4. tanulmány − 2006
április 15 - 21.A SZENTLÉLEK ÍGÉRETE
E HETI TANULMÁNYUNK: 2Mózes 31:3; 4Mózes 11:25; Ésaiás 6:1—7; 48:10; Ezékiel 36:25—27; Malakiás 3:2—3; Máté 3:11; Róma 8:9; 2Korintus 3:3; 5:17; 7:1
“És én kérem az Atyát, és más vigasztalót ád néktek, hogy veletek maradjon mindörökké” (Jn 14:16).
Az Ószövetség írói közül többen is szóltak a Szentlélek kitöltetéséről (Jóel 2:28—29). Keresztelő János, Jézus előfutára arról beszélt a tömegnek, hogy aki utána jön, a Messiás, Szentlélekkel és tűzzel kereszteli meg azokat, akik megtérnek.
A tanítványok mégsem érezték, hogy Mesterük földi szolgálata idején szükségük lett volna a Szentlélekre. Krisztus a közelükben volt. Miért lett volna szükségük másra?
Természetesen Jézus nem maradt mindvégig velünk, legalábbis testileg nem. A megváltási terv szerint el kellett mennie, hogy engesztelő áldozata érdemeivel a mennyei szentélyben szolgáljon, mielőtt visszajön a földre, magához venni a vérén megváltottakat.
Ezért megígérte, hogy elküldi tanítványainak a Szentlelket. Nem követhették szeretett Mesterüket oda, ahova menni készült, de a Lélek lesz vezetőjük és vigasztalójuk.
Az ígéret szerint az eljövendő Vigasztaló a tanítványok állandó társául szegődik. Ő tartja meg és vigasztalja a tanítványokat a veszteségek idején, kárpótolja őket Barátjuk távozása után. A héten majd láthatjuk, hogy a Lélek ígérete nem csak nekik szólt, hanem nekünk is.
| A VÍZ ÍGÉRETE |
Vasárnap április 16. |
“És hintek reátok tiszta vizet, hogy megtisztuljatok, minden tisztátalanságotoktól, és minden bálványaitoktól megtisztítlak titeket. És adok néktek új szívet, és új lelket adok belétek, és elveszem a kőszívet testetekből, és adok néktek hússzívet. És az én lelkemet adom belétek, és azt cselekszem, hogy az én parancsolataimban járjatok, és az én törvényeimet megőrizzétek és betöltsétek” (Ez 36:25—27).
Figyeljük meg az előbbi szövegben olvasható ígéreteket! Mit tesz Isten a népéért? Először más korban élő emberekhez szóltak e szavak. Ma hogyan vonatkoznak ránk is a mögöttük meghúzódó elvek?
Róm 8:9 _______________________________________________________
2Kor 3:3; 5:17; 7:1 ______________________________________________
Gal 5:16, 25 ____________________________________________________
Ef 5:26 ________________________________________________________
1Thessz 4:3 ____________________________________________________
Ezékiel a víz szimbólumát használva a Szentlélekről. A víz jelképét véve a próféta úgy mutatja be a Lelket, mint a megtisztítás és életadás eszközét. Krisztus követői új életet élnek, méghozzá olyan életet, amely a Szentlélek hatalma által megtisztult a test szennyétől, hit és engedelmesség jellemzi.
E szövegekből tehát világosan kitűnik, hogy a Lélek munkájába feltétlenül beletartozik a megszentelődés folyamata. Magába foglalja a szokások, cselekedetek és szavak megváltozását. A legfontosabb azonban, hogy szívbéli változást is jelent.
Olvassuk el 2Kor 3:3-at! Hogyan magyarázza a szöveg a Szentlélek életünkben véghezvitt munkáját?
Az előbbi szakasz olvasása közben tegyük fel magunknak a kérdést: ha “Krisztusnak… levele” vagyunk, mi az üzenetünk mindazoknak, akik “olvasnak” bennünket?
| KERESZTELŐ JÁNOS ÍGÉRETE |
Hétfő április 17. |
“Én ugyan vízzel keresztellek titeket megtérésre, de aki utánam jő, erősebb nálamnál, akinek saruját hordozni sem vagyok méltó; ő Szentlélekkel és tűzzel keresztel majd titeket” (Mt 3:11).
“János a Messiás eljövetelét hirdette, és megtérésre szólította fel a népet. A bűntől való tisztulás jeléül alámerítette őket a Jordán vizében. Ezzel a jelentős szemléltető tanítással azt mutatta be, hogy akik Isten választott népének tartják magukat, bűntől szennyezettek; szívük és életük megtisztítása nélkül aligha lehetnek részesei a Messiás országának” (Ellen G. White:
Jézus élete, 78. old.).János azonban világosan látta, hogy az ő keresztsége nem teszi alkalmassá az embereket arra, hogy megállhassanak Isten színe előtt. A víz általi keresztségnél ehhez többre van szükség. Hátra volt még a tűz általi keresztség.
