bibliaversek gyüjteménye

6. tanulmányhoz   2005 április 30 - május 6.

Tanulmány Tanító melléklet Tartalomjegyzék Összesítőlap Főoldal

JÖVENDÖLÉS JÉZUS SZENVEDÉSÉRŐL

  Vasárnap 

Márk 7,24-37.

  1. És onnét fölkelvén, elméne Tírus és Sídon határaiba; és házba menvén, nem akará, hogy valaki észrevegye, de nem titkolhatá el magát.
  2. Mert hallván felõle egy asszony, a kinek leányában tisztátalan lélek vala, eljõve és lábaihoz borula.
  3. Ez az asszony pedig pogány vala síro-fenicziai származású. És kéré õt, hogy ûzze ki az õ leányából az ördögöt.
  4. Jézus pedig monda néki: Engedd, hogy elõször a fiak elégíttessenek meg. Mert nem jó a fiak kenyerét elvenni, és az ebeknek vetni.
  5. Az pedig felele és monda néki: Úgy van Uram; de hiszen az ebek is esznek az asztal alatt a gyermekek morzsalékaiból.
  6. Erre monda néki: E beszédért, eredj el; az ördög kiment a te leányodból.
  7. És haza menvén, úgy találá, hogy az ördög kiment, a leány pedig az ágyon feküvék.
  8. Aztán ismét kimenvén Tírus és Sídon határaiból, a galileai tengerhez méne, a Tízváros határain át.
  9. És hozának néki egy nehezen szóló siketet, és kérik vala õt, hogy vesse reá kezét.
  10. Õ pedig, mikor kivitte vala azt a sokaság közül egy magát, az újjait annak fülébe bocsátá, és köpvén illeté annak nyelvét,
  11. És föltekintvén az égre, fohászkodék, és monda néki: Effata, azaz: nyilatkozzál meg.
  12. És azonnal megnyilatkozának annak fülei: és nyelvének kötele megoldódék, és helyesen beszél vala.
  13. És megparancsolá nékik, hogy senkinek se mondják el; de mennél inkább tiltja vala, annál inkább híresztelék.
  14. És szerfelett álmélkodnak vala, ezt mondván: Mindent jól cselekedett; a siketeket is hallókká teszi, a némákat is beszélõkké.

Máté 15,21-28.

  1. És elmenvén onnét Jézus, Tirus és Sidon vidékeire tére.
  2. És ímé egy kananeus asszony jövén ki abból a tartományból, kiált vala néki: Uram, Dávidnak fia, könyörülj rajtam! az én leányom az ördögtõl gonoszul gyötörtetik.
  3. Õ pedig egy szót sem felele néki. És az õ tanítványai hozzá menvén, kérik vala õt, mondván: Bocsásd el õt, mert utánunk kiált.
  4. Õ pedig felelvén, monda: Nem küldettem, csak az Izráel házának elveszett juhaihoz.
  5. Az asszony pedig odaérvén, leborula elõtte, mondván: Uram, légy segítségül nékem!
  6. Õ pedig felelvén, monda: Nem jó a fiak kenyerét elvenni, és az ebeknek vetni.
  7. Az pedig monda: Úgy van, Uram; de hiszen az ebek is esznek a morzsalékokból, a mik az õ uroknak asztaláról aláhullanak.
  8. Ekkor felelvén Jézus, monda néki: Óh asszony, nagy a te hited! Legyen néked a te akaratod szerint. És meggyógyula az õ leánya attól a pillanattól fogva.

  Hétfõ 

Márk 8,1-22.

