TANÍTÓI MELLÉKLET

3. tanulmány  −  2005 április 9 - 15.

Tanulmány Bibliaversek Tartalomjegyzék Összesítőlap Főoldal

KEMÉNY SZÍVŰ EMBEREK

A tanulmány célja

  1. Bizonyítani, hogy még a hívők is tévedhetnek a hitéletben és a cselekedetek terén.

  2. Rámutatni arra, hogy egy határozott de téves meggyőződés megakadályozhatja az embereket önmaguk hibáinak az észrevételében.

  3. Elemezni, hogy miként válhat a vallás egy Istennel ellenkező erővé.

A tanulmány vázlata

I. A szombat: kinek adatott? (Mk 2:27)

  1. Jézus idejében a szombat öncélúvá vált, anélkül, hogy túl nagy jelentőséget tulajdonítottak volna a megőrzésének. A szombattartás formai volt csupán.

  2. A szombat megtartására vonatkozó farizeusi látásmód megakadályozta Isten és az embertársak valódi szolgálatát.

  3. Gyógyítván szombaton, Jézus rámutatott arra, hogy mi volt a szombat eredeti rendeltetése.

II. Behunyt szemek (Mk 2:14-20)

  1. Jézus ellenségei – az úgynevezett áhítatos vallásosak – éppen azok az emberek voltak, akik a barátai kellett volna, hogy legyenek.

  2. Nem vették észre Jézus eredetének és tanításainak isteni gyökerét.

  3. Jézus ellenségei ellenálltak Istennek, hogy változatlanul megőrizzék a vallásukat.

III. A testvérek, az anyák és a tanítványok (Mk 3:35)

  1. Jézus olyan embereket keresett, akik hajlandóak voltak elfogadni az isteni akaratot.

  2. Ez az elv vezérelte a tanítványok kiválasztásában is, annak ellenére, hogy világi mércék alapján nem voltak ígéretes egyéniségek.

  3. Jézus fontosabbnak ítélte meg Isten akaratának teljesítését a családi kapcsolatoknál.

Összefoglalás

A vallás, mint olyan, általában véve jó dolog. Jézus idejében a farizeusok mégis arra használták fel a vallást és Isten Törvényét, hogy eltávolítsák a környezetükből Istent. A vallásuk ily módon inkább szenvedély volt, mint vallás. Ezzel szemben Jézus megpróbálta bemutatni, mit jelent az igazi áhítatosság, az az áhítatosság, amely gyakran úgy tűnt, hogy konfliktusban van az ember által meghatározott tanításokkal és szabályokkal.

 Magyarázat

Megértvén a nagy küzdelmet, tudatosul bennünk, hogy úgy Isten, mint Sátán dolgozik. Küzd egymással. Ebben a háborúban Sátán tévesen mutatja be Isten ajándékait. E heti tanulmányunk felfedi előttünk azt a módszert, mely révén Sátán befolyásolta a templom vezetőit, hogy ellenkezzenek Jézussal a szombat, a tanítványság, Isten új családja és Jézus és a Szentlélek küldetésének kérdését illetően.

I. A szombat értelme és célja (Mk 2:23 – 3:6)

A szombat eredete egészen a teremtésig nyúlik vissza, s ily módon egyetemes alkalmazandósága van. Amikor a Sinai-hegyen a törvényt adta az izraelitáknak, Isten elvárta, hogy a szombatot a gyönyörűség napjaként tartsák meg (Ésa 58:13). Ők azonban megnehezítették a szombat megtartását azzal, hogy rengeteg szabállyal megterhelték. Például: a zsidók nem gyújthattak meg szombaton egy gyertyát, ellenben megkérhettek valakit, hogy tegye meg helyettük. Ha valaki elvágta az ujját szombaton, használhatott kötszert, kenőcsöt azonban nem.

