SZOMBATISKOLAI  TANULMÁNY

5. tanulmány     2005 július 23 - 29.

 

JÉZUS, A SZAVAINK URA

E HETI TANULMÁNYUNK: Zsolt 9; ApCsel 1:8; Kol 4:6; Ef 4:15, 29; 1Kor 2:1–5; Jak 3:5–13; 4:11

„A ti beszédetek mindenkor kellemetes legyen, sóval fűszerezett; hogy tudjátok, hogy mimódon kell kinek-kinek megfelelnetek” (Kol 4:6).

KULCSGONDOLAT: Isten arra kér, hogy beszédünkkel is dicsőítsük, és mások áldására legyünk.

A BESZÉD ADOMÁNYA áldás, de lehet szörnyű átok is. Amikor új életet kezdünk, és elfogadjuk Krisztus uralmát, hagyjuk, hogy azután Ő irányítsa szavainkat is. Ha bölcsen élünk, beszédünkkel dicsőséget szerezhetünk Istennek, és áldást áraszthatunk a környezetünkre. Rosszul megválogatott szavaink azonban rengeteget árthatnak. A helytelen beszéd fájdalmat okoz Istennek, és megsebzi a környezetünkben élőket is.

Ellen White emlékeztet rá, hogy „a beszéd képessége értékes ajándék, és ha legnemesebb adományunkkal, a gondolkodásunkkal igyekszünk megismerni Istent, akkor szavainkból mennyei kegyelem árad. Beszédünk olyan csatorna, amely közvetítheti Isten ismeretét” (Ellen G. White: Manuscript Releases, 19. köt. 277. old.).

Ezen a héten néhány gyakorlati módszerrel foglalkozunk beszédünkkel kapcsolatban, amelyeket felhasználhatunk Isten dicsőségére és mások áldására. Nekünk is szól, amit Pál apostol mondott az ifjú Timótheusnak: „légy példa… a beszédben” (1Tim 4:12).

SZAVAINK ISTENT DICSŐÍTSÉK!

Vasárnap július 24.

Az emberiség kiváltsága, hogy szavainkkal dicsőíthetjük az Urat. A Zsoltárokban számtalan buzdítást találunk, amelyek az Úr dicsőítésére szólítanak. A 9. Zsoltárban Dávid így szól: „Dicsérlek Uram, teljes szívemmel, hirdetem minden csudatételedet. Örülök és örvendezek tebenned, zengedezem, oh Magasságos, a te nevedet” (Zsolt 9:2–3).

Érdemes elolvasni az utolsó öt Zsoltárt! Az Úr mely tulajdonságait dicsőíti a zsoltáros?

_______________________________________________________________

_______________________________________________________________

A Szentírásban mindenütt olvashatjuk az Istent magasztaló emberek szavait. Jó példa erre, amikor Nabukodonozor álmának titkát megjelentette az Úr Dánielnek. Az ifjú próféta nyomban hálát adott Istennek (lásd: Dán 2:20–23). A Bibliát olvasva újra és újra ezt láthatjuk.

Miért jó nekünk is, ha időt szakítunk az Úr magasztalására?

_______________________________________________________________

_______________________________________________________________

A szó hatalom, ami nem csak azokra hat, akik hallják vagy olvassák, hanem azokra is, akik kimondják vagy leírják azokat. Ha tetteinkkel az Urat dicsőítjük, saját hitünket is erősítjük, és jobban fogjuk értékelni Isten értünk végzett munkáját. Fontos gyakran gondolni Isten jóságára és kegyelmére, de jó, ha időnként kimondott vagy leírt szavainkkal is kifejezzük hálánkat, mert ez bennünk is megerősíti szavaink hatását. Nem csoda, hogy a Szentírásban hosszú szakaszok dicsőítik Istent!

KEGYELEMMEL SZÓLNI   (Kolossé 4:6)

Hétfő július 25.

Olvassuk el Pál apostol tanácsait, amelyeket a Kolossébeliekhez írott levelében találunk! Mit jelent az, hogy „beszédetek mindenkor kellemetes legyen, sóval fűszerezett” (Kol 4:6)? A vers értelmezéséhez tudnunk kell, hogy a sót tartósítószerként is használták. Vajon mit jelent itt ebben az értelemben a „sóval fűszerezett” kifejezés?

