A TANÍTÓ CÉLJA

1. Bemutatni, hogy fontos szavainkkal is szolgálni Isten dicsőségét és az emberek áldását.

2. Kihangsúlyozni, milyen hatása van szavainknak saját magunkra és hallgatóinkra.

3. Fontos, hogy szavaink mindenképpen építőek legyenek.

A TANULMÁNY VÁZLATA

I. ISTEN DICSŐÍTÉSE, ÁLDÁSMONDÁS (ZSOLT 9:2–3)

1. Hat-e beszédünkre, ha valóban Jézus az életünk Ura?

2. Hogyan vezethetjük Krisztushoz az embereket szavainkkal?

3. Elárulja-e beszédünk, hogy ki vagy mi irányítja életünket?

II. A SZAVAK EREJE

1. Hogyan erősíti hitünket és építi jellemünket beszédünk?

2. Miért fontos az igazságot szeretettel és jóindulattal elmondani?

III. A SZENTLÉLEK VEZETÉSÉVEL (GAL 5:22–23)

1. A Szentlélek vezetésével hogyan válhat beszédünk hatásos eszközzé a lélekmentés szolgálatában?

2. Hogyan hat bizonyságtételünkre a Jézussal való őszinte, naponkénti kapcsolat?

3. Milyen lenne beszédünk, ha tükrözné a Lélek gyümölcseit?

ÖSSZEFOGLALÁS

A szavak jó és rossz hatása egyaránt erős, ezért kell mondanivalónkat mindig úgy fogalmazni, hogy a másik ember javát tartsuk szem előtt. A Szentlélek segítségével beszédünk szolgálhatja a jellem építését, mások áldását és Isten dicsőítését.

Isten Szavával teremtette meg a világot, majd megalkotta az embert saját képmására. Sokan úgy gondolják, hogy az Isten képmására formáltatás anynyit tesz, mint Isten teremtési munkájának részesévé válni, azaz gyermekeket hozni a világra. Ezen kívül szavainkban is teremtő erő rejlik. Isten képmására teremtett lényekként, szavainkkal „megteremtjük” saját világunkat. Amikor beszélünk, valami létrejön ott, ahol azelőtt nem volt semmi. Fogadalmaink, ígéreteink, bátorító szavaink és parancsaink megteremtik a környezetünkben élők világát. Ha szokás szerint beszédünk kellemes, olyan világot alakítunk ki magunk körül, amelyben a környezetünkben élők azt érzik, hogy biztonság és szeretet veszi körül őket. A helyesen megválasztott szavak által kialakított közegben az élet virul, gyarapodik a szeretet. Ilyen környezet szükségeltetik a fejlődéséhez. A növekedés azonnal megindul, ha a környezet védelmet nyújt, és elegendő táplálékot rejt. Isten Igéje ilyen környezetet teremt elménkben; ezáltal kifejlődhet bennünk a krisztusi indulat.

Ha krisztusi indulat van bennünk, Isten gyermekeiben, szavaink hatása hasonló lesz ahhoz, amit Isten Igéje vitt véghez Jézusban. Beszédünk elhat a bukott emberiséghez, és gyógyulást visz, lelkesít, reményt ad, békét teremt. A gondosan megválogatott és fegyelmezett szavak egyaránt segíthetik a féktelen vagy képzetlen embereket. A helyénvaló szavak életet visznek oda, ahol addig a halál uralkodott, gyülekezetünket segítő közösséggé alakítják, erősítik a szeretet kapcsát, és biztosítják a keresztényi életben való növekedést.

Isten mindig szeretettel mondta el üzenetét, hogy építsen, ne pedig romboljon. Velünk előfordul, hogy beszédünkkel akarjuk lerombolni, amit rossznak tartunk. Dinamit módjára robbanó szavainkkal igyekszünk kiegyenlíteni az állást a küzdő felek között. Csak ritkán fordul elő, hogy Istentől származik az efféle indíttatás. Az elhamarkodott, durva beszéd a legtöbb esetben elfojtja a növekedést, a kemény beszéd ritkán hasznos.

