Máté: 5:3.
|
|
|
|
| Következő | Tartalomjegyzék | Főoldal |
A sorsával és körülményeivel való megelégedettség érzésétől áthatott ember állapota.
Az érzelem és az értelem együttes, speciális állapota.
Attól függ, hogy mi áll a gondolkodása és a figyelme középpontjában.
Észre kell venni azt, aminek lehet örülni, amiért hálásak lehetünk Istennek.
Attól függ, hogy mi okozza a boldogtalanságot.
Evilági vagy fizikai értelemben ugyanis nagyon kis valószínűsége van.
Esetleg egy pillanatra, amíg valaminek a hatására képes volt felejteni.
Ettől a pillanatnyi felejtéstől azonban az előző belső állapota megmaradt.
Lelki értelemben azonban gyakori jelenség: "Boldogok, akik sírnak, mert ők megvigasztaltatnak".
Attól függ, hogy a boldogság csak az adott körülményekből fakad, vagy a forrása a Jézussal való élő kapcsolat.
A Jézussal való közösség megelégedettséget és belső békét ad, és ebből következően boldogságot, függetlenül a külső körülményektől.
“Békességet hagyok néktek; az én békességemet adom néktek: nem úgy adom én néktek, amint a világ adja.” Ján. 14,27.
Alapvetően minden ember kétféleképpen lehet lelkileg szegény: a bűnös élete miatt és jó cselekedetek hiányában.
Senki sem tud felmutatni olyan érdemet, lelki értéket önmagából, amivel le tudná fizetni és ki tudná váltani magát a múlt bűneinek kárhoztató ítélete alól.
Ezt a váltságot csak Jézus tudta lefizetni helyettünk, mivel Ő teljesen bűntelen életet élt, és így ajánlotta fel magát helyettünk. I. Pét. 1,18-19. Zsid. 9,15.
Szegényes lehet valakinek a lelki élete a jó cselekedetek hiányában is.
Ezért Isten azt tanácsolja, hogy “legyetek gazdagok a jó cselekedetekben”. I. Tim. 6,18.
Akik felismerik Isten előtti méltatlan és bűnös állapotukat, és érzik, hogy megváltásra szorulnak.
Mert ez a felismerés az Isten által felajánlott megoldás felé vezeti őket.
Akik már vagy még látnak megbánni és elhagyni való bűnt magukban.
Akik érzik, hogy a maguk erejéből nem tudnak megszabadulni a régi életmódtól, a régi természettől.
Akik isten üdvözítő kegyelme után vágyakoznak, és értékelik azt, amit Krisztus nyújt nekik, mert ők ezáltal gazdagokká lesznek.
“Te vagy.....a szegény....... légy buzgóságos azért és térj meg” Jel. 3,17.
A laodiceai üzenet által azt mondja Isten, hogy nem rendelkezünk azokkal a mennyei értékekkel, amik a megváltásunkhoz szükségesek, pedig Ő felajánlotta azt számunkra.
Ezek hiányában viszont a nyavalyás és nyomorult állapotunk szegénységében vagyunk, csakhogy a vak állapotunk miatt ezt még nem látjuk.
Jézus viszont azokról a szegényekről beszél, akik már eljutottak a felismerésre, és igyekeznek ebből az állapotból megszabadulni.
Mindkét tábor lelki szegény, csak az egyik tudja magáról ezt, míg a másik még nem.
Jézus korában a nép vezetői azt gondolták, hogy ők bővölködnek a lelki javakban.
Pál apostol is így gondolkodott magáról, és a gazdag ifjú is. Fil. 3,6. Mt. 19,20.
“Némelyeknek pedig, akik elbizakodtak magukban, hogy ők igazak, és a többieket semmibe sem vették,” Jézus egy példázatot mondott el. Luk. 18,9-14.
A Jézus példája szerinti farizeus, imájában az egész közösség, illetve az egész nép érzéseit és gondolkodását mondta ki.
“Hálákat adok néked, hogy nem vagyok olyan, mint egyéb emberek, ragadozók, hamisak, paráznák, vagy mint íme ez a vámszedő is.” Luk. 18,11.