Egy angol fordításban ez az ige így hangzik: „A ti beszédetek legyen mindenkor kegyelemmel teljes”. A Szentírásban sehol sem találunk utalást arra, hogy a kegyelem önmagától fakadna az emberek szívében. A kegyelem mindig Istentől származik. Nem lehet kifejleszteni, imában kell kérni a mennyből! Beszédünk csak akkor lehet kegyelemmel teljes, ha életünknek is része a kegyelem. Hogyan nyerhetünk kegyelmet? Csak akkor, ha minden nap összeköttetésben állunk a kegyelem forrásával, és megértjük, hogyan árad ránk ez az ajándék. Ne feledjük, hogy csak elfogadni tudjuk Krisztus által, mert a kegyelem Istentől származik, annak ellenére, hogy nem érdemeljük meg. Ha ezt megértettük, csak akkor szólhatunk kegyelemmel.

Olvassuk el Jn 8:1–11 verseiben a házasságtörő asszony esetét, akit Jézushoz hoztak! Milyen példát mutatott Jézus szavaival és tetteivel egyaránt? Hogy beszélt az asszonnyal és a vádlóival?

Gyakran kerülünk olyan helyzetbe, amikor természetünkből eredően fakad a durvaság, szavainkból nem kegyelem, hanem harag, ítélet és kárhoztatás árad. Időnként valóban szükség van szigorú szavakra, de még ilyen esetben is a mód és a hangnem elárulja, hogy amit mondunk, azt a kegyelem vagy önző természetünk diktálja-e. Még ha igazságtalanul bánnak is velünk, az Úr akkor is azt kívánja, hogy türelmesen válaszoljunk, és ne a düh, a boszszúállás és a megtorlás hangján. Krisztus szenvedésének története tökéletes példát mutat erre.

Gondolkodjunk el: előfordult–e az utóbbi időben, hogy szavaink bántóak és kegyetlenek voltak? Egyrészt fontos bocsánatot kérnünk azért, amit a múltban rosszul tettünk, de ezek az alkalmak tanulságul is sz

„AZ IGAZSÁGOT KÖVETVÉN SZERETETBEN”  (Efézus 4:15)

Kedd július 26.

Amint az előzőekben megállapítottuk, előfordulhat, hogy időnként tanácsolni, figyelmeztetni vagy éppen dorgálni is kell szavainkkal.

Olvassuk el a következő igéket: Mt 16:23; 23:13–39; Jn 14:8–9; Jn 18:19–23! Milyen lehetett Jézus hangneme a fentebb idézett esetekben? Hogyan tükrözhette beszéde a szeretetet és a kegyelmet?

„Maga Krisztus nem hallgatta el az igazság egyetlen szavát sem, de mindig szeretettel beszélt arról. Az emberekkel való érintkezésben a legnagyobb tapintattal, előzékeny, kedves figyelemmel járt el. Sohasem volt durva, sohasem szólt szükségtelenül egyetlen szigorú szót sem, sohasem okozott szükségtelenül fájdalmat érzékeny lelkeknek. Nem bírálta az emberi gyöngeségeket. Félelem nélkül leplezte le a képmutatást, a hitetlenséget, a bűnt, de súlyos feddéseit fátyolos hangon mondta. Sírt Jeruzsálem, a szeretett város fölött, amely visszautasította, nem fogadta el Őt, aki az út, az igazság és az élet. Megtagadták, a Megváltó mégis szánakozva, szelíden szemlélte, és oly mélyen sajnálta őket, hogy a szíve is belefacsarodott. Szemében minden lélek értékes. Miközben mindig isteni méltósággal viselkedett, szeretetteljes tiszteletet tanúsított Isten családjának minden tagja iránt. Mindenkiben elbukott lelket látott, akit meg kell mentenie” (Ellen G. White: Jézus élete, 291–292. oldal).

Olvassuk el Ef 4:15 versét! Mit jelent követni az „igazságot szeretetben”? Az igazság valóban igazság marad akkor is, ha nem szeretettel szóljuk?

