SZOMBATISKOLAI  TANULMÁNY

4. tanulmány     2006 április  15 - 21.

Tanító melléklet Bibliaversek Ajánlott olvasmány Tartalomjegyzék Összesítőlap Főoldal

A SZENTLÉLEK ÍGÉRETE

E HETI TANULMÁNYUNK: 2Mózes 31:3; 4Mózes 11:25; Ésaiás 6:1—7; 48:10; Ezékiel 36:25—27; Malakiás 3:2—3; Máté 3:11; Róma 8:9; 2Korintus 3:3; 5:17; 7:1

“És én kérem az Atyát, és más vigasztalót ád néktek, hogy veletek maradjon mindörökké” (Jn 14:16).

Az Ószövetség írói közül többen is szóltak a Szentlélek kitöltetéséről (Jóel 2:28—29). Keresztelő János, Jézus előfutára arról beszélt a tömegnek, hogy aki utána jön, a Messiás, Szentlélekkel és tűzzel kereszteli meg azokat, akik megtérnek.

A tanítványok mégsem érezték, hogy Mesterük földi szolgálata idején szükségük lett volna a Szentlélekre. Krisztus a közelükben volt. Miért lett volna szükségük másra?

Természetesen Jézus nem maradt mindvégig velünk, legalábbis testileg nem. A megváltási terv szerint el kellett mennie, hogy engesztelő áldozata érdemeivel a mennyei szentélyben szolgáljon, mielőtt visszajön a földre, magához venni a vérén megváltottakat.

Ezért megígérte, hogy elküldi tanítványainak a Szentlelket. Nem követhették szeretett Mesterüket oda, ahova menni készült, de a Lélek lesz vezetőjük és vigasztalójuk.

Az ígéret szerint az eljövendő Vigasztaló a tanítványok állandó társául szegődik. Ő tartja meg és vigasztalja a tanítványokat a veszteségek idején, kárpótolja őket Barátjuk távozása után. A héten majd láthatjuk, hogy a Lélek ígérete nem csak nekik szólt, hanem nekünk is.

A VÍZ ÍGÉRETE

Vasárnap április 16.

“És hintek reátok tiszta vizet, hogy megtisztuljatok, minden tisztátalanságotoktól, és minden bálványaitoktól megtisztítlak titeket. És adok néktek új szívet, és új lelket adok belétek, és elveszem a kőszívet testetekből, és adok néktek hússzívet. És az én lelkemet adom belétek, és azt cselekszem, hogy az én parancsolataimban járjatok, és az én törvényeimet megőrizzétek és betöltsétek” (Ez 36:25—27).

Figyeljük meg az előbbi szövegben olvasható ígéreteket! Mit tesz Isten a népéért? Először más korban élő emberekhez szóltak e szavak. Ma hogyan vonatkoznak ránk is a mögöttük meghúzódó elvek?

Róm 8:9 _______________________________________________________

2Kor 3:3; 5:17; 7:1 ______________________________________________

Gal 5:16, 25 ____________________________________________________

Ef 5:26 ________________________________________________________

1Thessz 4:3 ____________________________________________________

Ezékiel a víz szimbólumát használva a Szentlélekről. A víz jelképét véve a próféta úgy mutatja be a Lelket, mint a megtisztítás és életadás eszközét. Krisztus követői új életet élnek, méghozzá olyan életet, amely a Szentlélek hatalma által megtisztult a test szennyétől, hit és engedelmesség jellemzi.

E szövegekből tehát világosan kitűnik, hogy a Lélek munkájába feltétlenül beletartozik a megszentelődés folyamata. Magába foglalja a szokások, cselekedetek és szavak megváltozását. A legfontosabb azonban, hogy szívbéli változást is jelent.

Olvassuk el 2Kor 3:3-at! Hogyan magyarázza a szöveg a Szentlélek életünkben véghezvitt munkáját?

Az előbbi szakasz olvasása közben tegyük fel magunknak a kérdést: ha “Krisztusnak… levele” vagyunk, mi az üzenetünk mindazoknak, akik “olvasnak” bennünket?

KERESZTELŐ JÁNOS ÍGÉRETE

Hétfő április 17.

“Én ugyan vízzel keresztellek titeket megtérésre, de aki utánam jő, erősebb nálamnál, akinek saruját hordozni sem vagyok méltó; ő Szentlélekkel és tűzzel keresztel majd titeket” (Mt 3:11).

“János a Messiás eljövetelét hirdette, és megtérésre szólította fel a népet. A bűntől való tisztulás jeléül alámerítette őket a Jordán vizében. Ezzel a jelentős szemléltető tanítással azt mutatta be, hogy akik Isten választott népének tartják magukat, bűntől szennyezettek; szívük és életük megtisztítása nélkül aligha lehetnek részesei a Messiás országának” (Ellen G. White: Jézus élete, 78. old.).

