bibliaversek gyüjteménye

7. tanulmányhoz   2005 május 7 - 13.

Tanulmány Tanító melléklet Tartalomjegyzék Összesítőlap Főoldal

A TANÍTVÁNYOK KIKÉPZÉSE

  Vasárnap 

Márk 9,14-32.

  1. És mikor a tanítványokhoz ment vala, nagy sokaságot láta körülöttök, és írástudókat, a kik azokkal versengenek vala.
  2. És az egész sokaság meglátván õt, azonnal elálmélkodék, és hozzásietvén köszönté õt.
  3. Õ pedig megkérdezé az írástudókat: Mit versengetek ezekkel?
  4. És felelvén egy a sokaságból, monda: Mester, ide hoztam hozzád az én fiamat, a kiben néma lélek van.
  5. És a hol csak elõfogja, szaggatja õt; õ pedig tajtékot túr, a fogát csikorgatja, és elfonnyad. Mondám hát tanítványaidnak, hogy ûzzék ki azt, de nem tudták.
  6. Õ pedig felelvén néki, monda: Óh hitetlen nemzetség, meddig leszek még veletek? Meddig szenvedlek még titeket? Hozzátok õt hozzám.
  7. És hozzá vivék azt; és mihelyt õ meglátta azt, a lélek azonnal szaggatá azt; és leesvén a földre, tajtékot túrván fetreng vala.
  8. És megkérdezé az atyját: Mennyi ideje, hogy ez esett rajta? Az pedig monda: Gyermeksége óta.
  9. És gyakorta veté õt tûzbe is, vízbe is, hogy elveszítse õt; de ha valamit tehetsz, légy segítségül nékünk, könyörülvén rajtunk.
  10. Jézus pedig monda néki: Ha hiheted azt, minden lehetséges a hívõnek.
  11. A gyermek atyja pedig azonnal kiáltván, könnyhullatással monda: Hiszek Uram! Légy segítségül az én hitetlenségemnek.
  12. Jézus pedig mikor látta vala, hogy a sokaság még inkább összetódul, megdorgálá a tisztátalan lelket, mondván néki: Te néma és siket lélek, én parancsolom néked, menj ki belõle, és többé belé ne menj!
  13. És kiáltás és erõs szaggatás között kiméne; az pedig olyan lõn, mint egy halott, annyira, hogy sokan azt mondják vala, hogy meghalt.
  14. Jézus pedig megfogván kezét, fölemelé; és az fölkele.
  15. Mikor pedig bement vala a házba, tanítványai megkérdezék õt külön: Mi miért nem ûzhettük ki azt?
  16. Õ pedig monda nékik: Ez a faj semmivel sem ûzhetõ ki, csupán könyörgéssel és bõjtöléssel.
  17. És onnét kimenvén, Galileán mennek vala át; és nem akará, hogy valaki megtudja.
  18. Mert tanítja vala tanítványait, és ezt mondja vala nékik: Az embernek Fia az emberek kezébe adatik, és megölik õt; de ha megölték, harmadnapra föltámad.
  19. De õk nem értik vala e mondást, és féltek õt megkérdezni.

Márk 6,12-13.

  1. Kimenvén azért, prédikálják vala, hogy térjenek meg.
  2. És sok ördögöt ûznek vala ki, és olajjal sok beteget megkennek és meggyógyítnak vala.

  Hétfõ 

Márk 9,33-50.

