a végidő eseményei – 7.

A végső nagy rostálás

I. Bevezetés

II. A rostálás folyamata

III. Rostálást kiváltó szempontok

 

 

Tartalomjegyzék

Összesítőlap

Főoldal

I. Bevezetés

1.  Milyen eseményre alkalmazza a Biblia és a Bizonyságtétel azt a kifejezést, hogy rostálás?

 A rostálás mindig Isten eszköze volt a történelem folyamán, az volt a rendeltetése, hogy népe vegyes összetételének szétválogatását elvégezze.

 Egyik esetben csak megengedi a rostálást: Sátán kikért titeket, hogy megrostáljon, mint a búzát” , máskor viszont Isten maga indítja el a szétválasztás folyamatát „megrostálja a népeket”. Lk. 22,31;  Ésa. 30,28.

 „Mert ímé, én parancsolok, és szétrázom Izráel házát minden népek között, amint a rostával rázogatnak; de nem esik a földre egy szemecske sem.” Ámos 9,9.

2.  Mi a célja a rostálásnak, miért engedi meg Isten, hogy ilyen szelektáló folyamat beinduljon az Egyházban, különösen a végidőben?

 Azért, mert az Egyházban nemcsak üdvösségre jutó emberek vannak, ezért Jézusnak még az élet könyvéből is ki kell törölni azok nevét, akik nem maradtak mindvégig állhatatosak és hűek Istenhez.  Jel. 3,5/a.  Mt. 24,13.

  A Bibliában sok olyan kinyilatkoztatás található, amelyekben Isten arra mutat rá, hogy ennek a vegyes összetételnek egyszer szét kell választódnia egymástól.

  Ennek üzenetét közvetítik a tíz szűzről, - a búzáról és a konkolyról, - illetve a jó és a gonosz szolgákról mondott jézusi példázatok.

  Az egyházban szakadások lesznek. Két rész alakul ki. De a búza és a konkoly együtt nő az aratásig.” (UNE. 121,3.)

  Minden gyülekezetben megtisztító, rostáló folyamatnak kell lennie, mert vannak közöttünk gonosz emberek, akik nem szeretik az igazságot, és nem tisztelik Istent.”  (RH. 1895. 03. 19.  --  UNE. 121,6.)

  A polyvát idejében el kell választani a gabonától. A gonoszság megsokasul, amint a szeretet sokakban meghidegül. Ez az az idő, amikor az őszinték megerősödnek.” (UNE. 121,4.)

   Ilyen szempontból mindig meg kell különböztetni egymástól a jelenleg még „küzdő Egyházat”, a „diadalmas és győztes Egyháztól”.

–  A „küzdő Egyházban” még ott vannak a „balga szüzek”, a „konkolyok” és a „gonosz szolgák is”, mi azonban nem tudjuk meghatározni és eldönteni, hogy ki melyik csoporthoz tartozik.

  De egyszer ki kell derüljön a különbség: „azon a napon… meglátjátok, hogy különbség van az igaz és a gonosz között, az Isten szolgája között és aközött, aki nem szolgálja őt.” Mal. 3,17-18.

3.  A rostálás minden esetben azt jelenti, hogy a két táborhoz tartozók szervezeti és közösségi szinten is elválnak egymástól, vagy lehetséges az is, hogy először csak egy belső, lelkületbeli szétválasztódás fog megtörténni?

  Jézus tanításaiból azt érthetjük meg, hogy a rostálás először mindig csak belső szinten jön létre, csak egy belső megosztottságot eredményez, és csak később bontakozhat ki belőle az egymástól való tényleges elszakadás.

  A balga és okos szüzek is együtt várták a vőlegényt, csak az éjféli kiáltás hatására váltak el egymástól, nem sokkal a vőlegény megérkezése előtt. Mt. 25,6-12.

  A konkoly és a búza példázatából pedig azt is láthatjuk, hogy ez a kétféleség már a korai időben kialakul ugyan, de csak az aratáskor lesznek elválasztva egymástól. Mt. 13,26-30.

