SZOMBATISKOLAI  TANULMÁNY

7. tanulmány     2005 május 7 - 13.

 

Tanító melléklet Bibliaiversek Tartalomjegyzék Összesítőlap Főoldal

A TANÍTVÁNYOK KÉPZÉSE

„Ha valaki első akar lenni, legyen mindenek között utolsó és mindeneknek szolgája” (Mk 9:35).

SZEDETT-VEDETT CSOPORT. Egy keresztény magazin felvetése szerint ha egy szakértői bizottság értékelné Krisztus tanítványait, a következőket írhatná róluk: „Simon Péter érzelmileg kiegyensúlyozatlan, hajlamos a dühkitörésre. Andrásnak nincs vezetői képessége. Jakab és János, Zebedeus két fia személyes érdekeit a közösség iránti hűség elé helyezi. Tamás kétkedése rontja a közhangulatot.

Kötelességünknek érezzük tudatni, hogy Máté neve felkerült a Jeruzsálemi Gazdasági Főhivatal feketelistájára. Alfeus fia, Jakab és Taddeus szélsőséges nézeteket vall, mindketten hajlamosak a mániás depresszióra.

Az egyik jelöltben azonban nagyszerű lehetőséget látunk. Kiemelkedő képességekkel bír, találékony… Javasoljuk, hogy Iskariótes Júdás legyen a csoport irányítója, bizalmi embere” (The Baptist Messenger, 1984. szeptember 27.).

A HÉT FŐBB KÉRDÉSEI: Mi ronthatja meg az ember lelkületét? Honnan láthatjuk, hogy a tanítványok lelkileg esendők voltak? Mit mondott Jézus a válásról? Miért törődött a gyerekekkel is? Milyen fontos igazságra mutatott rá az Úr a gazdagságban rejlő veszélyekkel kapcsolatban?

Vasárnap május 8.

NYILVÁNOS KUDARC (Márk 9:14–32)

Péter szeretett volna fennmaradni a hegyen Jézussal, Illéssel és Mózessel (Mk 9:5). Javasolta, hogy építsenek három hajlékot, egyet a Mesternek, egyet Mózesnek és egyet Illésnek. Milyen szép is lett volna, ha Jézus velük maradhat egy ideig a dicsőség fényében! De az Urat hívta küldetése, ezért a hegytetőről, a béke, a bátorítás és a mennyei közösség légköréből vissza kellett térnie a völgybe, a nehezen kezelhető, izzadságszagú, nehéz felfogású, de nagy szükséget látó emberekhez, ahol a munkája volt; a menny dicsőségéből a bukott világ fájdalmai közé, a magasságokból az emberi züllés mélységéig, Mózes és Illés társaságából egy kétségbeesett emberhez, akinek gonosz lélektől gyötört, néma fia habzó szájjal fetreng a földön. Jézusnak ott kellett hagynia a mennyei fényt, hogy lemenjen a csúfos kudarcot vallott tanítványaihoz.

Olvassuk el Mk 9:14–32 verseit! A tanítványok már korábban is elindultak Jézus nélkül, és ki tudták űzni a gonosz lelkeket (lásd: Mk 6:12–13), de ebben az esetben nem. A fent említett igeszakasz szerint mi lehetett a kudarc oka?

A tanítványok többször látták, amint Jézus ördögöket űzött és betegeket gyógyított, és ők is tudtak ilyen csodákat tenni, amikor Jézus parancsára kettesével elindultak. A megszokás hatására azonban könnyelműbbek lettek. Hétköznapivá vált az, amiről korábban azt érezték, hogy csak Isten hatalma által véghezvihető csoda.

„Hitetlenségük, mely kizárta őket a Krisztussal való mélyebb közösségből, valamint felületességük, mellyel a rájuk bízott szent munkát tekintették, okozta vereségüket a sötétség erőivel vívott küzdelemben… Ahhoz, hogy sikerrel vegyenek föl egy ilyen harcot, más lelkülettel kellett munkához látniuk. Hitüket meg kellett erősíteniük hő imával, böjttel, szívbéli megalázkodással. Meg kellett üresíteniük önmagukat énjüktől, be kellett telniük Isten Lelkével és erejével. Komolyság, hit általi könyörgés Istenhez: kizárólag ez biztosíthatja a Szentlélek segítségét a fejedelemségek és hatalmasságok, e világ sötétségének bírói és a világban lakozó gonosz lelkek elleni harchoz” (Ellen G. White: Jézus élete, 363–364. old.).