  1. És elméne Kaperna
  2. umba. És odahaza megkérdezé õket: Mi felett vetekedtetek egymással az úton?
  3. De õk hallgatának, mert egymás között a felett vetekedtek vala az úton, ki a nagyobb?
  4. És leülvén, odaszólítá a tizenkettõt, és monda nékik: Ha valaki elsõ akar lenni, legyen mindenek között utolsó és mindeneknek szolgája.
  5. És elõfogván egy gyermeket, közéjök állatá azt; és ölébe vévén azt, monda nékik:
  6. A ki az ilyen gyermekek közül egyet befogad az én nevemben, engem fogad be; és a ki engem befogad, nem engem fogad be, hanem azt, a ki engem elbocsátott.
  7. János pedig felele néki, mondván: Mester, látánk valakit, a ki a te neveddel ördögöket ûz, a ki nem követ minket; és eltiltók õt, mivelhogy nem követ minket.
  8. Jézus pedig monda: Ne tiltsátok el õt; mert senki sincs, a ki csodát tesz az én nevemben és mindjárt gonoszul szólhatna felõlem.
  9. Mert a ki nincs ellenünk, mellettünk van.
  10. Mert a ki innotok ád egy pohár vizet az én nevemben, mivelhogy a Krisztuséi vagytok, bizony mondom néktek, el nem veszti az õ jutalmát.
  11. A ki pedig megbotránkoztat egyet ama kicsinyek közül, a kik én bennem hisznek, jobb annak, ha malomkövet kötnek a nyakára, és a tengerbe vetik.
  12. És ha megbotránkoztat téged a te kezed, vágd le azt: jobb néked csonkán bemenned az életre, mint két kézzel menned a gyehennára, a megolthatatlan tûzre.
  13. A hol az õ férgök meg nem hal, és tüzök el nem aluszik.
  14. És ha a te lábad botránkoztat meg téged, vágd le azt: jobb néked sántán bemenned az életre, mint két lábbal vettetned a gyehennára, a megolthatatlan tûzre.
  15. A hol az õ férgök meg nem hal, és tüzök el nem aluszik.
  16. És ha a te szemed botránkoztat meg téged, vájd ki azt: jobb néked félszemmel bemenned az Isten országába, mint két szemmel vettetned a tüzes gyehennára.
  17. A hol az õ férgök meg nem hal, és tüzök el nem aluszik.
  18. Mert mindenki tûzzel sózatik meg, és minden áldozat sóval sózatik meg.
  19. Jó a só: de ha a só ízét veszti, mivel adtok ízt néki? Legyen bennetek só, és legyetek békében egymással.

  Kedd 

Márk 10,1-12.

  1. Onnan pedig felkelvén Judea határaiba méne, a Jordánon túl való részen által; és ismét sokaság gyûl vala hozzá; õ pedig szokása szerint ismét tanítja vala õket.
  2. És a farizeusok hozzámenvén megkérdezék tõle, ha szabad-é férjnek feleségét elbocsátani, kísértvén õt.
  3. Õ pedig felelvén, monda nékik: Mit parancsolt néktek Mózes?
  4. Õk pedig mondának: Mózes megengedte, hogy válólevelet írjunk, és elváljunk.
  5. És Jézus felelvén, monda nékik: A ti szívetek keménysége miatt írta néktek ezt a parancsolatot;
  6. De a teremtés kezdete óta férfiúvá és asszonnyá teremté õket az Isten.
  7. Annakokáért elhagyja az ember az õ atyját és anyját; és ragaszkodik a feleségéhez,
  8. És lesznek ketten egy testté! Azért többé nem két, hanem egy test.
  9. Annakokáért a mit az Isten egybe szerkesztett, ember el ne válaszsza.
  10. És odahaza az õ tanítványai ismét megkérdezék õt e dolog felõl.
  11. Õ pedig monda nékik: A ki elbocsátja feleségét és mást vesz el, házasságtörést követ el az ellen.
  12. Ha pedig a feleség hagyja el a férjét és mással kel egybe, házasságtörést követ el.

Máté 19,1-10.