  A jó szolgák és a gonosz szolgák is együtt vannak a ház Urának visszajöveteléig, akkor viszont a gonosz szolgákat megsemmisítik. Mt. 24,45-51.

  A juhok és a kecskék elválasztása is Jézus dicsőséges visszajövetelekor fog megtörténni, noha a különbözőségük előbb alakult ki. Mt. 25,31-33.

  Ezékiel próféta is arra mutat rá, hogy a belső rostálás munkáját az elpecsételés fedi fel, külön választva egymástól azokat, akik sóhajtanak és nyögnek, azoktól, akik utálatos dolgokat cselekszenek Isten előtt, és majd csak az ítélet végrehajtása választja el őket teljesen egymástól. Ezék. 9,4-6.

II. A rostálás folyamata

1.  A rostálást egyetlen prófétikus eseménynek kell tekinteni Isten népe életében, vagy pedig egy folyamatnak, ami akár több, egymástól független eseményben teljesedik?

  Isten rostálása, mint egy állandó és folyamatos esemény, mindig jelen van az Egyházban, bizonyos szinten mindig működik Isten Lelkének megtisztító munkája.

  A rostálás idejében vagyunk, abban az időben, amikor minden rostálandó meg lesz rostálva. Az Úr nem bocsát meg azoknak, akik tudják az igazságot, de nem szólják, és nem engedelmeskednek parancsolatainak.” (6Test. 332.  -1900)

  A nagy rostálás máris megkezdődött, és folyik tovább. Azok, akik nem hajlandók határozottan és következetesen az igazság mellé állni, akik nem hajlandók Istenért és országának építéséért áldozatokat hozni, kirostáltatnak.” (TL. 38.)

  Ugyanakkor viszont az Egyház életében a kegyelemidő lezárása előtt fog beteljesedni egy megjövendölt prófétai esemény, amit úgy ismerünk, mint az utolsó, nagy rostálás.

  A gyülekezet megtisztításának napjai gyorsan közelednek, Istennek lesz egy tiszta népe. A hatalmas rostálás folyamán, amely nemsokára végbemegy, jobban lemérhetjük majd Izrael erejét. A jelek mutatják, hogy közel van az idő, amidőn az Úr kinyilvánítja, hogy ‘szórólapát van a kezében, és megtisztítja az Ő szérűjét.’ (Mt 3:12)”. (5Test. 80. -- Tanácsok a Gyülekezetnek 385.)

  Nincs messze az az idő, amikor minden lélek próbára lesz téve” az Egyházban. (5Test. 81.  -1882)

  A jólét szaporítja a hitvallók tömegét. A nyomorúság viszont kiírtja őket az egyházból.” (4Test. 89 (1876)

  Akkor jön el az az idő, amikor láthatóvá válik: „különbség van az igaz és a gonosz között, az Isten szolgája között, és aki nem szolgálja őt.” Mal. 3,17-18.

2.  A végidő Egyháza életében mi lesz az a jelenség vagy esemény, ami előidézi és kiváltja az Isten által megjövendölt rostálást?

  A végső nagy rostálást több irányból megjelenő körülmények fogják kiváltani.

  Egyrészt az Egyház tagságának vegyes összetétele generálja a rostálást, de először csak egy belső szelektálódás formájában, később pedig egymástól elszakadva is.

  Így alakul ki a Jézus által előrevetített példázatok képe: „a konkoly és a búza”, "okos és balga szüzek", "a jó és a gonosz szolgák" csoportosulásai.

  Másrészt viszont a vasárnapi törvény miatti hitpróba olyan körülmény kibontakozását hozza Isten népe számára, amit nagyon sokan már nem tudnak hitben felvállalni, ezért inkább feladják a hitüket, és elhagyják az Egyházat.

