TANÍTÓI MELLÉKLET

6. tanulmány  −  2005 április 30 - május 6.

Tanulmány Bibliaversek Tartalomjegyzék Összesítőlap Főoldal

JÖVENDÖLÉS JÉZUS SZENVEDÉSÉRŐL

A tanulmány célja

  1. Megmagyarázni, miért volt szükség Jézus szenvedésére és halálára.

  2. Kiemelni, hogy mennyire értékesek vagyunk Isten szemében, és milyen sokba került üdvösségünk.

  3. Megmagyarázni, hogy Krisztus szenvedései képezték messiási küldetése központját.

A tanulmány vázlata

I. A kereszten (Mk 8:31)

  1. Jézus halála siker volt, semmiképpen sem szégyen vagy kudarc.

  2. Jézus halála nélkül élete és tanítói munkássága kevés befolyással bírt volna.

  3. Ha Jézus nem az lett volna, mint aminek állította magát, halálának kis jelentősége lett volna.

II. Krisztus pártatlan magatartása (Mk 7:26-29)

  1. A szír-föníciai asszonnyal folytatott beszélgetés alkalmával Jézus kigúnyolta az emberek magatartását.

  2. Krisztus példája bátorít elhagynunk előítéleteinket.

  3. Az asszony kitartása példa arra nézve, hogy a keresztényeknek miként kell viszonyulniuk az elcsüggesztő körülményekhez.

III. Kicsoda Ő? (Mk 8:27-29)

  1. Nincs jogunk azt állítanunk, hogy Jézus csupán egy egyszerű Jó Ember volt.

  2. Ha elfogadjuk, hogy Jézus volt a Messiás, és hogy isteni eredettel rendelkezett, el kell fogadnunk azt is, hogy szükséges volt szenvednie és meghalnia üdvösségünkért, nekünk pedig követnünk kell az Ő példáját.

  3. Jézus halála hatékony aktus volt üdvösségünket illetően, mivel Ő Isten volt.

Összefoglalás

Sokan azt állítják, hogy Jézus rendkívüli ember volt, kiváló képességű tanító. A keresztények, akik komolyan veszik a Bibliát, igaznak de elégtelennek kell, hogy minősítsék ezen állítást. Jézus nem lehetett volna sem jóságos ember, sem kiváló képességű tanító, ha nem lett volna maga a Messiás, Istennek Fia!

Magyarázat

E heti tanulmányunk Jézusra mint Isten Fiára, a kereszt és a dicsőség Urára összpontosít.

I. Jézus, mindenki és mindenek Ura

Egyetlen egy vallásos személyiség vagy filozófus sem gondolt úgy egységként az emberiségre, ahogyan Jézus. Lévén, hogy Ő a Teremtő és a Megváltó, nem engedte meg egyetlen egy széthúzást előidéző tényezőnek sem (nem, faj, nemzetiség, társadalmi státusz – lásd Gal 3:28), hogy Őközé és népe közé férkőzzék. Az ezen a héten tanulmányozott két csoda aláhúzza a tényt, hogy Jézus nem ismerte ezeket az akadályokat. Az első csodát az képezte, hogy a szír-föníciai asszony odalépett Jézushoz, hogy megkérje: űzze ki lányából a démonokat. Gondolj csak arra a rendkívül nehéz helyzetre, amelyben ez az asszony volt: 1. nő volt, 2. pogány volt, és 3. görögül beszélt. E tulajdonságok a pogányok közt is a legalsó társadalmi lépcsőfokra fokozták le. Mégis, hite és anyai gondoskodása, aggódása arra késztették, hogy Jézushoz menjen. Gyermeke iránt érzett szeretetéhez add hozzá Krisztusba vetett hitét, és máris ígéretes kombináció kerekedik ki belőle. Jézus válasza azonban – első hallásra – szigorúnak tűnik: „Engedd, hogy először a fiak elégíttessenek meg. Mert nem jó a fiak kenyerét elvenni, és az ebeknek vetni” (Mk 7:27).

Az asszony hite túllépett az élet látható dimenzióin. Még ebben a látszólagos elutasításban is észrevette a felvillanó reménysugarat. Elsősorban: Jézus a görög kunaria szót használta, amely a házi kutyákra utal, nem pedig a kuon szót, amely az utcán kóborló, a szemétből evő ebekre vonatkozik. Másodsorban: az asszony nem kért kenyeret, megelégedett a maradékkal. Az üdvözítő hit belekapaszkodik minden Jézus által felajánlott lehetőségbe, legyen az bármennyire is kicsi.

Az asszony lánya meggyógyult, a tanítványok pedig ebből megtanulták, hogy Jézus mindenek és mindenki Ura, és hogy a pogány népek is élvezik kegyelmét.

A második csoda a négyezer ember megvendégelése volt (Mk 8:1-9). Míg a kenyér megsokasítása (az ötezer megvendégelése – Mk 6:35-44) a zsidók közt történt, ez a csoda a „népek” körében valósult meg, bizonyítván, hogy Jézus egyformán szereti a zsidókat és a pogányokat. „Az osztálytagozódás gyűlöletes Isten előtt. Ő az ilyen jellegű dolgokat semmibe veszi. Szemében minden ember lelke egyenértékű... Korra, rangra, nemzetiségre, vallási előjogra való tekintet nélkül mindannyiunkat Magához hív, hogy éljünk” (Ellen G. White, Jézus élete, Advent, Budapest, 1989, 339).

