1. Milyen emberi szempontok vezettek a golgotai esemény kibontakozásához?
Elsősorban a Jézus tanítása miatti ellenszenv
váltotta ki a zsidó vezetők kérlelhetetlen gyűlöletét.
Ezt a gyűlöletet több ponton is táplálta Jézus
magatartása és a vezető papsághoz való viszonyulása.
Jézus nem ismerte el a népszerű tanítók felsőbbrendű
tekintélyét. Mk. 11,28-33.
Ezt a feszült helyzetet csak fokozta az, hogy
nem az ő iskolájukban készült fel a tanítói szolgálatára.
Ján.
7,15-17.
Jelentős szerepet játszott a féltékenység
is, hiszen a nép jelenős része elfordul tőlük Jézust hallgatni.
Ján.
12,19.
Nem követte példájukat abban, hogy büszke önigazultsággal elkülönült
volna az egyszerű emberektől. Mk. 12,38-39.
Több esetben megszégyenítően leleplezte képmutató
vallásosságukat. Mt. 23,1-28.
Fokozta dühüket az is, hogy a legravaszabban
előkészített csapdáikba sem esett bele Jézus.
A császár elleni csapda. Mt. 22,15-22.
A törvény elleni csapda. Mt. 22,35-40.
2. A Jézus ellen támadt indulatok milyen
elhatározást érleltek meg a zsidó vezetőkben, és milyen módon akarták ezt
megvalósítani?
Felfokozott indulatukban újra és újra el akarták fogatni Jézust. Ján.
7,32. 44-48.
“Akarják Őt megfogni, de senki sem veté
reá a kezét, mert nem jött még el az Ő órája.” Ján. 7,30.
Más alkalommal valószínűleg egy isteni csoda
állal ment át azon a tömegen, amelyik le akarta Őt dobni egy szikláról.
Luk. 4,28-30.
Esetenként a Jézussal szimpatizáló tömegtől
való félelmük tartotta vissza őket, hogy megfogják és megöljék.
Luk.
22,2. Mt. 21,46.
3. A Jézussal szembeni sikertelen próbálkozások
végül is milyen elhatározásra késztették a zsidó vezetőket?
Mivel a zsidó vezetők féltek a Jézussal szimpatizáló néptől, ezért elhatározták,
hogy titkon elfogják és megölik. Ján. 11,46-53.
Ettől az időtől fogva azonban Jézus már kerülte
a nagy nyilvánosságot és a központi helyeket, ezért nem tudták, hogy hol
találják meg Őt. Ján. 11,54-56.
A főpapoknak viszont egy olyan személyre volt
szükségük, aki kész elárulni Jézus tartózkodási helyét.
“A papi fejedelmek pedig és a farizeusok
is parancsolatot adának, hogy ha valaki tudja, hogy hol van, jelentse meg,
hogy Őt megfogják.” Ján. 11,57.
Valószínű, hogy ez a rendelet indította el
Júdásban azt a szándékot, hogy elárulja Jézus tartózkodási helyét. Luk.
22,3-6.
4. Felkészítette Jézus a tanítványait a
várható eseményekre, vagy teljesen meglepetésszerűen érte őket?
Itt egy különös kettősséget figyelhetünk meg,
mert bár Jézus szinte mindent elmondott nekik abból, ami be fog következni,
mégis meglepetésszerűen érte őket. Mt. 20,17-19. Ján. 12,32-35.
Még azt is jelezte nekik, hogy éppen a tanítványai
közül fogja Őt elárulni az egyik. Ján. 13,21/b.
A bekövetkező események azért hatottak meglepetésszerűen
a tanítványokra, mert a bennük kialakult Messiás-kép alapján nem tudták
elhinni, hogy Jézussal ezek a dolgok megtörténhetnek.
Mt. 16,21-22.
A tanítványok is inkább a majdani király Messiást látták Jézusban, mint
a halálra szánt áldozatot. Csel. 1,6/b.
