SZOMBATISKOLAI  TANULMÁNY

2. tanulmány   −  2005 július 2 - 8.

 

JÉZUS, AZ ÉRTÉKRENDÜNK URA

E HETI TANULMÁNYUNK: 2Móz 19:5; Róm 3:24; Ef 1:7; 1Móz 2:24; Jób 1:1–5

„Hanem keressétek először Istennek országát, és az ő igazságát; és ezek mind megadatnak néktek” (Mt 6:33).

KULCSGONDOLAT: Az Úr nem azt kéri: életünkben első lehessen az egyenlők között, hanem hogy ne legyen senki, aki hozzá fogható.

KRISZTUS KÉRÉSE. Jézus azt kéri, hogy életünkben Ő álljon az első helyen. Ezt mondja mindenkinek, aki tanítványa akar lenni: „Ha valaki én hozzám jő, és meg nem gyűlöli az ő atyját és anyját, feleségét és gyermekeit, fitestvéreit és nőtestvéreit, sőt még a maga lelkét is, nem lehet az én tanítványom” (Lk 14:26).

Természetesen Jézusnak ezt a kijelentését nem kell szó szerint értenünk. Azt tanítja, hogy szeressük ellenségeinket (Mt 5:44), így magától értetődő, hogy a hozzánk legközelebb állókat, így közvetlen családtagjainkat is szeretnünk kell. Jézus itt nem arra kér, hogy gyűlöljük meg családtagjainkat; inkább egy erősen túlzó hasonlattal hívja fel figyelmünket annak fontosságára, hogy életünkben neki kell adnunk az első helyet. Azt szeretné, ha Ő állna a fontossági sorrend élén, Ő kapná legmélyebb hódolatunkat. Ha figyelembe vesszük, hogy Jézus nem csak Teremtőnk, de Megváltónk is (lásd: 1Pt 1:18–19), akkor felismerjük, milyen sokkal tartozunk neki. Viszonzásul nem kér mást, csak hogy első legyen az életünkben. Hogyan is utasíthatnánk vissza ezt a kérést?
A FÖLD AZ ÚRÉ

Vasárnap július 3.

Olvassuk el az alábbi verseket! Hogyan segíthetnek ezek a gondolatok abban, hogy megértsük Isten szándékát az életünkben?

1Móz 1:1______________________________________________________

2Móz 19:5_____________________________________________________

Ésa 45:18 _____________________________________________________

Zsolt 24:1_____________________________________________________

Zsolt 50:10–11_________________________________________________

Kol 1:16_______________________________________________________

Az Úré az elsőbbség életünk minden területén, mert Isten a Teremtő, mi pedig teremtményei vagyunk. Ebben az összefüggésben érthetjük meg, miért kell neki átadnunk a teljes uralmat más fontos dolgok felett is. Természetesnek tartjuk, hogy egy nemzet vezetőjének nincs joga ahhoz, hogy törvényeket alkosson egy másik ország állampolgárai számára. Franciaország elnöke például nem szólhat bele Paraguay lakóinak életébe.

Az Úr, mint Teremtő Isten a világegyetem egyedüli uralkodója. Akár elismerjük, akár nem, tekintélye és hatalma van felettünk éppúgy, mint ahogy egy adott ország vezetőjének a polgárok felett. Az Úr a föld felelős sáfárává tett, bármit is mondhatunk magunkénak, bármilyen adottsággal rendelkezünk, mindez csak azért lehetséges, mert Isten megteremtette, majd nekünk adta azokat.

Fontos szem előtt tartanunk ezt a gondolatot, mert Isten nem kényszerít arra, hogy az Ő dicsőségére használjuk fel adományait! Szabadnak teremtett, úgy alakíthatjuk ki életünkben a fontossági sorrendet, ahogy akarjuk. Felismerhetjük és teljesíthetjük kérését szavainkkal és életmódunkkal egyaránt, bizonyíthatjuk, hogy fontos nekünk akarata; de mehetünk saját fejünk után is, tehetjük, amihez kedvünk van, ezzel learatva rossz döntéseink keserű következményeit.

Szépen énekelsz? Nagy vagyonnal rendelkezel vagy kiváló szónok, esetleg sikeres gazdálkodó vagy? Bármit is mondhatsz magadénak, bárki is vagy, gondolkodj el azon, hogy minden Istentől származik! Ez segít megérteni, milyen fontos a helyes sorrendet kialakítani az életben. Milyen dolgokon kell változtatnod annak érdekében, hogy valóban Krisztusnak biztosítsd az első helyet?

AZ ÜDVÖZÍTŐ ISTEN

Hétfő július 4.

„Eltöröltem álnokságaidat, mint felleget, és mint felhőt bűneidet; térj én hozzám, mert megváltottalak” (Ésa 44:22).

