a végidő eseményei – 5.

A késői esőre való felkészülés lépései

I. Milyen esőt kell kérni

II. Isten előkészítő munkája

III. A megtérés gyakorlati lépései

 

 

Tartalomjegyzék

Összesítőlap

Főoldal

 

I. Milyen esőt kell kérni

1.     Mivel feltételezzük, hogy a korai esőben már részesültünk, történelmi vonatkozásban is beteljesedett már a korai eső, ezért felmerül annak a gondolata, hogy a késői eső idején milyen esőt kell kérni?

-      A jó választ mindenkinek attól kell függővé tenni, hogy személyes életében, a szívének talaja milyen mértékben tudta befogadni a korai eső áldását.

      Egy megkeményedett talaj ugyanis nemcsak az elvetett magot nem fogadja be, hanem az eső is lefolyik róla.

      Ugyanakkor az emberi szív talaja alkalomszerűen is lehet kemény.

      Ilyen megkeményedést vált ki bennünk az, amikor előítélettel viszonyulunk egy igazságponthoz, vagy éppen ahhoz, aki azt képviseli felénk.

      „Sokan nem részesültek a korai esőben, mert nem fogadták be. Nem részesültek mindabban a jótéteményben, amelyről Isten gondoskodott számukra. Elvárták, hogy azt a hiányukat majd a késői eső pótolja. Majd amikor a kegyelem a legnagyobb bőségben árad, akkor szándékoznak a szívüket megnyitni, hogy befogadják azt. Félelmetes hibát követnek el.” ­(B.T.Préd.r. 502,1.)

-      Személyes válaszainkat a laodiceai üzenettel összefüggésben kell megállapítanunk.

      Engedjük, hogy a „Hű Tanúbizonyság” fedje fel igazi állapotunkat, hogy hideg, meleg, vagy langymeleg állapotban vagyunk-e. Jel. 3,14. 17-18.

-      Válaszunkat attól kell függővé tenni, hogy Isten Lelkének világosságában mit láttunk meg magunkban, mert ettől függ, hogy milyen esőre van szükségünk.

2.     Mivel Isten minden ígéretét feltételhez kötötte, ezért tőlünk is van elvárása a késői eső áldásával kapcsolatban?  1Pét. 1,14 15;  Csel. 3,19.

-       „Nem lehet a felüdülés részese az, aki nem győzött minden bűn, büszkeség, önzés, világ szeretete, hazug szó vagy cselekedet fölött.” (TL 58,2.)

      „A felüdülés vagy Isten ereje csak azokra fog áradni, akik előkészítik magukat arra, elvégezve azt a munkát, amelyet Isten bízott rájuk: ugyanis, hogy tisztítsák meg magukat a testnek és a léleknek minden tisztátalanságától, Isten félelmében vigyék végbe a megszentelődésüket.” (1Test. 619.)

-      Nem hanyagolhatjuk el azokat az előnyöket és áldásokat, melyeket a korai eső által biztosít ré­szünkre Isten.

      „Ha a korai eső nem hullott, akkor nincsen élet, a zöld fű nem kel ki. Ha a korai esők nem végzik el művüket, a késői eső nem érlelheti be a termést.” (B.T.Préd.r. 501,2.)

3.     Mindezek hátterén az alapkérdés az, hogy milyen esőért kell imád­koznunk?

      Isten minden ígéretét feltételek mellett adta, és ezeknek a teljesedése miattunk késik. 2Pét, 3,9.

      Isten semmit sem akar ránk erőltetni, ezért elvárja, hogy kifejezésre juttassuk azt, hogy mi vágyunk utána. Mt. 7,7-8.

      Szeretnénk részesülni a késői eső áldásában.

      Szeretnénk, ha a Szentlélek képesítene bennünket a mentés szolgálatára.

      „Ne nyugodjatok elégedetten, hogy az idők rendje szerint majd megjön az eső. Kérjetek!” (B.T.Préd.r. 503,1.)

