TANÍTÓI MELLÉKLET

2. tanulmány  −  2007  január 6 - 12.

Tanulmány Bibliaversek Tartalomjegyzék Összesítőlap Főoldal

NINCS ÚJ A NAP ALATT

A tanulmány kulcsszövege: Préd 1:9.

A szombatiskolai tanító feladata

  1. Az ismeretek szintjén megértetni a csoport tagjaival, hogy az igazi elégedettség Isten ismeretéből és szolgálatából ered.

  2. Az érzelmek szintjén felvázolni, hogy még a megmagyarázhatatlan titkok előtt is, a keresztényeknek az örök és mindenek felett való valóságra kell alapozniuk.

  3. Gyakorlati szinten bátorítani a tagokat a Jézus Krisztusban való életre.

A tanulmány vázlata

I. Az Isten nélkül élt élet hiábavalósága (Préd 1:12-18)

  1. Salamon visszatekint addigi életére, és megállapítja, hogy Isten nélkül teljesen hiábavaló és értelmetlen volt az élete, mivel az a mulandó emberi dicsőség és a földi értékek megszerzésére irányult. Minek kell lennie minden célunk alapjának, hogy biztosak lehessünk abban, megvalósításuk valóban megelégedettséggel tölt el?

  2. Figyelmünket egyre gyakrabban kötik le a természeti katasztrófák és az ember okozta szerencsétlenségek hírei. Életünket mindazonáltal egyszerű, apró kis csodák veszik körül, amelyeket annyira megszoktunk már, hogy észre sem veszünk. Említs legalább tíz ilyen csodát!

II. Hogyan értelmezzük-értékeljük életünk különböző időszakait (Préd 1:3-11)?

  1. Elesettségében-romlottságában a természet Isten tökéletes jellemét tükrözi. A természet nyújtotta értékes tanulságok mellett milyen, az életre szóló tanulságokat kell elsajátítanunk a Bibliából?

  2. Olvasd el Préd 1:11 versét. Mi Salamon elsőrendű aggodalma?

  3. Milyen örökséget hagysz magad után?

Összefoglalás

Életünk sokszor olyan rövidnek és jelentéktelennek tűnik, mint egy egyszerű szempillantás. És mégis, úgy a teremtés, mint a megváltás műve arról tesz bizonyságot, hogy mennyire értékesek vagyunk mindannyian Isten szemében. Ezt tudván, hogyan kellene élnünk?

        A tanulmányozás lépcsőfokai

1. A motiváció

Elmélkedésre: Az alábbi történet mely szereplője képviseli Salamont?

Egy jelentős intézmény vezérigazgatója egy napon a folyó partján sétált, amikor meglátott egy halászt, nekidőlve az egyik fának, lazán, kalapja félig a szemére húzva.

“Lusta!” – mondta neki az igazgató. – “Miért nem dolgozol te is, mint mindenki más?!” “És ugyan miért dolgoznék?” – kérdezte a halász. – “Miért? Hát hogy nevet szerezz magadnak, híres légy és sok pénzt keress!” “Mire jó az?” – kérdezte újból a halász. – “Arra, hogy megteremtsd magadnak az anyagi biztonságot, s emellett értékes szabadidőd is legyen.” “Szabadidő? Minek?” “Hát hogy azt cselekedd, amiben örömödet leled.” “Hisz éppen azt teszem: halászok!” – mondta végül a halász.

Válasz: Mindkét szereplő Salamont jelképezi: a vezérigazgató Salamon életének azon időszakát eleveníti meg, amikor a földi dicsőség bűvkörének rabjaként emberi megvalósításokra törekedett; a halász pedig azáltal jelképezi Salamont, hogy azt mondta: “Minek az?”, ami metaforája a Bölcs azon kijelentésnek, hogy “minden hiábavalóság, úgyis meghalok, mint mindenki más”.

Elmélkedésre: Miért számol be a Biblia Salamon e kétségbeeséséről?

2. A tanulmányozás

A lecke magyarázata

I. Miért ekkora érdeklődés az iránt, ami a “nap alatt” van?

Prédikátor könyve 1:3 versében Salamon először teszi le “névjegyét”, amelyet aztán majdnem harmincszor használ e könyv első fejezeteiben; az utolsó fejezetekben nem említi többé.

Elmélkedésre: Melyik az a központi fogalom, amelyet Salamon úgy érez, be kell hogy mutasson a “nap alatt” történő dolgokkal kapcsolatosan?