Márk két példát ad, hogy figyelmeztessen a szombat megterhelésére vonatkozóan. Először: miközben egy búzamezőn mentek keresztül, szombaton, a tanítványok szétmorzsoltak néhány búzaszemet, hogy megegyék (Mk 2:23-28). A farizeusok nyomban elítélték őket: „Íme, miért művelik azt szombatnapon, amit nem szabad” (24. vers). Válasz gyanánt Jézus a Bibliából idézett: „Soha nem olvastátok-e, hogy mit művelt Dávid, amikor megszűkült és megéhezett vala társaival egybe?” (25. vers). Jézus emlékeztette őket, hogy amikor Dávid és emberei megéhezvén ettek abból a kenyérből, amely a papoké volt (lásd 3Móz 24:5-9), nem követtek el bűnt. Továbbá ezt mondta: „A szombat lőn az emberért, nem az ember a szombatért. Annak okáért az embernek Fia a szombatnak is ura” (Mk 2:27-28). Isten nem azért teremtette az embert, mert szüksége volt arra, hogy valaki megtartsa a szombatot. Egyetlen egy embernek és vallásnak sem áll jogában átlépni a szombat Ura által meghatározott határvonalakat.

A zsidók újra szemben álltak Jézussal, mivel szombaton meggyógyított egy száradt kezű férfit (Mk 3:1-6). Jézus azonban egy sokkal erősebb érvvel állt elő: „Szabad-e szombatnapon jót vagy rosszat tenni, lelket menteni vagy kioltani?” (Mk 3:4). A szombat vajon nem Isten erejének és hatalmának a szimbóluma, mely a teremtés és a megváltás munkája révén nyilatkozik meg? Megszűnik-e Isten valaha kinyilatkoztatni kegyelmét?

Mennyire nevetséges volt a farizeusok álláspontja! Miközben elítélték Jézust a szombat áthágásáért, összeesküvést szőttek a meggyilkolására (6. vers).

II. A tanítványság és egy új család (Mk 3:13-19.31-35)

Jézus „magához szólítá, akiket akar vala” (3:13). Tekintélye van tanítványokat választani magának. Mi nem lehetünk magunktól tanítványok. Jézus azt hív el, akit akar, mi pedig válaszolunk hívására. Milyen szomorú, hogy a mai egyházban az emberek kisebb-nagyobb kampányokat vezetnek bizonyos egyházi, gyülekezeti funkciók betöltésére, megfeledkezvén arról, hogy Jézus választja ki az embereket akarata szerint.

A kereszténység egy vegyes társasággal indult útjára. Az egyik dühös természetű volt, a másik becsvágyó, a harmadik félénk, a negyedik fanatikus, az ötödik bizalmatlankodó stb. Volt közöttük egy bátor, merész és egy hűtlen áruló is. Mindeniknek megvolt a maga helye a Jézus alkotta csapatban, amelyet azért verbuvált, „hogy vele legyenek, és hogy kiküldje őket prédikálni, és hatalmuk legyen a betegeket gyógyítani és az ördögöket kiűzni” (Mk 3:14-15). A tanítványság tehát egy szolgálatra való elhívás. Szolgálatra, nem uralkodásra. Amint ezt felismeri, a halász a Szentlélek erejének eszközévé válik, a kételkedő indiai misszionárius lesz, a becsvágyó testvér pedig az első mártír, aki meglátja az egek megnyílását.

Miután elhívta tanítványait, Jézus egy új családot alkotott velük. Nem vérvonalon alapuló családot, hanem egy olyat, amelyben mindenki „az Isten akaratát cselekszi” (Mk 3:35). Íme tehát a kereszténység családjának titka. Ha nem így lenne, mivel magyaráznánk, hogy William Carey tengereket és óceánokat áthajózva missziómunkát vállalt Calcuttában? Albert Schweitzer miért hagyta maga mögött sebészi és filozófusi hírnevét, és ment el Afrikába a leprások közé? Egész egyszerűen azért, mert megértette, mit jelent Jézus új családja.

III. A Lélek és a lelkek (Mk 3:20-27)

A farizeusok azzal vádolták Jézust, hogy Belzebubnak, a démonok vezetőjének segítségével űzi ki a démonokat. E vádra Jézus válasza egyszerű volt: hogyan dolgozhatna Sátán önmaga ellen? Sátánnak tulajdonítani Isten munkáját azt jelenti, hogy Sátán eszközének lenni. Az ilyen emberek érzéketlenebbekké válnak, és összetévesztik a jót a gonosszal és fordítva, egészen addig, hogy már képtelenek felismerni az üdvösség szükségességét. Amikor a bűnösök odáig süllyednek, hogy nem bánják elkövetett bűneiket, a Szentlélek ellen vétkeznek, az ellen a Szentlélek ellen, aki az egyetlen erő, mely meggyőzheti őket bűnösségük felől.