-     E.G. White válasza a korai eső szükségességére irányítja figyelmünket.

      „Imádkozzatok a Szemlélek erejéért, életrekeltő, gyógyító hatalmáért, hogy áramütésként érje a megbénult lelketeket, s töltse meg minden idegeteket az új élet pozsgásával, lelki egészséget állítva helyre az egész emberben, a halott, földi és érzéki állapotából.” (5Test. 257,2.)

-      Mi azt szeretnénk, ha Isten mindjárt a „késői eső”-ben adná a Szentlélek erejét, amikor kérjük, Isten azonban előbb szeretne alkalmassá tenni annak fogadására, ezért Zakariás próféta szerint előbb „villámlást szerez”. Zak. 10,1.

4.     A gyakorlati életünkben miként jelennek meg ezek az Istentől jövő villámlások?

      Az Istentől jövő villámlások a megpróbáltatások tüzeiben nyilvánulnak meg, ami a hívő ember életének természetes része kell  legyen.  1Pét. 4,12;  Ésa. 48,10.

      „Isten népének megtisztítása nem mehet végbe szenvedések nélkül. Isten megengedi a szenvedések lángját, hogy az megeméssze a salakot, elkülönítse az értéktelen anyagot az értékestől, hogy a tiszta arany felragyoghasson. Ő egyik tűz után a másikon vezet keresztül, így próbálja ki valódi értékünket.” (3Test. 85.)

      „Isten az embereket újból és újból próbákba vezeti, növeli a rájuk nehezedő nyomást, míg a tökéletes megalázkodás és a jellem átalakulása összhangba hozza őket Krisztussal és a menny Lelkével, míg győznek teljesen önmaguk felett.” (8Test. 86.)

      Ilyen villámlásos időszaknak mondható, amikor a vasárnapi törvény kiadása miatt próbába kerül az Isten iránti hűségünk.

      Ennek hátterén azt mondhatjuk, hogy senki ne örüljön annak, ha az ő életében még egyáltalán nem voltak villámlások.

5.     Mit tehetünk annak érdekében, hogy végre kikerüljünk abból az állapotból, ami miatt Isten még nem áraszthatja ki ránk a késői eső áldását?

      Amíg a laodiceai lelkület és gondolkodásmód jellemez bennünket, addig Isten újból és újból csak vil­lámlást szerez.

      Amíg nem érezzük a megújulás szükségét, addig Isten nem fogja adni.

      „Ha nem teszünk naponként előrehaladást a tevékeny keresztény jellem gyakorlásában, akkor nem fogjuk felismerni a Szentlélek megnyilvánulásait a késői esőben, az hullhat körülöttünk, de nem fogjuk felismerni, sem elnyerni.” (B.T.Préd.r. 502,1.)

      „Ma kell edényedet megtisztítanod, hogy a mennyei hajlék számára készen álljon, készen a késői eső záporaira, mert a késői eső jön. Isten áldása megtölt minden lelket, aki megtisztult minden szennytől.” (Evang. 346,3.)

-      Szívünk talajának befogadóképessé kell válni előbb, és csak akkor jöhet a késői eső, a szívünk talaja ugyanis különböző állapotú lehet. Mt. 13,18-23.

      A kemény talajhoz hasonló szívet csak a lassú és csendes, de kitartó lelki eső tudja átáztatni, fellazítani.

      A késői eső viszont zápor formájában jön, ezért a nem kellően előkészült szív talaján csak átfut, mert az még nem képes befogadni.

-      Ha viszont már felkészültünk rá, akkor a késői eső hullani fog, de nem cseppekben egyes helyeken, hanem záporként, mindenhol, mindent elárasztva.

II. Isten előkészítő munkája

1.    Isten egy lehetőséget kínál fel népének ebben az időben, mielőtt eljönne az Úrnak nagy és félelmetes napja, vagyis az ítélet napja.

