bibliaversek gyüjteménye

Zsolt. 146. fejezet

1. Dicsérjétek az Urat! Dicsérd én lelkem az Urat!
2. Dicsérem az Urat, a míg élek; éneklek az én Istenemnek, a míg vagyok.
3. Ne bízzatok a fejedelmekben, emberek fiában, a ki meg nem menthet!
4. Kimegyen a lelke; visszatér földébe, és aznapon elvesznek az ő tervei.
5. Boldog, a kinek segítsége a Jákób Istene, és reménysége van az Úrban, az ő Istenében;
6. A ki teremtette az eget és földet, a tengert és mindent, a mi bennök van. A ki megtartja a hűségét örökké;
7. Igazságot szolgáltat az elnyomottaknak, eledelt ád az éhezőknek. Az Úr megszabadítja az elfogottakat.
8. Az Úr megnyitja a vakok szemeit, az Úr felegyenesíti a meggörnyedteket; szereti az Úr az igazakat.
9. Megoltalmazza az Úr a jövevényeket; árvát és özvegyet megtart, és a gonoszok útját elfordítja.
10. Uralkodni fog az Úr örökké, a te Istened, oh Sion, nemzedékről nemzedékre! Dicsérjétek az Urat!

Zsolt. 147. fejezet

1. Dicsérjétek az Urat! Hiszen Istenünkről énekelni jó; hiszen őt dicsérni gyönyörűséges és illendő dolog!
2. Az Úr építi Jeruzsálemet, összegyűjti Izráelnek elűzötteit;
3. Meggyógyítja a megtört szívűeket, és bekötözi sebeiket.
4. Elrendeli a csillagok számát, és mindnyájokat nevéről nevezi.
5. Nagy a mi Urunk és igen hatalmas, s bölcseségének nincsen határa.
6. Megtartja az Úr a nyomorultakat; a gonoszokat földig megalázza.
7. Énekeljetek az Úrnak hálaadással, pengessetek hárfát a mi Istenünknek!
8. A ki beborítja az eget felhővel, esőt készít a föld számára, és füvet sarjaszt a hegyeken;
9. A ki megadja táplálékát a baromnak, a holló-fiaknak, a melyek kárognak.
10. Nem paripák erejében telik kedve, nem is a férfi lábszáraiban gyönyörködik;
11. Az őt félőkben gyönyörködik az Úr, a kik kegyelmében reménykednek.
12. Dicsőitsd Jeruzsálem az Urat! Dicsérd, oh Sion, a te Istenedet!
13. Mert erősekké teszi kapuid zárait, s megáldja benned a te fiaidat.
14. Békességet ád határaidnak, megelégít téged a legjobb búzával.
15. Leküldi parancsolatát a földre, nagy hirtelen lefut az ő rendelete!
16. Olyan havat ád, mint a gyapjú, és szórja a deret, mint a port.
17. Darabokban szórja le jegét: ki állhatna meg az ő fagya előtt?
18. Kibocsátja szavát s szétolvasztja őket; megindítja szelét s vizek folydogálnak.
19. Közli igéit Jákóbbal, törvényeit s végzéseit Izráellel.
20. Nem tesz így egyetlen néppel sem; végzéseit sem tudatja velök. Dicsérjétek az Urat!

Zsolt. 148. fejezet

1. Dicsérjétek az Urat!
Dicsérjétek az Urat az égből; dicsérjétek őt a magas helyeken!
2. Dicsérjétek őt angyalai mind; dicsérjétek őt minden ő serege!
3. Dicsérjétek őt: nap és hold; dicsérjétek őt mind: fényes csillagai!
4. Dicsérjétek őt egeknek egei, és ti vizek, a melyek az ég felett vagytok!
5. Dicsérjék ők az Úrnak nevét, mert parancsolt és előállottak ők.
6. Örök időre állította fel őket; törvényt szabott és nem tér el attól.
7. Dicsérjétek az Urat a földről: viziszörnyek és mély vizek ti mind!
8. Tűz és jégeső, hó és köd, szélvihar, a melyek az ő rendelését cselekszik;
9. Ti hegyek és halmok mindnyájan, minden gyümölcsfa s mind ti czédrusok;
10. Vadak és minden barmok, férgek és szárnyas állatok;
11. Földi királyok és minden nemzet, fejedelmek és mind ti földi bírák!
12. Ifjak és szűzek, vének gyermekekkel:
13. Dicsérjék az Úrnak nevét, mert az ő neve dicső egyedül; az ő dicsősége égre-földre kihat!
14. És felemelte az ő népének szarvát. Dicsőítse minden ő kegyeltje: Izráel fiai, a hozzá közel való nép. Dicsérjétek az Urat!