Milyen területen érezted már, hogy lelki életed kudarcot vallott? Minek tulajdonítod a kudarcot? Lelki életed mely területein kell változtatnod? Milyen elvekre figyeltél fel a mai tanulmányból, a szövegekből, amelyek segíthetnek a változtatásban?

Hétfő május 9.

AZ IGAZI NAGYSÁG (Márk 9:33–50)

Mk 9:32 verse tanulságos, mert bepillantást enged a tanítványok gondolataiba. Ott van velük a Mester, aki az igazságra tanítja őket, de nem azt mondja, amit hallani szeretnének, ezért meg sem kísérlik tovább kérdezni. Ha az igazság nem pontosan az, mint amit hallani szeretnének, akkor inkább elrejtőznek előle. Előfordulhat, hogy mi is éppen ebbe a hibába esünk?

Hogyan láthatjuk ennek a magatartásnak a lelki következményeit, gyümölcseit a következő néhány versben? Hogyan tükrözik szavaik eltávolodásukat Krisztus országának igazi alapelveitől?

_______________________________________________________________

Olvassuk el a mára kijelölt szakaszt! Különösen a 33–37. és 42–50. versekre összpontosítsunk! Jézus nem ugyanarról a témáról beszél mindkét szakaszban, mégis van szavaiban egy hangsúlyos lelki elv, amely minden keresztény számára nagyon fontos. A tanítványok viselkedésében megnyilvánuló lelki probléma gyökerét érinti az, hogy azon versengtek, ki a nagyobb. Mi ez a probléma, és miért olyan lényeges? Milyen más igéket találhatunk a Bibliában, amelyek ugyanezt a gondolatot fejezik ki?

_______________________________________________________________

_______________________________________________________________

_______________________________________________________________

_______________________________________________________________

Az etikai egoizmus egy filozófiai irányzat. Eszerint mindenki igyekezzen a saját céljait elérni, mit sem törődve mások érdekeivel – kivéve, ha azok hozzásegítik saját tervei megvalósításához. Más szóval, az ember csak önmagával törődjön. Ezt a magatartásformát valójában nem is kell tanítani, hiszen ott van a génjeinkben.

Ha nem lenne Isten, sem utolsó ítélet, sem végső számadás, mit hozhatnánk fel az etikai egoizmus védelmében? Miért elfogadhatatlan ez az gondolat a keresztények szemében?

Kedd május 10.

A VÁLÁS KÉRDÉSE (Márk 10:1–12)

Olvassuk el Mk 10:1–12 verseit! Mit hangsúlyoz itt Jézus a válással kapcsolatosan? Mit mondott erről a fájdalmas témáról? Lásd még: Mt 19:1–10 verseit!

A Hetednapi Adventista Egyházban is talán a válás és az újraházasodás kérdése az egyik legvitatottabb pont. Jézus korában is ez volt a helyzet. A zsidóknak csak az Ószövetség állt rendelkezésére, amiben volt egy szakasz, ami heves viták tárgyát képezte: 5Móz 24:1–2: „Ha valaki asszonyt vesz magához, és feleségévé teszi azt, és ha azután nem találja azt kedvére valónak, mivelhogy valami illetlenséget talál benne, és ír néki váló levelet, és kezébe adja azt annak, és elküldi őt házától; És kimegy az ő házából, és elmegy és más férfiúé lesz.” Jézus korában két rabbinikus iskolai irányzat volt: Hillél és Shammai követői. Azon vitatkoztak, hogy mit jelenthet az „illetlenség”. Egyes vélemények szerint olyan hétköznapi dologra is vonatkozhatott ez, mint amikor az asszony odaégeti az ételt, míg mások sokkal szigorúbban közelítették meg a kérdést. Jézus azonban világossá teszi, kizárólag házasságtörés miatt lehetséges a válás.