Jézus tehát figyelmeztet, hogy ne kövessük el a Szentlélek elleni bűnt, amelyre nincs bocsánat. „A Szentlélek elleni bűn leggyakoribb formája az, amikor valaki kitartóan semmibe veszi a menny bűnbánatra hívó szavát. Minden lépés, amellyel elutasítjuk Krisztust, egy lépés a megváltás elutasítására is, és a Szentlélek elleni bűn felé is” (Ellen G. White, Jézus élete, Advent, Budapest, 1989, 267).

A tanulmány elmélyítése (Mk 2-23 – 3:35)

  1. A zsidó hagyományoknak megfelelően a tanítványok áthágták a szombat parancsolatát azzal, hogy búzakalászt szedtek, és a búzaszemeket szétmorzsolták, hogy megehessék… szombatnapon. Mi volt Dávid és a templomi kenyér e kontextusban való megemlítésének célja? Mit akart Jézus azzal mondani, hogy „a szombat lőn az emberért, nem az ember a szombatért” (Mk 2:27)? Milyen gyakorlati értéke van ennek a kijelentésnek?

  2. Jézus meggyógyíthatta volna bármely napon a száradt kezű férfit. A Megváltó azért választotta a szombatot, hogy bevonja a farizeusokat egy olyan vitába, amelynek témája zavarta, felháborította őket. Kell-e csodálkozni azon, hogy ekkor „a farizeusok kimenvén, a Heródes pártiakkal mindjárt tanácsot tartának ellene, hogy elveszítsék Őt” (Mk 3:6)? Mi volt a Jézus célja, amikor úgy döntött, hogy ezt az utat választja? Meghívás ez, vagy egy figyelmeztetés az bekövetkező konfrontációra?

  3. Mindazok közül, akik követték, Jézus kiválasztott tizenkettőt, és különleges küldetést bízott rájuk, apostoloknak nevezvén őket, aminek jelentése: küldöttek. Ez egy terminus technicus, amely fényt vet arra a tényre, hogy az apostolok rendelkeznek Annak tekintélyével, Aki elküldte őket. Mi teszi befolyásunkat hatékonnyá vagy hatástalanná akkor, amikor Krisztust próbáljuk meg bemutatni csoportunkban?

  4. Nincsen bűn, amit Isten nem bocsáthatna meg. A megbocsáthatatlan bűnt akkor követi el valaki, amikor minduntalan elutasítja a bocsánat kérését. Elszigetelhetjük magunkat a Szentlélektől, de nem akadályozhatjuk meg, hogy befolyásoljon. Fogalmazz meg három modern példázatot, amely szemlélteti a megbocsáthatatlan bűnt.

Személyes bizonyságtétel

Milyen nagy szükségünk van a szombatra! Hétközben testileg és lelkileg is kimerülünk. Függetlenül a szakmánktól, foglalkozásunktól, a megszokott, mindennapi feszültség és a stressz hallatni kezdi a szavát életünkben. Ahogy telnek a hét napjai, egyre nyugtalanabbakká, idegesebbekké válunk. Annyira kimerülünk, hogy minden vágyunk egy megváltó, nyugodt, mély alvás. Testünk egyre feszültebbé válik. Mégis, mi adventisták, amikor beköszönt a napnyugta, mintha egy nagy terhet vennének le a vállunkról. Ezt a leginkább péntek este érezzük. Alig várjuk a szombatot, hogy jó minőségű időt töltsünk Urunkkal, a mi Megváltónkkal.

Gondolkodj el azon, hogy milyen nehéz lehet a körülötted élők közül azoknak, akik nem ismerik a szombat gyönyörűségét. Péntek estéik és szombatjaik foglaltak, zsúfoltak és fülledtek maradnak. Nincs egy szabad percük, elnyomják őket a hétköznapi felelősségek és kötelességek. Utasítást kaptunk Jézustól, hogy velük is megosszuk a szombat áldásait.

E heti tanulmányunk eszünkbe juttatta a tényt, hogy Jézus úgy tekintette a szombatot mint egy különleges áldást az emberiség számára. Ezért háborodott fel azon, hogy a kor vallásos vezetői a szombat megtartását szertartássá, teherré fokozták le. Krisztus célja az volt, hogy mindezeket a szokásokat megváltoztassa, és rámutasson arra, hogy a szombat igazi megőrzése miként hozhat lelki felfrissülést a hívők életében.