  „Amikor közeledik a vihar, sokan, akik hitet tettek a harmadik angyal üzenete mellett, de az igazság iránti engedelmesség híján nem szentelődtek meg, elhagyják helyüket, és az ellenség soraiba lépnek.” (NK 541.)

III. Rostálást kiváltó szempontok

1.  Mivel hozható kapcsolatba a rostálást kiváltó legfőbb szempont, amiből arra következtethetünk, hogy az Egyház belső élete miatt fog bekövetkezni a rostálás?

  A rostálás legfőbb kiváltó oka az Isten népének lelki állapota, amit Jézus a laodiceai üzenetben tár fel részünkre. Jel. 3,15-17.

  „Kérdeztem a szemlélt rostálás jelentőségét, s azt hallottam, hogy azt a hű tanúbizonyságnak Laodiceának szóló határozott bizonysága idézte elő. Ez mély benyomást gyakorol majd annak szívére, aki elfogadja, s arra indítja majd, hogy célját magasra tűzze ki, és a teljes igazságot hirdesse. Sokan képtelenek lesznek ezt a határozott bizonyságot elviselni. Ezek majd szembeszállnak vele, s ez idézi elő Isten népe között a rostálást.” (1Test. 181.  -1857)

  Ez a határozott bizonyságtétel, ami ilyen hatást vált ki, nem más, mint a hit általi megigazulás üzenete, amely „porba hullajtja az ember dicsőségét, és véghez viszi az emberért azt, amire önmagáért a saját erejéből nem képes”. (E.G.W: RaH 1902. szept. 16.)

  Aki viszont nem lesz képes erre a saját dicsőségétől való elfordulásra és megalázkodásra, Isten Lelke által vezérelt önvizsgálatra, az ki fog hullani Isten rostájából.

  Ennek érdekében hirdeti meg Isten a végidőben élő népe között a Jézus központú „hangos kiáltás” üzenetét, mert elő akarja készíteni őket a nagy megrostálásra.

  Ebben a rostálásban ugyanis csak azok tudnak majd megállni, akik a „hangos kiáltás” üzenetére válaszként Jézussal élő, és bensőséges kapcsolatba kerültek.

  Amikor ez a rostálás megkezdődik, akkor az egyik tag megmarad a „sem hideg, sem hév” állapotban, a másik pedig él azzal a lehetőséggel, amit Jézus felajánlott a szabadulás és a győzelem érdekében. Jel. 3,18.

  „Ha lángra lobban az üldözés, a lágymelegek és a képmutatók meginognak, és feladják hitüket. De az igazi keresztény sziklaszilárdan megáll. Hite erősebb, reménysége fényesebb lesz, mint amilyen a jólét napjaiban volt.”  (NK. 535, 536.)

  Eszerint nem a langymeleg állapot jelenti a problémát laodiceában, hanem csak az, ha valaki Isten figyelmeztetése és tanácsa ellenére is langymeleg marad.

2.  Mik azok a különleges területek, ahol Sátán rendkívüli erőfeszítéssel igyekszik megrázni Isten népét, és ezzel meg is rostálja őket?

  Az egyik ilyen esemény az „Omega válság” lesz, amely Ellen White szerint belülről fogja bomlasztani, és alapjaiban fogja megrázni és megpróbálni az Egyházat.

  Ebben a válságban, Sátán több ponton is támadást intéz Isten népe ellen, de ezek a támadások csak azok számára jelentenek veszélyt, akik nem szoktatták hozzá magukat ahhoz, hogy napi szinten kutassák és tanulmányozzák istennek Igéjét

  Sokan el fognak távolodni a hittől, csábító lelkeknek és démonok tanításainak engedve. Ennek a veszélynek az alfáját, azaz kezdetét láthatjuk most magunk előtt, a későbbi omega pedig kifejezetten meghökkentő lesz.” (1Szemelvények 188,1.)

  Ahogy az „alfa válság” jelenségében a Biblia Istenével és Jézussal kapcsolatos tanításokban nyilatkozott meg a legdurvább elhajlás, valószínűleg ez várható majd az „omega válságban” is.

