4.  A BŰN TÖRTÉNETE

I. Egy angyalfejedelem tragédiája

1. Mi az, amit tudhatunk, és mi az amit nem tudhatunk a bűn létezésével kapcsolatban?

• A bűn megjelenését megindokolni nem tudjuk, csak a megjelenése utáni történetét ismerjük.
• Létezése rejtélyes és felfoghatatlan számunkra.
• Ha találnánk valamilyen elfogadható megokolást vagy mentséget a bűn létezésére, akkor megszűnne bűn lenni, akkor törvényszerű tényként kellene elfogadni a megjelenését.

2. Felelősnek tekinthető-e Isten azért, hogy a bűn megjelent a teremtett lények között, és megrontotta az életüket?

• A Biblia arról számol be, hogy Isten nem teremtett egyetlen bűnös lényt sem, Isten kezéből minden tökéletes állapotban került ki. I. Móz. 1,31.

3. A Biblia tájékoztatása szerint kit tekinthetünk a bűn szülőatyjának?

• A bűn egy olyan személyben fogant meg, akit Isten után a legnagyobb tisztelet vett körül a Mennyben, a leghatalmasabb angyalfejedelem volt.
• “Fényes csillag, hajnal fia”-ként emlékezik meg róla a Biblia. Ésa. 14,12.
• Felkent oltalmazó kérub volt, feddhetetlen, teljes bölcsességgel és tökéletes szépséggel rendelkezett. Ezék. 28,12. 14-15.
• Jézus azonban már úgy beszél róla, hogy nem elégedett meg azokkal a kiváltságokkal, amiket Isten biztosított neki, “nem maradt meg az igazságban”, másra és többre vágyott. Ján. 8,44.
• Mivel a Biblia tanításából azt ismerhetjük meg, hogy maga Isten az igazság, ezért ez azt jelenti, hogy az Istennel való szeretet közösségben nem maradt meg. Ján. 14,6.
• Ugyanakkor az Isten uralkodását, vagyis a teremtett világ békéjét szabályozó és védő törvényeket is igazságnak kell tekinteni, és ez az angyalfejedelem nem akart ezeknek a törvényeknek a felügyelete és irányítása alatt élni. Zsolt. 89,15. Ján. 17,17.
• Ezért Jézus azt mondja, hogy ez az angyalfejedelem “a sajátjából szól, mert hazug és hazugságnak atyja”, azért sajátja, mert benne született meg. Ján. 8,44/b.

4. Mit szeretett volna megvalósítani Isten akaratával ellentétben, és miért nem engedte ezt meg neki Isten?

• Szándéka szerint “Az égbe megyek fel, az Isten csillagai fölé helyezem ülőszékemet, és lakozom a gyülekezet hegyén messze északon. Fölibők hágok a magas felhőknek, és hasonló leszek a Magasságoshoz”. Ésa. 14,13-14.
• Úgy gondolta, hogy teremtmény létére képes lehet Isten lenni, sőt még nagyobb is.
• Azt állította, hogy a szabad akarattal bíró lények számára nincs szükség törvényekre, hiszen ezek csak korlátozzák a szabad akarat megnyilatkozásait.
• Szándéka szerint ezeket az Isten által adott tökéletes és változhatatlan törvényeket el kell törölni, a szabad akarattal rendelkező lényeknek nincs rá szükségük.
• Isten azonban nem teheti félre az egész világmindenséget összetartó és védelmező törvényeket, mert az örök erkölcsi törvény éppen olyan "szent, igaz és jó", mint maga Isten.
Róm. 7,12.
• “Isten törvénye oly szent, mint Isten maga. E törvény Isten akaratának kinyilatkoztatása, jellemének tükörképe, szeretetének és bölcsességének kifejeződése. A teremtettség harmóniája az összes lénynek és minden dolognak - élőnek és élettelennek - a Teremtő törvényéhez való igazodásán múlik. Isten törvényekkel szabályozza kormányzatát, nemcsak az élőlényeket, hanem a természet működését is. Mindent változatlan törvények alá helyezett, amelyeket nem lehet figyelmen kívül hagyni.” (P.P. 26,3.)

5. Milyen változás következett be az Isten ellen lázadó angyalfejedelem személyiségében, miközben ezeket a célokat akarta megvalósítani?

• Szíve felfuvalkodott, belső lénye erőszakossággal telt meg, bölcsessége megromlott, bűnei megsokasodtak, mindet tettét hamisság jellemezte. Ezék. 28,16-18.

