bibliaversek gyüjteménye

2. tanulmányhoz  −  2005 július 2 - 8.

JÉZUS, AZ ÉRTÉKRENDÜNK URA

Máté 5,44.

  1. Én pedig azt mondom néktek: Szeressétek ellenségeiteket, áldjátok azokat, a kik titeket átkoznak, jót tegyetek azokkal, a kik titeket gyűlölnek, és imádkozzatok azokért, a kik háborgatnak és kergetnek titeket.

I. Pét. 1,18-19.

  1. Tudván, hogy nem veszendő holmin, ezüstön vagy aranyon váltattatok meg a ti atyáitoktól örökölt hiábavaló életetekből;
  2. Hanem drága véren, mint hibátlan és szeplőtlen bárányén, a Krisztusén:

   Vasárnap 

I. Móz. 1,1.

  1. Kezdetben teremté Isten az eget és a földet.

II. Móz. 19,5.

  1. Mostan azért ha figyelmesen hallgattok szavamra és megtartjátok az én szövetségemet, úgy ti lesztek nékem valamennyi nép közt az enyéim; mert enyim az egész föld.

Ésa. 45,18.

  1. Mert így szól az Úr, a ki az egeket teremté; Ő az Isten, a ki alkotá a földet és teremté azt és megerősíté; nem hiába teremté azt, hanem lakásul alkotá: Én vagyok az Úr és több nincsen!

Zsolt. 24,1.

  1. Az Úré a föld s annak teljessége; a föld kereksége s annak lakosai.

Zsolt. 50,10-11.

  1. Mert enyém az erdőnek minden vadja, a barmok az ezernyi hegyeken.
  2. Ismerem a hegyeknek minden szárnyasát, és a mező állatai tudva vannak nálam.

Kol. 1,16.

  1. Mert Ő benne teremtetett minden, a mi van a mennyekben és a földön, láthatók és láthatatlanok, akár királyi székek, akár uraságok, akár fejedelemségek, akár hatalmasságok; mindenek Ő általa és Ő reá nézve teremttettek;

   Hétfő 

Róm. 3,24.

  1. Megigazulván ingyen az ő kegyelméből a Krisztus Jézusban való váltság által,

Tit. 2,14.

  1. A ki önmagát adta mi érettünk, hogy megváltson minket minden hamisságtól, és tisztítson önmagának kiváltképen való népet, jó cselekedetekre igyekezőt.

I. Pét. 1,18-19.

  1. Tudván, hogy nem veszendő holmin, ezüstön vagy aranyon váltattatok meg a ti atyáitoktól örökölt hiábavaló életetekből;
  2. Hanem drága véren, mint hibátlan és szeplőtlen bárányén, a Krisztusén:

Gal. 3,13.

  1. Krisztus váltott meg minket a törvény átkától, átokká levén érettünk; mert meg van írva: Átkozott minden, a ki fán függ:

Róm. 6,23.

  1. Mert a bűn zsoldja halál; az Isten kegyelmi ajándéka pedig örök élet a mi Urunk Krisztus Jézusban.

   Kedd 

Ján. 4,34.

  1. És én láttam, és bizonyságot tettem, hogy ez az Isten Fia.

Ján. 6,38.

  1. Mert azért szállottam le a mennyből, hogy ne a magam akaratát cselekedjem, hanem annak akaratát, a ki elküldött engem.

Luk. 22,42.

  1. Mondván: Atyám, ha akarod, távoztasd el tőlem e pohárt; mindazáltal ne az én akaratom, hanem a tiéd legyen!

Fil. 2,8.

  1. És mikor olyan állapotban találtatott mint ember, megalázta magát, engedelmes lévén halálig, még pedig a keresztfának haláláig.

Zsid. 10,9.

  1. Ekkor ezt mondotta: Ímé itt vagyok, hogy cselekedjem a te akaratodat. Eltörli az elsőt, hogy meghagyja a másodikat,

Ján. 17,8.

  1. Mert ama beszédeket, a melyeket nékem adtál, ő nékik adtam; és ők befogadták, és igazán megismerték, hogy én tőled jöttem ki, és elhitték, hogy te küldtél engem.

   Szerda 

Luk. 6,46.

