bibliaversek gyüjteménye

3. tanulmányhoz  −  2005 április 9 - 15.

Tanulmány Tanító melléklet Tartalomjegyzék Összesítőlap Főoldal

KEMÉNY SZÍVŰ EMBEREK

  Vasárnap 

Márk 2,23-28.

  1. És lõn, hogy szombatnapon a vetések közt megy vala által, és az õ tanítványai mentökben a kalászokat kezdék vala szaggatni.
  2. Ekkor a farizeusok mondának néki: Ímé, miért mûvelik azt szombatnapon, a mit nem szabad?
  3. Õ pedig monda nékik: Soha sem olvastátok-é, mit mívelt Dávid, mikor megszûkült és megéhezett vala társaival egybe?
  4. Mi módon ment be az Isten házába az Abiátár fõpap idejében és ette meg a szent kenyereket, a melyeket nem szabad megenni csak a papoknak; és adott a társainak is?
  5. És monda nékik: A szombat lõn az emberért, nem az ember a szombatért.
  6. Annak okáért az embernek Fia a szombatnak is ura.

  Hétfõ 

Márk 3,1-6.

  1. És ismét beméne a zsinagógába, és vala ott egy megszáradt kezû ember.
  2. És lesik vala õt, hogy meggyógyítja-é szombatnapon; hogy vádolhassák õt.
  3. Akkor monda a megszáradt kezû embernek: Állj elõ a középre.
  4. Azoknak pedig monda: Szabad-é szombatnapon jót vagy rosszat tenni? lelket menteni, vagy kioltani? De azok hallgatnak vala.
  5. Õ pedig elnézvén õket haraggal, bánkódván szívök keménysége miatt, monda az embernek: Nyújtsd ki a kezedet. És kinyújtá, és meggyógyult a keze és éppé lõn, mint a másik.
  6. Akkor a farizeusok kimenvén, a Heródes pártiakkal mindjárt tanácsot tartának ellene, hogy elveszítsék õt.

Ján. 11,48.

  1. Ha ekképen hagyjuk õt, mindenki hinni fog õ benne: és eljõnek majd a rómaiak és elveszik tõlünk mind e helyet, mind e népet.

Csel. 17,6.

  1. Mikor pedig õket nem találák, Jásont és némely atyafiakat vonszolák a város elõljárói elé, kiáltozva, hogy ezek az országháborítók itt is megjelentek;

  Kedd 

Márk 3,7-19.

  1. Jézus pedig elméne tanítványaival a tenger mellé; és nagy sokaság követé õt Galileából és Júdeából,
  2. És Jeruzsálembõl és Idumeából és a Jordánon túlról; és a Tirus és a Sidon környékiek is, a mikor hallották, hogy miket mível vala, nagy sokasággal jövének õ hozzá.
  3. És megmondá tanítványainak, hogy egy kis hajót tartsanak néki készen, a sokaság miatt, hogy ne szorongassák õt.
  4. Mert sokakat meggyógyított, úgy hogy a kiknek valami bajuk volt, reá rohanának, hogy illethessék õt.
  5. A tisztátalan lelkek is, mikor meglátták vala õt, leborulának elõtte, és kiáltának, mondván: Te vagy az Istennek a Fia.
  6. Õ pedig erõsen fenyegeti vala õket, hogy õt ki ne jelentsék.
  7. Azután felméne a hegyre, és magához szólítá, a kiket akar vala; és hozzá menének.
  8. És választa tizenkettõt, hogy vele legyenek, és hogy kiküldje õket prédikálni,
  9. És hatalmuk legyen a betegeket gyógyítani és az ördögöket kiûzni:
  10. Simont, a kinek Péter nevet ada;
  11. És Jakabot a Zebedeus fiát és Jánost a Jakab testvérét; és Boanerges nevet ada nékik, a mely azt teszi: mennydörgés fiai;
  12. És Andrást és Filepet, Bertalant és Mátét, Tamást és Jakabot az Alfeus fiát, Taddeust és a kananeai Simont,
  13. És Iskáriótes Júdást, a ki el is árulta õt.

Luk. 6,12.

  1. És lõn azokban a napokban, kiméne a hegyre imádkozni, és az éjszakát az Istenhez való imádkozásban tölté el.

Márk 16,15.

  1. És monda nékik: Elmenvén e széles világra, hirdessétek az evangyéliomot minden teremtésnek.

Mát. 10,5-15.