A Salamon és Isten közötti kapcsolat különbözött a köztem és Isten, vagy a közted és Isten között meglévő kapcsolattól. Ott király és Király közti viszonyról volt szó. A mennyei Királyt szemlélvén, Salamon rájött, hogy az ő szerepe – ellentétben a Szentháromság szerepével – a világmindenség arányaiban teljességgel jelentéktelen.

Az előttünk álló negyedévben figyelemmel fogjuk követni az okfejtést, amely által Salamon megmagyarázza, miért fogadta el végül “trónfosztását”, elismervén ezáltal Istennel szembeni alacsonyabb rendűségét, ami az erőt és hatalmat illeti. (Figyeld meg, mennyire levert s ugyanakkor dühös Salamon amiatt, hogy képtelen ellenőrizni az élet és a halál törvényszerűségeit, amely erővel kizárólag csak a mennyei Király rendelkezik.)

II. Mi új van még a “nap alatt”?

Salamon különleges érdeklődést tanúsított a természet iránt, amelyből tiszta fogalmat alkothatott a Teremtőről (ld. Ellen White, Próféták és királyok, 29-30). Ha figyelmen kívül hagynánk a mandulafákról, sáskákról, magokról, felhőkről, kígyóról, legyekről és kövekről tett észrevételeit, szem elől tévesztenénk Salamon életről alkotott felfogásának lényegét. (Olvassátok el újra a csoportban Préd 1:3-9 verseit.)

Az említett igeszakasz a természet világának oly elemeire utal, mint a nap, a szél, a folyóvizek és a tenger. Mégis a textus a “fáradozás” fogalmára történő utalással kezdődik és ér véget. Miért? Salamon azt akarta ezáltal sugallni, hogy úgy a természet elemei, mint az emberi fáradozás, teljességgel értelmetlen: a világ és az ember energiái eltűnnek a semmibe, hogy valahonnan ismét szárnyra kelljenek. Jelentős szemléltető erővel bíró képsorok ezek, sokkal hasznosabbak, mint az árnyalt, elvont fogalmak alkalmazása. Olvassátok el újra a 4. verset: “Egy nemzetség elmegy, és a másik eljő, a föld pedig mindörökké megmarad.” Vajon azt akarja-e mondani Salamon, hogy miközben a természet képes a regenerálódásra és a vég nélküli életre, neki, a királynak egyszer meg kell halnia?

III. Igaz-e az, hogy “semmi sem új a nap alatt?”

A 9. verstől kezdődően Salamon elkezdi önsajnálkozását.

Elmélkedésre:

Salamon levertsége nyilván hitehagyása következménye. A Biblia kutatóinak többsége ugyanarra a következtetésre jutott, mint az Adventista Bibliakommentár, mely kijelenti, hogy Salamon e szavai “figyelmeztetések” saját hitehagyott állapotára, és korántsem állítanak fel követendő példát a keresztények számára. “Ezeket a szavakat nem szabad kiemelnünk kontextusukból!” (Adventista Bibliakommentár, III/1060).

Csoportod tagjai egyetértenek ezzel vagy sem?

Mi haszna az értelemnek “a nap alatt”?

A 12. vers egyfajta áthidalás Salamon egy újabb aggodalmára.

Elmélkedésre: Kérd meg csoportod tagjait, hogy azonosítsák a 15. és 18. versben Salamon két, a “bölcsességre” vonatkozó elégedetlenségét. 15. vers: A bölcsesség amúgy sem változtat semmin: ami már megtörtént, az megtörtént. Valószínű, hogy Salamon itt saját tapasztalatára utal, vagyis: bármennyi bölcsességet is vetne be múltja bűnei tisztázására, túl késő már. (Milyen szerepe lehet a szövegértelmezésben a fentebb említett “figyelmeztetés” szónak?). 18. vers: A bölcsesség nem vezet másra, mint haragra és fájdalomra. Ha ez így van, boldogító a nem tudás és az ismeretek hiánya. De valóban így lenne?

Kérd csoportod egyik tagját, mondjon el egy személyes tapasztalatot, amelyben ellentétben vannak egymással a következő fogalomtársítások: bölcsesség / fájdalom illetve az ismeret hiánya / boldogság. Ezt követően elmélkedjetek az alábbi gondolatok felett:

3. A tanultak gyakorlatba ültetése

Elmélkedésre: Hogyan viszonyulunk dolgainkhoz – úgy, mint amelyek munkánk révén a mieink, s amelyeket megérdemlünk, vagy mint értékes ajándékokhoz, amelyeket az Úr adott nekünk, kölcsönbe, használatra? Ha özvegyen maradunk, okoljuk-e Istent, hogy elvette, ami a mienk volt, vagy pedig megköszönjük Neki azokat a csodálatos éveket, amelyeket az Ő kegyelméből együtt tölthettünk házastársunkkal?

