bibliaversek gyüjteménye

2. tanulmányhoz   2007  Január 6 - 12.

Tanulmány

Tanító melléklet

Tartalomjegyzék

Összesítőlap

Főoldal

NINCS ÚJ A NAP ALATT

   Vasárnap 

Préd. 1. fejezet

  1. A prédikátornak, Dávid fiának, Jeruzsálem királyának beszédei.

  2. Felette nagy hiábavalóság, azt mondja a prédikátor; felette nagy hiábavalóság! Minden hiábavalóság!

  3. Micsoda haszna van az embernek minden ő munkájában, melylyel munkálkodik a nap alatt?

  4. Egyik nemzetség elmegy, és a másik eljő; a föld pedig mindörökké megmarad.

  5. És a nap feltámad, és elnyugszik a nap; és az ő helyére siet, a hol ő ismét feltámad.

  6. Siet délre, és átmegy észak felé; körbe-körbe siet a szél, és a maga keringéséhez visszatér a szél.

  7. Minden folyóvíz siet a tengerbe; mindazáltal a tenger mégis meg nem telik: akármicsoda helyre a folyóvizek siessenek, ugyanazon helyre térnek vissza.

  8. Minden dolgok mint fáradoznak, senki ki nem mondhatja; nem elégednék meg a szem látván, sem be nem teljesednék hallásával a fül.

  9. A mi volt, ugyanaz, a mi ezután is lesz, és a mi történt, ugyanaz, a mi ezután is történik; és semmi nincs új dolog a nap alatt.

  10. Van valami, a miről mondják: nézd ezt, új ez; régen volt már száz esztendőkön át, melyek mi előttünk voltak.

  11. Nincs emlékezet az előbbiekről; azonképen az utolsó dolgokról is, melyek jövendők, nem lesz emlékezet azoknál, a kik azután lesznek.

  12. Én prédikátor, királya voltam Izráelnek Jeruzsálemben.

  13. És adám az én elmémet mindazok vizsgálására és bölcsen való tudakozására, melyek lesznek az ég alatt. Ez gonosz hiábavaló foglalatosság, melyet adott Isten az emberek fiainak, hogy gyötrődjenek vele.

  14. Láttam minden dolgokat, melyek lesznek a nap alatt, és ímé minden csak hiábavalóság, és a léleknek gyötrelme!

  15. Az egyenetlen meg nem egyenesíthető, és a fogyatkozás meg nem számlálható.

  16. Szóltam az én elmémmel, mondván: ímé, én nagygyá lettem, és gyűjtöttem bölcseséget mindazok felett, a kik fők voltak én előttem Jeruzsálemben, és az én elmém bőven látott bölcseséget és tudományt!

  17. Adtam annakfelette az én elmémet a bölcseségnek tudására, és az esztelenségnek és bolondságnak megtudására. Megtudtam, hogy ez is a lélek gyötrelme.

   Hétfő 

Zsolt. 144,4.

  1. Olyan az ember, mint a lehellet; napjai, mint az átfutó árnyék.

Ésa. 52,3.

  1. Mert így szól az Úr Isten: Ingyen adattatok el, és nem pénzen váltattok meg!

Máté 6,19-20.

  1. Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, hol a rozsda és a moly megemészti, és a hol a tolvajok kiássák és ellopják;
  2. Hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket mennyben, a hol sem a rozsda, sem a moly meg nem emészti, és a hol a tolvajok ki nem ássák, sem el nem lopják.

Márk 8,36.

  1. Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall?

Jak. 4,14.

  1. A kik nem tudjátok mit hoz a holnap: mert micsoda a ti életetek? Bizony pára az, a mely rövid ideig látszik, azután pedig eltűnik.

Préd. 2,11.

  1. Valamit kivánnak vala az én szemeim: meg nem fogtam azoktól, meg sem tartóztattam az én szívemet semmi vígasságtól, hanem az én szívem örvendezett minden én munkámmal gyűjtött jókban; mivelhogy ez volt az én részem minden én munkáimból.

