 17).
Lehet sírni a megpróbáltatások és a próbák nyomása alatt is, amit azért enged meg Isten, hogy szorosabb közösségbe kerüljünk vele.
“Dávid sohasem állt közelebb a végtelen Szeretet szívéhez, mint mikor sírva menekült ellenségei elől, hogy az életét mentse”(GHB 16,2).
Meg kell tanulnunk, hogy a szenvedések jótéteménnyé lehetnek Isten kezében.
Éppen az a súlyos csapás, - amely látszólag tönkre teszi boldogságunkat - lehet az Isten eszköze is, amely az evilági élet komor dolgairól a Menny felé irányítja tekintetünket és lépteinket.
Lehet sírni a bűnbesüllyedt és szenvedő emberiség fölött, mint Jézus, amikor Jeruzsálem fölött sírt (Lk 19:41-44).
Lehet sírni az olyan dolgok miatt is, amik Isten népe között megtörténve visszatartják áldásainak megnyilatkozását és Isten személyes jelenlétét (Ez 9:4).
“E szavakkal Jézus nem azt tanítja, hogy magának a sírásnak bűntől szabadító ereje lenne.”
Nem vonatkozik a színlelt és megjátszott képmutatásból történő sírásra.
“Nem szentesíti a színlelést, az önkéntes alázatoskodást.”
“A sírás, amiről Jézus beszél, nem búslakodás vagy siránkozás.”
“Gyakran bánkódunk amiatt, hogy bűnös tetteink kellemetlen következményekkel járnak ránk nézve” (JÉ 246,1-2).
Lásd: Júdás vagy Kain történetének példáit (1 Móz 4:13-14, Mt 27:3-5).
Mivel az ilyen sírás a bűn megtagadásához, a bűntől való teljes elforduláshoz tud vezetni, ezért bennünket is késztetni szeretne erre.
Esetenként csak a megpróbáltatásban való tehetetlenségünk tudata késztet sírásra bennünket, és ennek felismerése képes Krisztushoz vezetni, és Vele maradandóan összekapcsolni (Róm 7:15, 24, 8:1).
“Dávid sohasem állt közelebb a végtelen Szeretet szívéhez, mint mikor sírva menekült ellenségei elől, hogy az életét mentse” (GHB 16,2).
“Isten szenvedések által adja tudtunkra jellemünk betegségeit, hogy kegyelme által legyőzhessük hibáinkat. Életünk eddig ismeretlen fejezetei nyílnak meg előttünk” (JÉ 247,fent).
Mielőtt Jézus eltávozott tanítványai közül, egy ígéretet adott nekik.
“És én kérem az Atyát, és más vigasztalót ád néktek, hogy veletek maradjon mindörökké” (Jn 14:16).
“Ama vigasztaló pedig a Szent Lélek, akit az én nevemben küld az Atya”(Jn 14:26).
Isten azt szeretné, hogy amennyiben már átéltük, mit jelent Istentől megvigasztaltnak lenni, akkor legyünk eszközeivé abban, hogy általunk is megvigasztalhasson embereket.
“Áldott az Isten és a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja, az irgalmasságnak atyja és minden vigasztalásnak Istene; Aki megvigasztal minket minden nyomorúságunkban, hogy mi is megvigasztalhassunk bármely nyomorúságba esetteket azzal a vigasztalással, amellyel Isten vígasztal minket” (2 Kor 1:3-4).
“Annakokáért vigasztaljátok egymást e beszédekkel” (1 Thess 4:18).
Ez a Jézus által jelzett boldogság egy tapasztalati élménye a síróknak, hiszen naponta élhetik át Isten megbocsátó kegyelmét és bűntől való szabadítását.
“Boldog az, akinek hamissága megbocsáttatott, vétke elfedeztetett. Boldog ember az, akinek az Úr bűnt nem tulajdonít, és lelkében csalárdság nincsen” (Zsolt 32:1-2).
“Amint Isten népe gyötri lelkét Isten előtt, szívük tisztaságáért esedezve, elhangzik a parancs: ‘Vegyétek le róluk a szennyes ruhákat!’ (Zak 3:4). Krisztus igazságos cselekedeteinek szeplőtlen ruháját adják rá Isten megpróbált, megkísértett, de hűséges gyermekeire. Dicső öltözékbe öltöztetik most a megvetett maradékot, hogy a világ romlottsága soha többé be ne piszkolja őket. Nevük bent marad a Bárány életkönyvében” (Test 5. 475,2).
Vannak esetek, amikor már a sírással egy időben is boldogok, máskor viszont csak akkor lesznek boldogok, amikor megvigasztaltatnak.
Ez történhet akkor, ha valaki örömében sír, vagy amikor a sírást kiváltó körülmények hirtelen jóra fordultak.
Az igazi megvigasztalódás és boldogság majd csak akkor válik valósággá, amikor “Isten eltöröl minden könnyet az ő szemeikről” végleg (Jel 21:4/a).
“Szomorúság, fájdalom és szenvedés, - mind könnyűvé válnak, ha áldott jelenlétét érezzük.” (GHB 17,2).
“A bűnbánó könnyei csupán a szentség napsugarát megelőző esőcseppek. A szomorúság olyan öröm hírnöke, mely a lélek élő kútforrása lesz” (JÉ 246,3).
“Amikor a zarándokútjuk könnyei és megaláztatásai helyet adnak Isten és a Bárány jelenlétében az örömnek” (Test 5. 476,1).