Bizonyos vonatkozásban igen, mert aki tökéletesnek vagy elég jónak tartja magát és lelki állapotával megelégedett, az nem törekszik arra, hogy lelkiekben fejlődjön és növekedjen.
Nem a lelki szegénységet kell célul tűzni ki magunk elé, hanem a lelki gazdagságot.
“Végy tőlem tűzben megpróbált aranyat, hogy gazdaggá légy.” Jel. 3:18/a.
Ez a gazdag állapot viszont kizárólag csak a lelki szegénységünk felismerésén keresztül érhető el.
“Az Úr semmit sem tehet az ember megmentésére, amíg az meg nem győződik saját gyengeségéről, le nem vetkőzi minden önelégültségét, s alá nem veti magát Isten irányításának.” (Jéz.Él. 246,f.)
Jézus ezért hívja a megfáradtakat és a megterhelteket magához, mert amíg ez nem következik be, addig nem tud mit kezdeni velük, mert addig saját maguk akarják megoldani a problémákat és a nehézségeket.. Mát. 11:28.
Csak a maga tehetetlenségére rádöbbent ember érzi át kellően az Istenre utaltságát.
Lelki szegénységünk felismeréséhez csak a Szentlélek tud elvezetni.
A lelkiismeretem szintjén meggyőz a bűnösségemről és arról, hogy bűneimtől egyedül képtelen vagyok megszabadulni.
Ha szívemet megnyitottam Jézus előtt, akkor az Ő jelenléte támassza bennem a lelki szegénységem felismerését és tudatát. Luk. 5:8. Jel. 3:17.
Nem a bűneink tudatából fakad a boldogságunk, hanem a kegyelem átéléséből.
A Jézus Krisztussal való közösség adja a boldogságot.
A bűneik miatt “sírnak” a lelki szegények, a Jézussal való kapcsolat és a kegyelem átélése miatt viszont “boldogok”.
“Övék a mennyeknek országa”.
Ez egyrészt azt jelenti, hogy Isten országának polgáraivá váltak.
Másrészt pedig azt, hogy mint Isten fiai, Isten örököseivé léptek elő. Róm. 8:16-17.
“Amit Krisztus megvalósított életével és halálával, az sokkal több, mint a bűn okozta rontás meggyógyítása. Sátán célja az volt, hogy az embert örökre elszakítsa Istentől, de Krisztusban szorosabb egységbe jutunk Istennel, mintha sohasem buktunk volna el. Az Üdvözítő felvette emberi természetünket, s ezzel olyan kötelékkel fűzte magát az emberiséghez, amit többé széttépni nem lehet. Örökre magához kötözött minket. 'Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta' (Ján. 3:16.). Nemcsak azért adta, hogy bűneinket hordozza és mint áldozat meghaljon értünk, hanem Isten odaajándékozta Krisztust az elbukott emberiségnek. Hogy biztosítson változhatatlan béke-szándékáról, egyszülött Fiát adta, hogy Krisztus eggyé váljon az emberi családdal, s örökre megtartsa emberi természetét.... Fiának személyében Isten örökbe fogadta az emberi természetet, és a legmagasabbra, a mennybe helyezte. Az 'embernek Fia' az, akivel megosztja a világmindenség trónját." (Jéz.Él. 17,1.)
“A bűnbánó lelket a hit emeli fel az istenfiúságban való részesedés magasságába.” (P.P. 706,2.)
A folyamatos lelki növekedés és átalakulás a krisztusi természetre, a lelki gyümölcsök kialakulása és beérése a környezet által is érzékelhető kell legyen.
Aki magát lelkileg gazdagnak érzi, az a megelégedettségéből adódóan mindig is azon a szinten marad.
Krisztus nélkül nem is tudna más lenni. Ján. 15:5.
A bűnbánó bűnös viszont szeretne mindig jobb lenni, mindig jobban hasonlítani a Mesterhez, azt az életet folyatni, amit a Megváltó élt helyettem.
Mivel pedig a lelki szegény Krisztussal éli az életét, ezért a vágya folyamatosan valósággá is válik az életében.
“Mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít.” Fil. 4:13.