Sajnos előfordul, hogy az igazságot mondjuk, de szeretet nélkül. Túl könnyen eshetünk kétféle csapdába. Egyesek hamar a másik szemébe vágják az igazságot, anélkül, hogy szavaik mögött érezni lehetne a szeretetet. Mások hajlamosak a szeretetet érzelgősségnek felfogni, és emiatt képtelenek elmondani az igazságot.

Gyakran nem is azzal van a baj, amit mondunk, hanem azzal, ahogyan mondjuk. Tegyünk egy próbát! Mondjuk el ugyanazt a dolgot szeretettel, majd durván és keményen! Megdöbbenve fogjuk tapasztalni, hogy még ha szavaink ugyanazok maradtak is, jelentésük mennyire más lesz. Nagy tanulság rejlik ebben!

A LÉLEK EREJÉVEL SZÓLNI  (Apostolok cselekedetei 1:8; 1Korinthus 2:1–5)

Szerda július 27.

Ha ezt a kifejezést halljuk „a Lélek erejével szólni”, általában rögtön a prédikálás jut eszünkbe. Isten szándéka valóban az, hogy minden prédikációt a Lélek erejével mondjanak el.

Tanulmányozzuk át Jézus ígéretét ApCsel 1:8 versében és Pál apostol szavait 1Kor 2:1–5 verseiben! Mi az erővel teljes igehirdetés titka?

_______________________________________________________________

_______________________________________________________________

A prédikáció nem az emberi bölcsesség és ékesszólás hatására válik erőteljessé, hanem annak az embernek a bizonyságtétele lesz erővel teljes, aki már személyes, bensőséges kapcsolatba került Krisztussal. A Pál prédikációit átható Szentlélek minden korban képessé teszi Krisztus őszinte szolgáit arra, hogy Isten hatalmával szóljanak.

De nem csak azok érezhetik a Szentlélek erejét, akik prédikálnak. Urunk azt szeretné, hogy minden szavunkban isteni hatalom nyilvánuljon meg. Mindannyiunknak, akik Krisztus kegyelmében élünk, előjogunk és felelősségünk is, hogy a Szentlélek hatalmával szóljunk, ami azonban nem feltétlenül jelent ékesszólást (lásd: 2Móz 4:10; 1Kor 2:1). Ha Lélekkel szólunk, beszédünk, hangnemünk, üzenetünk tükrözni fogja a Szentlélek erejét életünkben. Szavainkból meglátszik, kik is vagyunk valójában, és hogy test szerint vagy a Lélek szerint járunk-e.

Ne keverjük össze a hatásos szónoklatokat a Szentlélek ihlette beszéddel! A történelem legkegyetlenebb zsarnokai közül sokan lebilincselő, kitűnő szónokok voltak, de szavaikat nem a Szentlélek ihlette!

Milyen elveket tükröznek az alábbi igék? Milyen jelek utalhatnak arra, hogy saját szavaink vagy másoké a Szentlélek befolyása alatt születtek-e (1Kor 12:1–2; Gal 5:22; Ef 5:9–10; 6:17–19)? Hogyan alkalmazhatjuk ezeket az elveket életünkben és beszédünkben?

_______________________________________________________________

_______________________________________________________________

ROMLOTT BESZÉD  (Efézus 4:29)!

Csütörtök július 28.

Pál apostol arra intette az efézusi hívőket, hogy kerüljék a romlott beszédet. Sajnos, mai világunkban a durva, pimasz és erkölcstelen beszéd normálisnak számít. Gyakran említik az Úr nevét, de csak káromkodás formájában. Közönséges nyelvezetet használnak és bántó, kétértelmű megjegyzéseket tesznek. Ha sokáig hallgatjuk a trágárságokat, előbb-utóbb hatással lesznek ránk is. Könnyen átvehetjük ezt a stílust, ezért állandóan résen kell lennünk!

Érdemes elolvasnunk Pál tanácsait Ef 4:29-ben. Hogyan határozhatjuk meg a romlott beszéd jellemzőit (lásd még: 2Móz 20:16; Péld 10:18; Ef 4:31; Jak 3:5–13; 4:11)?