János azonban világosan látta, hogy az ő keresztsége nem teszi alkalmassá az embereket arra, hogy megállhassanak Isten színe előtt. A víz általi keresztségnél ehhez többre van szükség. Hátra volt még a tűz általi keresztség.

Érdekes, hogy a Szentlélek munkáját a tűz és a víz egyaránt szimbolizálja. Nehéz volna a tűznél és a víznél ellentétesebb példákat keresni ugyanannak a személynek a bemutatására. Ennek ellenére a Szentírás e két jelképpel egyaránt jellemzi a Szentlélek tevékenységét.

Hogyan vonatkozik a tűz hasonlata a Szentlélekre? Mit érzékeltetnek az alábbi szövegek ezzel kapcsolatban? Ésa 6:1—7; 48:10; Mal 3:2—3; Lk 12:49; Zsid 12:29

A tűz és a víz két nagyszerű természetes tisztítóeszköz, és helyénvaló, hogy mindkettővel jelképezzük a szív megújítását, a Szentlélek munkáját. A tűz egészen másképp hat, mint a víz. Lelki értelemben mindkettő ugyanazt a hatást éri el, csak munkájuk folyamata egészen más. Ha a vízre gondolunk, általában enyhítő, frissítő, örömteli élmény jut az eszünkbe, a tűz viszont melegséget áraszt, de utal a megpróbáltatásra (1Pt 4:12), valamint a fájdalomra és a szenvedésre is. A tisztítás tüzében nem kényelmes, kellemes folyamat megy végbe. Időnként szükség van rá, hogy a tűz által végzett salakmentesítéshez hasonló módon tisztítson meg az Úr. A tűznek kell eltávolítania a bűnt, a salakanyagokat ki kell égetnie.

Milyen tűzpróbán estünk már át, ami nagyobb változást okozott az életünkben? Mit tanultunk az átélt esetekből, ami másoknak is a hasznára válhat?

MÉG NEM ADATOTT A LÉLEK

Kedd április 18.

“Az ünnep utolsó nagy napján pedig felálla Jézus és kiálta, mondván: Ha valaki szomjúhozik, jöjjön énhozzám, és igyék. Aki hisz énbennem, amint az írás mondotta, élő víznek folyamai ömlenek annak belsejéből. Ezt pedig mondja vala a Lélekről, amelyet veendők valának az őbenne hívők: mert még nem vala Szentlélek; mivelhogy Jézus még nem dicsőítteték meg” (Jn 7:37—39).

Mielőtt Jézus ezt mondta, a Lélek már galamb formájában leereszkedett rá. Számos ószövetségi igeszakasz utal arra, hogy a Szentlélek azt megelőzően is munkálkodott az emberiségért. Mire gondolhatott tehát János, amikor azt mondta, hogy “még nem vala Szentlélek”?

A Szentlélek azóta munkálkodik az emberekért, mióta a bűn felütötte a fejét világunkban, de a maga teljességében akkor még nem jött a földre. Ennek csak Jézus megdicsőülése után kellett megtörténnie (lásd: következő heti tanulmány).

Milyen ígéretet adott Jézus a tanítványainak, amikor közelgett annak az ideje, hogy elhagyja őket (Mt 28:20; ApCsel 1:4—5)? Mennyiben segít Jn 16:7 jobban megérteni Krisztus ígéretét, hogy velünk marad egészen a világ végéig?

Krisztus mennybemenetele után nem szegényebbek, inkább csak gazdagabbak lettek a tanítványok, a hívők. Földi élete során Jézus egyszerre csak egy földrajzi helyen lehetett. Amikor három tanítványával felment a hegyre, nem maradhatott együtt a többiekkel is, akiket a hegy lábánál hagyott. Csakúgy, mint mi, Ő is térbeli korlátok között élt. Ám a Szentlelket nem akadályozza az emberi létforma, nem korlátozza a tér. A mindenütt jelenvaló Léleknek nem szabnak határt az emberi test korlátai. A Szentlélekhez egyaránt fordulhat minden időben mindenki. Jézus éppen általa maradhat velünk egészen a világ végezetéig.

Olvassuk el újra a mai részt bevezető szövegeket! Ismerünk valakit, akiből “élő víznek folyamai” ömlöttek ránk? Mit mondhatunk el róla? Hogyan nyilvánulhatnának meg bennünk is még jobban e jó tulajdonságok?

JÉZUS ÍGÉRETE

Szerda április 19.

Milyen ígéretet ismételt el Jézus a tanítványainak nem sokkal mennybemenetele előtt? Ma milyen reményt kelt bennünk ez az ígéret (Jn 14:16)?