Figyeljük meg, Jézus eltért Mózes 5. könyvétől, amire vitapartnerei hivatkoztak, és igei alapként inkább Mózes 1. könyve kezdő fejezeteire utalt. Milyen lényeges pontot hangsúlyoz ezekből az igékből? (Ezek alapján, vajon hogyan vélekedett Jézus Mózes 1. könyvének történelmi hitelességéről, tekintélyéről?)

Márktól megtudhatjuk, hogy a tanítványok kérték Jézust, a farizeusoknak adott válaszán túl magyarázza meg nekik jobban gondolatait (Mk 10:10). Jézusnak a házassággal, házasságtöréssel és válással kapcsolatos nézete valójában szöges ellentétben állt a zsidó társadalomban akkor uralkodó nézettel, amely a férjeket és feleségeket más-más alapon ítélte meg. Krisztus szavai azonban azt mutatják, hogy a férfiak és az asszonyok egyaránt vétkesek lehetnek a házasságtörésben.

Hogyan hozhatjuk egyensúlyba egyénileg és gyülekezeti szinten is azt, hogy egyrészt elvárjuk a tagoktól: ragaszkodjanak a házassággal kapcsolatos bibliai mércéhez, ugyanakkor irgalommal bánunk azokkal, akik nem ütik meg a mércét?

Szerda május 11.

GYERMEKEK (Márk 10:13–16)

Márk leírja, hogy Jézus haragra gerjedt amiatt, ahogyan a tanítványok a kisgyermekekkel bántak. Az eredeti görög szó igen erőteljes: felháborodást jelent. Miért viselkedtek így a tanítványok a gyerekekkel? Gondoljunk a korábbi esetekre, ahogy egymással és a pogányokkal bántak (Mk 9:33–34; Mt 15:23)!

A gyermekekkel való kapcsolatunk sokat elárul rólunk. Csak akkor tudunk szót érteni egy gyerekkel, ha kilépünk saját énünk világából, odafigyelünk rá, és igyekszünk megérteni egy teljesen más nézőpontot. A csak önmagukkal foglalkozó emberek tehát nem tudnak közel kerülni a gyerekekhez, de azok sem fordítanak sok időt rájuk, akik minden találkozásból hasznot vagy előnyt akarnak kovácsolni maguknak. Sokat elárul a Mesterről, aki társadalmi helyzetre való tekintet nélkül mindenkinek segített, hogy milyen nyitott volt a gyerekekkel, akik szintén nyílt szívvel fordultak hozzá. A tanítványoknak a gyerekekhez való viszonya pedig mutatja, milyen sokat kellet még növekedniük, hogy ne csak önmagukkal törődjenek, és így áldássá válhassanak mások számára.

Jézus így szólt a tanítványokhoz: „A ki nem úgy fogadja az Isten országát, mint gyermek, semmiképpen sem megy be abba” (Mk 10:15). Mit értett ezen? Hogyan tükrözték szavai azt az alapelvet, amit tanítványainak meg kellett tanulni – amint ez a történet is mutatja? Írjuk le a választ, majd hasonlítsuk össze a válaszokat (lásd még: Mt 6:9; Lk 11:13; Ef 5:8; 1Pt 1:14; 1Jn 5:21)!

Mennyei Atyánk követői is legyenek olyan ártatlanok, nyitottak és alázatosak, bízzanak úgy, mint a kisgyermekek. A kicsik a maguk ártatlanságában a felnőtteknél kevésbé hajlamosak arra, hogy ítélgessenek vagy előítéletet tápláljanak magukban mások iránt. Gyámoltalanok, teljesen a felnőttek segítségére és szeretetére vannak utalva. Nem csoda hát, hogy Jézus azt mondta: legyünk olyanok, mint amilyenek a gyermekek!

Ha leírnánk egy imádságot, amelyben gyermeki hitet kérnénk Istentől, mit sorolnánk fel benne? Mit tehetnénk azért már most, hogy megkaphassuk?

Csütörtök május 12.