  Ezért rendkívüli jelentősége van annak, amit Jézus a főpapi imájában mondott, illetve amit Pál apostol a lelki ajándékok céljáról mond el.

  „Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és a kit elküldtél, a Jézus Krisztust.” Jn. 17,3.  

  „Míg eljutunk mindnyájan az Isten Fiában való hitnek és az Ő megismerésének egységére, érett férfiúságra, a Krisztus teljességével ékeskedő kornak mértékére:” Eféz, 4,13.

  „Sátán utolsó csalása Isten Lelke bizonyságtételének hatástalanná tétele lesz. ‘Mikor nincs mennyei látás, a nép elvadul’ [Péld 29:18].” (1SM. 48.  -1890)

  „Sátánnak az a terve, hogy Isten népének hitét meggyengítse a bizonyságtételekben. Ezt követi hitünk alapvető pontjaiban, pilléreiben, majd a Szentírásban való kételkedés, és ezután a lefelé menetelés a romlásba. Ha a bizonyságtételekben, amelyekben egykor hittek, kételkednek és feladják azokat, Sátán tudja, a megtévesztettek nem állnak meg ennél; megkettőzi erőfeszítéseit, amíg nyílt lázadásra indítja őket, amely gyógyíthatatlanná lesz, és pusztulásban végződik..” (4Test. 211.)

  Az új mozgalmat erőszakos férfiak pásztorolják, akik nem tűrnek meg semmit, ami megállítaná őket az úton.” (1Sel.Mess. 205. old  ‒ idézi Lewis R. Walton: Omega 44,f.)

3.  Mik voltak „alfa válság” főbb jellemzői, amelyek közül némelyiknek a feltámadását már újra érzékeljük, a végső „Omega válság”-ban pedig a többi is meg fog jelenni?

  Megtévesztés: Ami összecseng Jézus kijelentésével is: elhitessék, ha lehet, a választottakat is. Mt. 24,24.

  Egység rombolás, és megosztás: Olyan új világosságként felfedezett és képviselt elméletek, amik éket vernek a gyülekezet tagjai közé, mert ellentétesek a korábbi adventista hitvallással.

  Alapvető hitelvek fellazítása: A legáltalánosabb megközelítés szerint 'nem kell azt olyan komolyan venni'. Sátán módszere ma is ugyanaz, mint volt az Édenben. Kételyeket támaszt kérdések felvetésével. Összefüggéseiből kiemelt igeversek értelmezése. Nagyon sok bibliavers idézésével való bizonyítás, mert így egy idő után követhetetlenné válik az összefüggés. Társadalmi szokásokra és törvényekre való hivatkozás a misszió érdekében. stb.

  Leplezett támadás az egyházszervezet ellen: Ez minden esetben titokban működik, a felszín alatt rejtve végzi a bomlasztó, és az Egyház irányítást birtokolni akaró tevékenységét, a szervezeti egységek minden szintjén.

  Az ifjúság támogatásának elnyerése: A megtévesztő elméleteknek az ifjúságra gyakorolt vonzereje különösen veszélyes, mert hiányzik náluk a kellő ismeret ahhoz, hogy a Biblia kinyilatkoztatásai alapján ellenőrizni tudják, „úgy vannak-é ezek”. Csel. 17,11.

  Támadás a prófétaság Lelke ellen: Sátán szeretné hatástalanítani a bizonyságtételekbe vetett hitet, mert az azokban adott isteni tanácsok sorompóként állnak Isten népe és az őket körülvevő veszélyek között. Sátán ezért szeretné félretenni, vagy megingatni a belé vetett hitet.

  Támadó viselkedés: Személyük elleni támadásnak tekintik, ha nem értesz velük egyet abban, amit képviselnek. „semmit sem tűrnek el, hogy valami is az új mozgalmuk útjába álljon”. (Sel.Mess. 3. könyv, 205. old.)