-      Isten azt mondja: Térjetek meg hozzám teljes szívetek szerint!” Jóel 2,12/a.

-      Akik felfigyelnek és hallgatnak Isten felszólítására, azoktól azt várja, hogy Térjetek meg hozzám -  teljes szívetek szerint”.

      A teljes szív szerinti megtérés azt jelenti, hogy még a dédelgetett dolgokban is meg kell térni.

      Nemcsak a látványos külső dolgokban, hanem a szívetek szintjén, a csak a szívetekben megélt bűnökből is meg kell térni.

-      „Térjetek meg hozzám… böjtöléssel is, sírással is, kesergéssel is.”

      Mintha csak azt mondta volna a próféta, hogy sanyargassátok meg magatokat, ami a nagy engesztelési nappal kapcsolatos isteni rendelkezés volt.

      Ez a felszólítás azért is jelentős, mert mi is a nagy engesztelési időszakban élünk, amikor a Főpapunk a mennyei szentek-szentjében szolgál értünk.

      Ezért a „sanyargassátok meg magatokat” felszólítás nekünk is szól, mert aki ezt nem teszi meg, az „irtassék ki az ő népe közül”. 3Móz. 23,27-29.

      Ezt az ítéletet hajtja végre Jézus akkor, amikor a vizsgálati ítéletben kitörli a nevét az „élet könyvéből” annak, aki nem vette komolyan a felkészülést.

      Isten előtt ilyen szinten megalázkodni csak az képes, akinek szívében már megtörtént a megtérés csodája.

      Csak a szívében megtért ember tudja úgy látni a saját életét, hogy az sírásra és kesergésre tudja késztetni, ahogyan a próféta írja.

-      „Szíveteket szaggassátok meg, ne ruháitokat, úgy térjetek meg az Úrhoz.”

      Ezzel Isten arra szeretne figyelmeztetni, hogy ne az emberek előtt mutogassátok a megtérésetek mértékét, hanem Isten előtt, Ő ugyanis nem azt nézi, mint amit az emberek szoktak.

      „Mert az Úr nem azt nézi, amit az ember; mert az ember azt nézi, ami szeme előtt van, de az Úr azt nézi, ami a szívben van.” 1Sám. 16,7.

      Ha elsősorban az embereknek mutogatjátok magatokat, akkor csak az emberektől fogjátok elnyerni a jutalmat is.  Mt. 6,16-18.

2.    Milyen érveket sorakoztat fel Jóel annak érdekében, hogy meggyőzzön arról, még van remény, érdemes megtérni az Úrhoz teljes szívünk szerint?

-      „Térjetek meg az Úrhoz a ti Istenetekhez; mert könyörülő és irgalmas; késedelmes a haragra és nagy kegyelmű, és bánkódik a gonosz miatt.” Jóel 2,13.

      „Mindenki fohászkodik a bűnei megbocsátásáért, és reménykedik Isten könyörületességében, nem a saját érdemei miatt, hanem annak irgalmassága folytán, aki szívesebben bocsát meg, mint büntet.” (Dr Hercz: Kommentár III. 162. old. Philo-tól idézi)

      Ez a kijelentés is azt hangsúlyozza, hogy Isten népének lelki megújulását az Isten jellemének bemutatása, megismerése fogja kiváltani.

      Ezért kell a gondolkodásunk és életünk középpontjába Jézust állítani, mert az Ő megismerése az Isten megismerését jelenti.

      Jézus azt mondta: „aki engem látott, látta az Atyát”. Jn. 14,9.

-      Ezért Jóel végül azt írja: „Ki tudja, hátha visszatér… és áldást hagy maga után.” Jóel 2,14.

3.     Ahhoz, hogy megtérés történhessen az emberek között, mit kell megtenni először Isten népe között?

-       „Fújjatok kürtöt a Sionon!”, vagyis Isten népét kell felébreszteni alvó állapotából. Jóel 2,15/a.