   Kedd 

Péld. 1,17-19.

  1. Mert hiába vetik ki a hálót minden szárnyas állat szemei előtt:

  2. Ezek mégis vérök árán is ólálkodnak, lelkök árán is leselkednek;

  3. Ilyen az útja minden kapzsi embernek: gazdájának életét veszi el.

Péld. 6,6-9.

  1. Eredj a hangyához, te rest, nézd meg az ő útait, és légy bölcs!

  2. A kinek nincs vezére, igazgatója, vagy ura,

  3. Nyárban szerzi meg az ő kenyerét, aratáskor gyűjti eledelét.

  4. Oh te rest, meddig fekszel? mikor kelsz fel a te álmodból?

Péld. 17,12.

  1. Találjon valakire a fiától megfosztott medve, csak ne a bolond az ő bolondságában.

Péld. 26,1-3.   11.

  1. Mint a hó a nyárhoz és az eső az aratáshoz, úgy nem illik a bolondhoz a tisztesség.

  2. Miképen a madár elmegy és a fecske elrepül, azonképen az ok nélkül való átok nem száll az emberre.

  3. Ostor a lónak, fék a szamárnak; és vessző a bolondok hátának.

  1. Mint az eb megtér a maga okádására, úgy a bolond megkettőzteti az ő bolondságát.

Péld. 31,10.

  1. Derék asszonyt kicsoda találhat? Mert ennek ára sokkal felülhaladja az igazgyöngyöket.

Préd. 1,4-11.

  1. Egyik nemzetség elmegy, és a másik eljő; a föld pedig mindörökké megmarad.

  2. És a nap feltámad, és elnyugszik a nap; és az ő helyére siet, a hol ő ismét feltámad.

  3. Siet délre, és átmegy észak felé; körbe-körbe siet a szél, és a maga keringéséhez visszatér a szél.

  4. Minden folyóvíz siet a tengerbe; mindazáltal a tenger mégis meg nem telik: akármicsoda helyre a folyóvizek siessenek, ugyanazon helyre térnek vissza.

  5. Minden dolgok mint fáradoznak, senki ki nem mondhatja; nem elégednék meg a szem látván, sem be nem teljesednék hallásával a fül.

  6. A mi volt, ugyanaz, a mi ezután is lesz, és a mi történt, ugyanaz, a mi ezután is történik; és semmi nincs új dolog a nap alatt.

  7. Van valami, a miről mondják: nézd ezt, új ez; régen volt már száz esztendőkön át, melyek mi előttünk voltak.

  8. Nincs emlékezet az előbbiekről; azonképen az utolsó dolgokról is, melyek jövendők, nem lesz emlékezet azoknál, a kik azután lesznek.

Zsolt. 19,2-8.

  1. Az egek beszélik Isten dicsőségét, és kezeinek munkáját hirdeti az égboltozat.

  2. Nap napnak mond beszédet; éj éjnek ad jelentést.

  3. Nem olyan szó, sem olyan beszéd, a melynek hangja nem hallható:

  4. Szózatuk kihat az egész földre, és a világ végére az ő mondásuk. A napnak csinált bennök sátort.

  5. Olyan ez, mint egy vőlegény, a ki az ő ágyasházából jön ki; örvend, mint egy hős, hogy futhatja a pályát.

  6. Kijövetele az ég egyik szélétől s forgása a másik széléig; és nincs semmi, a mi elrejtőzhetnék hevétől.

  7. Az Úrnak törvénye tökéletes, megeleveníti a lelket; az Úrnak bizonyságtétele biztos, bölcscsé teszi az együgyűt.

Ésa. 40,26.

  1. Emeljétek föl a magasba szemeiteket, és lássátok meg, ki teremté azokat? Ő, a ki kihozza seregöket szám szerint, mindnyáját nevén szólítja; nagy hatalma és erőssége miatt egyetlen híjok sincsen.