Zsolt. 149. fejezet

1. Dicsérjétek az Urat! Énekeljetek az Úrnak új éneket; dicsérje őt a kegyesek gyülekezete!
2. Örvendezzen Izráel az ő teremtőjében: Sionnak fiai örüljenek az ő királyukban!
3. Dicsérjék az ő nevét tánczczal; dobbal és hárfával zengjenek néki.
4. Mert kedveli az Úr az ő népét, a szenvedőket szabadulással dicsőíti meg.
5. Vígadozzanak a kegyesek tisztességben; ujjongjanak nyugvó helyökön.
6. Isten-dicsőítés legyen torkukban, kétélű fegyver kezeikben;
7. Hogy bosszút álljanak a pogányokon, és megfenyítsék a nemzeteket!
8. Hogy lánczra fűzzék királyaikat, főembereiket pedig vas-bilincsekbe.
9. Hogy végrehajtsák rajtok a megírott ítéletet. Dicsőség ez az ő minden kegyeltjére! Dicsérjétek az Urat!

Zsolt. 150. fejezet

1. Dicsérjétek az Urat!
Dicsérjétek Istent az ő szent helyén; dicsérjétek őt az ő hatalmának boltozatán!
2. Dicsérjétek őt hősi tetteiért, dicsérjétek őt nagyságának gazdagsága szerint!
3. Dicsérjétek őt kürt-zengéssel; dicsérjétek őt hárfán és cziterán;
4. Dicsérjétek őt dobbal és tánczczal, dicsérjétek őt hegedűkkel és fuvolával;
5. Dicsérjétek őt hangos czimbalommal, dicsérjétek őt harsogó czimbalommal.
6. Minden lélek dicsérje az Urat! Dicsérjétek az Urat

20. Szóla Dániel, és monda: Áldott legyen az Istennek neve örökkön örökké: mert övé a bölcseség és az erő.
21. És ő változtatja meg az időket és az időknek részeit; dönt királyokat és tesz királyokat; ád bölcseséget a bölcseknek és tudományt az értelmeseknek.
22. Ő jelenti meg a mély és elrejtett dolgokat, tudja mi van a setétségben; és világosság lakozik vele!
23. Néked adok hálát, atyáimnak Istene, és dicsérlek én téged, hogy bölcseséget és erőt adtál nékem, és mostan megjelentetted nékem, a mit kértünk tőled; mert a király dolgát megjelentetted nékünk!

6. A ti beszédetek mindenkor kellemetes legyen, sóval fűszerezett; hogy tudjátok, hogy mimódon kell néktek kinek-kinek megfelelnetek.

1. Jézus pedig elméne az Olajfák hegyére.
2. Jó reggel azonban ismét ott vala a templomban, és az egész nép hozzá méne; és leülvén, tanítja vala őket.
3. Az írástudók és a farizeusok pedig egy asszonyt vivének hozzá, a kit házasságtörésen kaptak vala, és a középre állítván azt,
4. Mondának néki: Mester, ez az asszony tetten kapatott, mint házasságtörő.
5. A törvényben pedig megparancsolta nékünk Mózes, hogy az ilyenek köveztessenek meg: te azért mit mondasz?
6. Ezt pedig azért mondák, hogy megkísértsék őt, hogy legyen őt mivel vádolniok. Jézus pedig lehajolván, az ujjával ír vala a földre.
7. De mikor szorgalmazva kérdezék őt, felegyenesedve monda nékik: A ki közületek nem bűnös, az vesse rá először a követ.
8. És újra lehajolván, írt vala a földre.
9. Azok pedig ezt hallván és a lelkiismeret által vádoltatván, egymásután kimenének a vénektől kezdve mind az utolsóig; és egyedül Jézus maradt vala és az asszony a középen állva.
10. Mikor pedig Jézus felegyenesedék és senkit sem láta az asszonyon kívül, monda néki: Asszony, hol vannak azok a te vádlóid? Senki sem kárhoztatott-é téged?
11. Az pedig monda: Senki, Uram! Jézus pedig monda néki: Én sem kárhoztatlak: eredj el és többé ne vétkezzél!

23. Ő pedig megfordulván, monda Péternek: Távozz tőlem Sátán; bántásomra vagy nékem; mert nem gondolsz az Isten dolgaira, hanem az emberi dolgokra.