  Az erkölcsi normák fellazítása: Kívülről törvényeskedéssel vádolnak bennünket. Ennek elkerülése érdekében támadnak olyan kezdeményezések, hogy az elfogadtatásunk érdekében nem kell olyan élesen és határozottan képviselnünk a megkülönböztető normáinkat. Élesen elválik egymástól a képviselt igazság és a gyakorlatban való megvalósítás, mint pl: a felemás házasság, az elválás újra házasság, a különböző szinten megnyilatkozó erkölcstelen élet megtűrése.

  Hamis reformáció feltámadása: Mivel az adventisták reform gondolkodásúak, ezért Sátán ezen a területen is elkészíti a csapdáját hamis reformációk beindításával. Nekünk azt kell megvizsgálni, hogy az új tanítás az élet reformjára késztet, vagy a régi megalapozott hitvallásunk megváltoztatására.

  „Megállni az igazság védelmében, amikor a többség elpártol tőlünk; az Úr harcait harcolni, amikor a győztesek kevesen vannak ‒ ez lesz a mi próbánk.” (5Test. 136. old.)

4.  A végidőhöz közeledve, mi fog még közöttünk kibontakozni, rostálást váltva ki.

   A rostálás egyik meghatározó eszköze a tévtanok feltámadása és megerősödése lesz, ami különböző formában próbálja megkörnyékezni Isten népét. 2Thess. 2,10-12.

  „Isten fel akarja rázni népét álmából, és ha erre minden egyéb eszköz hatástalan marad, akkor majd jönnek a tévtanok, amelyek elvégzik a rostálás munkáját, és elkülönítik a búzát a polyvától… Isten azt kívánja, hogy az igazságnak egész alapját imával párosult böjttel, alapos és kitartó kutatásnak vessük alá. A hívők ne elégedjenek meg véleményekkel és az igazságra vonatkozó, rosszul megalapozott fogalmakkal. Hitünknek az Isten Igéjének szilárd alapjain kell nyugodnia…” (5Test. 706-707.)

  „Amikor a hamis tanok bevezetése által bekövetkezik a rostálás, akkor mivel a felszínes Biblia olvasók sehol sem vetettek horgonyt, ezért olyanok lesznek, mint az állhatatlan homok.”  (TM. 112.  -1897  --  UNE. 124,3.).

  „Nem nyervén el az igazság szeretetét, az ellenség csapdájába esnek; a hitető lelkekre és a gonosz tanokra figyelnek, és eltérnek az igazságtól.”  (6T. 401.  -1900).

  A végső nagy rostálásban Isten fokozatosan felszínre engedi azokat körülményeket, amik a megszenteletlen lelkészek kigyomlálását fogja eredményezni.

  „A nagy vita (a vasárnapi törvények végrehajtása), amely oly közel van, kigyomlálja azokat, akiket nem Isten bízott meg. Mert Ő tiszta, igaz, és megszentelt papságot akar a késői esőre előkészíteni." (3SM. 385.  -1886  --  UNE. 126,1.)

  Sokan állnak majd a szószékeinken, kezükben a hamis prófécia fáklyájával, amit sátán pokoli fáklyája gyújtott meg.” (TM 409.  -1898  --  UNE. 126,2.)

  „Az ún. tudomány és vallás, egymással szembe kerül, mert a véges ember nem fogja fel Isten hatalmát és nagyságát. A Szentírás eme szavait mondták nekem: ’Sőt ti magatok közül is támadnak férfiak, kik fonák dolgokat beszélnek, hogy a tanítványokat magok után vonják’ (ApCsel 20:30). Ez kétségtelenül látható lesz Isten népe között.”  (Ev. 593.  -1890).

  „Ha Sátán azt látja, hogy az Úr megáldja népét, és előkészíti őket az ő csalásainak felismerésére, akkor mesteri hatalommal fog dolgozni. Egyrészről fanatizmusba, másrészről rideg szertartásosságba viszi őket, hogy ő gyűjthesse be a lelkeket az aratáskor.” (2SM. 19.  -1890  --  UNE. 122,6.)