A tegnapi tanulmányban megvizsgáltuk: Isten igényt tart ránk annak jogán, hogy Ő a Teremtőnk. Ilyen értelemben tehát a tulajdonai vagyunk. Mégis, bukott világunkban önmagában ez sem lenne elegendő indíték arra, hogy neki akarjunk szolgálni, neki akarjuk szentelni életünket és értékrendünket. Kötelezhetne az engedelmességre, mint ahogy a munkáltató engedelmességet vár el alkalmazottjától, de Isten nem akarja, hogy pusztán szigorú kötelességtudatból szolgáljuk. Azt szeretné, hogy tetteinket az iránta érzett szeretet vezérelné. Ne csak úgy szeressük, mint Teremtőnket, aki felettünk áll, hanem mint Üdvözítőnket is, aki életét adta értünk.

Idézzünk fel néhány olyan esetet, amikor csak kötelességből tettünk meg valamit, és olyat is, amikor cselekedeteinket a szeretet vezérelte! Ez az ellentét segít megérteni, hogy mit kíván tőlünk Isten!

A Bibliában világosan olvasható, hogy az Úr nem csak Teremtőnk, de Üdvözítőnk is. Számos igevers említi Jézust, mint Megváltónkat. Krisztus kereszthalálának lényegét valójában lehetetlen megérteni a megváltás gondolata nélkül.

Olvassuk el Róm 3:24; Tit 2:14; 1Pt 1:18–19 és Gal 3:13 verseit! Ezek az igék Krisztus megváltásunkért végzett munkájáról szólnak. Milyen hatással vannak ránk ezek a gondolatok? Arra indítanak, hogy szolgáljuk az Urat, és neki szenteljük tőle kapott ajándékainkat?

A „megvált” és a „megváltás” szó mind az Ó-, mind az Újtestamentumban különböző szavakból ered, amelyek többek között azt jelentik: „visszavásárolni”, „kiváltani”, „megszabadítani”. Ezek a jelentések mind azt az igazságot közvetítik, hogy mit tett Jézus értünk. Tehát nem csak a Teremtőnk, hanem a Megváltónk is. Ő szabadított meg a bűn hatalma alól, végső soron a bűn végleges következményeitől is (lásd: Róm 6:23). Ha kezdjük érteni, mit jelent személyesen nekünk a megváltás, és tapasztaljuk a megváltásból eredő szabadság örömét, könnyebb lesz Isten akaratának alárendelnünk életünk fontossági sorrendjét.

KRISZTUS PÉLDÁJA

Kedd július 5.

Jézus számára az volt a legfontosabb, hogy Atyja akaratát cselekedje. Élete legfontosabb feladata egyszerűen ez volt: megismerni Atyja akaratát, és teljesíteni azt.

Milyen hasonló vonást fedezünk fel az alábbi bibliaversekben? Mi a közös témájuk? Mit árulnak el Jézusról és példamutatásáról az engedelmességgel kapcsolatban?

Jn 4:34________________________________________________________

Jn 6:38________________________________________________________

Lk 22:42_______________________________________________________

Fil 2:8_________________________________________________________

Zsid 10:9______________________________________________________

Jn 17:8________________________________________________________

„Így Krisztus tökéletesen megüresítette magát, semmit sem tervezett a maga számára. Elfogadta Isten rá vonatkozó terveit, s az Atya napról napra tárta fel azokat. Bárcsak annyira Istentől függenénk, hogy életünk egyszerűen akaratának átvitele volna” (Ellen G. White: Jézus élete, 208. old.)!

Krisztus élete csodálatosan példázza, milyen a tökéletes odaszentelődés. Nem csak tettei, de szavai is Istentől származtak.

Ismételjük át újra a mai igéket! Mit üzennek ezek a bibliaversek? Miben változzunk, hogy jobban hasonlíthassunk Jézusra?

NAPIRENDÜNK ELSŐ PONTJA (Lukács 6:46)

Szerda július 6.

Mit kérdez Jézus hallgatóitól a Hegyi beszéd végén (Lk 6:46)? Megváltozna az életünk, ha mindent Jézus kérése szerint tennénk?

Az engedelmesség bizonyítja, hogy elfogadtuk Jézust Megváltónknak és Urunknak. Az Ő akarata lesz a mi akaratunk, és tervei a mi terveink. Megmentő kegyelmére válaszként szeretettel átadjuk Istennek az irányítást életünk minden területén.

Végzetes csapdába kerülhetünk, ha Urunknak nevezzük Jézust, de napirendünk kialakításában gyakorlatilag nem lesz az életünk Ura. Könnyen lefoglalhat, hogy részletesen kidolgozzuk saját időbeosztásunkat, ahelyett, hogy megkérnénk Istent: uralja és felügyelje minden tevékenységünket. Kérjük minden nap, hogy áldja meg már elkészített terveinket! Ellen White egyszerű tanácsot ad azoknak, akik elfogadták Jézust Megváltójuknak és Uruknak: „Összes terveteket neki rendeljétek alá, hogy megvalósítsátok vagy feladjátok, ahogy gondviselése akarja. Így adjátok át, ajánljátok fel Istennek napról napra életeteket, hogy az mindinkább átalakuljon, és hasonlóvá legyen Krisztus életéhez” (Ellen G. White: Jézushoz vezető út, 20. kiadás, 52. old.).