  1. Azokban a napokban, mivelhogy fölötte nagy volt a sokaság, és nem volt mit enniök, magához szólította Jézus az õ tanítványait, és monda nékik:
  2. Szánakozom e sokaságon, mert immár harmad napja hogy velem vannak, és nincs mit enniök;
  3. És ha éhen bocsátom haza õket, kidõlnek az úton; mert némelyek õ közülök messzünnen jöttek.
  4. Az õ tanítványai pedig felelének néki: Honnan elégíthetné meg ezeket valaki kenyérrel itt e pusztában?
  5. És megkérdé õket: Hány kenyeretek van? Azok pedig mondának: Hét.
  6. Akkor megparancsolá a sokaságnak, hogy telepedjenek le a földre. És vevén a hét kenyeret, és hálákat adván, megszegé, és adá az õ tanítványainak, hogy eléjök tegyék. És a sokaság elé tevék.
  7. Volt egy kevés haluk is. És hálákat adván mondá, hogy tegyék eléjök azokat is.
  8. Evének azért, és megelégedének; és fölszedék a maradék darabokat, hét kosárral.
  9. Valának pedig a kik ettek mintegy négyezeren; és elbocsátá õket.
  10. És azonnal a hajóba szálla tanítványaival, és méne Dalmánuta vidékére.
  11. És kijövének a farizeusok, és kezdék õt faggatni, mennyei jelt kívánván tõle, hogy kísértsék õt.
  12. Õ pedig lelkében felfohászkodván, monda: Miért kíván jelt ez a nemzetség? Bizony mondom néktek: Nem adatik jel ennek a nemzetségnek.
  13. És ott hagyván õket, ismét hajóba szálla, és a túlsó partra méne.
  14. De elfelejtének kenyeret vinni, és egy kenyérnél nem vala velök több a hajóban.
  15. És õ inti vala õket, mondván: Vigyázzatok, õrizkedjetek a farizeusok kovászától és a Heródes kovászától!
  16. Ekkor egymás között tanakodván, mondának: Nincs kenyerünk.
  17. Jézus pedig észrevévén ezt, monda nékik: Mit tanakodtok, hogy nincsen kenyeretek? Még sem látjátok-é be és nem értitek-é? Mégis kemény-é a szívetek?
  18. Szemeitek lévén, nem láttok-é? és füleitek lévén, nem hallotok-é? és nem emlékeztek-é?
  19. Mikor az öt kenyeret megszegtem az ötezernek, hány kosarat hoztatok el darabokkal tele? Mondának néki: Tizenkettõt.
  20. Mikor pedig a hetet a négyezernek, hány kosarat hoztatok el darabokkal tele? Azok pedig mondának: Hetet.
  21. És monda nékik: Hogy nem értitek hát?
  22. Azután Bethsaidába méne; és egy vakot vivének hozzá és kérik vala õt, hogy illesse azt.

I. Móz. 18,18.

  1. Holott Ábrahám nagy és hatalmas néppé lesz; és benne megáldatnak a földnek minden nemzetségei.

Ésa. 56,7.

  1. Szent hegyemre viszem föl ezeket, és megvídámítom õket imádságom házában; egészen égõ és véres áldozataik kedvesek lesznek oltáromon; mert házam imádság házának hivatik minden népek számára!

Márk 11,17.

  1. És tanít vala, mondván nékik: Nincsen-é megírva: Az én házam imádság házának neveztetik minden nép között? Ti pedig rablók barlangjává tettétek azt.

Luk. 6,27.

  1. De néktek mondom, kik engem hallgattok: Szeressétek ellenségeiteket, jól tegyetek azokkal, a kik titeket gyûlölnek,

Csel. 10,28.

  1. És monda nékik: Ti tudjátok, hogy tilalmas zsidó embernek más nemzetbelivel barátkozni, vagy hozzámenni; de nékem az Isten megmutatá, hogy senkit se mondjak közönséges, vagy tisztátalan embernek:

Csel. 17,26.

  1. És az egész emberi nemzetséget egy vérbõl teremtette, hogy lakozzanak a földnek egész színén, meghatározván eleve rendelt idejöket és lakásuknak határait;

II. Kor. 5,19.

  1. Minthogy az Isten volt az, a ki Krisztusban megbékéltette magával a világot, nem tulajdonítván nékik az õ bûneiket, és reánk bízta a békéltetésnek ígéjét.

Kol. 3,11.

  1. A hol nincs többé görög és zsidó: körülmetélkedés és körülmetélkedetlenség, idegen, scithiai, szolga, szabad, hanem minden és mindenekben Krisztus.

I. Ján. 2,2.

  1. És õ engesztelõ áldozat a mi vétkeinkért; de nemcsak a mienkért, hanem az egész világért is.

Jel. 14,6.

  1. És láték más angyalt az ég közepén repülni, a kinél vala az örökkévaló evangyéliom, hogy a föld lakosainak hirdesse az evangyéliomot, és minden nemzetségnek és ágazatnak, és nyelvnek és népnek,

  Kedd 

Márk 8,22-30.