Érdekes, hogy a Szentlélek munkáját a tűz és a víz egyaránt szimbolizálja. Nehéz volna a tűznél és a víznél ellentétesebb példákat keresni ugyanannak a személynek a bemutatására. Ennek ellenére a Szentírás e két jelképpel egyaránt jellemzi a Szentlélek tevékenységét.
Hogyan vonatkozik a tűz hasonlata a Szentlélekre? Mit érzékeltetnek az alábbi szövegek ezzel kapcsolatban? Ésa 6:1—7; 48:10; Mal 3:2—3; Lk 12:49; Zsid 12:29
A tűz és a víz két nagyszerű természetes tisztítóeszköz, és helyénvaló, hogy mindkettővel jelképezzük a szív megújítását, a Szentlélek munkáját. A tűz egészen másképp hat, mint a víz. Lelki értelemben mindkettő ugyanazt a hatást éri el, csak munkájuk folyamata egészen más. Ha a vízre gondolunk, általában enyhítő, frissítő, örömteli élmény jut az eszünkbe, a tűz viszont melegséget áraszt, de utal a megpróbáltatásra (1Pt 4:12), valamint a fájdalomra és a szenvedésre is. A tisztítás tüzében nem kényelmes, kellemes folyamat megy végbe. Időnként szükség van rá, hogy a tűz által végzett salakmentesítéshez hasonló módon tisztítson meg az Úr. A tűznek kell eltávolítania a bűnt, a salakanyagokat ki kell égetnie.
Milyen tűzpróbán estünk már át, ami nagyobb változást okozott az életünkben? Mit tanultunk az átélt esetekből, ami másoknak is a hasznára válhat?
| MÉG NEM ADATOTT A LÉLEK |
Kedd április 18. |
“Az ünnep utolsó nagy napján pedig felálla Jézus és kiálta, mondván: Ha valaki szomjúhozik, jöjjön énhozzám, és igyék. Aki hisz énbennem, amint az írás mondotta, élő víznek folyamai ömlenek annak belsejéből. Ezt pedig mondja vala a Lélekről, amelyet veendők valának az őbenne hívők: mert még nem vala Szentlélek; mivelhogy Jézus még nem dicsőítteték meg” (Jn 7:37—39).
Mielőtt Jézus ezt mondta, a Lélek már galamb formájában leereszkedett rá. Számos ószövetségi igeszakasz utal arra, hogy a Szentlélek azt megelőzően is munkálkodott az emberiségért. Mire gondolhatott tehát János, amikor azt mondta, hogy “még nem vala Szentlélek”?
A Szentlélek azóta munkálkodik az emberekért, mióta a bűn felütötte a fejét világunkban, de a maga teljességében akkor még nem jött a földre. Ennek csak Jézus megdicsőülése után kellett megtörténnie (lásd: következő heti tanulmány).
Milyen ígéretet adott Jézus a tanítványainak, amikor közelgett annak az ideje, hogy elhagyja őket (Mt 28:20; ApCsel 1:4—5)? Mennyiben segít Jn 16:7 jobban megérteni Krisztus ígéretét, hogy velünk marad egészen a világ végéig?
Krisztus mennybemenetele után nem szegényebbek, inkább csak gazdagabbak lettek a tanítványok, a hívők. Földi élete során Jézus egyszerre csak egy földrajzi helyen lehetett. Amikor három tanítványával felment a hegyre, nem maradhatott együtt a többiekkel is, akiket a hegy lábánál hagyott. Csakúgy, mint mi, Ő is térbeli korlátok között élt. Ám a Szentlelket nem akadályozza az emberi létforma, nem korlátozza a tér. A mindenütt jelenvaló Léleknek nem szabnak határt az emberi test korlátai. A Szentlélekhez egyaránt fordulhat minden időben mindenki. Jézus éppen általa maradhat velünk egészen a világ végezetéig.
Olvassuk el újra a mai részt bevezető szövegeket! Ismerünk valakit, akiből “élő víznek folyamai” ömlöttek ránk? Mit mondhatunk el róla? Hogyan nyilvánulhatnának meg bennünk is még jobban e jó tulajdonságok?
| JÉZUS ÍGÉRETE |
Szerda április 19. |
Milyen ígéretet ismételt el Jézus a tanítványainak nem sokkal mennybemenetele előtt? Ma milyen reményt kelt bennünk ez az ígéret (Jn 14:16)?