  „Ha Isten törvényét érvénytelenítik, az egyház tüzes próba által meg lesz rostálva, és a többség - mint ahogy azt most feltételezzük - hitelt ad a csábító lelkeknek és a gonosz tanainak.” (2SM. 368.  -1891)

  Még az Egyház legmagasabb vezetői között is be fog következni a rostálás.

  „Sok ‘csillag’, akiknek ragyogását megcsodáltuk, eltűnnek a sötétben.” (PK. 119.)

  „Sokan megmutatják, hogy nem egyek Krisztussal, nem haltak meg a világnak, hogy vele élhessenek; és gyakori lesz a felelős állásokat betöltő emberek hitehagyása.” (RH Szept. 11, 1888.  --  UNE. 125,6.)

5.  Milyen külső körülmény fog még olyan hatást kiváltani Isten népe között, ami szintén hozzájárul ahhoz, hogy egy nagy rostálás következzen be?

  A vasárnapi törvény is olyan esemény lesz, ami a fokozódó szigorításával olyan próba elé állítja az adventistákat, aminek eredményeként egy rostálódás következik be, először csak belső szinten, de később lesznek olyanok, akik végleg elszakadnak.

  „Az Úr világosan megmutatta nekem, hogy a fenevad képe készen lesz a kegyelem idő lezárása előtt, és ez lesz Isten népe számára az a nagy próba, amely által örök sorsuk eldől… Ez lesz az a próba, amelyben Isten népének ki kell tartania, mielőtt el lehetnek pecsételve…” (7SDA BC.  967.)

6.  Milyen kimenetele lesz a rostálásnak, milyen eredményre lehet számítani a végén?

  Isten népe hamarosan próbára lesz téve, és többsége - bár most valódinak és igaznak látszik - hamis fémnek bizonyul... Amikor Krisztus vallását a többség lenézi, amikor törvényét a többség megveti, akkor buzgalmunk a legmelegebb, bátorságunk és határozottságunk a legrendíthetetlenebb legyen. Amikor a többség elpártol tőlünk, amikor kevés lesz a bajvívó, az igazság és a becsületesség védelmében állva, az Úr harcának megharcolása lesz a próbánk. Abban az időben mások hidegségéből meleget, gyávaságából bátorságot, árulásából hűséget kell gyűjtenünk.” (5Test. 136.  -1882)

  Isten rostája száraz levélként fújja el a tömeget. (4Test. 89.  -1876  --  UNE. 126,4.)

  „A polyvát felhőként viszi el a szél még olyan helyről is, ahol korábban csak gazdag gabonamezőt láttunk.” (5Test. 81.  -1882  --  UNE. 126,5.)

  Az Úr hűséges szolgái a rostálásban, a próba idejében láthatóvá lesznek. E drága lények, akik nem hajtottak térdet Baálnak, most rejtve vannak. Nékik nem volt ragyogó világosságuk, mely vakító fényben ragyogott volna rájuk. A nyers és nem vonzó külső alatt a valódi keresztény jellem tiszta fényessége rejtőzött. Ha a menny felé nézünk nappal. nem látjuk a csillagokat, pedig ott vannak az égboltra erősítve, de a szem nem érzékeli azokat. Éjjel látjuk eredeti fényüket.” (5Test. 80, 81. 1882 -- UNE. 127,2.)

  „Ha feltámad az ellenségeskedés; ha újra úr lesz a vakbuzgóság és a vallási türelmetlenség; ha lángra lobban az üldözés, a lágymelegek és a képmutatók meginognak, és feladják hitüket. De az igazi keresztény sziklaszilárdan megáll. Hite erősebb, reménysége fényesebb lesz, mint amilyen a jólét napjaiban volt.” (NK 535, 536.  --  UNE. 127,5.)

7.  Lehetséges az, hogy a sorozatos megpróbáltatások rostájában végül nem marad fenn senki, tekintettel az Egyház laodiceai állapotára?