  1. Azután Bethsaidába méne; és egy vakot vivének hozzá és kérik vala õt, hogy illesse azt.
  2. Õ pedig megfogván a vaknak kezét, kivezeté õt a falun kívül; és a szemeibe köpvén és kezeit reá tévén, megkérdé õt, ha lát-é valamit?
  3. Az pedig föltekintvén, monda: Látom az embereket, mint valami járkáló fákat.
  4. Azután kezeit ismét ráveté annak szemeire, és feltekintete véle. És megépüle, és láta messze és világosan mindent.
  5. És haza küldé, mondván: Se a faluba be ne menj, se senkinek el ne mondd a faluban.
  6. És elméne Jézus és az õ tanítványai Czézárea Filippi falvaiba; és útközben megkérdé az õ tanítványait, mondván nékik: Kinek mondanak engem az emberek?
  7. Õk pedig felelének: Keresztelõ Jánosnak; és némelyek Illésnek; némelyek pedig egynek a próféták közül.
  8. És õ monda nékik: Ti pedig kinek mondotok engem? Felelvén pedig Péter, monda néki: Te vagy a Krisztus.
  9. És rájok parancsola, hogy senkinek se szóljanak felõle.

Máté 18,20.

  1. Mert a hol ketten vagy hárman egybegyûlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük.

Máté 26,64.

  1. Monda néki Jézus: Te mondád. Sõt mondom néktek: Mostantól fogva meglátjátok az embernek Fiát ülni az Istennek hatalmas jobbján, és eljõni az égnek felhõiben.

Ján. 8,58.

  1. Monda nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek: Mielõtt Ábrahám lett, én vagyok.

Ján. 10,30.

  1. Én és az Atya egy vagyunk.

Ján. 11,25-26.

  1. Monda néki Jézus: Én vagyok a feltámadás és az élet: a ki hisz én bennem, ha meghal is, él;
  2. És a ki csak él és hisz én bennem, soha meg nem hal. Hiszed-é ezt?

Ján. 14,6.

  1. Monda néki Jézus: Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam.

  Szerda 

Márk 8,31 - 9,1.

  1. És kezdé õket tanítani, hogy az ember Fiának sokat kell szenvedni, és megvettetni a vénektõl és a fõpapoktól és írástudóktól, és megöletni, és harmadnapra feltámadni.
  2. És ezt nyilván mondja vala. Péter pedig magához vonván õt, kezdé dorgálni.
  3. És õ megfordulván és az õ tanítványaira tekintvén, megfeddé Pétert, mondván: Távozz tõlem Sátán, mert nem gondolsz az Isten dolgaira, hanem az emberi dolgokra.
  4. A sokaságot pedig az õ tanítványaival együtt magához szólítván, monda nékik: Ha valaki én utánam akar jõni, tagadja meg magát, és vegye fel az õ keresztjét, és kövessen engem.
  5. Mert valaki meg akarja tartani az õ életét, elveszti azt; valaki pedig elveszti az õ életét én érettem és az evangyéliomért, az megtalálja azt.
  6. Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall?
  7. Avagy mit adhat az ember váltságul az õ lelkéért?
  8. Mert valaki szégyel engem és az én beszédeimet e parázna és bûnös nemzetség között, az embernek Fia is szégyelni fogja azt, mikor eljõ az õ Atyja dicsõségében a szent angyalokkal.

  1. Azután monda nékik: Bizony mondom néktek, hogy vannak némelyek az itt állók között, a kik nem kóstolnak addig halált, a míg meg nem látják, hogy az Isten országa eljött hatalommal.

Gal. 2,19-20.

  1. Mert én a törvény által meghaltam a törvénynek, hogy Istennek éljek.
  2. Krisztussal együtt megfeszíttettem. Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus; a mely életet pedig most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, a ki szeretett engem és önmagát adta érettem.

  Csütörtök 

Márk 9,2-13.