6. Mi lett a következménye annak a lázadásnak, amit ez az angyalfejedelem elindított?

• A Menny angyalai között igyekezett szövetségeseket találni és a saját oldalára átállítani.
• Az angyalok egyharmada döntött úgy, hogy társa lesz az Isten elleni lázadásban. Jel. 12,4.
• Az Istenség részéről “Mihály” nevű angyalfejedelem vette fel a küzdelmet Sátánnal és a köré csoportosuló lázadó angyalokkal.
• Ez a küzdelem az érvek és a cáfolatok küzdelme volt, ahol Sátán és angyalai vesztették el a küzdelmet. Jel. 12,7-8.
• Ez a “Mihály” nevű angyalfejedelem nem más, mint az Istenség egyik személye, az általunk Fiúként ismert Isten, aki ebben az időben már az angyalok létformájában jelent meg a teremtett lények között a bűn miatt.
• “MICÁÉL” = “MIHÁLY” = “Aki olyan, mint az Isten”
• Ezt a nevét csak akkor használja, amikor személyesen Sátánnal szemben lép a küzdőtérre. Júd. 9. vers. Dán. 10,13. 21. 12,1.
• Mivel Isten visszatartó és megjobbító szándékai nem hoztak eredményt a gondolkodásában, ezért Isten kivetette a lázadó angyalokkal együtt a Mennyből arra a Földre, ahol a nemrégen teremtett emberi családot is a bűn oldalára állította. Jel. 12,9. Ésa. 14,12.
• Sátán lázadásának az eseményeit a következőképpen rakhatjuk időrendbe:
• Az ember teremtése, ami kiváltja Sátán irigy vágyakozását, majd pedig a lázadását.
• A teremtmények megkísértése (az ember is), hogy a lázadásában társai legyenek.

II. Az ember megkísértése és bukása

1. Mi lehetett a célja Sátánnak azzal, hogy még az újonnan teremtett embert is megkísértette és így Isten ellenségévé tette a bűn választása által?

• Leginkább azért, mert Sátánnak szüksége volt olyan területre, ahol Ő az úr, ha Istennel szemben elveszti a küzdelmet a Mennyben.
• Ádám és Éva legyőzésével ugyanis Ő lett az Úr a Föld felett, “mert akit valaki legyőzött, az annak szolgájává lett”. II. Pét. 2,19/b.
• Ezt a tényt még Jézus is elismerte akkor, amikor Sátánt “e világ fejedelmé”-nek nevezte. Ján. 12,31. 14,30.

2. Miért engedte meg Isten azt, hogy Sátán még az újonnan teremtett embert is megkísértse, miért nem állította meg a bűn útját legalább akkor, mielőtt az az emberi családra is kiterjedt?

• Mindenek előtt azért, mert az Ő képre és hasonlatosságára teremtett embert is szabad akaratú lényekként teremtette, és ezt a szabadságukat korlátozta volna, ha hatalmi szóval tiltja el őket a választás lehetőségétől.
• Mivel a bűnnek az a természete, hogy csak teljességre jutva, teljesen kifejlődve mutatja meg igazi arculatát, ezért a teremtmények nem értették volna meg a hatalom szintjén történő közbeavatkozást.
• Sátán azonnal önkényúrnak nevezte volna Istent, ezért kénytelen volt teret engedni a bűnnek, hogy a teremtett világ előtt fejtse ki és mutassa meg az igazi arculatát.
• Csak így tudja a teremtett világ előtt meggyőzően bizonyítani azt, hogy Sátán vádjai nem igazak, és azt, hogy Ő valóban az akinek mondja magát, vagyis a szeretet.
• Isten tud egy nagy igazságot, amit mi emberek csak ritkán tudunk megérteni és főként a gyakorlatban is alkalmazni: “a gonoszt jóval győzd meg”. Róm. 12,21/b.
• Ha Isten a bűnt teljességre jutása előtt, hatalmánál fogva állította volna meg, akkor a teremtmények nem szeretetből, hanem félelemből engedelmeskedtek volna Neki.
• Ez az állapot pedig önmagában hordozta volna egy újabb lázadás csíráját.
• Isten nyilvánvalóvá akarta tenni azt, hogy a szeretetnek az az életelve, amit Ő szabott törvényül a teremtményei elé, az nem korlátozni akarja a teremtmények szabadságát, hanem az egyetlen jót képviselik.
• Ez a törvény az életet, a boldogságot, a biztonságot és az igazi szabadságot biztosítja a teremtett világ számára.