  1. Ezt a tizenkettõt küldé ki Jézus, és megparancsolá nékik, mondván: Pogányok útjára ne menjetek, és Samaritánusok városába ne menjetek be;
  2. Hanem menjetek inkább Izráel házának eltévelyedett juhaihoz.
  3. Elmenvén pedig prédikáljatok, mondván: Elközelített a mennyeknek országa.
  4. Betegeket gyógyítsatok, poklosokat tisztítsatok, halottakat támasszatok, ördögöket ûzzetek. Ingyen vettétek, ingyen adjátok.
  5. Ne szerezzetek aranyat, se ezüstöt, se réz-pénzt a ti erszényetekbe,
  6. Se útitáskát, se két ruhát, se sarut, se pálczát; mert méltó a munkás az õ táplálékára.
  7. A mely városba vagy faluba pedig bementek, tudakozzátok meg, ki abban méltó; és ott maradjatok, a míg tovább mehettek.
  8. Ha pedig bementek a házba, köszöntsétek azt.
  9. És ha méltó a ház, szálljon a ti békességtek reá; ha pedig nem méltó, a ti békességtek rátok térjen vissza.
  10. És ha valaki nem fogad be titeket, és nem hallgatja a ti beszédeteket, mikor kimentek abból a házból, vagy városból, lábaitok porát is verjétek le.
  11. Bizony mondom néktek: Az ítélet napján könnyebb lesz a Sodoma és Gomora földjének dolga, mint annak a városnak.

  Szerda 

Márk 3,22-30.

  1. Az írástudók pedig, a kik Jeruzsálembõl jöttek vala le, azt mondák, hogy: Belzebúb van vele, és: Az ördögök fejedelme által ûzi ki az ördögöket.
  2. Õ pedig magához híván azokat, példázatokban monda nékik: Sátán miként tud Sátánt kiûzni?
  3. És ha egy ország önmagában meghasonlik, meg nem maradhat az az ország.
  4. És ha egy ház önmagában meghasonlik, meg nem maradhat az a ház.
  5. És ha a Sátán önmaga ellen támadt és meghasonlott, nem maradhat meg, hanem vége van.
  6. Nem rabolhatja el senki az erõsnek kincseit, bemenvén annak házába, hanemha elébb az erõset megkötözi és azután rabolja ki annak házát.
  7. Bizony mondom néktek, hogy minden bûn megbocsáttatik az emberek fiainak, még a káromlások is mind, a melyekkel káromlanak:
  8. De a ki a Szent Lélek ellen szól káromlást, nem nyer bocsánatot soha, hanem örök kárhozatra méltó;
  9. Mivelhogy ezt mondják vala: Tisztátalan lélek van benne.

   Csütörtök 

Luk. 2,19. 51.

  1. És felelvén az angyal, monda néki: Én Gábriel vagyok, ki az Isten elõtt állok; és küldettem, hogy szóljak veled, és ez örvendetes dolgokat jelentsem néked.

  1. Hatalmas dolgot cselekedék karjának ereje által, elszéleszté az õ szívök gondolatában felfuvalkodottakat.

Márk 3,20-21.

  1. Azután haza térének. És ismét egybegyûle a sokaság, annyira, hogy még nem is ehetének.
  2. A mint az övéi ezt meghallák, eljövének, hogy megfogják õt; mert azt mondják vala, hogy magán kívül van.

Márk 3,31-35.

  1. És megérkezének az õ testvérei és az õ anyja, és kívül megállva, beküldének hozzá, hivatván õt.
  2. Körülötte pedig sokaság ül vala; és mondának néki: Ímé a te anyád és a te testvéreid ott künn keresnek téged.
  3. Õ pedig felele nékik, mondván: Ki az én anyám vagy kik az én testvéreim?
  4. Azután elnézvén köröskörül a körülötte ülõkön, monda: Ímé az én anyám és az én testvéreim.
  5. Mert a ki az Isten akaratát cselekszi, az az én fitestvérem és nõtestvérem és az én anyám.

V. Móz. 30,20.

  1. Hogy szeressed az Urat, a te Istenedet, és hogy hallgass az õ szavára, és ragaszkodjál hozzá; mert õ a te életed és a te életednek hosszúsága; hogy lakozzál azon a földön, a mely felõl megesküdt az Úr a te atyáidnak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak, hogy nékik adja azt.

Mát. 7,21.

  1. Nem minden, a ki ezt mondja nékem: Uram! Uram! megyen be a mennyek országába; hanem a ki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát.

Ján. 15,14.

  1. Ti az én barátaim vagytok, ha azokat cselekszitek, a miket én parancsolok néktek.

I. Ján. 5,3.

  1. Mert az az Isten szeretete, hogy megtartjuk az õ parancsolatait; az õ parancsolatai pedig nem nehezek.

Márk 6,3.

  1. Avagy nem ez-é az az ácsmester, Máriának a fia, Jakabnak, Józsénak, Júdásnak és Simonnak pedig testvére? És nincsenek-é itt közöttünk az õ nõtestvérei is? És megbotránkoznak vala õ benne.

Csel. 1,14.

  1. Ezek mindnyájan egy szívvel-lélekkel foglalatosak valának az imádkozásban és a könyörgésben, az asszonyokkal és Máriával, Jézusnak anyjával, és az õ atyjafiaival együtt.

Gal. 1,19.

  1. Az apostolok közül pedig mást nem láttam, hanem csak Jakabot, az Úr atyjafiát.