      Ez nem más, mint az Isten népét felébresztő „hangos kiáltás” üzenete, aminek hirdetésében és képviseletében bárki Isten eszköze lehet.

      A nagy kérdés csak az, hogy mennyire várod a Szentlélek kiáradását? ‒ Ezt ugyanis csak a lelki felébredésed és megújulásod által sürgetheted.

III. A megtérés gyakorlati lépései

Isten Jóel prófétán keresztül nyilatkoztatta ki azt, hogy határozott és következetesen végrehajtott gyakorlati lépéseket vár el népétől annak érdekében, hogy a megígért áldását népére áraszthassa, amelyek a következők.

1.     „Fújjatok kürtöt a Sionon”  2,15.

-      Ez azt jelenti, hogy ebben az ünnepélyesen komoly időben nem andalító mesére van szüksége Isten népének, hanem határozott hangú ébresztő üzenetre. 

      „Mert ha a trombita bizonytalan zengést tészen, kicsoda készül a harcra?” 1Kor. 14,8.

      „Kiálts teljes torokkal, ne kíméld; mint trombita emeld fel hangod, és hirdesd népemnek bűneit, és Jákób házának vétkeit.”  Ésa. 58,1.

2.     „Szenteljetek böjtöt” 2,15.

-      Ez a böjtre való felszólítás viszont annál többet kíván tőlünk, minthogy nem eszünk és nem iszunk.

-      Ennek a böjtnek olyannak kell lenni, ami Isten előtt is kedves, amire Ő is odafigyel, és válaszol rá.  (lásd: Ésa. 58,3-11.)

3.     „Hirdessetek gyűlést”  2,15.

-      Szükségünk van olyan közösségi rendezvényekre, ahol az üdvösségünket érintő lelki dolgokról beszélgethetünk egymással.

      Ilyen lehet egy kiscsoportos bibliakör is, ahol kötetlenül beszélgethetünk minden olyan kérdésről, amely közelebb visz bennünket Istenhez és egymáshoz.

-      „Akkor tanakodtak egymással az Úrnak tisztelői, az Úr pedig figyelt és hallgatott, és egy emlékkönyv iraték ő előtte azokról, akik félik az Urat és becsülik az ő nevét.”  Mal. 3,16.

4.     „Gyűjtsétek össze a népet” 2,16.

-      Ebben a kijelentésben a hangsúly elsősorban nem egy összejövetelre vonatkozik, hanem azon van, hogy „össze”, vagyis összegyűjteni a népet.

      Erre akkor van szükség, amikor valami szétesett darabjaira, akkor össze kell szedni, és újra össze kell illeszteni azt.

-      Erre a lépésre azért van szükség, mert mi olyan korban élünk, amikor a függetlenség szelleme uralkodik, amikor még az egyháztagok is egyre inkább elveszítik azt a tudatot, hogy ők egy közösség részei.

      Az összetartozás felelősségtudata kezd elveszni a gyülekezeti tagokból.

      Ezért vissza kell térni oda, ahonnan kiestünk, vagyis legyünk újra foglalatosak a közösség gyakorlásában, ahogyan az apostoli gyülekezetben volt ez, akik „foglalatosak valának… a közösségben”. Csel. 2,42/a.

5.     „Szenteljétek meg a gyülekezetet”  2,16.  (ennek a felszólításnak két jelentése van

-      Ez vonatkozhat arra, hogy azt a gyülekezeti helyet, amit a közösségünk számára az Isten-imádat helyéül választottunk ki és különítettünk el, az legyen általunk szentnek tekintve, ahol nem lehet bárkinek bármit tenni.

      „Nagyon is igaz, hogy az Isten háza iránti tisztelet kialvóban van, A szent dolgok és helyek nincsenek megkülönböztetve, a szent és a magasztos nincs megbecsülve.... Isten háza iránt sokan nem viseltetnek megszenteltebb gondolatokkal, mint bármilyen más közönséges hely iránt... E tekintetben alapos változásnak kell végbemenni  gyülekezeteinkben… Az Isten házának körzetét szent ünnepélyességgel kell körülvenni… Ez az a hely, ahol Isten találkozik az ő népével és megáldja őket.”  (5Test. 491-500.)