  1. És lõn, mikor elvégezte Jézus e beszédeket, elméne Galileából, és méne Júdeának határaiba a Jordánon túl;
  2. És követé õt nagy sokaság, és meggyógyítá ott õket.
  3. És hozzá menének a farizeusok, kisértvén õt és mondván: Szabad-é az embernek az õ feleségét akármi okért elbocsátani?
  4. Õ pedig felelvén, monda: Nem olvastátok-é, hogy a teremtõ kezdettõl fogva férfiúvá és asszonynyá teremté õket,
  5. És ezt mondá: Annak okáért elhagyja a férfiú atyját és anyját; és ragaszkodik feleségéhez, és lesznek ketten egy testté.
  6. Úgy hogy többé nem kettõ, hanem egy test. A mit azért az Isten egybeszerkesztett, ember el ne válaszsza.
  7. Mondának néki: Miért rendelte tehát Mózes, hogy válólevelet kell adni, és úgy bocsátani el az asszonyt?
  8. Monda nékik: Mózes a ti szívetek keménysége miatt engedte volt meg néktek, hogy feleségeiteket elbocsássátok; de kezdettõl fogva nem így volt.
  9. Mondom pedig néktek, hogy a ki elbocsátja feleségét, hanemha paráznaság miatt, és mást vesz el, házasságtörõ; és a ki elbocsátottat vesz el, az is házasságtörõ.
  10. Mondának néki tanítványai: Ha így van a férfi dolga az asszonynyal, nem jó megházasodni.

  Szerda 

Márk 10,13-16.

  1. Ekkor gyermekeket hozának hozzá, hogy illesse meg õket; a tanítványok pedig feddik vala azokat, a kik hozák.
  2. Jézus pedig ezt látván, haragra gerjede és monda nékik: Engedjétek hozzám jõni a gyermekeket és ne tiltsátok el õket; mert ilyeneké az Istennek országa.
  3. Bizony mondom néktek: A ki nem úgy fogadja az Isten országát, mint gyermek, semmiképen sem megy be abba.
  4. Aztán ölébe vevé azokat, és kezét rájok vetvén, megáldá õket.

Márk 9,33-34.

  1. És elméne Kapernaumba. És odahaza megkérdezé õket: Mi felett vetekedtetek egymással az úton?
  2. De õk hallgatának, mert egymás között a felett vetekedtek vala az úton, ki a nagyobb?

Máté 15,23.

  1. Õ pedig egy szót sem felele néki. És az õ tanítványai hozzá menvén, kérik vala õt, mondván: Bocsásd el õt, mert utánunk kiált.

Máté 6,9.

  1. Ti azért így imádkozzatok: Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, szenteltessék meg a te neved;

Luk. 11,13.

  1. Ha azért ti gonosz létetekre tudtok a ti fiaitoknak jó ajándékokat adni, mennyivel inkább ád a ti mennyei Atyátok Szent Lelket azoknak, a kik tõle kérik.

Eféz. 5,8.

  1. Mert valátok régen sötétség, most pedig világosság az Úrban: mint világosságnak fiai úgy járjatok.

I. Pét. 1,14.

  1. Mint engedelmes gyermekek ne szabjátok magatokat a ti elõbbi kívánságaitokhoz, a melyek tudatlanságotok alatt voltak bennetek;

I. Ján. 5,21.

  1. Fiacskáim, oltalmazzátok meg magatokat a bálványoktól. Ámen.

  Csütörtök 

Márk. 10,17-31.