Ha körülnézel, látsz magad körül olyan személyeket, akik nem részesülnek a szombat áldásaiban? Szükségük van-e és megérdemlik-e, hogy ők is ugyanúgy megtapasztalják a szombatnap gyönyörűségét, mint mi? Természetesen! Íme, egy javaslat, amit érdemes figyelembe venni: hívd fel egyik barátodat, aki nem szombattartó, és ajánld fel neki, hogy töltse veled a szombatot. Ha ez a személy nem érzi jól magát, vagy nem szívesen menne el veled a gyülekezetbe, kérdezd meg tőle, hogy részt venne-e a szombatiskolában. Ha nem, hívd meg hozzád a szombati ebédre, majd töltsétek együtt a délutánt és az estét, megőrizvén a szombat parancsolatát, az isteni tervnek megfelelően. A nap végén közöld vele, hogy mennyire örvendtél a társaságának. Hívd meg a barátod más alkalmakkor is, amikor ráér. Légy következetes, de ne kellemetlenkedj a kitartó hívásokkal. Ajánld fel neki, hogy kezdje a hetet az igazi szombatünneplés áldásaival.

Alkalmazás

A farizeusi kifejezés a köpönyegforgatókra, hamisakra, hazugokra, álszentekre, az erkölcsösséget színlelőkre utal. „A farizeusi fogalom ilyetén értelmezése azonban pontatlan, és azt a gondolatot áraszthatja, hogy Isten mindenkire kiterjeszti kegyelmét, kivéve a farizeusi lelkületűeket. Talán nem kellene a farizeusokat egyöntetűen álszenteknek minősítenünk. Márk evangéliumában őket inkább bírálat illeti, mint az egyértelmű bűnösség megbélyegző ítélete” (David E. Garland, The NIV Application Commentary – Mark, 110-111).

Elmélkedésre

  1. E heti tanulmányunk több példán keresztül is bemutatja, hogyan terjedt el a Jézus népszerűsége. Azok, akik nem értettek egyet a Szentírás jézusi értelmezésével, számos provokáló kérdést intéztek a Megváltóhoz. Tanulmányozd a Jézus válaszait (Mk 2:16-17). Mit tanulhatunk a Jézus feleleteiből arra vonatkozóan, hogy miként őrizzük meg a hitünket?

  2. Szombati szolgálatai révén Jézus nem csak hogy szembeszállt a farizeusokkal, hanem be is bizonyította előttük Teremtői tekintélyét. Milyen szerepet játszott a szombat Jézus földi küldetésének teljesítésében? Milyen szerepet tölt be a szombat életed lelki tapasztalatában?

  3. A farizeusok a bűn kérdését a bűn megelőzése távlatából közelítették meg. Szabályaik arra voltak hivatottak, hogy megelőzzék a bűn elkövetését. Jézus azonban a teremtés perspektívájából tekintett a bűn kérdésére. Felajánlotta, hogy újjáteremti a bűnöst, éspedig oly módon, hogy az legyőzze a bűnt, és ennek köszönhetően újra Isten gyermekének nyilváníttassék. Azonosítsd gyülekezeted farizeusi vonásait, amelyek tévesen közelítik meg a bűn problematikáját.

Gyakorlati kérdések

  1. „Mindenikünkben van némi farizeizmus. Még ha kockázatos is, bizalmunkat acélszerkezetekbe, vastag tartófalakba helyezzük. Ez a mentalitás tragikus módon megakadályoz abban, hogy másokat kreatívan szolgáljunk” (Charles R. Swindoll, Draper’s Book of Quotations for the Christian World). Beszéljétek meg ezt az idézetet a szombatünneplés kontextusába ágyazva.

  2. Milyen szándékkal alkották meg a farizeusok a szombat törvényeit? Az általuk képviselt szabályok közül melyekkel nem érthetett egyet Jézus, és miért? Milyen fontos leckéket tanulhatunk meg Jézus példájából a szombatünneplésre vonatkozóan?

  3. Jézus idejében kétféle, a szombat megtartására vonatkozó törvényrendszer létezett: az egyiket a farizeusok alkották meg, a másik magától értetődő volt. Voltak olyan dolgok, amelyek, noha nem voltak tiltottak, illetleneknek minősültek a szombatnap szentségéhez. Léteznek az adventista egyházban is ilyen, a szombatünneplésre vonatkozó íratlan törvények? Ha igen, értékeld ezeket. Segítik vagy megnehezítik a szombat mint imádati- és nyugalomnap megtartását?