_______________________________________________________________

_______________________________________________________________

A helytelen beszéd rombol. A görög szó, amelyet 1Tim 3:11-ben találunk, azt jelenti, hogy „patvarkodó”, illetve „rágalmazó”. Ez a szó a diabolos, vagyis Sátán egyik megnevezése. Tehát amikor az emberek káromkodnak, vagy beszédük romlott, valójában Sátán munkáját végzik. Roppant nagy a szavak ereje!

Pál apostol arra kéri a hívőket, hogy csak olyasmit mondjanak, ami „hasznos a szükséges építésre” (Ef 4:29). Az itt használt kifejezés szó szerint azt jelenti: „felépíteni”. Az új protestáns fordításban így olvashatjuk: „Semmiféle bomlasztó beszéd ne jöjjön ki a szátokon, hanem csak akkor szóljatok, ha az jó a szükséges építésre, hogy áldást hozzon azokra, akik hallják”.

Szavaink a jóra és a rosszra egyaránt nagy erővel hatnak. Beszédünkkel építhetjük mások hitét, de rombolhatunk is! Mindannyian tapasztalhattuk már, milyen nagy ereje lehet szavainknak. Ezért nagyon fontos, hogy figyeljünk szavainkra, de hanghordozásunkra is! Az is romlott beszéd, ha valami jót mondunk ugyan, de rossz szándékkal!

Gyakran hagyja el „romlott beszéd” a szánkat? Ne csak a káromkodásra gondoljunk itt, hanem a hazugságra és a rágalmazásra is. Ide tartozhat még a valóság eltorzítása, a rosszindulatú megjegyzés mások ellen, a túlzás és az ítélkezés is. Vizsgáljuk meg magunkat, mi mindenben kell változtatni beszédünkkel kapcsolatban!

 

Péntek július 29.

TOVÁBBI TANULMÁNYOZÁSRA: Bölcs Salamon emlékeztetett arra, hogy ideje van a szólásnak „és ideje a hallgatásnak” (Préd 3:7). Ha Jézus uralja életünket, akkor szavaink Isten dicsőségére és mások áldására szolgálnak, és azt is el tudjuk dönteni, mikor hallgassunk inkább.

Megjegyzés: Érdemes elgondolkozni azon, hogy állunk azokkal a kérdésekkel, amelyekről a héten ejtettünk szót. Valóban átadjuk-e Jézusnak az uralmat szavaink felett? Bibliatanulmányozás közben Istenre hallgatunk vagy saját gondolatainkra? Érdemes naplót vezetni, hogy gondolatainkat írásban is kifejezhessük! Tapasztalni fogjuk: ha időt szakítunk arra, hogy csendes perceket töltsünk Istennel, sokkal tudatosabban formáljuk szavainkat.

„Bárcsak képesek lennénk elhatározni, hogy nem ejtünk ki egyetlen szót sem mások ellen!... Ne pletykáljatok, ne tegyetek megjegyzéseket mások jellemére vonatkozóan, hanem menjetek oda hozzájuk Jézus és az igazság iránti szeretettel, és próbáljatok segíteni nekik” (Ellen G. White: In Heavenly Places, 289. old.).

BESZÉLGESSÜNK RÓLA!

  1. Lukács evangéliumában olvashatunk arról, hogy Jézus kedvesen beszélt (Lk 4:22). Ez nem csak a beszéd tartalmára, de hangnemére is vonatkozott. Mi utal az evangéliumokban arra, hogy Jézus kedvesen beszélt? Mit tanulhatunk ezekből a példákból?

  2. A beszéd nem csak magánügy, fontos szerepe van az egyházban is. Hogyan él egyházunk a beszéd hatalmával? Vajon miért nagyobb az egyház felelőssége ezen a téren, mint az egyéneké?

  3. Milyen tanácsot adhatunk azoknak, akik olyan környezetben dolgoznak, ahol a csúnya beszéd, a káromkodás a megszokott, és normálisnak számít? Hogyan maradhatunk meg Isten útján? Hogyan lehetünk „só és világosság” ilyen környezetben? Adódhat-e olyan alkalom, amikor bölcsebb távozni, mint maradni?