  1. És mikor útnak indult vala, hozzá futván egy ember és letérdelvén elõtte, kérdezi vala õt: Jó Mester, mit cselekedjem, hogy az örökéletet elnyerhessem?
  2. Jézus pedig monda néki: Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak egy, az Isten.
  3. A parancsolatokat tudod: Ne paráználkodjál; ne ölj; ne lopj; hamis tanubizonyságot ne tégy, kárt ne tégy; tiszteljed atyádat és anyádat.
  4. Az pedig felelvén, monda néki: Mester, mindezeket megtartottam ifjúságomtól fogva.
  5. Jézus pedig rátekintvén, megkedvelé õt, és monda néki: Egy fogyatkozásod van; eredj el, add el minden vagyonodat, és add a szegényeknek, és kincsed lesz mennyben; és jer, kövess engem, felvévén a keresztet.
  6. Az pedig elszomorodván e beszéden, elméne búsan; mert sok jószága vala.
  7. Jézus pedig körültekintvén, monda tanítványainak: Mily nehezen mennek be az Isten országába, a kiknek gazdagságuk van!
  8. A tanítványok pedig álmélkodának az õ beszédén; de Jézus ismét felelvén, monda nékik: Gyermekeim, mily nehéz azoknak, a kik a gazdagságban bíznak, az Isten országába bemenni!
  9. Könnyebb a tevének a tû fokán átmenni, hogynem a gazdagnak az Isten országába bejutni.
  10. Azok pedig még inkább álmélkodnak vala, mondván magok között: Kicsoda idvezülhet tehát?
  11. Jézus pedig rájuk tekintvén, monda: Az embereknél lehetetlen, de nem az Istennél; mert az Istennél minden lehetséges.
  12. És Péter kezdé mondani néki: Ímé, mi elhagytunk mindent, és követtünk téged.
  13. Jézus pedig felelvén, monda: Bizony mondom néktek, senki sincs, a ki elhagyta házát, vagy fitestvéreit, vagy nõtestvéreit, vagy atyját, vagy anyját, vagy feleségét, vagy gyermekeit, vagy szántóföldeit én érettem és az evangyéliomért,
  14. A ki százannyit ne kapna most ebben az idõben, házakat, fitestvéreket, nõtestvéreket, anyákat, gyermekeket és szántóföldeket, üldözésekkel együtt; a jövendõ világon pedig örök életet.
  15. Sok elsõk pedig lesznek utolsók, és sok utolsók elsõk.

Máté 19,17-22.

  1. Õ pedig monda néki: Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak egy, az Isten. Ha pedig be akarsz menni az életre, tartsd meg a parancsolatokat.
  2. Monda néki: Melyeket? Jézus pedig monda: Ezeket: Ne ölj; ne paráználkodjál; ne lopj; hamis tanubizonyságot ne tégy;
  3. Tiszteld atyádat és anyádat; és: Szeresd felebarátodat, mint temagadat.
  4. Monda néki az ifjú: Mindezeket megtartottam ifjúságomtól fogva; mi fogyatkozás van még bennem?
  5. Monda néki Jézus: Ha tökéletes akarsz lenni, eredj, add el vagyonodat, és oszd ki a szegényeknek; és kincsed lesz mennyben; és jer és kövess engem.
  6. Az ifjú pedig e beszédet hallván, elméne megszomorodva; mert sok jószága vala.

Luk. 18,18-23.

  1. És megkérdé õt egy fõember, mondván: Jó Mester, mit cselekedjem, hogy az örökéletet elnyerhessem?
  2. Monda pedig néki Jézus: Miért mondasz engem jónak? Nincs senki jó, csak egy, az Isten.
  3. A parancsolatokat tudod: Ne paráználkodjál; ne ölj; ne lopj; hamis tanubizonyságot ne tégy; tiszteld atyádat és anyádat.
  4. Az pedig monda: Mindezeket ifjúságomtól fogva megtartottam.
  5. Jézus ezeket hallván, monda néki: Még egy fogyatkozás van benned: Add el mindenedet, a mid van, és oszd el a szegényeknek, és kincsed lesz mennyországban; és jer, kövess engem.
  6. Az pedig ezeket hallván, igen megszomorodék; mert igen gazdag vala.

Luk. 19,1-9.