5. Emberi oldaláról nézve milyen visszatetsző
dolgokat figyelhetünk meg Jézus elfogatásával és kivégzésével kapcsolatban?
Legközvetlenebb tanítványainak egyike volt az
árulója, ő vezette nyomra azokat, akik halálra keresték.
Titokban, az éj leple alatt fogták el, amivel kifejezték a szándékuk alattomos
gonoszságát.
A vezető főpapok többszörösen is semmibe vették
a törvényeket, csakhogy elítélhessék.
Éjszaka hívták össze az ítéletet kimondó nagy tanácsot.
Azokat nem hívták, akikről úgy gondolták,
hogy esetleg Jézus mellett foglalnának állást.
Hamis tanúkat állítanak fel Jézus ellen, csakhogy elmarasztaló ítéletet
mondhassanak ki. Mt. 26,59-60.
Mindezt az Isten nevében tették azok, akiknek
pedig az isteni elvek és az isteni igazság őreiként kellett volna a nép
előtt állni.
6. Milyen vádak alapján mondták ki Jézus fölött a halálos ítéletet?
Az egyik vád rendeltetése az volt, hogy a
római hatóság előtt tegye bűnössé, és az ő hozzájárulásukat eszközölje
ki a halálos ítélethez.
Lázít a Római Birodalom ellen és a császár ellen. Luk. 23,2.
A másik vádra azért volt szükség, hogy a zsidó törvények szerint is halálra
lehessen ítélni.
Isten Fiának mondja magát, vagyis Istennek. Mt. 26,63-66.
A harmadik vádponttal pedig a Jézussal szimpatizáló nép támogatását akarták
megnyerni Jézus elítéltetéséhez.
Le akarja rontani a templomot, ami a zsidó ember számára a legszentebb
dolog volt. Mt. 26,60-62.
Pedig Jézus csak az Ő testének templomáról
beszélt ilyen összefüggésben. Ján. 2,19-21.
7. Kiszolgáltatott helyzetben volt-e Jézus
az Őt elfogó emberek kezében?
Az eseményeket olvasva az emberi értelem számára úgy tűnik, hogy a feldühödött
tömeg tetszése szerint azt tett vele, amit csak akart.
A Biblia azonban egyértelműen szól arról,
hogy Jézus egyáltalán nem volt kiszolgáltatott helyzetben.
A kísértés pusztájában Sátán is arra a lehetőségre
hivatkozott, amivel Jézus bármilyen helyzetben élhetett volna. Mt.
4,6.
A Gecsemáné kertben a főpap szolgái előtt
is éreztette, hogy bármikor igénybe vehetné a saját isteni hatalmát, és
akkor ők megsemmisülten hevernének előtte a földön. Ján. 18,4-8.
Péternek pedig azt mondta, hogy Ő bármikor
kérheti a mennyei Atyjának a segítségét és védelmét.
Mt. 26,53-54.
Még a kereszten lévő Jézust is azzal kísértette
Sátán, hogy az isteni hatalmát igénybe véve szálljon le a keresztről. Mt.
27,39-42.
Jézus ezzel azt szerette volna megértetni az emberekkel, hogy
az Ő halálával nem egy tragédia történik, hanem csak az Isten megváltói
terve válik valósággá.
Az egész ószövetségi áldozati rendszer és
templomi szolgálat ezt az isteni áldozatot volt hívatott előrevetíteni.
A Jézus halálát szorgalmazó emberek pedig
csak véghez vitték Isten tervét oly módon, ahogyan Isten azt már előre
látta. Csel. 4,26-28.
8. A Golgotán történő események között
végül is mi volt az, ami Jézus halálának a bekövetkezését eredményezte?
Jézus az evangéliumokban következetesen képviseli
felénk azt, hogy az Ő életét senki sem veheti el Tőle. Ján. 10,17-18.