13. De jaj néktek képmutató írástudók és farizeusok, mert a mennyeknek országát bezárjátok az emberek előtt; mivelhogy ti nem mentek be, a kik be akarnának menni, azokat sem bocsátjátok be.
14. Jaj néktek képmutató írástudók és farizeusok, mert felemésztitek az özvegyek házát, és színből hosszan imádkoztok; ezért annál súlyosabb lesz a ti büntetéstek.
15. Jaj néktek képmutató írástudók és farizeusok! mert megkerülitek a tengert és a földet, hogy egy pogányt zsidóvá tegyetek; és ha azzá lett, a gyehenna fiává teszitek őt, kétszerte inkább magatoknál.
16. Jaj néktek vak vezérek, a kik ezt mondjátok: Ha valaki a templomra esküszik, semmi az; de ha valaki a templom aranyára esküszik, tartozik az.
17. Bolondok és vakok: mert melyik nagyobb, az arany-é, vagy a templom, a mely szentté teszi az aranyat?
18. És: Ha valaki az oltárra esküszik, semmi az; de ha valaki a rajta levő ajándékra esküszik, tartozik az.
19. Bolondok és vakok: mert melyik nagyobb, az ajándék-é vagy az oltár, a mely szentté teszi az ajándékot?
20. A ki azért az oltárra esküszik, esküszik arra és mindazokra, a mik azon vannak.
21. És a ki a templomra esküszik, esküszik arra és Arra, a ki abban lakozik.
22. És a ki az égre esküszik, esküszik az Isten királyiszékére és arra, ki abban ül.
23. Jaj néktek képmutató írástudók és farizeusok! mert megdézsmáljátok a mentát, a kaprot és a köményt, és elhagyjátok a mik nehezebbek a törvényben, az ítéletet, az irgalmasságot és a hívséget: pedig ezeket kellene cselekedni, és amazokat sem elhagyni.
24. Vak vezérek, a kik megszűritek a szúnyogot, a tevét pedig elnyelitek.
25. Jaj néktek képmutató írástudók és farizeusok! mert megtisztítjátok a pohárnak és tálnak külsejét, belől pedig rakvák azok ragadománynyal és mértékletlenséggel.
26. Vak farizeus, tisztítsd meg előbb a pohár és tál belsejét, hogy külsejük is tiszta legyen.
27. Jaj néktek képmutató írástudók és farizeusok, mert hasonlatosak vagytok a meszelt sírokhoz, a melyek kívülről szépeknek tetszenek, belől pedig holtaknak csontjaival és minden undoksággal rakvák.
28. Épen így ti is, kívülről igazaknak látszotok ugyan az emberek előtt, de belől rakva vagytok képmutatással és törvénytelenséggel.
29. Jaj néktek képmutató írástudók és farizeusok! mert építitek a próféták sírjait és ékesgetitek az igazak síremlékeit.
30. És ezt mondjátok: Ha mi atyáink korában éltünk volna, nem lettünk volna az ő bűntársaik a próféták vérében.
31. Így hát magatok ellen tesztek bizonyságot, hogy fiai vagytok azoknak, a kik megölték a prófétákat.
32. Töltsétek be ti is a ti atyáitoknak mértékét!
33. Kígyók, mérges kígyóknak fajzatai, miképen kerülitek ki a gyehennának büntetését?
34. Annakokáért ímé prófétákat, bölcseket és írástudókat küldök én hozzátok: és azok közül némelyeket megöltök, és megfeszítetek, másokat azok közül a ti zsinagógáitokban megostoroztok és városról-városra üldöztök.
35. Hogy reátok szálljon minden igaz vér, a mely kiömlött a földön, az igaz Ábelnek vérétől Zakariásnak, a Barakiás fiának véréig, a kit a templom és az oltár között megöltetek.
36. Bizony mondom néktek, mindezek reá következnek erre a nemzetségre.
37. Jeruzsálem, Jeruzsálem! Ki megölöd a prófétákat és megkövezed azokat, a kik te hozzád küldettek, hányszor akartam egybegyűjteni a te fiaidat, miképen a tyúk egybegyűjti kis csirkéit szárnya alá; és te nem akartad.
38. Ímé, pusztán hagyatik néktek a ti házatok.
39. Mert mondom néktek: Mostantól fogva nem láttok engem mindaddig, mígnem ezt mondjátok: Áldott, a ki jő az Úrnak nevében!

8. Monda néki Filep: Uram, mutasd meg nékünk az Atyát, és elég nékünk!
9. Monda néki Jézus: Annyi idő óta veletek vagyok, és még sem ismertél meg engem, Filep? a ki engem látott, látta az Atyát; mimódon mondod azért te: Mutasd meg nékünk az Atyát?

19. A főpap azért kérdezé Jézust az ő tanítványai felől, és az ő tudománya felől.
20. Felele néki Jézus: Én nyilván szólottam a világnak, én mindenkor tanítottam a zsinagógában és a templomban, a hol a zsidók mindenünnen összegyülekeznek; és titkon semmit sem szólottam.
21. Mit kérdesz engem? Kérdezd azokat, a kik hallották, mit szóltam nékik: ímé ők tudják, a miket nékik szólottam.
22. Mikor pedig ő ezeket mondja vala, egy a poroszlók közül, a ki ott áll vala, arczul üté Jézust, mondván: így felelsz-é a főpapnak?
23. Felele néki Jézus: Ha gonoszul szóltam, tégy bizonyságot a gonoszságról; ha pedig jól, miért versz engem.