3. Tudhatott-e az ember a rá váró kísértésről, vagy teljesen váratlanul érte?

• Azzal, hogy a tiltott fa által beszélt nekik a jó és a gonosz létezéséről, már tudhattak a bűnről és annak megkörnyékező szándékáról. I. Móz. 2,17/a.
• Az a tény, hogy az embernek “őriznie” kellett az otthonát, azt jelzi, hogy tudtak Sátán megkörnyékező szándékáról, tudtak arról, hogy el akarja venni tőlük. I. Móz. 2,15/a.
• A tiltott fa megjelölésével pedig meghatározta Isten azt a helyet is, ahol a Kísértő megkörnyékezheti őket.
• Az egész kertben biztonságban voltak, csak egyedül a tiltott fánál kísérthette őket Sátán.
• “A jó és gonosz tudásának fája” név csak egy jelképes fogalom, ennek a fának a gyümölcse nem volt különlegesebb, mint a kert többi fájának.
• Viszont ott Édenben az Isten iránti szeretet és bizalom próbája lett az a fa és az a hely, ahol eldönthették, hogy kinek hisznek és kinek akarnak önként szolgálni., mert “mindaz, aki bűnt cselekszik, szolgája a bűnnek”. Ján. 8,34/b.

III. A kísértés mibenléte

1. A Bibliában adott kijelentések alapján mit tekinthetünk kísértésnek?

• A kísértés folyamatát Jakab apostol leírásából ismerhetjük meg:
• “Mindenki kísértetik, amikor vonja és édesgeti a tulajdon kívánsága. Azután a kívánság megfoganván, bűnt szül.” Jak. 1,14-15.
• Két dolgot állít Jakab apostol:
• Az ember nem azonnal követi el a bűnt hanem egy folyamat eredményeként, először csak vonja és édesgeti a kísértő kívánság.
• A kísértés még nem bűn, csak akkor válik azzá, ha engedünk a vonzásnak és a bűn kívánása megfogan bennünk.
• “Arról nem tehetünk, hogy a madár elrepül a fejünk fölött, de arról igen, ha fészket is rak a kalapunkra”. (Luther mondása)

2. Hányféle módon tudja megkísérteni Sátán az embereket?

• A kísértésnek kétféle változata létezik:
• Külső kísértésnek nevezzük azt az esetet, amikor a személyiségemtől idegen gondolatokat és kívánságokat akar elfogadtatni velünk a kísértő.
• Ezektől a kísértésektől még könnyen el tudunk szakadni, hiszen a természetünktől idegen dolgokat villant fel és akar rá venni.
• Belső kísértésnek nevezzük azokat az eseteket, amikor olyan dolgokon keresztül kísért, amiket korábban már elfogadtunk Tőle, amikkel korábban már azonosultunk, elfogadtuk, ezért ezek a kísértő vágyak és kívánságok már a személyiségünk részei.
• Ez a belső állapot már rabszolgaságban tartja az ember akaratát, ezért nem is tud döntően ellenállni az ilyen kísértéseknek.
• A bűn jelenléte és így a megkísérthetőségünk lehetősége viszont három területen nyilatkozik meg, de úgy a külső, mint a belső kísértés szintjén. I. Ján. 2,16.
• “A test kívánsága” = “jó az a fa eledelre”, vagyis ez a megkísértés az Isten által belénk teremtett természetes vágyak és kívánságok szintjén nyilatkozik meg, amiket Sátán esetenként ártatlan állapotban akar a bűn felé vonni, máskor pedig a már megromlott állapotában akarja újra a bűn elkövetésére kényszeríteni.
• “A szemek kívánsága” = “kedves a szemnek”, ez pedig azt a kísértési területet jelöli meg, amikor a bennünket körülvevő világból érzékelt dolgok az érzékszerveinken keresztül próbálnak hatni ránk.
• Ezek az érzékelt események és dolgok képekké alakulnak bennünk, és így újra és újra látjuk és megéljük őket, mintha éppen most történnének.
• “Az élet kérkedése” = “kívánatos az a fa a bölcsességért”, “olyanok lesztek mint Isten”, ez a kísértés kizárólag a tudatunkra, az értelmünkre ható kísértési forma.
• Ez azt jelenti, hogy dicsekedni, büszkélkedni valamivel, hivalkodva megmutatni valamilyen különlegességnek számító dolgot velünk kapcsolatban.
• Az élet kérkedése minden esetben az ember saját személyének, a nagy “ÉN”-nek a felmagasztalását és dicsőségét keresi.
• Ennek a belső állapotnak a látható visszajelzői az önzés, a gőg, az elbizakodottság, az uralkodni akarás.