  Úgy tűnik, mintha az egyház elesne, de nem esik el. Megmarad, de a bűnösök Sionból ki lesznek rostálva, a konkoly el lesz választva a drága búzától. Ez borzalmas megpróbáltatás, de meg kell történnie.” (2SM. 380.  -1886  --  UNE. 126,7.)

  Néhányan ki lettek rostálva és elmaradtak az úton. A gondatlanok, a közömbösek, akik nem csatlakoztak azokhoz, akik a győzelmet és a megváltást nagyra becsülték, és kitartóan imádkoztak és küzdöttek érte, nem nyerik el azt, és a sötétségben lemaradnak. Helyüket azonnal mások foglalják el, akik megragadva az igazságot, sorainkba jönnek.” (EW. 271.  -1858  --  UNE. 127,5.)

  A megtört sorokat betöltik Krisztusnak oly képviselői, akik a tizenegyedik órában jöttek. Sokan vannak, akikkel Isten lelke küzd. Isten pusztító ítéletének ideje a kegyelem ideje azoknak, akiknek [most] nincs alkalmuk megismerni mi az igazság. Az Úr szelíden néz rájuk, a kegyelem szíve érinti őket, keze ki van nyújtva megőrzésükre: míg az ajtó be van zárva azok előtt, akik nem lépnek be a sorba. Nagy számban csatlakoznak olyanok, akik ezekben az utolsó napokban hallják először az igazságot.” (UNE. 127-128.)

8.  Hogyan kerülhetjük el a kirostálódást, mit tehetünk a megmaradásunk érdekében?

  Szívleljük meg a „Hű Tanúbizonyság” tanácsát, mert a laodíceai állapotból csak így tudunk kiszabadulni.

  Legyen Krisztus központú az életünk, a gondolkodásunk, és a missziónk.

  Törekedjünk Jézus Krisztus megismerésének a teljességére, mert Sátán egyik céltáblája az, hogy „A világ Megváltóját közönséges emberré fokozza le”. (TL. 78,1.)

  „Gondoljátok meg, mennyivel súlyosabb büntetésre méltónak ítéltetik az, aki az Isten Fiát megtapodja, és a szövetségnek vérét, mellyel megszenteltetett, tisztátalannak tartja.” Zsid. 10,29.

  Hitünk szilárdan álljon Isten Igéjének tanításain, mert csak ez biztosít védelmet a közöttünk támadó tévtanítók hamis tanításaival szemben.

  „Isten azt kívánja, hogy az igazságnak alapját imával párosult böjttel, alapos és kitartó kutatásnak vessük alá. A hívők ne elégedjenek meg véleményekkel és az igazságra vonatkozó, rosszul megalapozott fogalmakkal. Hitünknek az Isten Igéjének szilárd alapjain kell nyugodnia…” (Vegyes BT. 64,f. -- 5Test 707.)

   Isten arra kér bennünket az Igén keresztül: Bízzatok az Úrban a ti Istenetekben, és megerősíttettek; bízzatok az ő prófétáiban, és szerencsések lesztek!”. 2Krón. 20,20.

  Isten Ellen White személyén keresztül adott nekünk, a végidőben élő népének prófétát, hogy segítsen a „a hamis Krisztusok, és hamis próféták” megtévesztő támadásainak idején megállni tisztán és hűségesen. Mt. 24,24.

  „Aligha képzelhető el Istennek nagyobb arányú megsértése, mintha kigúnyolják és megvetik azokat az eszközöket, amelyeket Ő választott ki magának, hogy vezesse őket.” (Vegy BT.. 39,f.)

  Mit tehetünk a megszenteletlen lelkészek és vezetők befolyásával szemben

  Isten nagyon határozottan figyelmeztet arra, hogy soha ne bízzunk emberekben: Átkozott az a férfi, aki emberben bízik és testbe helyezi erejét, az Úrtól pedig eltávozott az ő szíve!” Jer. 17,5.