Zsid. 11,3.

  1. Hit által értjük meg, hogy a világ Isten beszéde által teremtetett, hogy a mi látható, a láthatatlanból állott elő.

   Szerda 

Préd. 1,1-4.

  1. A prédikátornak, Dávid fiának, Jeruzsálem királyának beszédei.

  2. Felette nagy hiábavalóság, azt mondja a prédikátor; felette nagy hiábavalóság! Minden hiábavalóság!

  3. Micsoda haszna van az embernek minden ő munkájában, melylyel munkálkodik a nap alatt?

  4. Egyik nemzetség elmegy, és a másik eljő; a föld pedig mindörökké megmarad.

I. Kor. 15,26.    51-55.

  1. Mint utolsó ellenség töröltetik el a halál.

  1. Ímé titkot mondok néktek. Mindnyájan ugyan nem aluszunk el, de mindnyájan elváltozunk.

  2. Nagy hirtelen, egy szempillantásban, az utolsó trombitaszóra; mert trombita fog szólni, és a halottak feltámadnak romolhatatlanságban, és mi elváltozunk.

  3. Mert szükség, hogy ez a romlandó test romolhatatlanságot öltsön magára, és e halandó test halhatatlanságot öltsön magára.

  4. Mikor pedig ez a romlandó test romolhatatlanságba öltözik, és e halandó halhatatlanságba öltözik, akkor beteljesül amaz ige, mely meg vagyon írva: Elnyeletett a halál diadalra.

  5. Halál! hol a te fullánkod? Pokol! hol a te diadalmad?

Zsid. 2,14.

  1. Mivel tehát a gyermekek testből és vérből valók, ő is hasonlatosképen részese lett azoknak, hogy a halál által megsemmisítse azt, a kinek hatalma van a halálon, tudniillik az ördögöt,

Jel. 21,4.

  1. És az Isten eltöröl minden könyet az ő szemeikről; és a halál nem lesz többé; sem gyász, sem kiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak.

   Csütörtök 

Préd. 1,3.   9.   12-17.

  1. Micsoda haszna van az embernek minden ő munkájában, melylyel munkálkodik a nap alatt?

  1. A mi volt, ugyanaz, a mi ezután is lesz, és a mi történt, ugyanaz, a mi ezután is történik; és semmi nincs új dolog a nap alatt.

  1. Én prédikátor, királya voltam Izráelnek Jeruzsálemben.

  2. És adám az én elmémet mindazok vizsgálására és bölcsen való tudakozására, melyek lesznek az ég alatt. Ez gonosz hiábavaló foglalatosság, melyet adott Isten az emberek fiainak, hogy gyötrődjenek vele.

  3. Láttam minden dolgokat, melyek lesznek a nap alatt, és ímé minden csak hiábavalóság, és a léleknek gyötrelme!

  4. Az egyenetlen meg nem egyenesíthető, és a fogyatkozás meg nem számlálható.

  5. Szóltam az én elmémmel, mondván: ímé, én nagygyá lettem, és gyűjtöttem bölcseséget mindazok felett, a kik fők voltak én előttem Jeruzsálemben, és az én elmém bőven látott bölcseséget és tudományt!

  6. Adtam annakfelette az én elmémet a bölcseségnek tudására, és az esztelenségnek és bolondságnak megtudására. Megtudtam, hogy ez is a lélek gyötrelme.

Préd. 2,1.

  1. Mert a bölcsességnek sokaságában sok búsulás van, és valaki öregbíti a tudományt, öregbíti a gyötrelmet.

Ján. 16,33.

  1. Azért beszéltem ezeket néktek, hogy békességetek legyen én bennem. E világon nyomorúságtok lészen; de bízzatok: és meggyőztem a világot.

II. Tim. 3,7.

  1. Kik mindenkor tanulnak, de az igazság megismerésére soha el nem juthatnak.