3. A Biblia tanítás szerint mit nevezhetünk bűnnek, a bűnt és a bűnös cselekedetet azonos dolognak kell-e tekinteni?

• “A bűnre egyetlen meghatározás van, amelyet Isten Igéje ad: ‘a bűn pedig a törvénytelenség’, egy olyan elv testet öltése, amely harcban áll Isten kormányzatának alapjával: a szeretet nagyszerű törvényével.” (N.K. 438-439.)
• Mivel a Szentírás egyértelműen beszél arról, hogy “a törvény betöltése a szeretet” (Róm. 13,10.), ezért a bűn nem lehet más, mint a szeretet törvénynek a gyakorlati életben való megtagadása, vagyis az önzés, az én-központú élet.
• Mivel a szívből “indul ki minden élet” (Péld. 4,23.), és “a szívből származnak a gonosz gondolatok, gyilkosságok, házasságtörések” (Mát. 15,19.) stb. ezért a bűnt sohasem egycselekedethez kötődő dolognak kell tekinteni, hanem a szív belső állapota bűnös, az van ellentétben a szeretet törvénnyel, de ebből az állapotból törvényszerűen fognak bűnös cselekedetek is következni.

4. Az első kísértés eseményében találunk-e olyan törvényszerűséget, amelyet még ma a XX. században is figyelembe kell vennünk?

• A kísértés módozatai ma is ugyanazok, azzal a kivétellel, hogy ma már belülről is kísérthet Sátán a megromlott természetünkön keresztül. (lásd az 2. pont válaszait)
• Ma is vannak olyan területek, - mint Édenben a tiltott fa volt - ahol teljesen ki vagyunk szolgáltatva a Kísértő befolyásának és hatalmának.
• Azokat a helyeket kell érteni ez alatt, amiktől egyértelműen tilt bennünket Isten.
• Ha mégis elmegyünk ilyen helyekre, akkor nem igényelhetjük Isten oltalmát.
• Bár az Édeni körülményektől eltérően ma mindenhol megkísérthet bennünket Sátán, de nem vagyunk kiszolgáltatott helyzetben, mert ha kérjük, akár a Menny minden angyala segítségünkre siet.

IV. A bűn következménye

1. Milyen következménye lett annak, hogy Ádám és Éva nem engedelmeskedtek Istennek és inkább a bűnt választották?

• Némelyik következményt azonnal tapasztalhatták is magukon, illetve a kapcsolatukban.
• Félelem Istentől, mezítelenség érzete, az egymás iránti szeretet és tisztelet hiánya. I. Móz. 3,7-13.
• Isten feltárt előttük olyan dolgokat is, amelyek majd csak később, de a bűn természetes következményeiként kialakulnak az életükben.
• Megromlik a házasság harmóniája, szeretet közössége (16.vers),
• A mindennapi munka fárasztó lesz, a föld töviset és bogáncskórót terem. (17-19.)
• Életerejük fokozatosan és állandóan gyengülni fog, így az öregedés és halál vár rájuk. (19.)
• Isten is érvényesíti büntető ítéletét felettük, vagyis kiűzi őket az Édenből, elzárja őket az élet fájától, így tudatosítja bennük, hogy Sátán becsapta őket. I. Móz. 3,22-24.
• Ádám bűnének következménye az átöröklés törvénye alapján minden emberre elhatott, ebből adódóan mindannyian osztozunk Ádám megromlott természetében.
• Ezért Ádám családjából minden ember a kárhozat ítélete alatt születik. Róm. 5,18.

2. Milyen jellegzetes kísértése van Sátánnak a XX. században élő emberek számára?

• Egyik oldalon a nyílt istentagadás, a másik oldalon pedig: eltorzított írásmagyarázatok, langyos kereszténység, démoni erők által inspirált lelkiség.
• Közbenső megoldása viszont az okkultizmus jelensége, amivel a legtöbb embert be tudja csapni.

3. Hogyan viszonyuljon egy hívő ember az okkult jelenségekhez, és azokhoz az irodalmakhoz, amik okkult dolgokkal foglalkoznak?

• Isten az ember védelmében a leghatározottabb törvényeket adott ezzel kapcsolatban.
• Isten népe között senki se találtasson, aki ilyen tudománnyal és praktikával foglalkozik. V. Móz. 18,10-12.
• Ha valaki ennek ellenére mégis okkult dolgokkal foglalkozik, az írtassék ki Isten népe közül, nem maradhat az élők között. II. Móz. 22,18.
• A hívő ember csak addig van biztonságban, amíg önként nem lép arra a területre, amiről egyértelműen tudja, hogy az az ellenség területe, és ott védelem nélkül marad.
• Az okkultizmusnak nevezett jelenségek a démonizált szellemvilág erőivel való kapcsolat felvétel lehetőségét jelenti.
• Egyetlen biztonságot mindenki számára csak az jelent, ha nem akarja kipróbálni azokat a lehetőségeket, mert ellenkező esetben egy magatehetetlen rabszolgává válik a démoni erők kezében.