Az a “kérem”-nek fordított szó, amelyet Jézus ebben a versben használ, János írásaiban általában olyan értelemben fordul elő, amikor valaki egy vele egyenrangú személytől kér valamit. Ez az első közvetlen ígéret, amelyet Jézus a tanítványainak adott a Szentlélek eljövetelére vonatkozóan. Itt kétségkívül pünkösd napjára utalt, pedig nem ekkor jelent meg először a Lélek a földön.

“A Lélek ezelőtt is a világban volt. A megváltási munka kezdetétől munkálkodott az emberek szívében, és befolyást gyakorolt gondolkodásukra. Miközben azonban Krisztus a földön volt, a tanítványok nem vágyakoztak más segítő után. Amíg Krisztus mennybemenetelével meg nem vonta tőlük jelenlétét, nem érezték, hogy szükségük lenne a Lélekre. Közvetlenül Krisztus mennybemenetele után azonban érezni kezdték, hogy szükségük lenne a Lélek segítségére. A Lélek azután meg is érkezett hozzájuk” (Ellen G. White: Jézus élete, 575. old.).

Mit mondanak a következő szövegek arról, milyen hatással volt a Szentlélek az emberek életére Krisztus eljövetelét megelőzően? 2Móz 31:3; 4Móz 11:25; 1Sám 10:6; Zsolt 51:12—13; Ez 36:25—27

Jn 20:22-ben az áll, hogy mielőtt Krisztus eltávozott volna tanítványaitól, “rájuk lehele, és monda nékik: Vegyetek Szentlelket”. Másutt pedig így szólt: “És ímé én elküldöm tireátok az én Atyámnak ígéretét” (Lk 24:49). Az ajándékot a maga teljességében azonban csak mennybemenetele után kaphatták meg a tanítványok. Csak miután hittel és imádkozva egész lényüket a munkára szentelték, akkor részesülhettek a Szentlélek kitöltetésében. Úgy is mondhatnánk, hogy — bizonyos értelemben — ekkor a mennyei javak Krisztus követőinek birtokába kerültek. Más szóval, Krisztus megadta nekik ezt a csodálatos ígéretet, de az ajándék átvételére előbb fel kellett készülniük. Vajon ma másként volna mindez velünk?

Fontos a Szentlélekért imádkozni — halljuk gyakran —, de mit is kell tennünk, hogy felkészüljünk befogadására?

MÁS VIGASZTALÓ

Csütörtök április 20.

“Nem hagylak titeket árvákul; eljövök tihozzátok” (Jn 14:18).

“Más vigasztaló”-nak (Jn 14:16) kellett eljönnie, hogy Jézus helyére lépjen. Egészen addig Jézus volt a tanítványaival, Ő segített rajtuk minden nehéz helyzetben. Ezután azonban valaki más vette át a helyét.

A magyarul vigasztalónak írt görög szó, a para, azaz mellett és a klétos, azaz elhívott görög szavak összetétele. A paraklétos tehát így fordítható: aki elhívatott, hogy valaki más mellett álljon, vagy akit azért hívtak el, hogy segítsen másnak a kialakult nehéz helyzetben. A jelentésben benne foglaltatik a szószóló vagy tanácsadó feladat is.

Ennek a szónak az igei formáját úgy fordíthatjuk, hogy buzdít. Ezért mondjuk, hogy a Lélek “buzdít”. János szerint a Lélek munkájának legfőbb jellegét ez az utóbbi jelentés érzékelteti igazán: “mindenre megtanít… és eszetekbe juttatja…” (Jn 14:26). Krisztusról tesz bizonyságot (Jn 15:26). “Megfeddi a világot bűn, igazság és ítélet tekintetében” (Jn 16:8). “Elvezérel… minden igazságra… és a bekövetkezendőket megjelenti” (13. vers). Krisztust dicsőíti, az övéből vesz, és azt adja a tanítványoknak (14. vers).

Emellett az igében még szerepel az a gondolat is, hogy a Szentlélek a segítőnk, aki mindig mellettünk áll, tanácsol, megerősít, buzdít, vagy teszi azt, amire éppen szükség van. Jézus azt mondta, hogy a Lélek jelenléte olyan, mintha Ő is ott lenne. A Szentlélek mindent megtesz a hívőkért, amit Krisztus is megtenne.

Mit tudhatunk meg a következő szövegekből arról a munkáról, amit a Szentlélek ma is végez az életünkben? 1Jn 3:24; 4:13

Jézus nem hagyta, hogy az apostolok és hittestvéreik távozása után magukra maradjanak, segítség nélkül éljenek. Isten terve szerint velük lesz az, aki mindenben igazán a segítségükre lehet. “Azt mondotta, hogy a Lélek által nyilatkoztatja ki magát nekik” (Ellen G. White: Jézus élete, 576. old.).

Mikor és hogyan tapasztaltuk, hogy valóban a Szentlélek a Vigasztaló?