Az a “kérem”-nek fordított szó, amelyet Jézus ebben a versben használ, János írásaiban általában olyan értelemben fordul elő, amikor valaki egy vele egyenrangú személytől kér valamit. Ez az első közvetlen ígéret, amelyet Jézus a tanítványainak adott a Szentlélek eljövetelére vonatkozóan. Itt kétségkívül pünkösd napjára utalt, pedig nem ekkor jelent meg először a Lélek a földön.
“A Lélek ezelőtt is a világban volt. A megváltási munka kezdetétől munkálkodott az emberek szívében, és befolyást gyakorolt gondolkodásukra. Miközben azonban Krisztus a földön volt, a tanítványok nem vágyakoztak más segítő után. Amíg Krisztus mennybemenetelével meg nem vonta tőlük jelenlétét, nem érezték, hogy szükségük lenne a Lélekre. Közvetlenül Krisztus mennybemenetele után azonban érezni kezdték, hogy szükségük lenne a Lélek segítségére. A Lélek azután meg is érkezett hozzájuk” (Ellen G. White:
Jézus élete, 575. old.).Mit mondanak a következő szövegek arról, milyen hatással volt a Szentlélek az emberek életére Krisztus eljövetelét megelőzően? 2Móz 31:3; 4Móz 11:25; 1Sám 10:6; Zsolt 51:12—13; Ez 36:25—27
Jn 20:22-ben az áll, hogy mielőtt Krisztus eltávozott volna tanítványaitól,
“rájuk lehele, és monda nékik: Vegyetek Szentlelket”. Másutt pedig így szólt: “És ímé én elküldöm tireátok az én Atyámnak ígéretét” (Lk 24:49). Az ajándékot a maga teljességében azonban csak mennybemenetele után kaphatták meg a tanítványok. Csak miután hittel és imádkozva egész lényüket a munkára szentelték, akkor részesülhettek a Szentlélek kitöltetésében. Úgy is mondhatnánk, hogy — bizonyos értelemben — ekkor a mennyei javak Krisztus követőinek birtokába kerültek. Más szóval, Krisztus megadta nekik ezt a csodálatos ígéretet, de az ajándék átvételére előbb fel kellett készülniük. Vajon ma másként volna mindez velünk?Fontos a Szentlélekért imádkozni — halljuk gyakran —, de mit is kell tennünk, hogy felkészüljünk befogadására?
| MÁS VIGASZTALÓ |
Csütörtök április 20. |
“Nem hagylak titeket árvákul; eljövök tihozzátok” (Jn 14:18).
“Más vigasztaló”
-nak (Jn 14:16) kellett eljönnie, hogy Jézus helyére lépjen. Egészen addig Jézus volt a tanítványaival, Ő segített rajtuk minden nehéz helyzetben. Ezután azonban valaki más vette át a helyét.A magyarul
vigasztalónak írt görög szó, a para, azaz mellett és a klétos, azaz elhívott görög szavak összetétele. A paraklétos tehát így fordítható: aki elhívatott, hogy valaki más mellett álljon, vagy akit azért hívtak el, hogy segítsen másnak a kialakult nehéz helyzetben. A jelentésben benne foglaltatik a szószóló vagy tanácsadó feladat is.Ennek a szónak az igei formáját úgy fordíthatjuk, hogy buzdít. Ezért mondjuk, hogy a Lélek
“buzdít”. János szerint a Lélek munkájának legfőbb jellegét ez az utóbbi jelentés érzékelteti igazán: “mindenre megtanít… és eszetekbe juttatja…” (Jn 14:26). Krisztusról tesz bizonyságot (Jn 15:26). “Megfeddi a világot bűn, igazság és ítélet tekintetében” (Jn 16:8). “Elvezérel… minden igazságra… és a bekövetkezendőket megjelenti” (13. vers). Krisztust dicsőíti, az övéből vesz, és azt adja a tanítványoknak (14. vers).Emellett az igében még szerepel az a gondolat is, hogy a Szentlélek a segítőnk, aki mindig mellettünk áll, tanácsol, megerősít, buzdít, vagy teszi azt, amire éppen szükség van. Jézus azt mondta, hogy a Lélek jelenléte olyan, mintha Ő is ott lenne. A Szentlélek mindent megtesz a hívőkért, amit Krisztus is megtenne.
Mit tudhatunk meg a következő szövegekből arról a munkáról, amit a Szentlélek ma is végez az életünkben? 1Jn 3:24; 4:13
Jézus nem hagyta, hogy az apostolok és hittestvéreik távozása után magukra maradjanak, segítség nélkül éljenek. Isten terve szerint velük lesz az, aki mindenben igazán a segítségükre lehet. “Azt mondotta, hogy a Lélek által nyilatkoztatja ki magát nekik” (Ellen G. White: Jézus élete, 576. old.).