II. Jézus, Isten Fia

„Kinek mondanak engem az emberek?” (Mk 8:27). Az erre a kérdésre megfogalmazott válasz meghatározza sorsunkat. Érdekes, hogy Jézus ezt a kérdést Cézárea Filippiben tette fel, ahol az emberek Baál-imádók voltak, de áldoztak a római és görög mitológia isteneinek is, amiből következik, hogy könnyed életmódot folytattak. Jézus viszont egy megvalósítható alternatívát kínált ezeknek az embereknek.

A tanítványok válasza az elején kitérő volt: egyesek ezt, mások amazt mondtak Róla. Jézus számára azonban irreleváns volt, hogy mit mondanak mások Róla. Az egyén személyes válasza az, ami igazán lényeges. Így hát Jézus újrafogalmazta kérdését: „Ti pedig kinek mondotok engem?” (8:29) Abban a percben pedig Péter a történelem legszebb vallomását tette: „Te vagy a Krisztus”, Isten Fia, a világ Megváltója! (29 vers).

III. Jézus, a Kereszt Embere

Péter vallomása arra indította Jézust, hogy felfedje tanítványa előtt az utat, mely előtte állt. Jézus világunkra jötte, a mennyei trónról való lemondása és az emberi sors felvétele Isten által meghatározott célt követett (lásd Fil 2:5-8). Jézus nem csak azért jött, hogy tanítson, gyógyítson, vagy hogy bemutassa Országát. Eljött közénk, hogy egy kereszten életét áldozza értünk (8. vers). Előre tudta, hogy „sokat kell szenvednie és megvettetnie a vénektől és a főpapoktól és írástudóktól, és megöletnie és harmadnap feltámadnia” (Mk 8:31). A kereszt sértés egyeseknek, misztérium másoknak, de mindig is részét képezte Isten megváltási tervének (Kol 1:19-22). Sátán megpróbál rávenni, hogy mondjunk le a keresztről, hiszen nélküle megvalósíthatatlan az üdvösség (Mk 8:33).

Krisztus, aki helyettünk viselte a keresztet, azt tanácsolja, hogy vegyük vállunkra keresztünket, miközben követjük Őt (34. vers). Nem lehetünk tanítványok, ha elutasítjuk a kereszt hordozását.

IV. Jézus, a dicsőség Ura

A Megdicsőülés Hegyén Péter, Jakab és János látták Jézus dicsőségét, és hallották a szolgálatára adott isteni választ (Mk 9:2-8). Mózes és Illés Jézus mellett voltak; ezek ketten jelképezik a szenteket, akik örökölni fogják Isten Országát: Mózes jelképezte a második eljövetelkor feltámadó összes szentet, míg Illés Jézus azon tanítványait jelképezi, akik életben lesznek a második eljövetelkor, és elragadtatnak Jézussal együtt a mennybe (1Thess 4:16-18). E tapasztalatnak köszönhetően Péter, Jakab és János egy állandó otthonná akarták alakítani a Megdicsőülés Hegyét. A dicsőséget azonban mindig fáradságos munkának kell megelőznie, ami feltételezi a Jézusnak való engedelmességet és az Ő követését.

A tanulmány elmélyítése (Mt 15:21-28; Mk 7:24 – 9:13; Lk 9:28-36; 2Pt 1:16-21).

  1. A vallásos elődök egyik sajnálatos vonása a vallásos büszkeség. Úgy vélik, hogy Isten egyeseket jobban szeret, mint másokat, s ezt az emberek vallási és faji hovatartozása határozza meg. Gondolj egy olyan alkalomra, amikor lemondtál a kényelmedről, hogy segíts valakin, aki fajban, vallásban különbözött tőled. Részesültél-e már más vallású vagy fajú ember segítségében? Ha igen, mondd el a tapasztalatod.

  2. Beköszönt majd az idő vallásos életünkben, amikor mindenikünknek személyesen kell válaszolnia Jézus kérdésére: „Te pedig kinek mondasz engem?” Válaszunk jelentőségteljes úgy jelenünk, mint örök jövendőnk szempontjából. Hogyan érinti e kérdésre megfogalmazott válaszod mindennapi életedet?

  3. Hasonlítsd össze a kereszt felvételének gondolatát (Mk 8:34) a gondjaidnak Jézus kegyelmes gondoskodására való rábízásának gondolatával (Mt 11:28-30). E két szempont egybefonódásának milyen gyakorlati eredményei vannak?

  4. Jézus Krisztus csupán egy történelmi szereplő mindaddig, míg be nem lép az életünkbe természetfeletti ereje és jelenléte bizonyításával. Életed mely tapasztalata hozta Jézust valós közelbe? Hogyan fejlesztetted ettől a ponttól kezdve a Vele való kapcsolatodat?