A GAZDAGSÁGHOZ VALÓ VISZONY (Márk 10:17–31)

Tanítása utolsó részében Jézus azon a téves nézeten akart változtatni, amely tanítványai fejében élt a gazdaggal kapcsolatban. A tanítványok csodálkozása egyre csak nőtt Jézus szavai hallatán. Egészen addig elfogadták az írástudók és farizeusok értelmezését, miszerint az anyagi jólét és egészség Isten áldásának bizonyítéka, a szegénység és betegség pedig Isten nemtetszését jelzi. Ezért kérdezték meg Jézustól, amikor a születésétől fogva vak emberrel találkoztak, hogy „Mester, ki vétkezett, ez-é vagy ennek szülei, hogy vakon született?” (Jn 9:1–2).

Tanulmányozzuk a gazdag ifjú történetét Mk 10:17–22 verseiben (lásd még: Mt 19:17–22; Lk 18:18–23)! Foglaljuk össze ennek a résznek az alapvető lelki üzenetét!

Gondoljuk végig, milyen sok jó tulajdonsága volt a fiatalembernek! Azonban hiányzott belőle valami, ami talán a legfontosabb. Fiatal volt és energikus (futva jött Jézushoz), tisztelettudó (letérdelt Jézus előtt), fiatal létére tekintélyes vagyonnal rendelkezett. Odafigyelt a lelki dolgokra. Nagyszerű várományosa Isten országának!

Mindenkinek ki kell állni azt a próbát, ha Jézus követője akar lenni, ami elé a gazdag ifjút állította az Úr? Más szóval, mindenkitől elvárható, hogy egész vagyonát adja oda a szegényeknek? Ha nem, miért nem? Mit mondott Jézus a többi gazdag embernek, aki hozzá ment, pl. Zákeusnak (Lk 19:1–9) és Nikodémusnak (Jn 3:1–21)?

E fejezet megértéséhez többféle megoldást is kínál Mk 10:24 verse. A hangsúly nem a gazdagságon van, hanem azon, hogyan viszonyul az ember a gazdagsághoz. Jézus ismerte a gazdag ifjú szívét, és tudta, mi a gyengéje. Azért fordult el Jézustól, mert gazdagsága volt a bálványa. Valószínűleg Jézus nem ezt mondta volna neki, ha nem a gazdagsággal van gondja.

Olvassuk el újra a 24. verset! Mi a rossz abban, ha az ember a gazdagságban bízik? Mi válhat még az ember bálványává? Milyen fontos dologra akar megtanítani ezzel Jézus? Ha saját életünkre gondolunk, milyen szót írhatnánk a gazdagság helyett?

Péntek május 13.

TOVÁBBI TANULMÁNYOZÁSRA: Olvassuk el Ellen G. White: Jézus élete című könyvéből a Szolgálat (360–364. old.), a Ki a nagyobb? (365–375. old.), Jézus megáldja a gyermekeket (431–435. old.) és az Egy fogyatkozásod van (436–440. old.) című fejezeteket!

MEGBESZÉLENDŐ KÉRDÉSEK:

  1. Érdemes megemlíteni az osztályban, hogy vannak olyan kérdések, amelyek még a hívőkben is kételyt ébresztenek Isten iránt, megingatják hitüket, amelyek hatására félnek az Úrra bízni magukat. Mi okozhat ilyen érzéseket? Lehetnek ezek jogosak? Hogyan segíthetünk az embereknek legyőzni kételyeiket, félelmeiket vagy a hitetlenséget?

  2. Említsük meg néhány ember nevét, akiket a világ nagynak tart, vagyis okkal váltak híressé! Mely tulajdonságaik miatt lettek nagyok a világ szemében? Említsünk olyanokat is, akik Isten szemében lettek naggyá! Mely tulajdonságok teszik naggyá az embert Isten szemében? Mi a különbség a két fajta nagyság között? Milyen tanulságot vonhatunk le az összehasonlításból?

  3. E heti tanulmányunkban szó volt arról, hogyan bánunk a gyerekekkel. Kikkel kerülünk még kapcsolatba, akik sem anyagi, sem társadalmi, sem politikai értelemben nem nyújthatnak sokat? Hogyan bánunk velük, és hogyan bánunk azokkal, akiktől valamit remélünk? Mire tanít Krisztus ebben a kérdésben? Milyen jellembeli változás szükséges ahhoz, hogy Krisztus példája szerint élhessünk?

