TANÍTÓI MELLÉKLET

1. tanulmány   −  2007  Szeptember 29 - Október 5.

Tanulmány Bibliaversek Ajánlott olvasmány Tartalomjegyzék Összesítőlap Főoldal

A pásztor

A szombatiskolai tanító célkitűzései

  1. Az ismeretek szintjén: tudatosítani a csoport tagjaiban, hogy Isten a nehéz időkben is mellettünk van.

  2. Érzelmi szinten: felébreszteni a szombatiskola tanulóiban a vágyat, hogy körülményektől függetlenül alávessék magukat Isten vezetésének.

  3. Gyakorlati szinten: meggyőzni a csoport tagjait annak szükségességéről, hogy Isten akarata mellett döntsenek, még akkor is, ha ez nehéznek tűnik.

A tanulmány vázlata

I. A Pásztor (Zsolt 23:1)

  1. Jóllehet számunkra különlegesnek és archaikusnak tűnhet, a pásztor képe abban az időben azok életére utalt, akikhez a zsoltáríró szólt. Mely kép érintené meg a leghatékonyabban mai modern embert, aki szerint élelme és az öltözete a közeli áruházból származik?

  2. A pásztor és juhai mint jelkép egy bizonyos fajta relációt feltételez. Mi ennek a kapcsolatnak a természete? Mi a pásztor és mi a juh szerepe?

  3. Szerinted Isten Pásztorként, valamint népe juhokként való bemutatása meglepő, sértő volt-e a zsoltár hallgatói számára? Elmélkedj e gondolat felett.

II. Az igazság ösvényein (Zsolt 23:3)

  1. Mindannyian tudjuk, hogy két pont között a legrövidebb út az egyenes. Erre utalna-e Dávid a 23. zsoltárban?

  2. Ha néha az igazság ösvényei nehéz és veszélyes helyeken visznek keresztül, mi az, aminek köszönhetően mégis ezek a legrövidebb utak?

  3. Hogyan lehetséges, hogy egy gonosz vagy veszélyes út végül hasznosnak bizonyul a bűnéből megtérő keresztény életében?

III. Az ellenségeim előtt (Zsolt 23:5)

  1. Elméleti síkon helyes mindenkivel jó viszonyban lenni. A valóságban azonban az egyetlen mód ennek az állapotnak a fenntartására az, ha bezárkózunk otthonunkba. Sokszor az igazság ösvényein való haladás több ellenséget szerez, mint barátot. Miért?

  2. A 23. zsoltár értelmében hogyan kellene viszonyulnunk ellenségeinkhez?

  3. Minden nehézsége ellenére, a zsoltáríró életútja során megtapasztalta Isten iránta tanúsított irgalmát. Mit kell tennünk annak érdekében, hogy minél inkább tudatában legyünk e dolgok életünkben való jelenlétéről?

Összefoglalás

Amellett, hogy a Biblia egyik legismertebb és legkedveltebb fejezete, a 23. zsoltár a keresztény lelki életútjának csodálatos vázlata, amelyből sokat tanulhatunk Istenről, a helyes magatartásról és az életről általában.

Motiváció

E negyedévi tanulmányainkban megpróbálunk megoldásokat találni a különböző természetű problémákra. Sokszor azért nem állnak rendelkezésünkre könnyű megoldások, mert a problémák egy olyan világ szerves termékei, amely elszakadt minden megoldás Forrásától, Istentől. A 23. zsoltár – bevezető tanulmányunk tárgya – olyan kijelentéseket tartalmaz, amelyek ellentmondanak ugyan egymásnak, de ki is egészítik egymást.

A válaszok segíteni fognak növekedned a kegyelemben, és képessé tesznek jobban megértened és értékelned Isten módszerét, amely által a bűn problémája miatt feje tetejére állított, bonyolult világot kormányozza.

A tanulmány elmélyítése

E negyedévi tanulmányunk arra összpontosít, hogy miként kellene viszonyulnunk azokhoz a rossz dolgokhoz, amelyek a jó emberekkel történnek meg. Az emberek hajlamosak Istent vádolni, amikor kellemetlen események szenvedő résztvevői. Még a biztosító társaságok is Isten haragjaként jellemzik a megmagyarázhatatlan természeti jelenségeket. Biztosan lesznek a szombatiskolai csoportban olyan személyek, akik felteszik majd a kérdést: Miért következnek be ezek a rossz dolgok? Az alábbi információk hasznosaknak bizonyulhatnak e kérdés megválaszolásakor.

I. Szabad-e Istent vádolni?

A bevezetőben megjelenik az Istenség és igazságosság gondolata. Az alapvető kérdés ez: “Ha Isten jó, miért van annyi gonoszság?” Más szavakkal: “Miért történnek rossz dolgok a jó emberekkel?”

Gottfried Leibnitz, a német matematikus-filozófus (1646-1716) alkotta meg a “teodícea” szót azzal a szándékkal, hogy megvédje Istent azon vádak előtt, hogy igazságtalan, és része van abban a természetes és erkölcsi rosszban, amely nyomorba dönti az embereket. Mások arra alkalmazták a szót, hogy megmagyarázzák, miért engedi meg Isten a rosszat (kiindulván abból a feltételezésből, hogy nem Isten a rossz szerzője).

A nem keresztény vallások többségének nincs semmiféle gondja a teodíceával, mivel az ő isteneik nem egyebek, mint az őket szolgáló emberi lények visszatükröződései, így senki sem számít sok jóra a részükről. E vallások ideológiái általában arra összpontosítanak, hogy kiengeszteljék isteneiket, annak reményében, hogy csillapíthatják gonosz, erőszakos hajlamaikat.