“Nem viheted magaddal, viszont előre küldheted.” “Előre küldjük-e” aranyunkat misszionáriusok pénzalapjaiba, hogy mások lelkének üdvösségét szolgáljuk?

Salamon szerint “ami volt, ugyanaz, ami ezután is lesz” (Préd 1:9), vagyis: a történelem állandóan megismétli önmagát. Igaz ez az alábbi kontextusban is? “Az Úr ismételten átvezeti tévedő gyermekeit ugyanazokon a helyzeteken, hogy lássa, elfogadják-e feddéseit és figyelmeztetéseit, vagy pedig végleg gyengeségeikben hagyja őket” (Ellen G. White, Bizonyságtételek, IX/182, román nyelvű kiadás). Életünkben melyek azok a “szituációk”, amelyekkel nem szeretnénk többé találkozni soha, s amelyek jövőbeni elkerülése végett készek vagyunk tenni is valamit?

Vannak-e életünkben olyan a szokatlantól elütő területek, amelyekből nem találunk kiutat? Ha igen, hogyan sikerül összpontosítanunk a “nap alatti” dolgokon túl levő valóságokra?

Bizonyságtevés

Salamon siralmainak e fejezete nem éppen a legmeggyőzőbb bizonyságtevés! Úgy tűnik, hogy egy megbocsátott személy szavai ezek? Salamon apjának is hasonló volt a megnyilatkozása: “Az én vétkem szüntelen előttem forog” (51. zsoltár).

Elmélkedésre: Mi lett a megbocsátás örömével? Hogyan irányíthatnád mindazok figyelmét, akik csodálkoznak Salamon csüggedésén, azon reménysugár felé, amely a mennyből ragyog le ránk?

Miután Salamon átment a nehézségek és csüggedés időszakán, könyve vége felé felkiált: “Valóban édes a világosság és jó a mi szemeinkkel néznünk a napot” (Préd 11:7). Akárcsak a Biblia leírása – amely a kertből való kiűzetéssel kezdődik, de egy kertbe való visszatéréssel is zárul –, a Salamon esete is arra kötelez, hogy az egész történetet elolvassuk, hogy meggyőződjünk, ki a nyertes. Legyünk pozitív tanúk!

4. Személyes alkalmazás

A Templom azon építőiről szólva, akik béremelést követeltek szaktudásukért, Ellen White a következőképpen írt: “Ne a kapott bérért dolgozzunk! Szolgálatunkra, amelyet Istenért végzünk, ne késztessen semmi önző indíték. Az önzetlen odaszentelődés és áldozatos lelkület volt és lesz is mindig az Istennek kedves szolgálat első feltétele” (Próféták és királyok, 43).

Elmélkedésre:

“Az Úr minket is éppen olyan készségesen megtanít kötelességeinkre, mint ahogy másokat is megtanít. Ha hittel megyünk hozzá, akkor személyesen nekünk mondja el titkait... Azok, akik úgy döntenek, hogy semmi olyat nem tesznek, ami nem tetszik Istennek, miután ügyüket Isten elé vitték, megtudják majd, hogy pontosan melyik úton kell járniuk” (Ellen White, Jézus élete, Advent, 1989, 574).

Lehet, mi is szeretnénk egy a Salamonéhoz hasonló lehetőséget. Vagy Salamon tapasztalata arra hivatott, hogy megkíméljen minket azoktól a veszélyektől és megaláztatásoktól, amelyeken a Bölcsnek kellett átmennie? Mitől vagyunk annyira biztosak abban, hogy nem követnénk el ugyanazokat a tévedéseket?

“A jólét közepette leselkedik a veszély. A gazdagság és a dicsőség minden korszakban veszélyeztette az alázatosságot és a lelkiséget. A nem üres poharat nehezen hordozzuk; a csordultig töltött kelyhet vigyázva kell egyensúlyban tartanunk” (Ellen White, Próféták és királyok, 38). E szövegrész folytatása pedig biztosít minket, hogy az alázat völgyében, ahol minden lépésünkben Istentől függünk, biztonságban vagyunk.

Kérd meg csoportod valamelyik tagját, mondjon egy személyes tapasztalatot az e heti lecke által feldolgozott témával kapcsolatban.

Zárjátok imával a szombatiskolai órát.