15. Hanem az igazságot követvén szeretetben, mindenestől fogva nevekedjünk Abban, a ki a fej, a Krisztusban;

8. Hanem vesztek erőt, minekutána a Szent Lélek eljő reátok: és lesztek nékem tanúim úgy Jeruzsálemben, mint az egész Júdeában és Samariában és a földnek mind végső határáig.

1. Én is, mikor hozzátok mentem, atyámfiai, nem mentem, hogy nagy ékesszólással, avagy bölcseséggel hirdessem néktek az Isten bizonyságtételét.
2. Mert nem végeztem, hogy egyébről tudjak ti köztetek, mint a Jézus Krisztusról, még pedig mint megfeszítettről.
3. És én erőtlenség, félelem és nagy rettegés közt jelentem meg ti köztetek.
4. És az én beszédem és az én prédikálásom nem emberi bölcseségnek hitető beszédiben állott, hanem léleknek és erőnek megmutatásában:
5. Hogy a ti hitetek ne emberek bölcseségén, hanem Istennek erején nyugodjék

10. És monda Mózes az Úrnak: Kérlek, Uram, nem vagyok én ékesenszóló sem tegnaptól, sem tegnap előttől fogva, sem azóta, hogy szólottál a te szolgáddal; mert én nehéz ajkú és nehéz nyelvű vagyok.

1. A lelki ajándékokra nézve pedig nem akarom, atyámfiai, hogy tudatlanok legyetek.
2. Tudjátok, hogy pogányok voltatok, vitetvén, a mint vitettetek, a néma bálványokhoz.

22. De a Léleknek gyümölcse: szeretet, öröm, békesség, béketűrés, szívesség, jóság, hűség, szelídség, mértékletesség.

9. (Mert a világosságnak gyümölcse minden jóságban és igazságban és valóságban van),
10. Meggondolván, mi legyen kedves az Úrnak.

17. Az idvesség sisakját is fölvegyétek, és a Léleknek kardját, a mely az Isten beszéde:
18. Minden imádsággal és könyörgéssel imádkozván minden időben a Lélek által, és ugyanezen dologban vigyázván minden állhatatossággal és könyörgéssel minden szentekért,
19. Én érettem is, hogy adassék nékem szó számnak megnyitásakor, hogy bátorsággal ösmertessem meg az evangyéliom titkát,

29. Semmi rothadt beszéd a ti szátokból ki ne származzék, hanem csak a mely hasznos a szükséges építésre, hogy áldásos legyen a hallgatóknak.

16. Ne tégy a te felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot.

18. A ki elfedezi a gyűlölséget, hazug ajkú az; és a ki szól gyalázatot, bolond az.

31. Minden mérgesség és fölgerjedés és harag és lárma és káromkodás kivettessék közületek minden gonoszsággal együtt;

5. Ezenképen a nyelv is kicsiny tag és nagy dolgokkal hányja magát. Ímé csekély tűz mily nagy erdőt felgyújt!
6. A nyelv is tűz, a gonoszságnak összessége. Úgy van a nyelv a mi tagjaink között, hogy megszeplősíti az egész testet, és lángba borítja életünk folyását, maga is lángba boríttatván a gyehennától.
7. Mert minden természet, vadállatoké, madaraké, csúszómászóké és vízieké megszelídíthető és meg is szelidíttetett az emberi természet által:
8. De a nyelvet az emberek közül senki sem szelidítheti meg; fékezhetetlen gonosz az, halálos méreggel teljes.
9. Ezzel áldjuk az Istent és Atyát, és ezzel átkozzuk az embereket, a kik az Isten hasonlatosságára teremttettek:
10. Ugyanabból a szájból jő ki áldás és átok. Atyámfiai, nem kellene ezeknek így lenni!
11. Vajjon a forrás ugyan abból a nyílásból csörgedeztet-é édest és keserűt?
12. Avagy atyámfiai, teremhet-é a fügefa olajmagvakat, vagy a szőlőtő fügét? Azonképen egy forrás sem adhat sós és édes vizet.
13. Kicsoda köztetek bölcs és okos? Mutassa meg az ő jó életéből az ő cselekedeteit bölcsességnek szelídségével.

11. Ne szóljátok meg egymást atyámfiai. A ki megszólja atyjafiát, és a ki kárhoztatja atyjafiát, az a törvény ellen szól, és a törvényt kárhoztatja. Ha pedig a törvényt kárhoztatod, nem megtartója, hanem bírája vagy a törvénynek.

11. Feleségeik hasonlóképen tisztességesek, nem patvarkodók, józanok, mindenben hívek legyenek.