Nagyon gyakran előfordul, hogy bizalmas körben szabadjára engedjük bántó szavainkat, és úgy érezzük, itt nyugodtan kitölthetjük mérgünket. Nem szabad azonban elfelejtenünk, hogy Isten teremtette szeretteinket is – ezt szintén tiszteletben kell tartanunk. A veszekedés, aminek romboló hatása felér egy földcsuszamlás erejével, elpusztíthatja, amit Isten addig kialakított. Mindig tisztelettel beszéljünk! Teremtsünk szavainkkal olyan környezetet, ahol mindenkinek lehet más véleménye, önállósága. A szeretet tiszteletben tartja az egyének másságát. A kapcsolatokban mutatkozó problémák megbeszélésekor hagyjunk elég időt mindegyik fél számára, hogy szellemileg és érzelmileg is fel tudja dolgozni, mit jelent a másik szempontjából is látni a dolgokat.

Egyre inkább megtanulunk Isten szerint beszélni. Legyünk türelmesek saját fejlődésünkkel kapcsolatban, és bízzunk benne, hogy sikerülni fog. Amikor egy kisgyermek megszületik, még nem tud beszélni. Csak sír, bömböl – így próbálja tudatni érzéseit. Bizonyos szempontból a sírással formálja világát. Azért közvetíti környezete felé ezt az ingert, hogy visszajelzést kapjon. A szavak ugyanígy alakítják ki az ember környezetét. Hívő emberként szeretnénk résztvenni az újjáteremtett világ megalkotásában. Olyan világ részesei kívánunk lenni, ahol szeretet, összhang, béke, igazság, remény és kedvesség teremtik meg az új életet. Az ilyen világ megalkotása azt jelenti, hogy olyan egységes nyelvet kell kialakítani, amelyet Isten közösségének minden tagja el tud fogadni. Szükséges, hogy ez a nyelv hozzájáruljon a harmóniához, békéhez, igazsághoz és kedvességhez, hogy mindenki szeretetet és tiszteletet tapasztaljon. A szeretetteljes kapcsolat feltétele, hogy megtanuljuk előre felmérni, milyen hatást gyakorolnak szavaink mások életére.

Tanulmányozásra: Zsolt 9; 1Kor 2:1–5, 13; Jak 3:5–13; 4:11.

Egy angol mondás szerint „a kövek és botok megsebeznek, de a szavak nem árthatnak.”

Talán úgy érezzük, hogyha eleget mondogatjuk gyermekeinknek, talán egyszer csak valaki elhiszi majd. De jól tudjuk, hogy néhány durva szóval mélyebb seb ejthető, mint bottal vagy kővel.

Ha megkérdeznék azoktól, akik a legjobban ismernek: kizárólag a beszédünk, hétköznapi társalgásunk alapján ítéljenek meg, el tudnák-e mondani rólunk, hogy Krisztus követői vagyunk?

A Biblia lapjain sok szó esik a rosszindulatú beszédről, és a felemelő beszédről is. Sajnos, sokan nem gyakorolják, amire Jakab figyelmeztetett a nyelvre vonatkozó hasonlataiban (Jak 3:1–10).

Mennyire ismerjük Barnabást? Ő ajánlotta az apostoloknak, hogy fogadják el Sault (a későbbi Pált). El is kísérte Pált, később pedig János Márkot is misszióútjukra. Barnabás neve azt jelenti: „a bátorítás fia”, és ő éppen ezt a szerepet töltötte be.

Talán nem kap kiemelt posztot, aki bátorítóan beszél, de általában éppen azoktól nyerjük a legtöbb áldást, akik a legkevésbé vannak ennek tudatában.

A Bibliában az áll, hogy a szeretetről ismer majd fel a világ. Határozzuk el: bátorítani fogjuk környezetünket, szeretetben szóljuk az igazságot, az Úr dicsőségére használjuk a beszéd Istentől kapott képességét, hogy mások is megláthassák Istent általunk!

„Ha embereknek vagy angyaloknak nyelvén szólok is, szeretet pedig nincsen énbennem” (1Kor 13:1), az a vége, hogy haszontalan és néha kifejezetten sértő zajt csapok csupán. Miért fontos, bölcs és ajánlatos is, hogy beszédünk „a szükséges építésre… hasznos” (Ef 4:29) legyen? Mennyiben vonatkozik ez az elv arra is, ahogy az evangéliumot hirdetjük? Igyekezzünk, hogy a jövő héten bátorítani tudjunk, akit csak lehet! Beszéljük meg egymással tapasztalatainkat egy hét múlva!