  1. És hat nap múlva magához vevé Jézus Pétert és Jakabot és Jánost, és felvivé õket csupán magukban egy magas hegyre. És elváltozék elõttük;
  2. És a ruhája fényes lõn, igen fehér, mint a hó, mihez hasonlót a ruhafestõ e földön nem fehéríthet.
  3. És megjelenék nékik Mózes Illéssel együtt, és beszélnek vala Jézussal.
  4. Péter pedig megszólalván, monda Jézusnak: Mester, jó nékünk itt lenni: csináljunk azért három hajlékot, néked egyet, Mózesnek is egyet, Illésnek is egyet.
  5. De nem tudja vala mit beszél, mivelhogy megrémülének.
  6. És felhõ támada, mely õket befogá, és a felhõbõl szózat jöve, mondván: Ez az én szerelmes Fiam; õt hallgassátok.
  7. És mikor nagyhirtelen körültekintének, senkit sem látának többé maguk körül, egyedül a Jézust.
  8. Mikor pedig a hegyrõl leszállának, megparancsolá nékik, hogy senkinek se beszéljék el, a mit láttak vala, csak a mikor az embernek Fia a halálból feltámad.
  9. És ezt a szót megtarták magukban, tudakozván egymás között, mit tesz a halálból feltámadni?
  10. És megkérdezék õt, mondván: Miért mondják az írástudók, hogy elõbb Illésnek kell eljõnie?
  11. Õ pedig felelvén, monda nékik: Illés ugyan elõbb eljövén helyre állít mindent; de hogyan van az embernek Fiáról megírva, hogy sokat kell szenvednie és megvettetnie?
  12. De mondom néktek, hogy Illés is eljött, és azt cselekedték vele, a mit akartak, a mint meg van írva õ felõle.

Luk. 9,28-36.

  1. És lõn e beszédek után mintegy nyolczadnappal, hogy maga mellé vevé Pétert, Jánost és Jakabot, és felméne a hegyre imádkozni.
  2. És imádkozása közben az õ orczájának ábrázata elváltozék, és az õ ruhája fehér és fénylõ lõn.
  3. És ímé két férfiú beszél vala õ vele, kik valának Mózes és Illés;
  4. Kik dicsõségben megjelenvén, beszélik vala az õ halálát, melyet Jeruzsálemben fog megteljesíteni.
  5. Pétert pedig és a vele lévõket elnyomá az álom; de mikor felébredtek, láták az õ dicsõségét, és ama két férfiút, kik vele állanak vala.
  6. És lõn, mikor azok eltávoztak õ tõle, monda Péter Jézusnak: Mester, jó nékünk itt lennünk: csináljunk azért három hajlékot, egyet néked, Mózesnek is egyet, és egyet Illésnek; nem tudván mit mond.
  7. És mikor õ ezeket mondá, felhõ támada és azokat beárnyékozá; õk pedig megfélemlének, mikor azok bementek a felhõbe.
  8. És szózat lõn a felhõbõl, mondván: Ez amaz én szerelmes Fiam, õt hallgassátok.
  9. És mikor a szózat lõn, találtaték Jézus csak maga. Õk pedig hallgatának, és semmit abból, a mit láttak, senkinek el nem mondának azokban a napokban.

II. Pét. 1,16-21.

  1. Mert nem mesterkélt meséket követve ismertettük meg veletek a mi Urunk Jézus Krisztus hatalmát és eljövetelét; hanem mint a kik szemlélői voltunk az ő nagyságának.
  2. Mert a mikor az Atya Istentől azt a tisztességet és dicsőséget nyerte, hogy hozzá a felséges dicsőség ilyen szózata jutott: Ez az én szeretett Fiam, a kiben én gyönyörködöm:
  3. Ezt az égből jövő szózatot mi hallottuk, együtt lévén vele a szent hegyen.
  4. És igen biztos nálunk a prófétai beszéd is, a melyre jól teszitek, ha figyelmeztek, mint sötét helyen világító szövétnekre, míg nappal virrad, és hajnalcsillag kél fel szívetekben;
  5. Tudván először azt, hogy az írásban egy prófétai szó sem támad saját magyarázatból.
  6. Mert sohasem ember akaratából származott a prófétai szó; hanem a Szent Lélektől indíttatva szólottak az Istennek szent emberei.

Márk 1,11.

  1. És szózat lõn az égbõl: Te vagy az én szerelmes fiam, a kiben én gyönyörködöm.

Ján. 12,28.

  1. Atyám, dicsõítsd meg a te nevedet! Szózat jöve azért az égbõl: Meg is dicsõítettem, és újra megdicsõítem.