ÖSSZEFOGLALÁS: A héten azzal foglalkoztunk, hogyan kezelte Jézus a követőire jellemző helytelen magatartást. A tanítványok gyakran hibáztak, a Mester mégis szeretettel és türelemmel próbálta változtatni gondolkodásukat és viselkedésüket.

NEM MUNKAKÖRI KÖTELESSÉG – MÉGIS FONTOS!

Larry Huston Hawaii szigetén egy adventista kórházban lelkipásztor. Lelkészi munkája mellett igyekszik mindent megtenni, amivel örömet okozhat, pl. ha arra van szükség, megveszi akár a hotdogot vagy a turmixot is a betegeknek.

Az egyik haldokló a tengerpartra szeretett volna elmenni. Larry segíteni akart neki is, de az orvosok nem engedték, hogy kivigye a kórházból, mert olyan rossz volt a beteg állapota. Erre Larry kitalálta, hogy ő megy el helyette. Elhatározását tett követte, és a partra érve nyugágyából alaposan megfigyelt mindent, majd a kórházban részletesen elmesélte, mit látott. Beszélt a nap és a homok melegéről, a határtalanul kéklő tenger zúgásáról és illatáról, a fordros hullámokról, a víz fölött kerengő madarakról. Szavait hallva a beteg elmosolyodott – és Larry épp ezt akarta.

Larry legfőbb feladatának érzi, hogy reményt, fényt vigyen a kórház lakói életébe. Mt 25:45 versét saját szavaival így mondta el másként, hogy kifejezze, mit is gondol  munkájáról: „Éheztem, és hotdogot hoztál nekem, szomjas voltam, és turmixszal itattál. Idegen voltam, és gondomat viselted, beteg voltam és meglátogattál, betegségem a kórházi ágyhoz láncolt, és helyettem mentél ki a tengerpartra.”

Larry Hustonhoz hasonlóan még sok áldozatkész önkéntes és egészségügyi dolgozó igyekszik örömet vinni az adventista kórházak betegeinek életébe úgy Amerikában, mint a világ más pontjain. Rengeteg szomorú, reményt vesztett embernek segítenek.

Lindát lélegeztető géppel tartják életben, mert izomsorvadása van. Havonta egyszer kezelésre viszik a közeli adventista kórházba, és csak akkor, út közben láthatja egy kicsit a világot – a parkokat és az egészséges gyerekeket. Nem is csoda, hogy alig várja a kezelések napját. A kórházban két ápolónő is észrevette ezt, és azon gondolkodtak, hogyan is tudnák felvidítani – ha csak egy rövid időre is – a kislány szomorú életét. Kitalálták, hogy egy decemberi estén körbeviszik kocsival, és így ő is megcsodálhatja a karácsonyi fényekkel feldíszített várost. A kórház dolgozói kapcsolatba léptek az egyik mentőtársasággal, akik felajánlották egy mentőjüket erre a célra, minden ellenszolgáltatás nélkül. Néhány hétig tartó szervezés után végre eljött a várva várt este. Elmentek Lindához, akinek már a látogatás is nagy meglepetést okozott. Nem mentek üres kézzel: ajándékokat is vittek, karácsonyi dalokat énekeltek neki. A kislány arca ragyogott a boldogságtól, hát még akkor, amikor megtudta, hogy karácsonyi városnézésre is elmehet. Életre szóló ajándék, feledhetetlen élmény volt a számára. Azért lehetett ebben része, mert ápolói kötelező munkájuk végzésén túl, őszintén örömet akartak szerezni neki. „Linda sehova nem mehet kirándulni. Igaz, alig tud beszélni, mégis látszott rajta, hogy élete legszebb napja volt az. Az akkor készült képek még mindig ott vannak szobája falán. El sem tudom mondani, milyen nagy örömet okozott Lindának – és nekünk is – ez a karácsonyi meglepetés” – mesélte az egyik ápoló.

Heather Preston Wheeler az Adventista Egészségügyi Szolgálat kommunikációs koordinátora, Regina Erickson pedig az Adventista Egészségügyi Szolgálat ügyvezető igazgatója.