  1. Miért mondjátok pedig nékem: Uram! Uram! ha nem mívelitek, a miket mondok?

II. Móz. 2,11-15.

  1. Lőn pedig azokban a napokban, mikor Mózes felnevekedék, kiméne az ő atyjafiaihoz és látá az ő nehéz munkájokat s látá, hogy egy Égyiptombeli férfi üt vala egy héber férfit az ő atyjafiai közűl.
  2. Mikor ide-oda tekinte és látá hogy senki sincs, agyonüté az Égyiptombelit és elrejté azt a homokba.
  3. Másnap is kiméne és ímé két héber férfi veszekedik vala. És monda annak a ki bűnös vala: Miért vered a te atyádfiát?
  4. Az pedig monda: Kicsoda tett téged fő emberré és bíróvá mi rajtunk? Talán engem is meg akarsz ölni, mint megöléd az égyiptomit? Mózes pedig megfélemlék és monda: Bizony kitudódott a dolog.
  5. A Faraó is meghallá azt a dolgot és Mózest halálra keresteti vala: de elfuta Mózes a Faraó elől és lakozék Midián földén; leűle pedig egy kútnál.

Jer. 1,4-10.

  1. Szóla pedig az Úr nékem, mondván:
  2. Mielőtt az anyaméhben megalkottalak, már ismertelek, és mielőtt az anyaméhből kijövél, megszenteltelek; prófétának rendeltelek a népek közé.
  3. És mondék: Ah, ah Uram Isten! Ímé, én nem tudok beszélni; hiszen ifjú vagyok én!
  4. Az Úr pedig monda nékem: Ne mondd ezt: Ifjú vagyok én; hanem menj mind azokhoz, a kikhez küldelek téged, és beszéld mindazt, a mit parancsolok néked.
  5. Ne félj tőlök, mert én veled vagyok, hogy megszabadítsalak téged! mond az Úr.
  6. És kinyújtá az Úr az ő kezét, és megilleté számat, és monda nékem az Úr: Ímé, az én igéimet adom a te szádba!
  7. Lásd, én e mai napon népek fölé és országok fölé rendellek téged, hogy gyomlálj, irts, pusztíts, rombolj, építs és plántálj!

II. Tim. 4,10.

  1. Mert Démás engem elhagyott, e jelen való világhoz ragaszkodván, és elment Thessalónikába: ....

Máté 19,16-22.

  1. És ímé hozzá jövén egy ember, monda néki: Jó mester, mi jót cselekedjem, hogy örök életet nyerjek?
  2. Ő pedig monda néki: Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak egy, az Isten. Ha pedig be akarsz menni az életre, tartsd meg a parancsolatokat.
  3. Monda néki: Melyeket? Jézus pedig monda: Ezeket: Ne ölj; ne paráználkodjál; ne lopj; hamis tanubizonyságot ne tégy;
  4. Tiszteld atyádat és anyádat; és: Szeresd felebarátodat, mint temagadat.
  5. Monda néki az ifjú: Mindezeket megtartottam ifjúságomtól fogva; mi fogyatkozás van még bennem?
  6. Monda néki Jézus: Ha tökéletes akarsz lenni, eredj, add el vagyonodat, és oszd ki a szegényeknek; és kincsed lesz mennyben; és jer és kövess engem.
  7. Az ifjú pedig e beszédet hallván, elméne megszomorodva; mert sok jószága vala.

   Csütörtök 

Zsolt. 16,8.

  1. Az Úrra néztem szüntelen; mert jobb kezem felől van, meg nem rendülök.

Zsolt. 55,18.

  1. Estve, reggel és délben panaszkodom és sóhajtozom, és ő meghallja az én szómat.

Dán. 6,10.

  1. Dániel pedig, a mint megtudta, hogy megiratott az írás, beméne az ő házába; és az ő felső termének ablakai nyitva valának Jeruzsálem felé; és háromszor napjában térdeire esék, könyörge és dícséretet tőn az ő Istene előtt, a miként azelőtt cselekszik vala.

Zsolt. 5,1-3.

  1. Az éneklőmesternek a nehilótra, Dávid zsoltára.
  2. Uram, figyelmezz szavaimra; értsd meg az én sóhajtásomat!
  3. Ügyelj az én kiáltásom szavára, én Királyom és én Istenem; mert én hozzád imádkozom!

I. Pét. 5,8.

  1. Józanok legyetek, vigyázzatok; mert a ti ellenségetek, az ördög, mint ordító oroszlán szerte jár, keresvén, kit elnyeljen: