A TANÍTÓ CÉLJA

1. Kifejteni, hogy Isten az élet teremtője és fenntartója.

2. Bemutatni, hogy testünk a Szentlélek temploma.

3. Bizonyítani, hogy Istent dicsőítjük, ha törődünk az egészségünkkel.

A TANULMÁNY VÁZLATA

I. TEREMTŐ ÉS MEGVÁLTÓ (1MÓZ 2:7, 22; GAL 3:13; KOL 1:16–17)

1. Mit tudhatunk meg az első ember teremtésének módjából arról, hogy Isten milyen kapcsolatot akar fenntartani velünk?

2. Hogyan kellene élnünk annak tudatában, hogy minden dolog csak Krisztus által létezhet?

II. ISTEN TEMPLOMA (1KOR 6:19–20)

1. Milyen áron vétettünk meg?

2. Soroljuk fel életünk különböző területeit, majd beszéljünk arról, miként hasson egész életünkre az a tudat, hogy testünk a Szentlélek temploma!

III. ISTEN DICSŐSÉGÉRE (1KOR10:31; 3JN 2)

1. Miért olyan fontos, hogy bármit teszünk, Isten dicsőségére tegyük?

2. Beszéljük meg, hogy fizikai erőnlétünk hogyan befolyásol szellemileg, érzelmileg és lelkileg! Hogyan őrizheti meg szellemi, érzelmi és lelki egészségét egy súlyos testi betegségben szenvedő ember?

ÖSSZEFOGLALÁS

Isten azt szeretné, ha olyan egészségesen élnénk, amennyire csak lehet, hogy Szentlelke által bennünk lakozhasson. Ha így élünk, dicsőítjük Őt, és bizonyságot teszünk róla másoknak.

Lelki életünk elválaszthatatlan fizikai létünktől. Minden, ami fizikailag történik velünk, ill. tetteink következménye, hat lelki életünkre. Döntéseink az Istenhez fűződő kapcsolatunkról szintén hatnak ránk fizikailag is. Ha Isten arra indít, hogy legyünk vegetáriánusok, böjtöljünk vagy fogyjunk le, mi pedig engedelmeskedünk neki, ez azután hat a testünkre is. Másrészről azonban, ha csak a fizikai világ befolyása alatt állunk, és az ilyen jellegű késztetéseket figyelmen kívül hagyjuk, akkor megnő az esélye annak, hogy fizikai erőnk hanyatlik, és betegségek alakulnak ki bennünk, ami viszont korlátozza lelki életünket is. Isten azt akarja, hogy hagyjunk fel olyan, a testünkre ható dolgokkal, amelyek ártanak lelki életünknek is. Szeretné, hogy sokkal mértékletesebben táplálkozzunk, és kezdjünk el mozogni. Azt várja tőlünk, hogy legyünk hűségesek a családunkhoz, és még a munka terén se essünk nagy túlzásba. Ezenkívül arra is kér Isten, hogy tegyünk meg olyan dolgokat, amelyek erősítik lelki életünket. Ide tartozik pl. az istentisztelet, az Úr dicsőítése és a másokért végzett szeretetszolgálat stb.

Testünkre igenis hatnak saját döntéseink, ill. mások döntései is, amelyeknek hatása bennünket is érint. A lelki küzdelemben testünk, azaz fizikai állapotunk lehet az egyik erősségünk. Egyedül ugyan nem tudjuk felvenni a harcot a lelki erőkkel, fizikai állapotunk segítségével mégis bizonyos védelmet találunk a gonosz erőitől, sőt még szembe is szállhatunk velük.

Hogyan gyakorolhatjuk a kegyességet? Ugyanúgy, ahogy bármilyen más képességet fejleszthetünk. Rendszeres gyakorlással. A kegyesség gyakorlása tehát nem pusztán lelki vagy szellemi tevékenység. Be kell kapcsolnunk a kezünket és lábunkat is. Ha hegedülni akarunk megtanulni, újból és újból ismételgetünk bizonyos ujj- és kézmozdulatokat, hogy jól tudjunk játszani a hangszeren. Gyakorolnunk kell. Ha pedig szeretnénk az igazi istenfélelemre eljutni, folyamatosan gyakorolnunk kell a jó cselekedeteket. Azzal is legyünk azonban tisztában, hogy ez nem sikerül tökéletesen elsőre!

Bizonyos fizikailag végrehajtott lelki feladatoknak igen jótékony hatásuk lehet lelki életünkre. A szombat megtartása is ilyen. Isten parancsa értelmében (2Móz 20:8–11) abbahagyjuk a munkát, és 24 órán át pihenünk. Hiszszük, hogy ezáltal Isten egyre inkább helyreállítja bennünk saját képmását. Így egy teljes napra mentesülhetünk a mindennapok elfoglaltságaitól, hogy valóban Istennek szentelhessük az egész napot.

Ilyen lelki gyakorlat még az ima, az elmélkedés és a bibliatanulmányozás, ami szintén a fenti elvek szerint működik.

1. Fizikailag megteszünk valamit.

2. Isten hívásának, egyes esetekben parancsának engedelmeskedve megteszünk valamit.

3. Azért tesszük meg, mert várjuk, hogy ennek nyomán az Úr is cselekedjen.

4. A végeredmény: kétszeres szabadság. Nem csupán azoktól a dolgoktól szabadulunk meg, amelyek ártalmasak, hanem szabadon tudunk engedelmeskedni Istennek, méghozzá egészen új és meglepő módon.

Ennek egyik példája a böjt.

1. A böjt testünket érintő dolog. Testünk jelez, ha nem adjuk meg a táplálékot neki.

2. Isten arra kér, hogy böjtöljünk, mert meg akar szabadítani a kívánság rabságától, vagy segíteni szeretne egy bizonyos probléma megoldásában. Semmi értelme böjtölni, ha így akarunk kicsikarni valamit Istentől, vagy ezzel kívánjuk kiérdemelni kegyét. Az ilyen kapcsolatfelvétel egyirányú: tőlünk Isten felé. Amikor azonban megtesszük, amit Isten kér, engedjük, hogy Ő is szóljon hozzánk.

3. A böjt nem pusztán testünk „sanyargatása”, hanem belső lényünk elcsendesítése is, amikor jobban meghalljuk az Urat. Mindig, amikor Isten szól, mi pedig válaszolunk, jobban és jobban kirajzolódik bennünk a képmása.

4. Megszabadulunk étvágyunk kínzó követelőzésétől. Megtanulunk nemet mondani a kívánságnak azzal, hogy igent mondunk Istennek. Többé nem az ösztöneink és vágyaink uralnak, mert megtanuljuk ezeket Isten irányítása alá vonni.

A testünk ellenségből baráttá lesz. Amit tehát testileg teszünk, az tulajdonképpen hozzásegíthet, hogy tisztábban halljuk és következetesebben szolgálhassuk Istent. Minél inkább gyakoroljuk a kegyességet, annál jobban tükrözzük Isten jóságát és szeretetét a világra.

Elmélkedésre: Jn 1:1–4; 1Kor 6:19–20; 10:31; 3Jn 2

1. Ha tanulmányozzuk az emberi testet, kétségkívül arra következtethetünk, hogy a teremtés egy lángelme műve, nem pedig a véletlené. Vegyük sorra különböző szerveinket: az emésztőszerveket, a légzőszerveket, a keringési rendszert, a csontvázunkat, az idegrendszerünket , a bőrünketM stb, és figyeljük meg ezek összefüggését is! Isten lelki kötelességünknek tartja testünk ápolását, de az ésszerű gondolkodás is azt diktálja, hogy valóban fontos törődni testünkkel. Miért nem foglalkozunk mégis jobban e nagyszerű gépezet megfelelő táplálásával és gondozásával? Milyen egyszerű szokásokat alakítottunk ki egészségi állapotunk megőrzése érdekében?

2. Istenhez tartozunk a teremtés és a megváltás okán is. Eredményességünk közvetlen kapcsolatban áll szellemi és fizikai erőnlétünkkel. Mégis, az ellenségnek sokszor sikerül önkényes és törvényeskedő szabályrendszerként, tiltólistaként feltüntetni Pál apostol tanácsát, miszerint „akár esztek, akár isztok, akármit cselekesztek, mindent az Isten dicsőségére míveljetek” (1Kor 10:31). Mit tehetünk annak érdekében, hogy az egészségügy evangéliumát visszahódítsuk a törvényeskedő és szélsőséges emberektől? Mondjunk három konkrét javaslatot!