Mikor és hogyan tapasztaltuk, hogy valóban a Szentlélek a Vigasztaló?
|
Péntek április 21. |
TOVÁBBI TANULMÁNYOZÁSRA: Ellen G. White:
Az apostolok története: 23, 26—27, 34—35. old.; Jézus élete: 73—77, 573—579. old.“A Szentlélek Krisztus képviselője, jóllehet teljesen független az emberi természettől. Az emberi test kötöttsége miatt Krisztus nem tudott egy és ugyanazon időben mindenütt jelen lenni. Azért éppen a követői érdeke volt az, hogy Krisztus elmenjen az Atyához, és elküldje a Lelket utódjaként a földre. Ezután senkinek sem lehetett semmi előnye tartózkodási helyéből vagy Krisztussal való személyes kapcsolatából eredően. A Szentlélek által ettől kezdve az Üdvözítő minden ember számára elérhetővé lett. Ebben az értelemben Krisztus közelebb lehetett követőihez, mintha nem ment volna fel a mennyekbe” (Ellen G. White:
Jézus élete, 575. old.).“Ha Jézusra nézünk, és bízunk benne, olyan hatalmat hívunk segítségül, amely legyőzte az ellenséget a csata mezején, és aki minden kísértésben utat nyit a menekülésre. Amikor Sátán áradatként előretör, kísértéseit a Lélek kardjával kell fogadnunk. Akkor Jézus lesz a segítőnk, magasra emeli zászlaját értünk Sátánnal szemben” (Ellen G. White:
Testimonies for the Church, 5. köt. 426. old.).BESZÉLGESSÜNK RÓLA!
Beszéljünk arról, ki hogyan válaszolt a csütörtöki rész utolsó kérdésére!
Ismerünk-e valakit, aki a megpróbáltatás tüzét szenvedi el mostanában? Hogyan fejezhetnénk ki közösen együttérzésünket, hogy törődünk vele? Hogyan segíthetünk kézzelfogható módon azoknak, akik próbával küszködnek?
Milyen tekintetben mondhatjuk, hogy a Szentlélekhez hasonló munkát végzünk, amikor vigasztaljuk, bátorítjuk és tanítjuk egymást? Nem éppen ezzel bizonyítjuk, hogy a Lélek valóban munkálkodik az életünkben? Még miben mutatkozik meg a Szentlélek hatása bennünk? Hogyan illeszkedik a Szentlélek bennünk végzett munkája ahhoz a bibliai parancshoz, hogy szeressük, szolgáljuk egymást?
Szombati csodák
70 kilométerre lakunk a gyülekezettől. Reggel 6 órakor kell elindulnunk. Hosszú az út, és nem mindig tudjuk, milyen idő lesz a nap folyamán. Hatan járunk a pécsi imaházba.
Egyik szombaton már sötétben is látszott, hogy az egész eget felhő takarja. Amíg vártunk a buszra, szokásunk szerint imában kértük az Úr áldását. Az egyik fiatal imádkozott, hogy lehetőleg ne ázzunk meg. Mikor a buszban ültünk, az eső szakadt. Mire ki kellett szállni, kisütött a nap.
A gyülekezetben a lelkészünk megkért, hogy két barátkozóval vegyem át a Jó hír anyag 25. leckéjét az ebédlőben. A barátkozók sok kérdést tettek fel, Istentől áldott beszélgetés alakult ki. Közben egy vendéghölgy bejött vizet inni.
Elkezdődött az istentisztelet. Kint zuhogott az eső. Délben kerestek, mivel a hölgy, aki ivott az ebédlőben, végighallgatta a beszélgetést. A Szentlélek munkája nyomán kérdések merültek fel benne, elkérte a címemet, mert kapcsolatba akar kerülni velünk. A délutáni istentisztelet után 15 óra 30 perckor indultunk a 15 óra 50 perces vonatra. A gyülekezetünk 4—5 kilométerre van a vasútállomástól. Az eső újból szünetelt. A 15 perces autóbuszos utat tilos jelzések szakították meg. Mikor megérkeztünk a vasútállomásra, a forgalmista kint állt a vonatunknál. A pénztárnál előre engedtek, gyorsan megkaptam a jegyeket, és szaladtam a vonatra. A forgalmista és a jegyszedő előtt megköszöntem a jó Istennek, s utána nekik, hogy elértük a vonatot. Leültünk. A vonat elindult. Az eső újból rázendített. Mikor hazaértünk, száraz ruhában léphettünk be az ajtón. Ezeket a csodákat nem mindenki veszi észre. Nekünk nagyon lényeges volt, mert jó érzés, hogy a mi kérésünket ennyire meghallgatja a világ Uralkodója.
Bizonyságot tudunk tenni Róla a körülöttünk élő embereknek. Az iránta érzett hála átmelegíti az egész lényünket. (Péld 3:6)
(sem)