  5. A kereszt a kínzás és a halálra ítéltek kivégzésének egyik eszköze volt. Mégis, Jézus Krisztus megígérte követőinek, hogy „bővelkedő életük” lesz (Jn 10:10). Életed milyen vonatkozásban áldozattal teli? Milyen szempontból beteljesült az életed?

Személyes bizonyságtétel

E heti tanulmányunk több kihívó kijelentést tartalmaz, mely önvizsgálatra késztet. „Jézus azért született, hogy meghaljon!” Ez rendkívüli! Hihetetlen, hogy egy gyermeket azzal a céllal szülnek meg, hogy meghaljon másokért. Krisztus, aki egy az Atyával, és a világegyetem Ura, elhagyta mennyei trónusát, hogy testet öltsön és életét áldozza egy kereszten. Jószántából, szeretetéből magára vette az emberiség bűneinek elképzelhetetlen terhét, mindazok bűnét, akik valaha éltek és élni fognak ezen a földön. Felajánlotta bűntelen életét az Atyának helyettesítőként az emberiség életéért, ez lévén az egyetlen mód az Isten Törvényének tiszteletben tartására. Elsődleges célunk ezen a földön az, hogy mindenkinek, akinek csak tehetjük, hírül adjuk az üdvösség üzenetét.

A tény, hogy létezik a keresztények között rasszizmus, szélsőséges nacionalizmus és bigottság, bizonyítja, hogy mennyi rosszat okozhatnak az előítéletek. Fájdalmas kijelentés ez, amely el kell, hogy gondolkoztasson. Vagy talán ez nem vonatkozik rád és a körülötted élőkre? Milyen példakép vagy te mások számára? Készen vagy mélyen belenézni a lelkedbe, és javítani azon, amin javítanod kell? Mi lenne a következő lépésed?

Ha Péterhez hasonlóan elismerjük Jézust Messiásnak, életünknek meg kell változnia. Mennyire igaz ez a kijelentés! Tanulmányozásunk végén elmélkedjünk el ezen.

Alkalmazás

A hóvihar, a hó és a fagyos idő miatt életveszélybe került az indiai evangélista, Sadhu Sundar Singh és csapata, miközben a Himalája egyik szorosán próbált átkelni. A halállal küzdve egyszer csak egyikük megbotlott egy félig holt emberi testben. A csapat nem akart megállni, hogy segítsen rajta, Singh mégis úgy döntött, hogy nem hagyja ott, és a hátára vette. Úgy vitte magán, ahogy tudta. A kifejtett erőlködésnek köszönhetően azonban teste kezdett felmelegedni, akárcsak a félig eszméletlen emberé. Amint a faluhoz közeledtek, a csapat tagjai a földön hevertek, holtan, megfagyva. Ők túlélték.

Elmélkedésre

  1. A kereszt egy szuggesztív szimbólum a keresztény számára: fájdalom, szenvedés, áldozat és végül győzelem. Az emberiség keresztjét csakis egyetlen egy személy hordozhatta ebben a Világegyetemben. Anyagias világunkban a keresztnek nincs értéke, egy egyszerű szó csupán. Mit jelképez a kereszt tulajdonképpen?

  2. Pál apostol élete szemlélteti, hogy mit jelent a kereszt hordozása és Jézus követése. Ez az ember mindenéről lemondott, csakhogy követhesse a Megváltót. Az énjének nem volt mit keresnie abban a kapcsolatban. Mit jelent hordozni a keresztet és követni Jézust ma? Tőled is elvárja Isten, hogy Pálhoz hasonlóan mindenről lemondj? Mit jelent a kereszt hordozása ma, és mit jelentett a Pál idejében? Mi a közös a kettőben?

  3. Mi a kereszt szerepe a lecke aranyszövege szerint: „Ha valaki Én utánam akar jönni, tagadja meg magát, és vegye fel az ő keresztjét, és kövessen engem” (Mk 8:43)?

Gyakorlati kérdések

  1. A kereszt hordozása több, mint Krisztus elfogadása és példájának követése. Itt teljes önmegtagadásról van szó, a bűnös természet haláláról és Krisztusnak a szívbe való befogadásáról. Milyen gyakorlati módon hordozhatod a keresztedet nap mint nap?

  2. „Jakab, a Jézus testvére, és Jakab, a Zebedeus fia prédikáltak, és megölte őket a felbőszült tömeg Jeruzsálemben; Máté kard által halt meg Etiópiában; Filepet felakasztották Frigiában; Bertalannak el kellett menekülnie a mai Örményország területére; Andrást keresztre feszítették; Tamást a kelet-indiai partokra kergették; Taddeus nyílvessző áldozata lett; a zélóta Simont keresztre feszítették Perzsiában, Pétert pedig Rómában; Mátyást lefejezték. Egyedül Jánosnak nem volt része a mártírhalálban” (Frank S. Mead, Draper’s Book of Quotations for the Christian World).

Emberek, példaképek, akik hordozták keresztjüket. Miért volt oly nagy értéke a keresztnek számukra? Odaszentelődésed bizonyítékául te is úgy tennél, mint ők?