3. Olyan társadalomban élünk, amelynek jelszava: „Tedd azt, ami jólesik!” Hogyan sorolhatjuk feladatainkat megfelelő sorrendbe, ha tudjuk, hogy Jézus Krisztus az Urunk? Milyen szokásokat sajátítottunk el, ill. hagytunk el, ami bizonyítja, hogy Jézus az életünk Ura?

4. Élvezetes volt Jézus közelében lenni. Ellenségei azt állították róla, hogy „nagyétkű és részeges ember, a vámszedők és bűnösök barátja” (Mt 11:19), ami arra enged következtetni, hogy nem savanyú, komor emberként élt. Nyilván fontos, hogy életmódunk egyensúlyban legyen ételünkkel és italunkkal. Miként határozhatjuk meg a helyes egyensúlyt?

„Azért akár esztek, akár isztok, akármit cselekesztek, mindent az Isten dicsőségére míveljetek” (1Kor 10:31).

Hajlamosak vagyunk a lelki dolgokat különválasztani a mindennapi életünktől, ha nem engedjük, hogy Jézus valóban az életünk Ura legyen. Isten nem pusztán vallási gyakorlatok elvégzésére hívott el, hanem arra, hogy életünket maradéktalanul, teljes egészében átalakítsa. Ehhez nem kevesebb szükségeltetik, mint engedni, hogy életünk minden területét áthassa, még a leghétköznapibbakat is.

Ha mindenben Isten dicsőségére élünk, bizonyságot teszünk átformáló erejéről. Soha ne elégedjünk meg a teljes átalakulásnál kevesebbel, rendeljünk mindent Isten akarata alá! Ha kereszténységünkre utaló matrica vagy felirat látható az autónkon, vajon a vezetési stílusunk összhangban áll annak üzenetével? Tekintettel bizonyos dolgainkra ill. arra, hogy milyen helyeken fordulunk meg, minden gond nélkül felvennénk egy pólót vagy sapkát, amin vallásos felirat olvasható?

Soha ne mulasszuk el Istennek adni a dicsőséget, amikor valaki szemtanúja lesz az életünket átformáló változásoknak! Ne szerénykedjünk, amikor a változásokról beszélünk, hiszen Isten senki életében nem törekszik keve- sebbre! A korábban említett dolgokat látják az emberek, azonban ezeknél fontosabb, amit csak Isten lát. Ha az életünkben van akár egyetlen titkolt rész is, amit nem hagytunk átformálódni, nyilvánvalóvá lesz, mivel bárki hamar észreveszi az álszenteskedést.

Magyarázhatjuk a próféciákat, a 2300 napot, a szentélyszolgálat jelentőségét, ám ha életünk minden dolgában nem élünk Isten dicsőségére, mindez semmit sem ér. Ne feledjük, az emberek szívesebben néznek egy „megélt prédikációt”, mint hogy végighallgassanak egy szentbeszédet!

Gondolatébresztő: Megindító élmény, amikor egy szülés, a csecsemő első lélegzetvételének szemtanúi lehetünk. Jn 1:3–4 versei alapján tudjuk, hogy Jézus volt az életünk forrása már mielőtt először lélegeztünk. Beszéljünk egy új élet születésével kapcsolatos saját élményünkről, érzéseinkről! Milyen gondolatok jutnak eszünkbe ezáltal Istenről, az élet forrásáról?

A templom szó a föld számos kultúrájában más és más típusú épületet jelöl. 1Kor 6:19–20 verseiben Pál azt mondja, hogy mi vagyunk a Szentlélek temploma. Gondoljuk át, hogyan tiszteljük testünk templomát azáltal, ahogy gondot viselünk róla! Mi lenne az első lépés, amit Isten segítségével megtehetünk az egészségesebb életmódért? (Javaslat: pl. legalább 8 pohár vizet meginni naponta [8x2 dl], amennyiben az orvosunk nem rendeli másként). Kérjük Isten segítségét a hét kezdetén!