  1. És bemenvén, általméne Jerikhón.
  2. És ímé vala ott egy ember, a kit nevérõl Zákeusnak hívtak; és az fõvámszedõ vala, és gazdag.
  3. És igyekezék Jézust látni, ki az; de a sokaságtól nem láthatá, mivelhogy termete szerint kis ember volt.
  4. És elõre futván felhága egy eperfüge fára, hogy õt lássa; mert arra vala elmenendõ.
  5. És mikor arra a helyre jutott, feltekintvén Jézus, látá õt, és monda néki: Zákeus, hamar szállj alá; mert ma nékem a te házadnál kell maradnom.
  6. És sietve leszálla, és örömmel fogadá õt.
  7. És mikor ezt látták, mindnyájan zúgolódának, mondván hogy: Bûnös emberhez ment be szállásra.
  8. Zákeus pedig elõállván, monda az Úrnak: Uram, ímé minden vagyonomnak felét a szegényeknek adom, és ha valakitõl valamit patvarkodással elvettem, négy annyit adok helyébe.
  9. Monda pedig néki Jézus: Ma lett idvessége ennek a háznak! mivelhogy õ is Ábrahám fia.

Ján. 3,1-21.

  1. Vala pedig a farizeusok közt egy ember, a neve Nikodémus, a zsidók fõembere:
  2. Ez jöve Jézushoz éjjel, és monda néki: Mester, tudjuk, hogy Istentõl jöttél tanítóul; mert senki sem teheti e jeleket, a melyeket te teszel, hanem ha az Isten van vele.
  3. Felele Jézus és monda néki: Bizony, bizony mondom néked: ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja az Isten országát.
  4. Monda néki Nikodémus: Mimódon születhetik az ember, ha vén? Vajjon bemehet-é az õ anyjának méhébe másodszor, és születhetik-é?
  5. Felele Jézus: Bizony, bizony mondom néked: Ha valaki nem születik víztõl és Lélektõl, nem mehet be az Isten országába.
  6. A mi testtõl született, test az; és a mi Lélektõl született, lélek az.
  7. Ne csodáld, hogy azt mondám néked: Szükség néktek újonnan születnetek.
  8. A szél fú, a hová akar, és annak zúgását hallod, de nem tudod honnan jõ és hová megy: így van mindenki, a ki Lélektõl született.
  9. Felele Nikodémus és monda néki: Mimódon lehetnek ezek?
  10. Felele Jézus és monda néki: Te Izráel tanítója vagy, és nem tudod ezeket?
  11. Bizony, bizony mondom néked, a mit tudunk, azt mondjuk, és a mit látunk, arról teszünk bizonyságot; és a mi bizonyságtételünket el nem fogadjátok.
  12. Ha a földiekrõl szóltam néktek és nem hisztek, mimódon hisztek, ha a mennyeiekrõl szólok néktek?
  13. És senki sem ment fel a mennybe, hanemha az, a ki a mennybõl szállott alá, az embernek Fia, a ki a mennyben van.
  14. És a miképen felemelte Mózes a kígyót a pusztában, akképen kell az ember Fiának felemeltetnie.
  15. Hogy valaki hiszen õ benne, el ne veszszen, hanem örök élete legyen.
  16. Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az õ egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen õ benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.
  17. Mert nem azért küldte az Isten az õ Fiát a világra, hogy kárhoztassa a világot, hanem hogy megtartassék a világ általa.
  18. A ki hiszen õ benne, el nem kárhozik; a ki pedig nem hisz, immár elkárhozott, mivelhogy nem hitt az Isten egyszülött Fiának nevében.
  19. Ez pedig a kárhoztatás, hogy a világosság e világra jött, és az emberek inkább szerették a sötétséget, mint a világosságot; mert az õ cselekedeteik gonoszak valának.
  20. Mert minden, a ki hamisan cselekszik, gyûlöli a világosságot és nem megy a világosságra, hogy az õ cselekedetei fel ne fedessenek;
  21. A ki pedig az igazságot cselekszi, az a világosságra megy, hogy az õ cselekedetei nyilvánvalókká legyenek, hogy Isten szerint való cselekedetek.