Azért nem vehetik el, mert Ő az élet forrása,
még mások élete is Belőle fakad. Ján. 1,4. 11,25. 5,26.
Jézus tehát az isteni lényéből adódóan csak
önként válhat meg az életétől, más nem veheti el azt Tőle,
“Én
teszem le azt, én magamtól”, mondotta.
Ezt a szabad akaratú döntését hozta meg és hajtotta végre a Golgota keresztjén.
“Atyám, a te kezeidbe teszem le az én lelkemet. És ezeket mondván, meghala.”
Luk. 23,46.
1. Mi mindent jövendöltek meg a próféták a golgotai eseménnyel kapcsolatban?
A pillanatkép-próféciák sokasága egész részletességgel mutatja be a Messiás
halálával kapcsolatos eseményeket.
Harminc ezüst pénzért fogják elárulni. Zak. 11,12-13.
A bűnösök közé számlálják, de alázatosan csöndben
marad az Őt kínzó emberek kezében. Ésa. 53,7-12.
Kezét és lábait átszögezik. Zsolt. 22,17.
Köntösére sorsot vetnek az ott lévő emberek.
Zsolt. 22,19.
Dániel próféta viszont a halálának az időpontját
is megadja. Dán. 9, 26-27.
A Messiás halálának tehát a prófécia meghatározása szerint i.u. 31-ben
kellett bekövetkeznie.
2. Milyen általános gyakorlatnak vetett véget Jézus halála, és miért
eredményezte ezt?
A prófécia arra is utal, hogy halálával “a hét felén véget vet a véres
áldozatnak és az ételáldozatnak”, vagyis véget vet a templomi áldozati
rendszernek. Dán. 9,27/a.
Mivel az igazi áldozat bemutatása megtörtént,
ezért a továbbiakban nincs szükség az előképes áldozati rendszerre.
Ezt a változást nagyon különleges módon juttatta kifejezésre Isten.
Jézus halálának a pillanatában a jeruzsálemi templomban a szentek-szentjének
ajtófüggönye kettéhasadt. Mt. 27,50-51.
Ezzel azt fejezte ki Isten, hogy a személyes
jelenléte megszűnt a templomban, e nélkül viszont elveszítette jelentőségét
a templom.
Ez a különös esemény volt az első jele annak,
hogy a földi templom helyett a mennyei templom lesz az Isten-imádat
központja. Zsid. 8,1-2. 9,11-12.
Ezzel együtt a lévitai papság helyébe pedig
a Melkisédek rendje szerinti papság lép, amelynek főpapja maga Jézus Krisztus.
Zsid. 7,11-17.
1. Minek kellett eldőlni a Golgotán folyó
küzdelemben Krisztus és Sátán között?
Annak kellett bizonyítást nyernie, hogy Isten valóban a szeretet Istene,
miként magáról állította, vagy pedig egy zsarnok kényúr, ahogyan azt Sátán
állította.
Jézus a küldetésével kapcsolatban azt mondta: “Nincsen
senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja az ő barátaiért”.
Ján.
15,13.
Jézus tehát a kereszten hozott áldozatával
egy mindent elsöprő bizonyítékát adta annak, hogy az Isten valóban a “Szeretet”.
Ilyen értelemben az a kiáltás, amely Jézus
ajkáról hangzott el a kereszten, -“Elvégeztetett” - a győzelem felkiáltása
volt. Ján. 19,30.
Ezért nyilatkozott Jézus erről a küzdelemről
előzetesen úgy, hogy “Most van e világ kárhoztatása, most vettetik
ki e világ fejedelme”. Ján. 12,31.
2. Valóban az Atyának az emberek iránt érzett haragját kellett Jézusnak
kiengesztelni az áldozati halálával?
Jézus a Nikodémussal folytatott beszélgetése
közben éppen azt akarta megértetni, hogy maga az Atya is úgy szeret bennünket
bűnös embereket, hogy kész volt beleegyezni Jézus megváltói halálába, hogy
az emberek ne vesszenek el. Ján. 3,16.