      Ezért nem tekinthetjük közönséges helynek, és nem is viselkedhetünk úgy, mint egy közönséges helyen.

      Jézus kizavarta a templomból azokat, akik közönséges hellyé változtatták az Isten házát, ahol Isten akar találkozni a népével.

-      Ez a felszólítás azonban gyülekezet közösségének megszentelésére is vonatkozik.

      Ez a megszentelés csak úgy történhet, ha a gyülekezeti közösség gyakorlati életéből kitisztítjuk a bűnöket, az Isten áldását visszatartó akadályokat.

      „Bizonyos mértékben a gyülekezet egésze felelős az egyéni tagjainak helytelen tetteiért, ha szemet huny a gonoszság felett, amikor nem emeli föl hangját az ilyen dolgok ellen… Mindezek a dolgok Isten nemtetszését váltják ki népével szemben.” (4Test. 491,f.)

6.     „Hívjátok egybe a véneket”  2,16. (Jóel idejében ez a vezetőket jelentette)

-      Ez a felszólítás a különböző szinten lévő vezetők egységét, közösséggé formálódását hívatott szorgalmazni, ‒ találjanak végre úgy egymásra, hogy igazi munka-közösséget tudjanak alkotni a rájuk bízottakért.

      Mintha csak azt mondaná az Úr: ne csak prédikálják a közösség fontosságát és jelentőségét, hanem mutassanak példát ebben a gyülekezeteik számára.

      Ennek a felszólításnak a jegyében meg kell szűnni a versengésnek, aki hallgat rá, annak már többé nem fontos, hogy „ki a nagyobb”.

      Aki ezt az isteni felszólítást igazán megérti, annak életében tudatosul, hogy mi „mindnyájan testvérek vagyunk”. Mt. 23,8.

7.     „Gyűjtsétek össze a kisdedeket és a csecsszopókat”  2,16.

-      Ez jelentheti azt, hogy Isten számára a kicsi gyerekek is nagyon fontosak

      A közösséggé válásunkban, az összegyűjtésünkben nekik is ott kell lenniük, róluk sem szabad elfeledkeznünk.

-      Ezt a felszólítást azonban lehet az előző gondolatok folytatásaként, vagy kiegészítéseként is értelmezni.

      A társadalmi életünk különböző területein, beleértve az Egyházat is, a közgondolkodás szerint létezik olyan besorolás, hogy a nagyok és a kicsik.

      Ezzel Isten azt mondja, hogy Ő nem akar kihagyni senkit, mindenkit szeretne bevonni a Hozzá visszatérők csoportjába, azokat is, akik kicsinek számítanak.

8.     „Menjen ki a vőlegény az ő ágyasházából, és a menyasszony is az ő szobájából”

-      A történelem során olyan isteni kijelentésnek számított, amit elég sokan félreértelmezték, ezért fanatikus irányzatok alapigéjévé lett.

      Sokan értelmezték úgy, hogy Isten a végidőben adta ezt a felszólítást a házasságban élők részére, miszerint meg kell tagadják a szexuális életüket azok, akik a késői eső kiáradásában szeretnének részesülni.

      Ezt az elgondolást nevezték „szent házasságnak”, és elég sok követője volt az adventisták között is ennek az értelmezésnek.

-      Isten viszont ezzel csak azt mondja ki, hogy semmi sem lehet fontosabb annál ebben az időben, minthogy teljes szívünk szerint térjünk vissza az Úrhoz.

      Jézusnak az egyik példázatában is találkozhatunk ennek a gondolatával.

      A meghívott vendégek egyike ugyanis éppen azért nem ment el a vacsorára, mert „feleséget vettem és ezért nem mehetek”, mondotta. Lk. 14,20.