Figyeljük meg az alábbi bibliai szereplők történeteit! Hogyan ütközött Isten életükre vonatkozó terve saját akaratukkal?

2Móz 2:11–15__________________________________________________

Jer 1:4–10_____________________________________________________

2Tim 4:10_____________________________________________________

Mt 19:16–22 ___________________________________________________

Látunk hasonlóságot önmagunk és a történetek szereplői között? Vajon mi lehet az oka, hogy néhány történet jól, néhány pedig rosszul végződik?

JÉZUSSAL KEZDJÜK NAPJAINKAT   (Márk 1:35; Zsoltár 5:1–3)!

Csütörtök július 7.

Az Úr Jézus Krisztus bemutatta, mennyire fontos a nap kezdetén először Istent keresni. Márk feljegyzi: „Kora reggel pedig, még szürkületkor, fölkelvén, kiméne, és elméne egy puszta helyre és ott imádkozék” (Mk 1:35). „A hajnal gyakran félreeső helyen találta, elmélkedve, az írásokat kutatva vagy imádkozva. E csendes órák után visszatért otthonába, hogy végezze kötelességét, és példát adjon a türelmes munkára” (Ellen G. White: Jézus élete, 66. old.). Kövessük Urunk példáját! Jól tesszük, ha mindig az Urat követve járunk (lásd: Zsolt 16:8). Az is helyénvaló, ha az imádságra elkülönítünk egy bizonyos időszakot. Dávid imádkozott reggel, délben és este (lásd: Zsolt 55:18). Dániel is így tett (lásd: Dán 6:10).

Olvassuk el a zsoltáros imáját (Zsolt 5:1–3)! Miért olyan fontos a reggel, amikor figyelmünket különleges módon irányíthatjuk az Úrra? Milyen jelentősége van az ébredés idejének az Úrral való közösségünk szempontjából?

A legtöbb keresztény elvben egyetért azzal, hogy fontos az Úrral való közösség, és ez legyen napjaink első feladata. A gyakorlati kivitelezéssel azonban már sokaknak gondja akad. A késő éjszakai tevékenységek vagy a kora reggeli feladatok könnyen kiszorítják az Úrral való közösség idejét. Így az Istennel töltött idő gyakran csak utólagos reakció: felkiáltunk hozzá, amikor a dolgok rosszul mennek. Nem tekintünk előre, és nem keressük az Urat még napi teendőink komoly kihívása előtt. Sokak lelki élete súlyos kárt szenved, mert nem fordítják ezt az igen fontos időszakot imádságra, bibliaolvasásra vagy az Ige feletti elmélkedésre. Mint ahogy a reggeli nélkül hamar elfogy a „fizikai üzemanyag”, a reggeli áhítat elmulasztásával hamarosan észreveszed, hogy hiányzik a „lelki üzemanyag”, ami erőt adna a kísértésekkel szemben, amelyekkel az ellenség gyakran keresztezi utadat (lásd: 1Pt 5:8).

Milyen dolgok akadályozhatnak a rendszeres reggeli áhítat megtartásában? Miért ne határozhatnánk el most, hogy kihasználjuk ezt az értékes időszakot? Ápoljuk közösségünket az Úrral minden napunk kezdetén!

 

Péntek július 8.

TOVÁBBI TANULMÁNYOZÁSRA: Érdemes végiggondolni, hány olyan személyt említ a Szentírás, akik életükben az első helyet átadták Istennek, és engedték, hogy Ő legyen fontossági sorrendjük Ura. Gondoljunk Máriának, Jézus anyjának életére! Olvassuk el Lk 1:26–38 verseit, és figyeljük meg, mit válaszolt Isten kérésére!

Megjegyzés: A XXI. században nem népszerű gondolat, hogy életünket alárendeljük valaki másnak. Ki-ki maga akarja irányítani saját sorsát, uralni életét. A keresztényeknek azonban más a véleményük. Isten hív, hogy éljünk az Ő uralma alatt. Ő a Megváltónk, aki szeret, és életét adta értünk. Uralma szabadságot jelent, nem rabságot. Nem rabszolgáiként kezel, hanem gyermekeiként szeret.

BESZÉLGESSÜNK RÓLA!

  1. Hogyan követhetjük Jézus példáját, aki „semmit sem tervezett a maga számára”, hanem egyszerűen engedte, hogy az Atya irányítsa lépéseit? Soroljunk fel néhány gyakorlati példát, hogyan lehet megvalósítani ezt az életszemléletet! Gondolatainkról beszélgessünk csoportunk tagjaival is!

  2. Vizsgáljuk meg életünk két fontos területét: a családot és az anyagiakat! Milyen tettekkel ismerhetjük el Jézus uralmát ezekben a kérdésekben?

  3. Keressünk a Szentírásban olyan igéket, amelyek Krisztus bűneinkért hozott áldozatáról szólnak! Ezt követően röviden foglaljuk össze a lényegét! Lehetőség szerint néhányan olvassák fel, amit írtak! Létezhet-e nagyszerűbb ösztönző erő az Úr szolgálatára, mint Krisztus áldozata?