A golgotai kereszt annak a bizonyítéka, hogy
Isten csak úgy gyakorolhat kegyelmet az emberi családdal szemben, ha igazságos
is marad, vagyis a bűn elveszi a méltó büntetését., a halált. Ésa.
1,27. II. Móz. 34,6-7. Róm. 3,23-26.
A kereszt tehát annak bizonyítéka, hogy az erkölcsi törvény, amely a
bűnös halálát mondja ki, örök érvényű, és azt eltörölni vagy félre tenni
nem lehet.
Ha ez a törvény eltörölhető lenne, mint ahogy
sokan gondolják, akkor Isten nem a golgotai események után tette volna
ezt meg, hanem még előtte, hiszen akkor Jézusnak nem kellett volna meghalnia,
nem kellett volna a bűn zsoldját lefizetnie.
3. Az emberi család megváltásának művében
van-e jelentősége Jézus feltámadásának?
Jézus halálának semmi jelentősége sem lenne
- bármilyen csodálni való az egyébként - ha nem követi azt a feltámadás
eseménye. I. Kor. 15,13-20.
Jézus halálát csak a feltámadás teszi igazán diadalmas eseménnyé.
Jézus a Úrvacsorát az Ő halálára emlékeztető
szimbólumként hagyta az Egyházra, de nem halotti torként, hanem a feltámadás
evangéliumának üzenetét is hangsúlyozva.
“Az Úrnak halálát hirdessétek, amíg eljövend”.
I. Kor. 11,26/b.
“Újonnan iszom azt veletek az én Atyámnak országában”
Mt. 26,29/b.
Jézus feltámadása által bizonyítást nyert
az, hogy Ő valóban Isten Fia, akinek élete van önmagában.
Róm.
1,4. - Ján. 5,26.
Mivel bűntelen volt, Sátánnak semmije sem
volt Benne, ezért nem tarthatta a halál fogságában. Csel. 2,26-27.
4. Milyen állapotban támadt fel Jézus, és mit jelent ez a mi részünkre?
A Biblia nagyon világosan tanítja, hogy Jézus nem valamilyen különös szellemi
lényként támadt fel, hanem a mi testünkhöz hasonló állapotban, hiszen húsa
és csontja volt. Luk. 24,39.
Ez a test fizikai táplálék befogadására is alkalmas volt.
Luk. 24,42-43.
Ez a test viszont a bűn minden belső következményétől
és rontásától mentes volt, hiszen dicsőséges és romolhatatlan volt. Fil.
3,21. I. Kor. 15,53.
5. Milyen következménye és kihatása lett Jézus golgotai áldozatának?
Legközvetlenebb következménye az, hogy amennyiben
elfogadjuk Őt személyes Megváltóként, akkor nem nekünk kell bűneink büntetését
viselnünk.
Jézus helyettesítő halála által Isten minden
embernek felajánlotta a megbékélés lehetőségét. II. Kor. 5,19-21.
Jézus áldozata tette lehetővé azt is, hogy
az ember nemcsak a bűn büntetésétől, hanem magától a bűntől is megszabadulhat.
Ján. 1,12.
A Golgota áldozatában megnyilatkozó szeretet
nemcsak a bűn világában érezteti hatását, hanem az el nem bukott lényeket
is megerősíti az Istennel való közösségben. Eféz. 1,9-10.
Az egész teremtett világ újra egységben és békességben élhet Istennel és
egymással.
6. Mi a garancia arra, hogy a bűn története
nem fog még egyszer megismétlődni Isten teremtett világában?
Isten ígéretet adott a Bibliában arra vonatkozóan, hogy “Nem lészen
kétszer veszedelem”. Náh. 1,9/b.
Mivel az egész teremtett világ megismerhette
a bűn rettenetes voltát és iszonyú következményeit, ezért többet senkit
sem tud megtéveszteni a csalóka ígéreteivel.