II. A bibliai perspektíva

A Szentírás kínálta perspektíva azonban teljesen különbözik ettől: egy olyan Istent mutat be, akinek a szeretet a változhatatlan természete. Őt nem kell kiengesztelniük az embereknek. Az erkölcsi rossz nem isteni szándék, hanem isteni engedély folytán létezik. Isten megengedi, mivel természete – a szeretet – révén úgy döntött, visszaszerzi magának fellázadt gyermekeit.

Az áldozat, amit tőlünk kér Isten: “a töredelmes és bűnbánó szív” (Zsolt 51:17), amit “a megújult, erős lélek” határoz meg. Ez alakítja át a kőszívet hússzívvé (ld. Ez 11:19).

A bibliai perspektíva szerint az ember önmaga okozta saját bukását, Isten pedig magára vállalta megváltásának feladatát.

Elmélkedésre szánt gondolat

A lecke tanulmányozása közben szakíts időt arra, hogy az Ellen White Üzenet az ifjúságnak című könyvéből idézett gondolatok felett elmélkedjetek. Ez a kijelentés csodálatos magyarázata annak, hogy miként kellene viszonyulniuk a keresztényeknek a gonosz erői által uralt világ okozta szenvedésekhez.

A tanultak gyakorlatba ültetése

Alkalmazandó kérdések

Annak érdekében, hogy tisztán láss, írj egy nyilatkozatot, amelyből kiderül, hogy:

Személyes bizonyságtétel

Lehet, hogy van olyan ismerősöd, aki nehéz időszakon megy keresztül. Ha nincs is válaszod az ebben a tanulmányban felvetett kérdésekre (kinek van?), sokat segítesz a barátodnak, ha együtt elmélkedtek a 23. zsoltár felett.

Csodálatos az, hogy a problémák bibliai távlatban történő szemlélése békét hoz a szívnek. Mivel Isten Szava, a Biblia új távlatokat nyit meg előttünk.

Személyes alkalmazás

Elmélkedésre szánt gondolat

The Lord is My Shepherd (Az Úr az én Pásztorom) című könyvében Albert Shirkey ezt írja: “Micsoda öröm árasztja el életünket, amikor elgondolkozunk azon, hogy Isten sosem változik! Senki sem veheti rá, hogy megváltoztassa szeretettel és kegyelemmel teljes ajánlatát... Elváltoznak a hegyek, megváltoznak az emberek és szokásaik, minden ezen a földön és ebben a világegyetemben megváltozik, Isten azonban örökkön örökké ugyanaz marad!” (Nashville, Tenn., 1963, 14).

“Ha jogom van az én Uramhoz, az én Uramnak is joga van énhozzám. Joga van kopogtatnia szívem ajtaján, és kérnie, hogy átadjam Neki. Joga van kérnie, hogy úgy gondolkozzak, ahogyan Ő, úgy lássak, ahogyan Ő lát, úgy cselekednem, ahogyan Ő cselekszik” (uo., 15-16).

Van tehát a sötétben egy még fel nem fedezett ösvény, amely az örök világosság felé vezet, egy ösvény, amelyet talán csak akkor talál meg az ember, ha végigmegy a “halál árnyékának völgyén”. Ha Isten nem változik soha, lennie kell a “halál árnyékának völgyében” valaminek – még ha mi azt nem is látjuk –, ami végül kivezet minket az örök világosságra.

Esettanulmány az 1. leckéhez

Egy presbiter, aki erkölcsi és lelki szempontból példaértékű életet élt, s akinek emlékét szeretettel őrizte gyülekezete, élete vége felé bevallott lelkészének egy történetet, amely magáért beszél: “Bizottsági gyűlésen voltunk, és ön is jelen volt. Tél volt, és egy a Biblia elveit áthágó fiatal testvér esetét tárgyaltuk. A fegyelmezés módjának alkalmazása kapcsán minden bizottsági tag elmondta a véleményét. Nem tudtam, hogy az illető fiatalember kint állt az ablak mellett, és mindent hallott. Aztán valamiért ki kellett mennem a teremből. Odakint szépen hullt a hó. A fiatalember hátulról hirtelen a földre lökött, és többször belém rúgott. Jóllehet már sötét volt, felismertem, és kértem, hogy hagyja abba. Amikor meghallotta a hangom, a fiatalember rájött, hogy kit ütött meg, és elszaladt. Visszamentem a gyűlésterembe, és ön megkérdezte, milyen idő van kint. Azt válaszoltam, hogy gyönyörűen havazik, és érdemes kimenni szaladni egyet a hóban. Azóta már két év telt el, és én semmit sem mondtam senkinek arról, ami akkor történt. A fiatalembernek sem hánytam fel semmit. Bocsánatot kért tőlem, és ma már újra kegyes életű tagja a gyülekezetnek. (Igaz történet)

  • Helyesen járt el a gyülekezetvezetés szempontjából a presbiter azáltal, hogy eltitkolta az incidenst? A hittestvéri kapcsolat-ápolás tekintetében helyes volt-e a döntése?

  • Nem lett volna jobb, ha a presbiter beszámol a lelkésznek az incidensről, és megbeszéli vele, milyen feddésben kellene részesíteni az erőszakos fiatalembert?

  • Lelki szempontból milyen értékekre figyelhetünk fel a presbiter magatartásában? Vannak-e negatív vonatkozásai annak, ahogyan a helyzetet orvosolta?