9.      „A tornác és az oltár között sírjanak a papok, az Úrnak szolgái”  2,17.

-      E kijelentés alapján sokan abban látnák ennek a beteljesedését, ha egy látványos megmozdulás történne az Egyház vezetői és lelkészei részvételével.

      Pedig itt nem feltétlenül olyan cselekményről van szó, aminek a gyülekezet nyilvánossága előtt kellene megtörténnie.

-      Jóel idejében a templomot még sokkal inkább egy elkülönített szent helynek tekintették, még nem volt olyan nyilvános fórum helye, mint Jézus korában.

-      Tornácnak nevezték a Szentély bejárata előtt azt az oszlopos, fedett, teraszszerű folyosót, ami a templomépület bejáratául szolgált. 1Kir. 6,3;  2Krón. 8,12.

-      Izráel fiai számára csak az égőáldozati oltárig lehetett elmenni, onnan már a közbenjárást végző papok vitték tovább ügyüket az Isten elé.

-      Isten tehát elsősorban azt várja, hogy a mindenkori papok, a bűnössel együtt érezve végezzék azt a szolgálatot, amit Isten rájuk bízott.

      Legyenek az ima emberei, tudjanak úgy imádkozni szabadulásért Isten népe számára, ahogy Dániel is tette, hogy az Úr ne tudja válasz nélkül hagyni.

      „És mondják: Légy kegyelmes, óh Uram, a te népedhez, és ne bocsásd szidalomra a te örökségedet… Miért mondanák a népek között: Hol az ő Istenük?”  Jóel 2,17.

10.   Ha Isten népe így próbál meg visszatérni az Úrhoz, akkor a Menny is meg fog mozdulni, hiszen Isten éppen erre a lépésünkre vár.

-      „Erre buzgó lőn az Úrnak szeretete a földe iránt, és kegyelmezett az ő népének.”  Jóel 2,18.

11.   A megoldás kulcsa tehát a mi kezünkben van, a kérdés csak az, hogy mit akarunk?

-      Akarunk-e változást az életünkben, vágyakozunk-e az Isten áldásai után?

-      Komolyan vesszük-e azt, hogy mi most egy ünnepélyesen komoly időben élünk?

-      Teszünk-e valamit annak érdekében, hogy a nevünk megmaradjon az élet könyvében?

-      Készek vagyunk-e arra, hogy megsanyargassuk magunkat bűnbánattal és önmegtagadással azért, nehogy híjával találtassunk Isten ítéletében?

„Üresítsük ki szívünket minden szennytől, s tisztítsuk meg a Lélek templomául. A tanítványok bűnvallomásuk és bűntelen életük, komoly imaélet és énüknek odaszentelése által készültek el a Szentlélek kiáradására, pünkösd napjára. Ugyanennek kell történni napjainkban, csak nagyobb mértékben,.” (BT lelkészeknek 507. old.)

„Mondom néktek: mélyreható ébredés kell legyen közöttünk! Megtért lelkészek kellenek. Bűnvallomás, bűnbánat és megtérés szükséges! Sok igehirdetőnek Krisztus szívet átalakító kegyelmére van szüksége. Semmit se engedjenek útjukba állani e mélyreható munka végzéséhez, míg örökre nem késő.” (Letter 51 1886. – UNE 133-134. old.)

Nem szabad kiveszni a gyülekezetből a szókimondó, egyenes bizonyságtételnek, máskülönben Isten átka száll rá, oly bizonyosan, mint ősi Izráelre szállt bűneik miatt. Isten felelősnek tartja népének vezető testületét a köztük levő egyénekben élő bűn miatt. Ha a gyülekezet vezetői nem kutatják ki szorgalmasan a bűnöket, melyek Isten nemtetszését vonják a közösségre, ők válnak felelőssé e bűnökért.” (3Test. 269. old.)