Péntek április 21.

TOVÁBBI TANULMÁNYOZÁSRA: Ellen G. White: Az apostolok története: 23, 26—27, 34—35. old.; Jézus élete: 73—77, 573—579. old.

“A Szentlélek Krisztus képviselője, jóllehet teljesen független az emberi természettől. Az emberi test kötöttsége miatt Krisztus nem tudott egy és ugyanazon időben mindenütt jelen lenni. Azért éppen a követői érdeke volt az, hogy Krisztus elmenjen az Atyához, és elküldje a Lelket utódjaként a földre. Ezután senkinek sem lehetett semmi előnye tartózkodási helyéből vagy Krisztussal való személyes kapcsolatából eredően. A Szentlélek által ettől kezdve az Üdvözítő minden ember számára elérhetővé lett. Ebben az értelemben Krisztus közelebb lehetett követőihez, mintha nem ment volna fel a mennyekbe” (Ellen G. White: Jézus élete, 575. old.).

“Ha Jézusra nézünk, és bízunk benne, olyan hatalmat hívunk segítségül, amely legyőzte az ellenséget a csata mezején, és aki minden kísértésben utat nyit a menekülésre. Amikor Sátán áradatként előretör, kísértéseit a Lélek kardjával kell fogadnunk. Akkor Jézus lesz a segítőnk, magasra emeli zászlaját értünk Sátánnal szemben” (Ellen G. White: Testimonies for the Church, 5. köt. 426. old.).

BESZÉLGESSÜNK RÓLA!

  1. Beszéljünk arról, ki hogyan válaszolt a csütörtöki rész utolsó kérdésére!

  2. Ismerünk-e valakit, aki a megpróbáltatás tüzét szenvedi el mostanában? Hogyan fejezhetnénk ki közösen együttérzésünket, hogy törődünk vele? Hogyan segíthetünk kézzelfogható módon azoknak, akik próbával küszködnek?

  3. Milyen tekintetben mondhatjuk, hogy a Szentlélekhez hasonló munkát végzünk, amikor vigasztaljuk, bátorítjuk és tanítjuk egymást? Nem éppen ezzel bizonyítjuk, hogy a Lélek valóban munkálkodik az életünkben? Még miben mutatkozik meg a Szentlélek hatása bennünk? Hogyan illeszkedik a Szentlélek bennünk végzett munkája ahhoz a bibliai parancshoz, hogy szeressük, szolgáljuk egymást?

 

Szombati csodák

70 kilométerre lakunk a gyülekezettől. Reggel 6 órakor kell elindulnunk. Hosszú az út, és nem mindig tudjuk, milyen idő lesz a nap folyamán. Hatan járunk a pécsi imaházba.

Egyik szombaton már sötétben is látszott, hogy az egész eget felhő takarja. Amíg vártunk a buszra, szokásunk szerint imában kértük az Úr áldását. Az egyik fiatal imádkozott, hogy lehetőleg ne ázzunk meg. Mikor a buszban ültünk, az eső szakadt. Mire ki kellett szállni, kisütött a nap.

A gyülekezetben a lelkészünk megkért, hogy két barátkozóval vegyem át a Jó hír anyag 25. leckéjét az ebédlőben. A barátkozók sok kérdést tettek fel, Istentől áldott beszélgetés alakult ki. Közben egy vendéghölgy bejött vizet inni.

Elkezdődött az istentisztelet. Kint zuhogott az eső. Délben kerestek, mivel a hölgy, aki ivott az ebédlőben, végighallgatta a beszélgetést. A Szentlélek munkája nyomán kérdések merültek fel benne, elkérte a címemet, mert kapcsolatba akar kerülni velünk. A délutáni istentisztelet után 15 óra 30 perckor indultunk a 15 óra 50 perces vonatra. A gyülekezetünk 4—5 kilométerre van a vasútállomástól. Az eső újból szünetelt. A 15 perces autóbuszos utat tilos jelzések szakították meg. Mikor megérkeztünk a vasútállomásra, a forgalmista kint állt a vonatunknál. A pénztárnál előre engedtek, gyorsan megkaptam a jegyeket, és szaladtam a vonatra. A forgalmista és a jegyszedő előtt megköszöntem a jó Istennek, s utána nekik, hogy elértük a vonatot. Leültünk. A vonat elindult. Az eső újból rázendített. Mikor hazaértünk, száraz ruhában léphettünk be az ajtón. Ezeket a csodákat nem mindenki veszi észre. Nekünk nagyon lényeges volt, mert jó érzés, hogy a mi kérésünket ennyire meghallgatja a világ Uralkodója.

Bizonyságot tudunk tenni Róla a körülöttünk élő embereknek. Az iránta érzett hála átmelegíti az egész lényünket. (Péld 3:6)

(sem)